Hétvége :)

Sziasztok! :)

Na meg is jöttem újból. Világvégét túléltük, mily meglepő. :'D A világvégés rémisztgetés is nálam annyit jelentett, hogy 5 percre elment a net... De akkor nézzük mi volt a péntek délutánnal miután leléptem. Szóval szépen ki a szokásos buszmegállóba, ahová régen mindig Rikáék elé mentem. Jó nem régen, csak szeptemberben minden reggel. ^^ Szóval csajokkal ott tali, majd vigyorogva és dumcsizva végigsétálunk egy közeli kávézóba és pékségbe. Forrócsoki, kávé és akkor folytassuk a traccspartit. Annyi mindenről dumáltunk, mondjuk közel fél évet kellett pótolni. Persze a lelkizés most is megvolt, pedig annyira sosem folytunk mi ebbe bele régebben. De hát mostmár felnőtt nők vagyunk, szóval már azért az értékrendünk, viselkedésünk, felfogásunk is változott. Na jó, nálam talán annyira nem. De annyira jól éreztem magam, a régi  Caty tért vissza aznap. Vigyorogtam, mint a vadalma, és szívből, őszintén. Tényleg, az a lány voltam, aki anno a középiskolában. 4 hónap alatt rengeteget változtam, bár inkább rossz irányba vagy nem tudom. De tudom, hogy nem ez vagyok... de most ezt a részt hagyjuk. Éppen a hétvégémet mesélem, nem a belső "küszködésemet". Szóval Hikaru mesélt, hogy a tali után rohan haza és jön vissza az eljegyzési vacsorájára. De még nálam is idegesebb volt, majdnem lefordult a székről. És ez komoly. Túl lehet rajtam tenni idegességnél? Ezek szerint igen... De belegondolva, ha én alapból ideges természetű vagyok, és egyszer eljutok tényleg oda, hogy megkérik a kezem vagy épp az esküvőm előtt vagyok, akkor mennyire leszek ki?  Mert most tényleg. Ott már egyenest összeesek vagy mi? Okos kérdés, de ja. Zaku képeket mutogatott, egy albumba fogja összeszedni a szüleinek. Ez lesz karácsonyi ajándék. Meg egy hógömb barátjának. :) Az is aranyos lesz. De ha már képek, akkor már had lessük meg mi is. Szóval két kupac, nézzük végig. Aztán jött egy-két kép, ahhoz szó szerint lesokkoltam. Ott gondolkodtam el, hogy ennyire megártott a forró csoki, vagy tényleg nagy a hasonlóság az ő anyukája és Etsuo anyukája között. Na mondom, szerintem csak hülye vagyok. De oké, egy gyors fotó a fényképről, ennek utána lesek. Aztán végül 5-ig maradtunk, még gyors kép indulás előtt, aztán kísérjük ki Hikarut a buszmegállóba. Persze nálunk ez sem sima séta volt. Én vagy két utcán keresztül próbáltam szájfénnyel kikenni a számat, majd jött, hogy álljunk le. De akkor szempillaspirál, ceruza nem kell? Jájj, aztán vigyorogtunk a hülyeségünkön egy sort, és mentünk tovább. De persze a város nagy parkján keresztül is leálltunk vmi hülyeség miatt. CSoda nem lenne, ha aki akkor ott volt, mindenki hülyének nézne :DD Mondjuk azok vagyunk, szóval kérdés?:D Aztán átfordultunk abba az utcába, ahol találkoztunk, csak a másik megálló nem jobbra, hanem balra volt. Aztán jött a további alkotás, lehet 150 cm vagyok, de egy hülye faágnak így is neki mentem, tuti tőlem zengett utána az utca. Bár kedd este még simán kikerültem, de akkor mondjuk Genichi ment neki, pedig szóltam neki. x) Na buszmegállóba még vagy 10 percet hülyültünk, bár Hikaru idegessége viccesebb volt. Jó, kissé gonosz voltam, de akkor is. x) 

 Aztán irány állomás Zakuro pasija elé, meg ha már ott voltunk, megvártuk anyumat is. Az állomás is tőlünk zengett aznap. A karácsonyi zene meg még idegesítő is volt. :D Na mindegy, anyu megjött, Zakuék leválnak, mi meg megyünk vásárolni. Aztán gyorsan haza, közben Tsukikoval dumáltam, negyed 8 tali a temetőnél és irány bulizni a srácok után. Itthon ettem, fürödtem, összekészültem és sietve fel a temetőhöz. Barátnőm már ott volt, út közben sima beszélgetés, kisebb lelkizés. Megérkezés után vetettük bele magunkat a piákba. Majdnem kiöntöttek fél üveg konyakot. Normálisak ezek? Sok mindent összeittunk, meg akkor ha eddig józan voltam, akkor becsiccsentve lessük meg a képeket. Most bnőmmel meg két srác boldogításként mellettünk volt. De ők is velem értettek egyet. Kibaszottul hasonlítanak. Mondjuk lassan tényleg nekiállok családfát kutatni, mert nem örülnék 1-2 ilyesmi extra távoli rokonnak. Aztán fél 12 után elkísértük Dai-kat az egyik helyi discoba, bár Tsukikoval ha már ott voltunk, beugrottunk az egyetemi kocsmába is egy-egy felesre. Legalább lezártuk az estét. Aztán öcsivel meg Yoshiroval irány hazafele. De még jóideig bent voltam FB-on, meg Narukival beszélgettem. 

Szombaton megint csak nem bírtam felkelni, mondjuk nem volt csoda, de hát ja. Sorozatlelés egész nap, délután 4 órakor eljutottam arra a pontra, hogy felöltözzek. Bár a sminkem előtte megcsináltam, mert ugye készültem a fotózásomra, ami a Eito családi okai miatt elmaradt. Na talán 3x-ra összejön. Azért harmadszorra, mert az elsőt én mondtam le november első hétvégéjén, mivel hát kissé még a másnaposság és a beszívás közötti állapotban tengődtem. Szóval majd egyszer csak összejön. Szóval viszonylag csinosabban felöltöztem: cicanadrág, testre simuló pöttyös egyberuha. 1 hónappal ezelőtt nem állt olyan jól, mint most. Na mindegy. Miuw szülei is hamarosan jöttek, közös vacsi, nyaralás szervezése, mindenféle téma szokás szerint. Meg persze öcsiéknek hamarosan szalagavató, meg minden végzősként való feladat miatt mindegyikünk segíti, támogatja őket. Narukival dumáltam szinte egész nap, mivel végül mindketten itthon töltöttünk az időnket. Meggel is dumáltam, bár szegény pasiügyei elég neccesek. Abban próbálok segíteni neki. Meg közbe sorozat ment, Narukinak is mutattam Zaku anyuját, és neki is kérdeztem a véleményét. Asszem azóta Etuso is megkapta, de nem tudom biztosra. Aztán úgy 1 után kerültem ágyba megint!?

Nem csoda, hogy vasárnap alig akartam még fél 10 után is kikelni az ágyból. Gyors reggeli, takarítás. Közbe megint a szilveszter szervezése, ami elég necces, mivel az előző hely sem jött össze. Talán a mostani, bár ez jobban alakul, mint eddig. Most már ajánlom, hogy ez összejöjjön, mert megőrülök. Alig 1 hetem van, és nincs erőm újabb helyet keresni. Tartalék van, vagyis próbálkozom vele, de akkor is. Nem akarok még többet szenvedni. Menjünk oda, bulizzuk ki magunkat és akkor rendben lesz minden. Most már csak ennyi jöjjön össze. A szobám is szépen ki van takarítva, a dohányzóasztalomon ott van a műfenyő és egy kisebb karácsonyi dísz. Az a szeglet már tiszta hangulatos. Iyen fehér cuccoska is van alatta, olyan mintha hó lenne. Majd holnap délelőtt a nagy fa után ezt is feldíszítem. Idén már nem 2,5 méter, hanem 2 a fa, de így is élmény lesz feldíszíteni... a csúcsdíszt idén sem én rakom fel... csak a sajátomra. ^^ Na nem baj. Egyedül a havat hiányolom, na nem baj. De szilveszterkor ne legyen, mert lehet csizmát akarok, de akkor is. Hóba nem lesz sok kedvem hozzá... Na mindegy. Így délután még átmegyek Shizuhoz vásárolunk, kutyázunk. Aztán már csak egyet alszom és szenteste. Egy két babonás cuccot bejátszom holnap, kíváncsi leszek beválik-e. Igen, nem vagyok százas. De voltam valaha is? :D Ugye, hogy nem. :P 

Na de akkor búcsúzom is. Majd jövök. Addig is látogassatok továbbra is. Kellemes napot, sziasztok! :)