Többen már értesültek róla, hogy sikeresen ebből az egy tárgyból megbuktam. Na igen, lényegében október első hetében feladtam már, de mégis az utolsó pillanatig tanultam, próbálkoztam, hátha... Suliba szokás szerint játszottam, hogy annyira nem visel meg. Mégis, mikor anyut felhívtam, nem kellett sok, hogy elbőgjem magam. Ott még tartottam magam. Itthon már ugye nem. Nem tudom, de az egyetem nagyon kihozza belőlem ezt a negatív oldalamat. Bár amióta itt vagyok, sok pozitívum nem történt velem. Úgy körülbelül 80-20 az arány, a negatív javára. Mert végig gondolva, többet vesztettem, mint nyertem... Végülis 30-ból 23 kredit megvan, ebből az egy tárgyból kell újramennem, szóval szerintem annyira rosszul nem jártam. Csak igazándiból csalódott vagyok. Bár a legjobb kérdésem szeptember óta: Mi a francot keresek én itt? A választ én se nagyon tudom rá... de lassan semmit. Ezen is túl teszem magam, ahogy eddig minden ügyes-bajos dolgomon és egyedül. És inkább játszom a külvilágnak azt, hogy nem zavar, mert akkor talán békén hagynak vele. Segíteni nem tud benne senki, meg magamban kell ezt is lerendezni, aztán talán 2. félévben már menni fog. Ha meg nem, akkor szerintem itt is hagyom az egészet, mert utána igazából már baromi sokat elhúzok, és akkor még mikor végzek... sosem. Kb ja... És utálom, de nagyon. Mert hogy ennyire ne menjen az valami, az már nálam durva. Bár mindegy. Majd talán 2. szemeszterben... vagy akkor se, de utána én már nem próbálkozom többet, az fix. Igaz, első lépésben meg kellene nyugodtam, és vissza kell vennem a jól ismert álarcomat, hogy nem érdekel semmi, tiszta laza vagyok. Régen még ez voltam én... mára már ez maradt belőle. Csak egy kép, amit mások látnak... bár tegnap kora este fele az voltam, aki mindig is voltam, és akit vissza akarok kapni. A mindig vigyorgós, aranyos, laza, hiperaktív lány. Mert az vagyok én, még ha idegesítő is, és mindenki agyára megy. De az az igazi énem, ami 4 hónap alatt szinte eltűnt. De hogy hová, azt én is szeretném tudni, mert ahogy mostanában kinézek/viselkedem, nem én vagyok. Utálom ezt az énemet, bár szerintem egyedül nem vagyok vele, de hát... És most olyan emberek vidítanak, akikkel régen alig beszéltem, most meg lassan a mindennapi társaságom lesznek, de örülök neki. Mert tényleg, nagyon jó fejek. :) De mindig az van, minden sulimba, sosem azokkal leszek jóban később, akikkel kezdettben annyira elvoltam. Most is látszik, hogy már rég eltávolodtunk egymástól. Etsuoval nem meglepő, de így Shizuékkal inkább. Naruki maradt mellettem nagy részben, meg talán Yuna és Rika. A többiek már inkább az "újak". De mondjuk velük is jól érzem magam, és jól kijövök mindegyikkel, szóval annyira nem probléma. Na de megyek inkább elfoglalom magam valamivel, különben még valamiben vagy épp magamban teszek kárt... mondjuk valamilyen szinten már megtörtént, szóval gond nincs... Na mindegy. Majd jelentkezem valamikor. Este meg iszok, aztán talán jobb is lesz. Segíteni nem segít - egy ember remélem felfogja! - de elfelejteti egy picikét a gondokat. Na puszilok mindenkit: Caty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése