A legvégéig. Sokszor akarom feladni, néha már az életemet is. Volt már rá példa, hogy eszembe jutott, hogy tudnék öngyilkos lenni, de már gyerekkoromban is. De volt egy belső hangocska, aki/ami mindig megállított. És akkor eszembe jutott, hogy kik vannak mellettem, kiknek hiányoznék. Ebben sem vagyok biztos, hogy akikre gondolok, azok hiányolnának...de nem lényeges, mert még itt vagyok.
Igazából most is küzdök, ahogy az október eleji vizsgánál is tettem. A cél az volt, hogy meg tudjam csinálni, hogy bekerüljek prog1-re. És akkor sikerült. Most sem adhatom fel. Ha egyszer sikerült, akkor most is fog. Mert kell az az aláírás, és a vizsga is. Ha 2es lesz, nem érdekel, de akkor is elmondhatom magamról, hogy megcsináltam. És akkor most is hajrá, sikerülni fog. Tettem már le pár dolgot arra a képzeletbeli asztalra, szóval nem most fogom magamat és a többieket cserben hagyni. Megmutatom, hogy meg tudom csinálni. Remélem ti meg gondoltok rám így 8 óra tájt, hogy épp szenvedek és kiakadok a kérdések miatt, de amit tudok, meg fogok tenni!
Caty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése