2012. december 31., hétfő

B.Ú.É.K.

Minden kedves látogatómnak elsősorban sikerekben gazdag, békés, boldog új évet kívánok. :)
 Másodsorban köszönöm szépen, hogy itt voltatok, és remélem jövőre is visszatértek. :) A havi oldallátogatottság  most volt a legmagasabb, aminek nagyon örülök. Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogot. ^^ És akkor találkozunk 2013-ban, én itt leszek, és remélem, Ti is. ^^

Happy New Year, Darlings! ^^

XoXo Caty


Éves összefoglaló part II.

Hali! :)

Megjöttem a folytatással. Nézzük, hogy is telt a második félév. ^^ 
És ugye máris július. Chi, Megumi, Rei találkák, majd irány a horvát tengerpart ismét, ezúttal Vir-sziget, és a környéke. Belefoglaltuk a Krka Nemzeti Parkot, Pag-szigetet és Zadart is. Jó kis hét volt, várom már a következő évit. Már tervbe van. :) Aztán továbbra is Meggel a délutáni hülyéskedésünk, általában a városban. Exemhez csöngettünk fel nem egyszer, idióta leveleket hagytunk neki és a bátyjának, persze névtelenül. Igen, kissé lementünk gyerekbe, de legalább jól éreztük magunkat. Aztán Chi-s pizsiparti, ahol összeismerkedtem egy újabb sráccal. Na igen, nálam ez az, ami sosem marad abba, a pasizás. Nem baj, szeretek ismerkedni. :) A pizsama parti csak 10-ig volt Chinél utána a másik egyetemi kocsmát céloztunk be, ami bent van az egyetem területén. Hajnali 2 után mentem haza, mert még a régi törzshelyünkre is bemásztunk. Azóta talán 2x jártam ott, egyszer még Etsuoval Shun szülinapja után. Bár most csak ez rémlik. x) És végre sikerült lerázni Hiroshit. Így 2 év után már örültem neki. Igaz, megfenyegettem, de basszus, 2 éven keresztül lehetett hívni a folytonos telefonhívását zaklatásnak... Aztán Meggel kitaláltuk, hogy járjunk futni, hát igen, focistákat lestünk végig, meg ők minket. Hát igen, jó muri volt. Aztán Saekoval is találkoztam, Chivel is, Arisa-val is. Nem volt unalmas egy hónapom. Aztán persze további bulik, kerti partik… Nagyon jó nyár volt. És persze anyuékkal akkor mentünk el újra tekézni. Akkor voltam azt hiszem harmadszorra. Profi sem most, sem akkor nem voltam, de akkor még nem tudtam, hogy az egyetemen is ezt fogom csinálni. x)
Augusztusban állásinterjúk, Meges találkozók… az a bizonyos augusztus 4-e… Na igen, nem egyszer gondoltuk, hogy vissza kéne menni aznapra. Csak egy icipici változtatás miatt. Aztán strand, Chivel az akkori pasihoz kerti partira mentünk, aztán már az egyetemi csoporttársakat kerestem neten, elég sokra ráakadtam, és ott jött a további lavina. 21.-től elkezdődött a matekhét, ami azért hasznos volt, csak sajna nem vált be… megismertem Shizut, akivel gyorsan megtaláltuk a közös hangot, felbukkant Rika is, akinek nagyon örültem. Meg persze Noriyát is ismertem látásból, hisz közös haverunk „bemutatott” minket egymásnak. Meg elég sokakkal beszélgettem már a matekhét előtt is. Aztán már 23.-án este már egy névnapon találtam magam a koleszben, a későbbi pasimmal és az akkori szobatársával. Ugye ő is csoporttársam lett utána.  Aztán utolsó héten matekvizsga, amin ugye buktam, közbe balekhét zajlott ezerrel, Meggel meg két barátnőjével shopping délutánt tartottunk, ami elég vicces volt. Aztán az utolsó pénteken újabb Etsuos tali…
Szeptember… Kezdődik az egyetem. Órákat felvettem, és akkor vágjunk bele. Az első hét elég kemény volt, vagy csak a szervezetemet viselte meg, de ott ment le először 3 kiló. Összejöttem Etsuoval, ami nagyon elhamarkodott lépés volt, megismerkedtem Shizu kutyujával, akit mai napig megzabálok. Bár inkább ma már a kutya engem. Sok barátra tettem szert, sok jó élménnyel gazdagodtam, bár a beleszokás nem ment gyorsan. A társaságot mindennek ellenére imádom, fura lenne bármelyikük nélkül is. A programozást már első gyakorlati órán megutáltam, és ez decemberre sem változott. Aztán szépen jöttek a közös bulik, végre újból szervezhettem szülinapot, még ugye Keichinek, akkor jöttek Meggel az első veszekedések, amiket nem viseltünk túl jól.
Október apu szülinapja, Etsuot is bemutattam anyuéknak, 1 hónaposak voltunk, közbe persze sok közös emlék a többiekkel, akkor Dai-ékkal bulik, vagy épp az egyetemistákkal, „keresztlánykám” is volt itt, vele is alkottunk. Anyáék 20. házassági évfordulója is megvolt, aztán így pár napra Olaszországba mentek. Akkor végre több időnk volt Etsuoval egymásra. Aztán már Shizu szülinapját szerveztük, és vásároltunk rá dolgokat.
November halottak napja, temető, rokonok jöttek, egy eszméletlen jó szülinapi buli Shizunál, ami azért visszagondolva is nagyon jó volt, de legközelebb meggondolom miből mennyit egyek. x) Etsuoval 2 hónaposak voltunk. Aztán Meggel újabb veszekedés, aztán utána már egyre jobban csúszott ki minden a kezeim közül. Több bukott ZH, programozás meg a tanár, az a kettő, ami a kedvemet is elvette az élettől… Aztán 23.-án végleg nem bírtam, akkor szakítottunk majdnem Etsuoval, de úgy volt, gondolkodunk. Nekem az a hétvége nem épp arról szólt, hanem elmentem egyet bulizni. Mit ne mondjak, igencsak rám fért. Dai szülinapja volt, és nagyon jó. Legalább az idén nem kaptunk rendőrtársaságot. x) Vasárnap aztán végleg szakítás lett a vége, ami miatt jó két hétig megint a depi szintjén álltam, és egész nap inkább tanultam. Eredmény lett, mert mindenből átmentem, vizsgára is engedtek. Csoport munkán is bemutattuk a videónkat, ami ahogy láttam, nagyon tetszett mindenkinek. Meg később ismerősöktől is kaptam a pozitív visszajelzéseket. Ki tudja, egyszer majd a tv-ben látom vissza magam? x) Volt már rá példa, de az vagy aerobik fellépés vagy énekkari előadás volt. Végre eljutottam a kosármeccsre is, ahol igaz 96-20-ra kikaptunk, de nagyon jó volt. A srácokkal még kocsmatúrára illetve házibulikba mentem, ahol a csoportmunka fejlesztés még mindig megvolt. Bár részemről nem mindig 1 bizonyos emberrel… Na mindegy.
Decemberben csak egy hetet jártunk suliba, akkor volt 6 Zh-m, amiből egyedül a prog nem sikerült, de hát ugye azon már nem akadok annyira fent. Utána szünet. Pihentem a legtöbb időben, tanulgattam is, sok közös buli volt az egyetemi barátokkal, amik nagyon jók voltak. A rajongó táborom még vagy 4 emberrel ugrott… nem úgy van, hogy általában akkor kellesz a srácoknak, ha kapcsolatban vagy? Na hát én szakítottam, aztán azóta találtnak meg jópáran. 3 szóbeli vizsgám sikeresen meglett, de egyet még szeretnék javítani, de azt már csak az új évben. Programozás vizsgát ugye ténylegesen buktam, de nem egyedül, így csatlakozunk pár barátunkhoz újra prog1-et tanulni, és remélhetőleg ezúttal sikeresen is. Aztán közös karácsony a csoporttal, ahová elmentünk vagy 6-an… A lényeg, jól éreztük magunkat. Aztán már jött is a karácsony, Shizuval végre újra jóban vagyunk, aminek nagyon örülök, azért hiányzott az exsogórnőm. Na igen, a szeptemberben kitalált családfából félig-meddig kiestem. De milyen jó, hogy a volt sógoraimmal, anyósommal és a keresztlányommal még mindig jóba vagyunk. x) Végre 5-6 év után találkoztam Axvirral is, ami azért szép. A legjobb barátom alig ismerte meg, de már látta és még össze is jött vele, én meg mennyit vártam egy személyes találkára, hihetetlen. x3 Ayame és a barátja is szakítottak 1,5 év után, most a srácot vigasztalom. Ami pici furcsa, hogy visszautasítom, ő összejön barátnőmmel, aztán én mindkettőt melegebb éghajlatra küldöm, most meg egymást vigasztaljuk. Na igen, mindig jó, ha van olyan ember, aki megért. :) Aztán 31-én pedig egy újabb szilveszteri buli, ezúttal másik társaságban, mint eddig, de remélem ugyan olyan felejthetetlen lesz, mint eddig. Igaz az eddigiekre sem emlékszem annyira, de ami megmarad, az maradjon meg örökre. Igaz, a fényképekről sok mindent megtudunk másnap reggel… jó szilveszterre és új évre való tekintettel vagy másnap este vagy harmadik nap. :D
Hát szép kis mennyiség lett, nem csoda, hogy inkább szétszedtem. :) Szép kis évet zártunk, nem igaz? Nekem mindenképp az volt. :) Mindennek ellenére. Igaz, nem egyszer éreztem úgy, mintha valami színésznő lennék valami filmben, mert nem egyszer hasonlított ahhoz, ennyi dráma, meg bonyodalom után. x) Na nem baj. :)
Köszönöm szépen mindenkinek, hogy itt volt velem, és hogy olvasta a blogomat. Remélem jövőre is velem tartotok, mert biztos vagyok benne, hogy jövőre is izgalmas dolgok lesznek, és nálam amúgy sem unalmas az élet. Szóval várlak titeket vissza 2013-ban. :) Boldog új évet, puszi, sziasztok. =^.^=





2012. december 30., vasárnap

Éves összefoglaló part I.

Sziasztok!

Meg is jöttem egy szép nagy összefoglalóval. Elég sok minden történt 2012-ben, szóval kezdjünk is neki az elejéről. :) 
Januárban újra megtaláltuk egymást Chivel és kezdetét vette egy jó fél éves hülyeségzuhatag. Biliárdklub, Itsuki idegesítése, vele is ez a haragszom-jóba vagyunk fázis ment körbe. Idegesített is mindkettőnket rendesen. Újabb osztály buli szervezése, Suzuki kirúgása, félév vége… nálam az egyetem téma annyira nem játszott már, de azért itt is kaptam a hidegzuhanyokat… Metálkoncert, szülinapok, Takeshi témát is akkor zártam le ténylegesen… iskolabálok, Nyusival összejöttem és szakítottam és az első hónapnak vége is…
Február első hétvégéjén meg is volt az osztály buli, amin lényegesen több dolog történt, mint az elsőn. Szép volt, jó volt, elég volt. Na jó, annyira nem, még visszamennék ilyen bulikra. ^^ Takumival akkor beszéltük meg a kettőnk kapcsolatát, és ott indult el az újabb lavina. Osztálytalálkozó, újabb szülinapi parti, ugye Dai-ékkal meg persze Chié. Mindegyiken irtó jó buli, és újabb tagokkal bővült a rajongótáborom: Yoshiro és Fujita.
Március, végre tavasz. Öcsi, anyu, apu névnap, meg öcsi szülinap. Meg Dai-nál nem egy kisebb házibuli, Kojime szülinapja, szokásos évi biciklitúra oda a homokos árokhoz. x) Aztán utána Takumival és Fujival randi, így egymás utáni nap. Zsúfolt volt az utolsó pár nap. Utolsó hétvégén pedig öcsivel a közös szülinapunk a közös barátokkal. :)
És máris április. 6-án szülinap, amit persze a barátaimmal megünnepeltem a szokásos egyetemi kocsmában. Nagyon jó este volt, süti ezerrel, pia is, és persze jó társaság. ^-^ Remélem a 2013-as is hasonlóan jó lesz, bár a 18. óta az összes az. :P Baráti találkozók is jöttek sorban, ahogy Dai-nél lévő bulik is. Parti girl voltam elég rendesen. :) Chi, Sae, Sugi, Shun, Ren… ugye velük a baráti talik, aztán ott volt Takumi-Fujis randi… volt, hogy egymás után… azok voltak a szép délutánok és esték… Hónap végén már a kerti partik, és szokásos Dai féle házibulik.
Május. Rögtön névnapom, öcsi díjkiosztója, Chi ballagása és nála kisebbfajta kerti parti, kocsmatúra Miuwékkal meg a srácokkal, persze külön-külön nap. Aztán egy újabb Chi-Itsuki találkozó, amikor persze megint kettesben maradtam azzal az idiótával… Akkor piercingem is meglett végre, és persze vizsgaidőszak szakmai éven. Szóval körülbelül hasonló napok, mint mostanában, ami a pihenés részét illeti meg a sok szabadidőt jelenti. :) Aztán írásbeli vizsga két napos volt, amin csapatmunkával ismét ügyesen megoldottunk. :D ^.- Az utolsó nap, lesőnap, ahol megnézhettük a vizsgadolgozatainkat. Jobb lett, mint vártam. Ugye a beszerzésen nem lepődtem meg, de hát az is 1% és 3-as… azt nagyon kicentiztem. x) De szóbelin meg meghoztam azt az 1-et, és meg is lett  a 3-som. :))
Júniusban még mindig szünet, Chinek voltam modellje a fodrászvizsgáján, így hozzá jártam fel mindig. De mondjuk azért jól jártam, meg nem egyszer göndör hajam, le is volt vágva a vége, igaz így majdnem 10 cm-től megváltam, ha nem többtől. Mostanra majdnem olyan hosszú, mint 3 éve, szóval most nem engedem a vágást. x) Aztán Chi is levizsgázott, 5-öst kapott, Eminával gratuláltunk neki, mivel végigvártuk vele az eredményt. Aztán Tsukikoval barátjánál is voltunk fent, ilyen dumálós délutánt tartottunk. Aztán 12.-én már szóbeli, ahol 4-es átlaggal, 4-es vizsgabizonyítványt kaptam, szóval azóta hivatalosan is logisztikai ügyintéző vagyok. :) Zaku-Hikaru-Arisa-s találka is megvolt, na igen. Azóta most volt az első dec. 21-én. A D-sek vizsgáján is ott voltam, velük izgultam végig. Újabb kerti partik, szülinapok, és akkor lettünk annyira jóba Megumival. Kérte, hogy ne nagyon írjak róla, de azért gondoltam megemlítem, mert ebbe nem hal bele. :) Aztán végre Midori húgom is visszatért a városba egy újabb találkára, igaz fél órát ha láttuk egymást a 4 napban. Haragudtam is miatta rá ezért, de hát így jártunk. Anyuékkal voltam még strandon, újabb helyeket is próbáltunk ki. ^^ Fő a változatosság. :)
Huhh, fél év el is telt. Hosszú volt, mi? Részletesen minden megvan az archívumban, szóval  ha bármire emlékezni akartok vagy csak szimpla kíváncsiság fogott el, nézzetek vissza, úgy is megtaláljátok. De búcsúzom is az első résszel. Hamarosan jön a 2. Addig is üdv. ^^ 


Lassan vége...

És igen, máris itt vagyunk az utolsó előtti nap az évből. Te jó ég, jó gyorsan eltelt ez az év is. Gyors összefoglaló rész jön az elmúlt hónapról, aztán így elképzelésben egy egész évi összefoglaló. Nem tudom mi lesz belőle, de majd csak valami. :) 
December 10 óta vagyok itthon vizsga-időszak keretében. Nálam ez inkább egy 2 hónapos szünet, mint tanulás. :') Első két vizsgám már a "szünet" első hetében lezajlott, bár a tanulást nem vittem túlzásba. x) 3-3 lett, szóval teljesen elégedett vagyok. Mondjuk a szünetet tényleges pihenés volt nála, egyedül a vizga előtt tanulgattam kicsit. Anyu is itthon volt azokon a heteken, így vásárolgattunk és sütit is sütöttünk. Mézessüti volt, amiből kaptam a többiek is a "közös karácsonyon". Szerintem meséltem, szimplán összeültünk 19-én este az egyik kocsmában. x) Nem volt nagy durranás. Persze a vizsgákat mind megünnepeltünk, volt hogy két napig a kocsmába iszogattunk. Persze én visszafogottan. (: 19-én volt még két vizsgám, abból ugye a prog nem sikerült, az oprendszer pedig igen. Szóval 4/3 arány nem is rossz. (: 21-én világvége parti volt, amit énis megünnepeltem a barátaimmal, nagyon jó volt. Aznap taliztam végre Zakuval és Hikaruval, akik mellett visszatért az a lány, akit ők is ismernek. ^^  Aztán hétvége, mikor már készültünk a karácsonyra, Shizuval is beszélgettem, vele is mászkáltam, bár már azóta még 2 tali összejött, szóval elszórakozunk mostanában. :) A többi nap az ágyban fekvős sorozatlesős nap. Pénteken volt hosszú napom, hisz 11-kor Narukival és Genichivel vásároltunk be szilveszterre, hát már várjuk, annyi a lényeg. Meg minket összeeresztve semmi nem marad egybe... Egész végig röhögtünk, persze együtt egymáson. ^^ Jó kis délelőtt-kora délután volt. Aztán délután Shizunál voltam, filmlesés, dumálgatás, szóval igazi csajos délután. :) Még egy haverommal találkoztam össze, ő akkor döbbent rá, hogy Etsuoval szakítottunk. Ismeri őt is, még talán szeptember elején mutattam be őket egymásnak. Na ő meg egy barátja kísértek haza, meg közbe dumálgattunk. ^^ Aztán itthon gyors kaja, pancsi, aztán már 8 óra és irány Kai-a+l kocsikázni. Igazából már nem ez az első "randink" szóval nem meglepő, hogy most is kapott egyet. x) Végig kocsikáztuk az egész várost, meg felmentünk egy tök jó szirt részhez az egyik lakópark végénél. Az egész várost lehetett látni, kivilágítva. Baromi szép volt, és ha úgy vesszük még romantikus is. Egy fél órát ott beszélgettünk és hülyéskedtünk. Meg persze mindig benyögött valamit. Szimpla bókok voltak, de hát értitek. :) Kissé perverz Kai :DD Aztán utána kimentünk a határon túlra is, ha már 10 percre van kb. Ott is töltöttünk el vagy negyed órát. De nagyon jó volt. Elvoltunk az este az tuti. ^^ meg még jött a horrortörténetekkel. Tipikus ilyen, hogy a szerelmespár kimegy egy kietlenebb területre és jön a gyilkos, és kinyírja őket. Na igen, mi ezzel hülyültünk, ez meg mondja, nem láttam-e valamit. Én meg amilyen paranoiás vagyok, szívbajt is kaptam, de közbe poénkodtam. 5 perc után, mondtam, hogy most rögtönk húzzunk. Na igen, kisebb kerülővel mentünk haza, vagyis vitt haza konkrétan. :) Itthon már csak FB-oztam, anyuék úgy fél 11 körül jöttek meg. Termálfürdőben áztatták magukat. A mázlisták. :D Aztán úgy negyed 1-ig ültem csak fent. Szombaton meg végre találkozhattam Axvirral is. Azért találgattuk, hogy 5 vagy 6 éve ismerjük-e egymást, de mondjuk ez már lassan mindegy is, mert végre élőben is láthattam. Shun és Sugita kísért el minket. Komolyan nem épp úgy látszott, hogy először találkoztunk, csak szimplán mintha régóta nem láttuk volna egymást. x) Na nem baj. Aztán sétáltunk kicsit a közeli parkba, ahol jött az ajándékozós rész. Axnak rajzoltam egy pandás rajzot, meg kapott csokit és egy zebrás kulcstartót. ^^ Tőle egy cuki fekete-lila rockos Hello Kittyt kaptam. Jesszusom, eszméletlen aranyos. :DD Shuntól pedig egy rózsaszín szíves nyakláncot és egy ilyen színű fülbevalót. Ennyire ismernek? :) Költői kérdés. Azért több éve ismerem őket, szóval igen. Ismernek már. :) Aztán utána átjöttünk hozzánk, papám az megállítottunk minket 2x borítottam magunkat pálinkát. 2011-es, 48°-os körtepálinka. Azért az üt. Már csak szilveszterre kellene egy üveggel. Szóval holnap megyek nyafizni azért is. ^^ Aztán nálunk hülyültünk, meg képeket csináltunk. Vegyük úgy, készült vagy 20 kép, abból 1-2 volt, ami használható. Hihetetlenek vagyunk. x) Fél 6 körül léptek le tőlem. De tök ól szórakoztunk. Axvir tudod mit ígértél, azt kérem. *-* Shun téged is figyelmeztetlek, kellenek a dokumentumok. :P Narukival persze minden éjjel dumálunk, de kb egész nap... Annyi hülyeséget hordunk össze állandóan. Kész könyvet adhatnánk ki a hülyeségeinkből. x) De ez volt Shunnal anno.. Szóval...:P
És akkor már csak a holnap. Azért kíváncsi vagyok, mert fura érzésem van már most, és akkor még hol van a holnap este... Na igen. :) De akkor most búcsúzom, majd holnap jövök. Puszi, sziasztok. ^^

2012. december 27., csütörtök

Összezavarodva...

Így az év végén egyik pillanatról a másikra omlottam össze, újra. Most kérdezem magamtól, hol van az igazi Caty, hol a francba, mert aki itt van, az nem én ő. Mostani "magam"-tól ijedek meg. Olyanokat teszek, amiket eddig sosem. Nem ismerek magamra. Nem tudom mi történt így 4,5 hónap alatt, de tudom, hogy ez nem én vagyok. 
A mai bőgőrohamom elég viccesen kezdődött... Keresztapum jött át, aztán nem is tudom, de arra terelődött a szó, hogy hányadika van meg milyen nap, csak hát amilyen szépen beszélek, egy-két csúnya szó is elhagyta a számat. Persze, utána rögtön rájöttem, de ő nyaggatott, hogy kezdjük előröl az egészet. Aha, én meg csak vigyorogtam, hogy nem megy. Aztán leültünk nálunk a lépcsőre. Kérdezte, mit tervezünk öcsivel, anyuék mit szilveszterkor.  Mert régebben ő vigyázott ránk ilyenkor. 3 éve... Még az elején kissé fenn is akadtam, hogy már megint gyerekként kezelnek, pedig azért nem vagyok. Tudom, hogy szoktam úgy viselkedni, de már korántsem vagyok az... Tudom, még mindig úgy óvnak mindentől, mert tényleg bármikor lehet baj, csak néha több szabad térre vágynék. Tudom, hogy szeretnek és azért teszik. Hálás is vagyok ez miatt, de értitek... néha én is akarnék egy olyan estét, amikor reggel kerülök, haza vagy legalábbis 2-3 körül, és nem csesznek le miatta. Mert úgy is hazamegyek, ha meguntam. És éjfél körül általában úgy is bekövetkezik... Na mindegy. Aztán utána jött, hogy akkor mi öcsivel hol leszünk. Akkor mondtam, hogy én pár "barátommal" megyek el az egyik közeli rockkocsmába. Aztán elkezdi, hogy mi lenne, ha szervezne egy bulit az elől lévő házban. Na ott akadtam ki. Én 2 hetet könyörögtem anyuéknak, hogy had lehessen ott a buli. De nem, mert hideg van (kissé felújításra szorul, és a kazán sem sokat segít), meg azért ott zavarnánk a többi szomszédot, meg a családot. Mondom, oké, megértettem, nem lesz itt semmi. Max a gyülekező. Aztán ezen akadtam ki, de utána jött csak a hab a tortán. Mondta - mert válaszom azt volt, hogy a szomszéd néniéknek is szólni kéne, mert őket sem lehet zavarni - hogy akkor mit szólnék, ha a férjem holnap meghalna. Na ott jutottam el a sokk részhez. WTF? Akkor fejtette ki, hogy a szomszéd bácsi kórházban van már egy ideje, karácsonykor sem jöhetett haza, és lehet már csak napjai vannak hátra. Első reakcióm megdöbbentő volt, mert fújtam egyet, nem gondolva bele semmibe. De utána rögtön megbántam. Lehet, hogy régebben hajlamos volt nálam a pedofilizmusra, mert nem egyszer fogdosott, meg ölelgetett (de nem szimpla ölelés volt az!) és úgy mondta a furcsa szövegeit. Nem is csoda, hogyha az ilyen témától eléggé menekültem régen. Mára már nincs bennem, de akkor is, talán ezért sem akadok fent annyira, ha zaklatnak. Mert bennem van, hogy foglalkoznak velem. Tudom, furán hangzik, jó mert az is. Viszont bennem volt néha az, mikor  Hiroshi sem hív, vagy valamelyik nem ír, akkor elfelejtettek. És az zavart. Szóval csak azt hiányoltam, hogy foglalkoznak velem. Igényem volt rá, pedig a barátaim mellettem voltak, de nekem talán pont arra volt szükségem, hogy dicsérjenek, meg szánjanak rám időt. Undorító és önző  én magam is aláírom, de valamikor hiányoltam, ha nem kérdezget, és nem húz közelebb magához. Nem vágytam rá, csak szokatlan volt. De mégis néha És 12-16 éves korom között ő volt az, aki ezeket csinálta. Azért sem vagyok halandó idős pasikkal kikezdeni, mert undorodom tőlük. Ez volt Hiroshival is anno. Meg ezért nem értettem meg barátnőimet sem, mikor x évvel idősebb pasijuk volt, mert bennem végig ez volt, ahogy én átéltem. Ma már utálok visszagondolni rá, és erről szerintem senki sem tudott. Netty volt még az, aki tapasztalta, meg Ayame. De ő már más kategória, mert ő nem azt és nem úgy élte át, mint én. Nekem akkor szar volt, fenekemet, a mellemet fogdosta, és...és...undorodom már az egésztől és szar rá gondolni. Mégis, mikor itt írom, ő a kórházban fekszik, és az életéért küzd. Bármennyit is szenvedtem miatta, most akkor is sajnálom. Meg persze a feleségét is. Tudom, keresztapám megkért, ne áruljam el, de ezt nem bírom magamban tartani. Szüleimnek, tesómnak nem mondom el, ti meg amúgy sem ismeritek... és nem akarok temetésre járni. Bőven elég volt az a pár alkalom életemben, még 5 éves koromból is rémlik egy... valahogy nem tudom én azt végigülni/állni, mert ódzkodom tőle... Nem akarom... szóval nem akarom, hogy meghaljon, mindennek ellenére...  
 De ezzel a beszélgetés nem ért véget, mivel én ott egyenesen bőgtem már. Akkor jött ki rajtam az a 19 év, amit itt töltöttem, és kik éltek velem az udvarban. És ami durva, hogy a végére már lassan csak az én családom marad. Ami azért fáj. Aztán utána  keresztapám folytatta a monológját. Kiss ivott, látszott rajta, szóval megint fura volt, és jött az a rész, hogy mennyire én vagyok a kedvence, mennyire szeret, mennyire szép vagyok ahhoz, hogy sírjak. Meg utána, hogy ő az aki, biztos, hogy megvéd, vigyáz rám. Meg olyan partner is kell, hogy ezt megtegye, vigyázzon rám, szeressen, öleljen, meg még hasonlóakat mondott. Na és nekem az már sok volt, mert egy pillanatra Etsuo jutott eszembe. Mégiscsak ő volt az utolsó, és akkor rá vetült ki az egész, sajnálom. Persze keresztapum erre jött az olyan szövegeivel, hogy melyik pasi is volt (mert Etsuoval is találkozott, de a szakítás után Itsuki is itt volt, és hát azt hitte, hogy ő az új) és kérdezte, hogy az új vagy a régi miatt vagyok ki. Mert látta előtte, hogy elgondolkoztam egy picikét. Na nálam ott már minden a fejemben kavargott, és próbáltam megnyugodni. Meg jött, hogy ha ilyen barátnője lenne, mint én, akkor biztos, hogy sosem engedne el, meg ilyesmik. Keresztapámtól ez így furán hangzik... nekem inkább bizarrul. Túl sok filmet nézek... Aztán hál istennek a telefon csörgése megszakította ezt az egész beszélgetést. Nekem ott már tényleg sok volt, elhihetitek... Aztán most végeztem ezzel. Egyik legőszintébb írásom volt ez a mostani és egyre több dolgot árulok el, ami miatt vagy megutálnak vagy elmenekülnek, vagy épp szánalomból vagy mert tényleg akarják mellettem maradnak. De azért ilyenkor tényleg kíváncsi lennék, mit gondoltok ti...
Igazából néha én magam nem tudom mit miért teszek, de egyre jobban megnyílok itt, s egyre jobban fordulok el a külvilágtól. Nem épp jó dolog, de egyre kevesebb emberben bízom, mégis ilyen dolgokat ide írok, amikor mennyien olvassátok. Először arra lennék kíváncsi, akik személyesen ismernek, azok most mit éreznek mikor idáig eljutnak. Mert azért ezt személyesen nem mondtam el senkinek. Takuminak kezdtem el egyszer elmesélni, de nem jutottam el a végére... mindegy miért... lehet jobb is volt... de már ezt sem tudom meg sosem... most mégis szinte az egész világgal, félig-meddig névtelenül kiírtam magamból, ami annyiban segít, hogy megkönnyebbültem. Kicsit biztos. Azért 19 és fél évet leéltem, és ilyenkor jönnek ki az ilyenek hihetetlen... De a lelkem mélyén nem akarom én ezt... még mindig tartanám magamban, hogy csak én tudjam, és talán pont ezért szeretek érzéketlennek tűnni, vagyis hát annak a lánynak, aki mindig mosolyog, vidám, ugrabugrál ennyi idősen, mert addig tudom, hogy elmenekülhetek az ilyen dolgaim miatt. Most így egy pillanatra elgondolkodva, melyik vagyok én? Ez a sírós, érzelgős lány vagy épp a pörgős vidám? Mindkettőnek ugyan azok a problémái, mégis az egyik baromi szarul kezeli, a másik meg nagyon jól. Az utóbbi jobban hangzik, én is tudom. És én azt érzem, az vagyok én, csak most mintha a sötétben tapogatóznék magam után...
De úgy érzem mára elég is volt nekem, fejem fáj, fáradt vagyok, és egyszerre írok jelen és múlt időben... Látszik, hogy igazán koncentrálni sem tudok...

2012. december 26., szerda

Csak mert imádom ^^

Igen, több mint egy hónapja ismerem ezt a számot Itsuki jóvoltából, de annyira imádom. ^^ Tegnap óta megint ezt hallgatom, meg egy másikat. Mindkettőt meghallgathatjátok ti is. Úgy is lesz az aki valamit beleképzel, de már ráhagyom. Én imádom őket és ez a lényeg. 

"Kettőnk között a falat felhúztunk már rég, olyan gyorsan történt minden, amit veled éltem át. még fel sem fogtam, már nem volt enyém. Kölcsön kapott boldogság, véget ért már rég, eltűnt szinte egy éjszaka alatt."


És itt a másik. Furcsa, 24-én karácsonyfa díszítés közben ment a rádióban, és azóta ezt sem bírom lerakni, nem tudom miért. Szóval ez a két szám ismétlődik szinte állandóan. Nem tudom mi van, de nem bírok leállni. Tipikus lány vagyok, ha tetszik egy szám, rongyosra hallgatom. (: 

"Fenn a csúcson s lenn a völgyben is, Jártam már Jártam! Próbáltam arccal mindig a boldogság felé! Belevágnék a nagy kalandba is Bátran, Bátran! Amíg a függöny le nem hull elém!"

Ezenkívül még van 1-2 COD szám, amit csak nem bírok lerakni. Csak ha kiraknám, megint jönnének a félreérthető megjegyzések, és most baromira nincs kedvem hallgatni. De remélem a többieknek tetszettek. ^^ És az a furcsa, hogy magyarok. Nagyon ritkán hallgatok magyart, mindig inkább angol vagy japán... Azért 4 hónapnyi változás látszik. x) Az előző poszt ma még frissül, szóval olvassátok vissza azt is. ^^ 

xoxo  Caty

2012. december 24., hétfő

Ünnepek(:

Hali!

Ünnepi résszel jöttem. Szinte percenként írtam mi-hogy történt. Na jó, azért nem mindig, de azért sikerült. :) De akkor lássuk Catyéknél hogyan is zajlott le ez a három nap. (: 
Hétfő reggel kivételesen 8-kor keltem, bár több mint fél órát még az ágyban lustiztam. Na jó, nem épp tett jót a laza 5 és fél óra alvás. Shizuval elbeszélgettük az időt, de ránk is fért. Bár remélem még visszatérünk rá, mert befejezve koránt sincs. Kikelés után szépen elkészültem és irány fát díszíteni. Komplikáció idén is volt, ment is miatta a veszekedés. Vagy a karácsonyfa nem állt meg a lábán, vagy épp az égősort nem raktuk fel rendesen, nincs rendesen kikötve, akkor ez így nem jó, az úgy nem jó. Hihetetlen. De aztán fél 11 környékére már a családi karácsonyfa illetve a szobámban lévő is rendesen és szépen feldíszítve állt. Délelőtt még a Bones-os brigáddal egy közös üziben dumáltunk. Vagyis inkább csak kellemes ünnepeket kívántunk és felelevenítettük a 2011-es kostis karácsonyt. (: Te jó isten, de régen volt. De mégis boldogsággal és kisebb leírhatatlan érzéssel van bennem. Egy idézet a link alatt található történetből: "Te képes vagy becsempészni a csodát, a Karácsony csodáját az emberek szívébe… Ez a legnagyobb, legértékesebb tudomány, hiszen könyvekből nem tanulható meg."  A történetben szerepelek én is, meg a többi Bones-rajongó is, akikkel egy kisebb baráti-fan társaság alakult ki még tavaly nyáron. Azta, de furcsa úgy minden. Teljesen más. És megint olyan megmagyarázhatatlan dolgokat érzek. Ezek a furcsa megérzéseim. Most érzem, hogy valami jó fog történni. Nem tudom mi, de érzem. (: Ruháim kikészítve, már csak smink és a frizura van hátra. De az ráér ebéd után is szerintem. 2-ig úgy sem megyünk át papámhoz. Megint milyen gyorsan eltelt egy év. Mennyi élménnyel gazdagodtam, mennyi új barátot szereztem és mennyi embert ismertem meg. Nem tudom, de olyan más érzésekkel ülök most itt a szobámba, mint előző nap. Csoda történik vagy mi? (: Hihetetlen.
Dél után nem sokkal jött mamám, és neki is láttunk az ebédnek. (: Húsleves, rántott hal, fasírt, törtkrumpli, rizs, franciasaláta, céklasaláta. Nyámi ^^ Meg persze aperitif, és fehérbor. Még mindig nem a kedvencem, de egyszer van karácsony. (: Már egy óra, szóval irány a készülődési fázis, mert 2-re kész kell lennem. Később jelenkezem. (: 
Ha nem is pont kettőkor, de nem sokkal utána mentünk is papához. Ajándékátadás, egy-két feles, bor és beszélgettünk. Túlzásba sosem visszük, de attól függően kellemes a légkör - általában. Veszekedés szerencsére csak délelőtt volt, de szerencsére nagyon szép lett a fa, öcsinek és nekem köszönhetően. (: Nagyon sok ajándékot kaptam, végre tortaformákat is, szóval majd alkothatok a szülinapokra. Mondjuk 8 szülinaposnak és annak vendégeinek nem tudom, hogy fogom összehozni, de majd megoldjuk Shizuval szerintem. Papánál csak 1 órát voltunk, majd jöttünk hozzánk. Én gyors átöltöztem, mert hát 1 ruha nem elég egy estére... Aztán utána jött a másik ajándékozás. Ilyenkor öcsi, szülők és keresztapum kerül sorra. Mamám meg holnap nála. :) Megkaptam végre a nadrágot, meg pendrive-ot, krémlikőrt és tarot kártyát és hozzá könyvet. Meg még apróságokat. Holnap meg végre a koktélruhámat. És úgy néz ki az lesz a szilveszteri bulin is a ruhám. ^^ Apu csinált tiramisut is, abból ettünk. Meg persze rakásnyi süti és szaloncukor. Most fog visszajönni az a leadott 6 kg... Na majd jöhet a fogyózás ez után. Bele kell férnem a ruháimba, legjobban a koktélruhámba... Most így fél 5 körül már szinte semmi sincs, már csak dumálunk. Vacsi nagyon úgy sem lesz, mivel teleesszük úgy is magunkat sütivel. Szokásos karácsony este...:) A veszekedések ismét nem maradhatnak el, mert miért is ne? Magumival megint csak vitatkozunk... de könyörgöm, nekem is van bajom, mégsem állandóan lehúzom... meg ő is Etsuoval jön, Mi a baja mindenkinek? A rokonok is mind róla kérdezgetnek. Faszom se tudja mi van vele, és nem is érdekel. Megumi meg örüljön, mert a kiszemelt pasi már napok óta a I want for a christmas c. számot küldözgeti neki... Nem tudom, örülne neki, és nem azt figyelné, hogy a srác tv-zne vagy épp a családjával lenne... szenteste van:s Nem akarok veszekedést. Ma kivételesen nem, se depi, se vita, se semmi. Elég volt délelőtt. Azóta legalább itthon harmónia és nyugodtság van. Ajánlom is, hogy most maradjon. Én is teljesen jól vagyok, stressz no, szóval nem akarom a negatív dolgokat. Még tarotozom, Shunnak is, Meguminak megcsinálom. Csak hogy igazam legyen. Természetesen Shun nem hisz el belőle semmit, Meg bólogat ezerrel. Na akkor most igaz vagy nem igaz? Vagy csak egyszerű hiszek benne játék? Lassan már én sem tudom. Ami nekem kijött, arra csak szeretném hinni, hogy úgy lesz, mert elegem van abból a témából. És ha eljönne az a pillanat, hogy megoldódik, baromira örülnék. Hol is vannak a csodák? Na jó, két nap még van...
Kedden vagy 10-ig aludtam, bár közbe vagy 3 ébresztőre felkeltem, de lenyomtam és aludtam. Jó, fél 3-ig legalább fent voltam... Nem jó játék ez így. :s Aztán 11 után elkezdtem készülődni, majd délben indultunk el mamához. Ő meg a város egy másik részében lakik, így vagy 25-30 perc volt, amíg elsétáltunk hozzá. Igen, séta, mivel jogsija  apunak és anyunak van, de karácsony van, és ilyenkor azért koccintás töménnyel... szóval értitek. :) Először egy finom ebéd mamánál, majd utána irány ajándékot bontani. Anyuval persze átöltözés mindenképp, szóval mi azért öltözködtünk a nap folyamán. És végre megkaptam a koktélruhát. *-*Már csak le kell dobnom azt a 2-3 kg-ot, ami épp visszajött, és utána még jobban fog állni. ^-^ Délután folyamán igazán csak tv-ztünk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat együtt. :) Végülis erről szól a karácsony, nem igaz?:) Most már itthon vagyok, lassan képeket rakok fel FB-ra, meg a többiekkel beszélgetek és kicsit kockulok. És talán ma már időben ágyba kerülök, de aludva és nem laptoppal az ölemben. x) 
Én meg a korán ágyba fekvés? Két külön fogalom. :'D 10-kor keltem fel, de ami vicces, hogy 6:30 óra majdnem óránként volt ébresztőm. Mondjuk a legelsőre nem emlékszem, de a többire igen. Meg Shizutól is kaptam SMS-t, mert a délutánt együtt töltöttünk. Napközben gépeztem és feküdtem (ha a lustaság fájna...), majd 3/4 2 körül kezdem el készülődni és negyedkor indultam át barátnőmhöz. Kutyáztunk, hát ez a dögöcske szó szerint rágókának használt, tele van a kezem harapás és karmolásnyomokkal. De akkor is imádom a kutyát. ^^ Aztán utána nekiálltunk sütit csinálni. Kelt tészta volt, szóval szünetekben filmet és képeket lestünk meg gépeztünk. Aztán tovább süti. Barátja is jött 3/4 6 körül, akkor láttunk neki a 2. adag megcsinálásának, meg közben persze ment a kóstoló is. Nem lett rossz. (: Nekem ízlett, többieknek is. Meg teát iszogattam egész délután. Erről nem tudok leszokni. :) 7 körül estem haza, fürödtem, meg anyu csórta a laptopomat, meg Megumival vesztem össze. Kiakadt, hogy nem vele töltöm a szilvesztert, meg hogy itt a szünet és megint másokkal lógok, meg ahhoz képest, hogy anyuék nem engednek el, attól függően mindig ott vagyok valahol. Elengednek, csak korlátozva. Tudom necces, a kapcsolataim nagy része meg is szakad ez miatt, de azért van aki megérti, és inkább eltölt velem azt a kis időt is, amit engedélyeznek és nem nyafog miatta. Elég, ha én teszem. De ez is több a semminél, nem igaz?:) Szóval összességében ez is jó nap volt. Meg úgy mind a három. Oké, nem mondom, hogy nem volt néha épp depis pillanatom, de azon is túltettem magam. 
De akkor búcsúzom, ez volt a 3 nap kivesézve. Holnaptól már vissza a "rendes" kerékvágásba, ami nekem szinte további semmittevést jelent. Valamilyen szempontból jó egyetemistának lenni. (: Na puszilok mindenkit. Sziasztok! ^^


Xmas ^^

Ezúton is szeretnék minden kedves látogatómnak boldog, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánni! ^^

Merry Christmas & Happy New Year, darlings! :)



2012. december 23., vasárnap

Hétvége :)

Sziasztok! :)

Na meg is jöttem újból. Világvégét túléltük, mily meglepő. :'D A világvégés rémisztgetés is nálam annyit jelentett, hogy 5 percre elment a net... De akkor nézzük mi volt a péntek délutánnal miután leléptem. Szóval szépen ki a szokásos buszmegállóba, ahová régen mindig Rikáék elé mentem. Jó nem régen, csak szeptemberben minden reggel. ^^ Szóval csajokkal ott tali, majd vigyorogva és dumcsizva végigsétálunk egy közeli kávézóba és pékségbe. Forrócsoki, kávé és akkor folytassuk a traccspartit. Annyi mindenről dumáltunk, mondjuk közel fél évet kellett pótolni. Persze a lelkizés most is megvolt, pedig annyira sosem folytunk mi ebbe bele régebben. De hát mostmár felnőtt nők vagyunk, szóval már azért az értékrendünk, viselkedésünk, felfogásunk is változott. Na jó, nálam talán annyira nem. De annyira jól éreztem magam, a régi  Caty tért vissza aznap. Vigyorogtam, mint a vadalma, és szívből, őszintén. Tényleg, az a lány voltam, aki anno a középiskolában. 4 hónap alatt rengeteget változtam, bár inkább rossz irányba vagy nem tudom. De tudom, hogy nem ez vagyok... de most ezt a részt hagyjuk. Éppen a hétvégémet mesélem, nem a belső "küszködésemet". Szóval Hikaru mesélt, hogy a tali után rohan haza és jön vissza az eljegyzési vacsorájára. De még nálam is idegesebb volt, majdnem lefordult a székről. És ez komoly. Túl lehet rajtam tenni idegességnél? Ezek szerint igen... De belegondolva, ha én alapból ideges természetű vagyok, és egyszer eljutok tényleg oda, hogy megkérik a kezem vagy épp az esküvőm előtt vagyok, akkor mennyire leszek ki?  Mert most tényleg. Ott már egyenest összeesek vagy mi? Okos kérdés, de ja. Zaku képeket mutogatott, egy albumba fogja összeszedni a szüleinek. Ez lesz karácsonyi ajándék. Meg egy hógömb barátjának. :) Az is aranyos lesz. De ha már képek, akkor már had lessük meg mi is. Szóval két kupac, nézzük végig. Aztán jött egy-két kép, ahhoz szó szerint lesokkoltam. Ott gondolkodtam el, hogy ennyire megártott a forró csoki, vagy tényleg nagy a hasonlóság az ő anyukája és Etsuo anyukája között. Na mondom, szerintem csak hülye vagyok. De oké, egy gyors fotó a fényképről, ennek utána lesek. Aztán végül 5-ig maradtunk, még gyors kép indulás előtt, aztán kísérjük ki Hikarut a buszmegállóba. Persze nálunk ez sem sima séta volt. Én vagy két utcán keresztül próbáltam szájfénnyel kikenni a számat, majd jött, hogy álljunk le. De akkor szempillaspirál, ceruza nem kell? Jájj, aztán vigyorogtunk a hülyeségünkön egy sort, és mentünk tovább. De persze a város nagy parkján keresztül is leálltunk vmi hülyeség miatt. CSoda nem lenne, ha aki akkor ott volt, mindenki hülyének nézne :DD Mondjuk azok vagyunk, szóval kérdés?:D Aztán átfordultunk abba az utcába, ahol találkoztunk, csak a másik megálló nem jobbra, hanem balra volt. Aztán jött a további alkotás, lehet 150 cm vagyok, de egy hülye faágnak így is neki mentem, tuti tőlem zengett utána az utca. Bár kedd este még simán kikerültem, de akkor mondjuk Genichi ment neki, pedig szóltam neki. x) Na buszmegállóba még vagy 10 percet hülyültünk, bár Hikaru idegessége viccesebb volt. Jó, kissé gonosz voltam, de akkor is. x) 
 Aztán irány állomás Zakuro pasija elé, meg ha már ott voltunk, megvártuk anyumat is. Az állomás is tőlünk zengett aznap. A karácsonyi zene meg még idegesítő is volt. :D Na mindegy, anyu megjött, Zakuék leválnak, mi meg megyünk vásárolni. Aztán gyorsan haza, közben Tsukikoval dumáltam, negyed 8 tali a temetőnél és irány bulizni a srácok után. Itthon ettem, fürödtem, összekészültem és sietve fel a temetőhöz. Barátnőm már ott volt, út közben sima beszélgetés, kisebb lelkizés. Megérkezés után vetettük bele magunkat a piákba. Majdnem kiöntöttek fél üveg konyakot. Normálisak ezek? Sok mindent összeittunk, meg akkor ha eddig józan voltam, akkor becsiccsentve lessük meg a képeket. Most bnőmmel meg két srác boldogításként mellettünk volt. De ők is velem értettek egyet. Kibaszottul hasonlítanak. Mondjuk lassan tényleg nekiállok családfát kutatni, mert nem örülnék 1-2 ilyesmi extra távoli rokonnak. Aztán fél 12 után elkísértük Dai-kat az egyik helyi discoba, bár Tsukikoval ha már ott voltunk, beugrottunk az egyetemi kocsmába is egy-egy felesre. Legalább lezártuk az estét. Aztán öcsivel meg Yoshiroval irány hazafele. De még jóideig bent voltam FB-on, meg Narukival beszélgettem. 
Szombaton megint csak nem bírtam felkelni, mondjuk nem volt csoda, de hát ja. Sorozatlelés egész nap, délután 4 órakor eljutottam arra a pontra, hogy felöltözzek. Bár a sminkem előtte megcsináltam, mert ugye készültem a fotózásomra, ami a Eito családi okai miatt elmaradt. Na talán 3x-ra összejön. Azért harmadszorra, mert az elsőt én mondtam le november első hétvégéjén, mivel hát kissé még a másnaposság és a beszívás közötti állapotban tengődtem. Szóval majd egyszer csak összejön. Szóval viszonylag csinosabban felöltöztem: cicanadrág, testre simuló pöttyös egyberuha. 1 hónappal ezelőtt nem állt olyan jól, mint most. Na mindegy. Miuw szülei is hamarosan jöttek, közös vacsi, nyaralás szervezése, mindenféle téma szokás szerint. Meg persze öcsiéknek hamarosan szalagavató, meg minden végzősként való feladat miatt mindegyikünk segíti, támogatja őket. Narukival dumáltam szinte egész nap, mivel végül mindketten itthon töltöttünk az időnket. Meggel is dumáltam, bár szegény pasiügyei elég neccesek. Abban próbálok segíteni neki. Meg közbe sorozat ment, Narukinak is mutattam Zaku anyuját, és neki is kérdeztem a véleményét. Asszem azóta Etuso is megkapta, de nem tudom biztosra. Aztán úgy 1 után kerültem ágyba megint!?
Nem csoda, hogy vasárnap alig akartam még fél 10 után is kikelni az ágyból. Gyors reggeli, takarítás. Közbe megint a szilveszter szervezése, ami elég necces, mivel az előző hely sem jött össze. Talán a mostani, bár ez jobban alakul, mint eddig. Most már ajánlom, hogy ez összejöjjön, mert megőrülök. Alig 1 hetem van, és nincs erőm újabb helyet keresni. Tartalék van, vagyis próbálkozom vele, de akkor is. Nem akarok még többet szenvedni. Menjünk oda, bulizzuk ki magunkat és akkor rendben lesz minden. Most már csak ennyi jöjjön össze. A szobám is szépen ki van takarítva, a dohányzóasztalomon ott van a műfenyő és egy kisebb karácsonyi dísz. Az a szeglet már tiszta hangulatos. Iyen fehér cuccoska is van alatta, olyan mintha hó lenne. Majd holnap délelőtt a nagy fa után ezt is feldíszítem. Idén már nem 2,5 méter, hanem 2 a fa, de így is élmény lesz feldíszíteni... a csúcsdíszt idén sem én rakom fel... csak a sajátomra. ^^ Na nem baj. Egyedül a havat hiányolom, na nem baj. De szilveszterkor ne legyen, mert lehet csizmát akarok, de akkor is. Hóba nem lesz sok kedvem hozzá... Na mindegy. Így délután még átmegyek Shizuhoz vásárolunk, kutyázunk. Aztán már csak egyet alszom és szenteste. Egy két babonás cuccot bejátszom holnap, kíváncsi leszek beválik-e. Igen, nem vagyok százas. De voltam valaha is? :D Ugye, hogy nem. :P 
Na de akkor búcsúzom is. Majd jövök. Addig is látogassatok továbbra is. Kellemes napot, sziasztok! :)

2012. december 21., péntek

Túléltük!

Még szép, hogy túléltük, hisz megint csak valami bugyuta ember kitalálta, a többi hülye elhitte. Na mindegy, irány bulizni! ^^ Mondjuk változás nem történt, se velem,se mással. De ez így jó. Újabb jó szórakozás egyeseknek. Nem csináltam semmit máshogy így az "utolsó" napon, de így is van rendjén. Azt az idióta időgépet sem találtuk fel Megumival, pedig most az egyszer értelmes dolgot tennék, ha visszamehetnék az  időben. Fikciók jók, meg az álmodozás is, csak ez nem ment meg semmitől. Maximum a való világtól. Meghalni úgy sem ma fogok, szóval nincs értelme megköszönnöm most még semmit. Amit kellett azt eddig, is megháláltam, akár egy szóval, akár egy cselekedettel. Az én végem kissé messze van még, attól függően, hogy hányszor kívántam érjen véget, vagy épp megpróbálkoztam vele. Sajna még vagy 80 évig szeretnék élni, és ha rajtam múlik, fog is menni. Az öngyilkosság sosem fog sikerülni, majd amikor már tényleg nem lesz semmid, ami ezen a világon tartson. De az egész világon most túléltük a világvégét buli van, szóval úgy senki sem unatkozik ebben a 24 órában és persze én sem maradok ki.  Én sem fogok, mert még ezer melóm lesz ma. Fél 4-re irány a város, Zakuékkal talizom végre. Az elmúlt fél évben szinte nem is láttam őket, csak néha-néha dumáltunk FB-on, vagy egyszer-egyszer pár percre összefutottunk a városban. De egy kis csajos délután lesz. Lesz miről beszélgetni. Hikaru az eljegyzéséről fog dumálni, Zaku pedig a barátjáról. Ilyenkor megint én vagyok a szingli. x) Kezdem megszokni, hogy én váltom ilyen gyakran a pasikat. Na majd 2013-ban megpróbálkozom nem még egy idióta faszt összeszedni. Bár 2012-ben sem sikerült. De hát a fogadalmak még kissé később lesznek. Aztán csajos délután után egy túlélő buli Dai-ékkal kint valahol a város külső szegletében. :) Világvége nem lesz, de legalább egy-két számomra fontos emberrel töltöm az utolsó pillanatokat 21.-én. Rám fog férni egy igazi buli, mert az egyetemi "barátokkal" ezek a kisebb összeülések alkalmával nem éppen szórakozom ki magam 100%-osan. Jók a bulik, élvezem is az összeset, és máskor is megyek, de mégis. Valami hiányzik. És azt talán az ilyen bulikon megkapom. Az igazi önmagamat, akit baromira nem érdekli a többi ember véleménye. Meg Daiékkal csatlakoznak hozzám az aktuális hülyeségemben. :) A házibulik a legjobbak. Ahogy Shizu szülinapján, S. osztálybulikon.... Na ott kiéltem magam... és jó is volt. De most Akashi mutatott ilyen tök jó electro-house mixet és azt hallgatom, és elég bulis hangulatom lett. Ma még eléggé fogok pörögni. ^^ Ez hiányzik, de nagyon. Szerintem még készülődés közben is ilyenek fognak menni, és végigtáncolom és énekelem a szobámat. :)  És mivel a beágyazást letiltotta a YT, ezért itt linkbe jelzem mire táncolok ezerrel. Meg persze a jó társaságom megvan FB-on, szóval 3-ig igencsak elleszek. A PLL-t is addig hanyagolom. Caty kezd feléledni. ^.- És ajánlom hogy év végéig senki se rontsa le a kedvemet. Shun nyugodtan kinyírhattok a hülyeségeim miatt, most azért se fogok kiakadni. Most a legjobb. Teljesen jól vagyok és végre az alap ziziségem is visszatért. Caty megjött és el sem megy. És 3 nap és kariii. Imádom a karácsonyt. ^^ De előtte még bnők, barátok, buli, fotózás - és nem csak én élem ki magam, hanem Eito fog rólam fotósorozatot csinálni. Hosszú hétvégém lesz. Majd lesz mit mesélnem. 
Na de hallgassátok a zenét, kellemes hétvégét, napot, és jó szórakozást mindenkinek. XoXo Caty 

Electro & House 2012 Dance Mix #57


2012.12.21.

Egy idézettel kezdenék...

"Érdemes abba belegondolni, hogy mi lenne akkor, ha tényleg ez lenne az utolsó napunk a Földön.. Vajon kit látogatnánk meg aznap? Kivel töltenénk az utolsó perceket? Kinek mondanánk még egyszer utoljára, hogy szeretlek? Kinek bocsájtanánk meg a hibáit? Kinek tudnánk őszintén a szemébe mondani, hogy ne haragudj? Talán nem lesz világvége, de egy biztos: ebben az érzelmileg elkorcsosult és pénzhajhász világban érdemes végiggondolni ezeket a kérdéseket..."

Lehet egy-kettőtöknek ismerős. FB-ra írtam ki egyik nap. De mégis, belegondolva nincs így? A következő link alatt egy visszaszámolás van. LINK Persze kamu az egész, de mégis. Így belegondolva mit kezdenénk, ha tényleg az utolsó pár óránk lenne? Mivel töltenénk, mit mondanánk... Vagy a több, mint száz ismerősöd közül kitől búcsúznál el? Mert szerintem zsúfolt lenne mindenki ideje. És tényleg telefonálnának, futnának mindenfelé, hogy még utoljára elbúcsúzzanak. Ilyenkor derülne ki mennyi, de mennyi titok... bár akkor már mindegy lenne. De az idézeten tényleg érdemes lenne gondolkodni... 
De ha már 21.-e... Boldog 22. szülinapot Itsuki! :) Mondjuk ahogy láttam, igazán boldog napja lesz. Összejött azzal a lánnyal, akivel akart.:) Szóval innen is gratulálok neki. :)


2012. december 20., csütörtök

Beszélgetés Etsuoval 1.0


Ohh, igen. Megjött a 3. személlyel lévő beszélgetésem. Tudom, az előző bejegyzés után már vártátok. Hogy zavar-e, hogy mindenki elolvassa? Nem. Olvassák. Csak így az ő stílusát is kissé megismeritek. Egy írásról sok jön le. Hogy fogalmaz, hogy használ írásjeleket, smiley-kat, stb.  Tőle szerintem ez az egy lesz, több időt nem akarok ráfordítani. Meg nincs kedvem a kb 16000 soros FB vagy épp a skype-on lévő beszélgetéseinket megkeresni/átolvasni. Itsukival viccesek voltak, meg azért tartalmilag is voltak dolgok. Takumival szintúgy. De vele? A szakítás utáni beszélgetés meg ez az, aminek egyedül van értelme. De ugye azt nem teszem közzé. Kissé hosszú, meg elég sok fájdalmas pillanatot okozna nekem - sajnos. Lezártam, csak akkor is azért fájdalmas visszaolvasni. De ugyan így vagyok Itsuki-Takumi beszélgetésnél vagy épp azoknál a bejegyzéseknél... Szóval az egész mai nap benne van. Köszönést, formalitást annyira ne várjatok egyikünktől sem. Nem éppen úgy állunk, hogy szükség lenne rá... Bármit is leírtam az előzőben, én úgy gondolom. Csak mégis, nem egy emberen múlik minden. 
A másik bejegyzésben kitértem az alábbi linkekre, amiket itt találtok. Azért érdemes elolvasni, mert sok okos gondolat van benne. 
És valamire itt is találtok választ, mivel a másikban csak egy kis részre tértem ki. Szóval kellemes olvasást. 

Caty: ? jó leesett így beleolvasva, de miért küldted el?
E: mert reagálni akartam arra amit kiírtál.
C: nem kellett volna
E: de-de...
C: pedig nem, túléltem eddig is mindent, nem most fogok összeomlani...
E: azt tudom. Szilveszterig nem látsz. felejts el. *már megtörtént... egyedüli hibám, hogy hiányom van, mindenféle értelemben, és még rá vetül ki, de mégsem akarok kapcsolatot, mert nem állok készen még egy rosszul végződő kapcsolatra, a szenvedésből meg elegem van az idén...*
C: pont ezért írtam ki, hogy mindenkinek van véleménye... ha jól gondolja, ha nem, nem miattad van kint
E: nagyon remélem... *tudod, drága, a remény hal meg utoljára*
C: miért lenne kint miattad? idióta faszokra nincs időm... meg amúgy is, az idézet csak azért van, mert tele van miértekkel... és most a fejemben is... és nem miattad (szerencsére) de tudod milyen érzés volt mamám hangját is hallani, mikor neki is elmondtam, hogy megbuktam? elég szar nekem, de úgy, hogy mennyi mindenki állt mellettem és szurkolt, utána azért szar *ez úgy kb az elmúlt 2 napi bejegyzéseimben olvasható volt*
E: sajnálom a progot, de azon kívül mindened meg van. mindenki bukott el életébe tárgyat, ne hidd, hogy egyedi eset vagy. az emberek meg hidd el ott lennének melletted, csak néma gyereknek anyja se érti szavát. 
na ennyit akartam, Kellemes Ünnepeket. *igen, erre van válasz a másikban*
C: igen, tudom. vannak hibáim, ez az egyik. Hogy nem szeretek beszélni a problémáimról, mert más nem fogja helyettem megoldani őket... tőled is, barátaimtól, családomtól is várhatom/várhattam... de nektek se ment volna és nem is fog, mert az én problémám, nekem kell megoldanom, ha már elküldted a blogot és körbenéztem, ez az ami a lényeges: http://bigword.blog.hu/2012/12/09/never_give_up_928  és szerintem nem csak nekem...

A link ugye már az előző bejegyzésemben is szerepelt, de csak megemlítés szintjén. Itt is kitérek egy-két dologra, de úgy is tartalmas választ kaptatok már korábban rá. 
Na igen, szilveszterig nem látom. Pont erre mondták, hogy jó ötlet-e ez. Már mint, hogy együtt ünnepeljük. Hát konkrétan magam sem tudom, de ő kérte, hogy legyünk barátok, vagyis legalábbis úgy viszonyuljunk egymáshoz. Tegnap estéig ment. Remélem az utolsó 2012-es éjszakánk is inkább a baráti viszonyról fog szólni, nem arról, hogy akarjuk kinyírni egymást. 2 hétig igencsak műveltük, nekem meg annyira nem érdekem kinyírni, bár ami késik, nem múlik. Meg akkor is, sokkal szarabbul kezeli a problémákat, mint én. Na mindegy. Én tényleg leírtam mindent az előzőbe, ez már csak amolyan kiegészítés vagy nem is tudom mi. Ezek után is biztos lesz szó róla, de nem épp így. Mint haver, maximum. Bár szilvesztert nem tudom leírom-e, mivel a tavalyit is megígértem, és nem jött össze. Összefoglaló lesz így az első vizsgaszezonomról,  kicsit mélyebbre ásunk, mivel foglalkoztam, hogy tanultam, meg úgy minden. Unalmas úgy sem lesz, mert nálam sosem az, ti is rájöhettetek. Meg majd az utolsó 2012-es évről is lesz, és ahogy most látom, lesz egy egész évet átölelő összefoglaló bejegyzés. Mit hogyan éltem át, hogy jutottam el oda, és tovább, illetve most hogy látom a dolgokat. Bár a mai is eléggé tartalmas volt mindenféleképpen, és ráadásul szerintem mind a három. Bár kritikákat azóta kapok több helyről, mégis tartom magam a saját dolgaimhoz. Tudom, hogy nem értenek velem egyet, tudom, hogy a sok történetem, ami nekem talány volt, az más inkább segélykérésnek vette, és azért kaptam rá olyan válaszokat, amilyeneket. Tudom, saját fejem után megyek, és még jobban omlik össze a kártyavár, de mégis. Akkor dőljön össze, de mégis. Álljak mellette, és tudjam újra felépíteni. Mert az a lényeg, hogy tudjam, újból felépíteni. És mégis, próbálok minél erősebb falat állítani köré, valahogy így is sikerül leomlania. Na mindegy. 
Most búcsúzom, mert mindjárt megint valamit falnak baszok, mert megint csak elintézik, hogy ne legyen nyugodt pillanatom a szünetben. Majd jelentkezem valamivel, valamikor. Mára úgy is eleget írtam. Na hali. 


Így az előző után...

Volt olyan kedves ember, aki - jó szokás szerint - magára vette az előzőt. Jó, volt/lenne oka rá, de igazából végiggondolva már nincs. Mégis küldött nekem egy linket, amit a saját megnyugtatására küldött át inkább, mint az enyémre. Most ezzel mit kezdjek? De ha már megkaptam a linket, nézegessük mik is vannak rajta. És így tényleg olvasva, okos válasz kaptam. Az ottani szerző így írja: "Ne keresd a miértekre a válaszokat, mert nincsenek." Valóban nincsenek? Szerintem meg épp ellenkezőleg, minden kérdésre van válasz, csak meg kell találni. Igaz, talán sosem tudjuk meg, hogy az valós volt vagy csak mi hittük annak, de kaptunk rá választ. Utána már csak vagy beletörődünk, vagy harcolunk ellene. Ez mindenki maga döntése.  
Nem akartam megnevezni senkit, de így jött össze. Most már semmi köze hozzám, ne bíráljon. Itt egy üzenetrészlet tőle, aminek a teljes részét a következő bejegyzésben olvashatjátok nemsokára: "sajnálom a progot, de azon kívül mindened meg van. mindenki bukott el életébe tárgyat, ne hidd, hogy egyedi eset vagy. Az emberek meg hidd el ott lennének melletted, csak néma gyereknek anyja se érti szavát. Na ennyit akartam, Kellemes Ünnepeket."  Azért ne akadj fent kérlek, nem első eset, hogy egy üzenet landol a blogon - bár amennyire kiakadtam most rád, azért került fel. De most itt mindenki kap választ bizonyos dolgokra, ha eddig nem értette volna vagy nem jött volna rá. Bár közbe neki ugyan úgy üzenem, mert néha ő a legnagyobb tudatlan. Bocsi drága, de így van. 
Egyik korábbi bejegyzésemben már kitértem erre, hogy nem én lennék az egyedüli, aki megbukik valamiből. Meg komolyan, 13 év van a hátam mögött, azért annyi tapasztalatot szereztem, hogy lássam mivel jár egy bukás. Jó, igen, kiakadtam. Mert tényleg az utolsó pillanatig küzdöttem, mennyi embert állt mellettem, és ők most mind csalódtak bennem, ahogy én is magamban. Mert tényleg, Naruki a bizonyíték, hogy ment tényleg. Nem volt elég ezek szerint, de ugye kitartó vagyok, és nem adom fel ezt sem, és ha nem most, akkor fél év múlva menni fog. Ha akkor sem? Akkor itt hagyom az egészet. Október óta ezt mondom, de hát egyszer muszáj lesz. Vagy diplomával vagy anélkül, de az első verzióval jobban megelégednék. Igen, tényleg mindenem megvan ezen kívül - a suliban. Azon kívül? Nincs. Hogy miért, az az én dolgom. Vegye magára, ha ez jól esik neki... Igazából valamilyen szinten akkor is egyedi vagyok. Mert én én vagyok, és nem játszom meg magam. Az álarc is én vagyok, de egy olyan részem, amit muszáj viselnem, hogy túléljem az életet. Minden ember egyedinek születik, csak valaki inkább leáll az utánzásnál, mint hogy önmaga legyen. És én tudom, hogy nem ilyen ember vagyok. Szóval, köszi, puszi. Az emberek... egyedül a barátaim azok, akik mellettem állnak. Igen, ezzel a szöveggel is érveltél már, és szerintem nem is egyszer. De akkor is, már leírtam nem is egyszer én is. Nem tudom úgy elmondani a problémáimat személyesen, mert valamit mindig úgy is elhallgatok. Muszáj, mert félek, ha mindent kiadok magamból, akkor még jobban sebezhető leszek. Így is az vagyok, még ha próbálom is magam erősnek mutatni. És nem akarom, hogy engem bárki sírni lásson, és nem is fog. Ezt az egyet eldöntöttem. Max a családom láthat úgy, más nem. És 8 éve tartom magam hozzá, eddig nem okozott gondot. A másik meg, állnak mellettem, meg tudják/látják, ha gond van. Mert vagy ismernek annyira, hogy látszik és nem tudom takargatni, vagy mert én bízom bennük annyira, hogy rákérdeznek és kiszedik belőlem. Tudod Etsuo, szeptemberben még azt mondtad, hogy úgy érzed, ismersz teljesen. Pontosan akkor, mikor Shun írt rólam. Teljes mértékben egyetértettél, és mégis te vagy az most, aki bírál, hogy nem beszélek a problémáimról. De akkor sem beszéltem, mert már nem egyszer mondtam, hogy én nem beszélek, ha ismer valaki tényleg és átlát a vidámságon, akkor úgy is rákérdez. Te erre nem voltál képes. Novemberben végig baromi szarul voltam, és volt amiről tudtál, mégsem törődtél vele(m). Tudom, hogy úgy írtam, hogy egyedül kell megoldanom a problémáimat. Ez így is van. Csak nem mindegy, hogy közben állnak-e mellettem vagy sem. Pont ezért írtam az egyik bejegyzésed alá azt, amit. Amikor Te voltál a legfontosabb, te nem figyeltél rám eléggé. Mert mikor így egy-egy csütörtök délután itthon voltam, tudod mennyire jól esett volna, ha átöleltél volna, megvigasztaltál volna? A chat erre nem elég... Pedig akkor lett volna rád a legnagyobb szükségem. Ha ez akkor megtörténik, nem így alakultak volna a dolgok. Csak már neked akkor nem számítottam annyit, mint aminek én hittem. Végülis ma már mindegy is. 
Egy dologra akarsz választ kapni még szerintem, amit meg is kapsz. Mit érzek irántad. Szeretlek, de nem szerelemből! Az az idő elmúlt, már ha volt, és nem csak azt az érzést szerettem, amikor veled voltam. Bár szerintem nem, mert úgy éreztem, feltétel nélkül szeretlek, azért aki vagy. Meg te kérted, hogy barátok legyünk, én szeretném ehhez tartani magam. Bár ez szerintem annyira sosem fog menni köztünk, mivel nem bízunk meg a másikban. Ez tény, és te is belátod. Nem azt mondom, hogy ne próbáljuk meg, mert azért tudunk normálisan is viselkedni egymással, az elmúlt 1,5 hét bizonyíték rá. Oké, persze volt, hogy beszóltunk a másiknak, de szerintem ez még kibírható. Igazából úgy kéne tenni, mintha az elmúlt 3-3,5 hónap meg sem történt volna olyan szempontból, bár az ugye átverés lenne, mégis talán egyszerűbbnek tűnik. Na mindegy. Hiányzol, de nem úgy mint a szerelmem, hanem mint valaki, aki mellettem áll, vagy legalábbis támogat, segít, biztat.  Igen, furcsa lehet így olvasni, de kb ez az ismerős-csoporttárs-barát kategórián van belül, szóval félreértelmezni nem kell. Utálni, gyűlölni nem tudlak, mert arra okot nem adtál. Pedig könnyebb lenne. Jó, a gyűlölet is érzelem. A közömbösség, az már nem. Lehet ide kéne eljutni? Nem tudom. Egy apró válasz a következő bejegyzésben is lesz.  De szerintem kimerítő voltam. Hogy én neked mit jelentek? Egy kicsit izgat, de mégis bízom benne, hogy egy szép emlék vagyok és mára egy barát, aki ha úgy van melletted áll. Vagyis állna, ha szeretnéd. Így fair mindkettőnknek. De nem kérem, hogy mond el, csak bízom előbb leírtakban. 
Aki idáig eljutott, annak köszönöm, hogy végigolvasta, tudom, most aztán tényleg kiírtam szinte mindent. Egy   dolog biztos. Egy kicsit megkönnyebbültem. Egy kicsi még mindig van bennem, de hát azzal még elég sokat várnom kell, mert az egy jó ideg bennem lesz. Nem pasi téma, ezt így előre leszögezem. 
Így a végére egy szám, aminek igazából a vége számít most. Vagyis igazából az utolsó versszak. Na igen, az elmúlt 4 hónapban (mert 3 nap múlva annyi lesz) elég sokszor hallgatom ezt, és mondhatom, hogy megszerettem. Meg egy másikat is, de az most nem ide tartozik. Szóval jó zenehallgatást, és mindjárt jön a következő is. Bár mire eljuttok idáig, ki is jön a következő szerintem. 
Szóval legyetek jók és kitartást még holnapra, meg annak is, aki még dolgozik/suliban van. Már csak egy nap és hétvége, és 4 nap és karácsony. És sajna most sem lesz fehér, pedig az tök romantikus és idilli lenne. ^^ Na puszi mindenkinek. 


"Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,

Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség..."

Why?

A legokosabb kérdés mindig a miért? Mert miért történik ez, miért történik az. És nálam a válasz rá csak annyi, nem tudom. Ennyire kicsúszik minden a kezeim közül vagy mi? Meg miért kapok meg valamit, ha utána úgy is elveszítem? Miért kapok reményt, ha nem úgy sül el utána? Mindig csak az fránya miért... És miért küzdök valamiért, amit már rég elvesztettem? Komolyan nem is értem. Miért vagyok olyan, hogy még ilyenkor sem akarom feladni? Magam sem értem... Vagyis részben értem, csak tudom, hogy nem kéne, mert már nincs értelme... Miért vagyok ilyen szerencsétlen egyes dolgokhoz? Mert tudjuk, elég nagy szerencsém volt, nem is egyszer és mégis... Mondjuk 3-szor kockáztattam az életem, és mind a elmúlt 3 évben... Évente egy... Ilyen dolgokhoz is miért jutok el? Miért választanám a halált? Miért nem sikerült meghalnom? Bár utána mindig megszólal ott belül valami, hogy még nincs vége, még állj fel, még másnak szüksége van rád. Hát néha nem éppen így érzem... Miért vannak azok az álmaim, miért nem hagyja az a valami ott belül, hogy feladjam? Miért gyűlnek továbbra is a megválaszolatlan kérdések? Miért, miért, miért?
Miért...? Mert...
két egyszerű szavacska...
és mégis...
mennyi titkot hordoznak magukban...

És még egy gyors idézet mára, épp most találtam. Hogy mennyire kapcsolódik a mai bejegyzéshez? Mindenki döntse el maga, hisz úgy is mindenki máshogy gondolja... Mert ha azt mondom, hogy nem, csak egy bizonyos szó miatt raktam ki, akkor is lesz valaki, aki félreérti. Már megtörtént, azért is frissült a bejegyzés...

"Engem miért érdekeljen, ha téged nem? Én miért keresselek, ha te engem nem? Én miért gondoljak rád, ha te nem teszed? Én miért törjem magam, ha te nem? Miért foglalkozzak veled, ha te velem nem? Egy idő után elég unalmas lesz már, és akkor rájössz, hogy mit vesztettél..."

És miért is volt valami dőlt betűvel, vagy aláhúzottan? Mert mindegyikre van válasz, és nem is egy...

Összesen 27-szer fordult elő a kérdőszócska... 


Linkek...

Megint sok eszem volt így hajnali fél 2 környékén, de mégis mi késztetett rá arra, hogy régi írásokat lessek? Ráadásul nem is lelkis dolog, vagy épp az élettörténetem. Pontosan csak annyi, hogy megint a statisztikát lestem. Van egy olyan rész, hogy hogyan kerültek az adatlapodra. És valami eszméletlen hülye szöveg volt, amit kerestek. De hát én nem találtam meg úgy a blogot, csak ha kiegészítettem egy adott szóval. Na mindegy. Aztán így pont egy idézetes bejegyzésemre találtam rá. Vagyis egyikről ugrottam a másikra. Igazából újra végigolvasva őket belátom, hogy tényleg mennyire igazak, és mennyire tudom, milyen háttértartalommal rendelkeznek, legalábbis az én esetemben. Nem szúrom be az idézeteket, hanem a következő számok helyén korábbi bejegyzéseimben találjátok őket: 1, 2. A második link alatt az első idézetet egy bizonyos embernek nagyon szívesen ajánlanám. Ha olvassa majd ezt (bár már nem hiszem...), akkor mindenképp gondolkozzon el rajta...
Shun, igen te is tudod, hogy mennyi mindent bele lehet képzelni az idézetekbe. De most lássuk be, ha egyszer igaz!? Meg mennyire tükrözi néha az életemet... Mondjuk a két link alatti idézetek most is teljesen illenek a hangulatomhoz/érzéseimhez. Egy-ketten, ha már átugrottak, biztosan rájöttek... Na mindegy. Most így csak ennyit akartam. A "karácsonyi osztálybulin" keményen 7-en vettük részt. Én megint csak ügyeskedtem a darts táblával, vagyis hát ilyen álló nagy gép, és hát nem a táblába, hanem az oldalán ilyen illesztőrészbe dobtam. Jó így most elmagyarázni pontosan nem tudom, de ha kíváncsiak vagytok rá ITT a kép. x) De aztán szívbajt ne kapjatok. Tudom, hogy profi vagyok. :D (Igaz, múltkor a hangfal volt...:$). Na de mára be is fejezem, mivel pihenni is kéne. :) Majd hamarosan jövök. Lehet megint valami összefoglalós résszel, anyag hozzá úgy is van. Na viszont akkor jó éjszakát, puszi! Caty ^^


2012. december 19., szerda

I hate programming... etc

Többen már értesültek róla, hogy sikeresen ebből az egy tárgyból megbuktam. Na igen, lényegében október első hetében feladtam már, de mégis az utolsó pillanatig tanultam, próbálkoztam, hátha... Suliba szokás szerint játszottam, hogy annyira nem visel meg. Mégis, mikor anyut felhívtam, nem kellett sok, hogy elbőgjem magam. Ott még tartottam magam. Itthon már ugye nem. Nem tudom, de az egyetem nagyon kihozza belőlem ezt a negatív oldalamat. Bár amióta itt vagyok, sok pozitívum nem történt velem. Úgy körülbelül 80-20 az arány, a negatív javára. Mert végig gondolva, többet vesztettem, mint nyertem... Végülis 30-ból 23 kredit megvan, ebből az egy tárgyból kell újramennem, szóval szerintem annyira rosszul nem jártam. Csak igazándiból csalódott vagyok. Bár a legjobb kérdésem szeptember óta: Mi a francot keresek én itt? A választ én se nagyon tudom rá... de lassan semmit. Ezen is túl teszem magam, ahogy eddig minden ügyes-bajos dolgomon és egyedül. És inkább játszom a külvilágnak azt, hogy nem zavar, mert akkor talán békén hagynak vele. Segíteni nem tud benne senki, meg magamban kell ezt is lerendezni, aztán talán 2. félévben már menni fog. Ha meg nem, akkor szerintem itt is hagyom az egészet, mert utána igazából már baromi sokat elhúzok, és akkor még mikor végzek... sosem. Kb ja... És utálom, de nagyon. Mert hogy ennyire ne menjen az valami, az már nálam durva. Bár mindegy. Majd talán 2. szemeszterben... vagy akkor se, de utána én már nem próbálkozom többet, az fix. Igaz, első lépésben meg kellene nyugodtam, és vissza kell vennem a jól ismert álarcomat, hogy nem érdekel semmi, tiszta laza vagyok. Régen még ez voltam én... mára már ez maradt belőle. Csak egy kép, amit mások látnak... bár tegnap kora este fele az voltam, aki mindig is voltam, és akit vissza akarok kapni. A mindig vigyorgós, aranyos, laza, hiperaktív lány. Mert az vagyok én, még ha idegesítő is, és mindenki agyára megy. De az az igazi énem, ami 4 hónap alatt szinte eltűnt. De hogy hová, azt én is szeretném tudni, mert ahogy mostanában kinézek/viselkedem, nem én vagyok. Utálom ezt az énemet, bár szerintem egyedül nem vagyok vele, de hát... És most olyan emberek vidítanak, akikkel régen alig beszéltem, most meg lassan a mindennapi társaságom lesznek, de örülök neki. Mert tényleg, nagyon jó fejek. :) De mindig az van, minden sulimba, sosem azokkal leszek jóban később, akikkel kezdettben annyira elvoltam. Most is látszik, hogy már rég eltávolodtunk egymástól. Etsuoval nem meglepő, de így Shizuékkal  inkább. Naruki maradt mellettem nagy részben, meg talán Yuna és Rika. A többiek már inkább az "újak". De mondjuk velük is jól érzem magam, és jól kijövök mindegyikkel, szóval annyira nem probléma. Na de megyek inkább elfoglalom magam valamivel, különben még valamiben vagy épp magamban teszek kárt... mondjuk valamilyen szinten már megtörtént, szóval gond nincs... Na mindegy. Majd jelentkezem valamikor. Este meg iszok, aztán talán jobb is lesz. Segíteni nem segít - egy ember remélem felfogja! - de elfelejteti egy picikét a gondokat. Na puszilok mindenkit: Caty