Ohh, igen. Megjött a 3. személlyel lévő beszélgetésem. Tudom, az előző bejegyzés után már vártátok. Hogy zavar-e, hogy mindenki elolvassa? Nem. Olvassák. Csak így az ő stílusát is kissé megismeritek. Egy írásról sok jön le. Hogy fogalmaz, hogy használ írásjeleket, smiley-kat, stb. Tőle szerintem ez az egy lesz, több időt nem akarok ráfordítani. Meg nincs kedvem a kb 16000 soros FB vagy épp a skype-on lévő beszélgetéseinket megkeresni/átolvasni. Itsukival viccesek voltak, meg azért tartalmilag is voltak dolgok. Takumival szintúgy. De vele? A szakítás utáni beszélgetés meg ez az, aminek egyedül van értelme. De ugye azt nem teszem közzé. Kissé hosszú, meg elég sok fájdalmas pillanatot okozna nekem - sajnos. Lezártam, csak akkor is azért fájdalmas visszaolvasni. De ugyan így vagyok Itsuki-Takumi beszélgetésnél vagy épp azoknál a bejegyzéseknél... Szóval az egész mai nap benne van. Köszönést, formalitást annyira ne várjatok egyikünktől sem. Nem éppen úgy állunk, hogy szükség lenne rá... Bármit is leírtam az előzőben, én úgy gondolom. Csak mégis, nem egy emberen múlik minden.
A másik bejegyzésben kitértem az alábbi linkekre, amiket itt találtok. Azért érdemes elolvasni, mert sok okos gondolat van benne.
És valamire itt is találtok választ, mivel a másikban csak egy kis részre tértem ki. Szóval kellemes olvasást.
Caty: ? jó leesett így beleolvasva, de miért küldted el?
E: mert reagálni akartam arra amit kiírtál.
C: nem kellett volna
E: de-de...
C: pedig nem, túléltem eddig is mindent, nem most fogok összeomlani...
E: azt tudom. Szilveszterig nem látsz. felejts el. *már megtörtént... egyedüli hibám, hogy hiányom van, mindenféle értelemben, és még rá vetül ki, de mégsem akarok kapcsolatot, mert nem állok készen még egy rosszul végződő kapcsolatra, a szenvedésből meg elegem van az idén...*
C: pont ezért írtam ki, hogy mindenkinek van véleménye... ha jól gondolja, ha nem, nem miattad van kint
E: nagyon remélem... *tudod, drága, a remény hal meg utoljára*
C: miért lenne kint miattad? idióta faszokra nincs időm... meg amúgy is, az idézet csak azért van, mert tele van miértekkel... és most a fejemben is... és nem miattad (szerencsére) de tudod milyen érzés volt mamám hangját is hallani, mikor neki is elmondtam, hogy megbuktam? elég szar nekem, de úgy, hogy mennyi mindenki állt mellettem és szurkolt, utána azért szar *ez úgy kb az elmúlt 2 napi bejegyzéseimben olvasható volt*
E: sajnálom a progot, de azon kívül mindened meg van. mindenki bukott el életébe tárgyat, ne hidd, hogy egyedi eset vagy. az emberek meg hidd el ott lennének melletted, csak néma gyereknek anyja se érti szavát.
na ennyit akartam, Kellemes Ünnepeket. *igen, erre van válasz a másikban*
C: igen, tudom. vannak hibáim, ez az egyik. Hogy nem szeretek beszélni a problémáimról, mert más nem fogja helyettem megoldani őket... tőled is, barátaimtól, családomtól is várhatom/várhattam... de nektek se ment volna és nem is fog, mert az én problémám, nekem kell megoldanom, ha már elküldted a blogot és körbenéztem, ez az ami a lényeges: http://bigword.blog.hu/2012/12/09/never_give_up_928 és szerintem nem csak nekem...
A link ugye már az előző bejegyzésemben is szerepelt, de csak megemlítés szintjén. Itt is kitérek egy-két dologra, de úgy is tartalmas választ kaptatok már korábban rá.
Na igen, szilveszterig nem látom. Pont erre mondták, hogy jó ötlet-e ez. Már mint, hogy együtt ünnepeljük. Hát konkrétan magam sem tudom, de ő kérte, hogy legyünk barátok, vagyis legalábbis úgy viszonyuljunk egymáshoz. Tegnap estéig ment. Remélem az utolsó 2012-es éjszakánk is inkább a baráti viszonyról fog szólni, nem arról, hogy akarjuk kinyírni egymást. 2 hétig igencsak műveltük, nekem meg annyira nem érdekem kinyírni, bár ami késik, nem múlik. Meg akkor is, sokkal szarabbul kezeli a problémákat, mint én. Na mindegy. Én tényleg leírtam mindent az előzőbe, ez már csak amolyan kiegészítés vagy nem is tudom mi. Ezek után is biztos lesz szó róla, de nem épp így. Mint haver, maximum. Bár szilvesztert nem tudom leírom-e, mivel a tavalyit is megígértem, és nem jött össze. Összefoglaló lesz így az első vizsgaszezonomról, kicsit mélyebbre ásunk, mivel foglalkoztam, hogy tanultam, meg úgy minden. Unalmas úgy sem lesz, mert nálam sosem az, ti is rájöhettetek. Meg majd az utolsó 2012-es évről is lesz, és ahogy most látom, lesz egy egész évet átölelő összefoglaló bejegyzés. Mit hogyan éltem át, hogy jutottam el oda, és tovább, illetve most hogy látom a dolgokat. Bár a mai is eléggé tartalmas volt mindenféleképpen, és ráadásul szerintem mind a három. Bár kritikákat azóta kapok több helyről, mégis tartom magam a saját dolgaimhoz. Tudom, hogy nem értenek velem egyet, tudom, hogy a sok történetem, ami nekem talány volt, az más inkább segélykérésnek vette, és azért kaptam rá olyan válaszokat, amilyeneket. Tudom, saját fejem után megyek, és még jobban omlik össze a kártyavár, de mégis. Akkor dőljön össze, de mégis. Álljak mellette, és tudjam újra felépíteni. Mert az a lényeg, hogy tudjam, újból felépíteni. És mégis, próbálok minél erősebb falat állítani köré, valahogy így is sikerül leomlania. Na mindegy.
Most búcsúzom, mert mindjárt megint valamit falnak baszok, mert megint csak elintézik, hogy ne legyen nyugodt pillanatom a szünetben. Majd jelentkezem valamivel, valamikor. Mára úgy is eleget írtam. Na hali.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése