Gondolom többen kíváncsiak vagytok mi lett velem így a hétvégére. Annyit tudok mondani, hogy jelenleg úgy érzem, visszatértem. Több embernek köszönhetem, meg annak is, hogy küzdök magamért és érte is. Most nem tudom megmondani, van-e értelme, mert félek, ő részéről már nincs de most nincs időm ezzel foglalkozni, mert amíg nem kelek fel a padlóról,addig ezt a problémát sem tudom/tudjuk megoldani. De jó hír az egészben, hogy már csak egy icipici kell, hogy tényleg talpra álljak, és mindent kétszeres erővel tudjak folytatni. Most vagyok túl Dai 18. szülinapi buliján, ahol végre kibuliztam magam, táncoltam és nagyon jól éreztem magam. De büszke vagyok magamra egy picikét, hisz lehet, hogyha nem is a sajátom, de más problémáján sikerült segítenem. Na igen, egy barátnak ez a dolga. Tsukikoval is tudtam beszélni, aki megint csak löketet adott, hogy ne adjam fel, sőt barátnőnk sem. És annyira jó volt végre önfeledten, vidáman bulizni, és nem a problémákra gondolni. Ez hiányzott, és úgy érzem, hogy túlléptem rajtuk. Még ha nincsenek is teljes mértékben megoldva, már közelebb vagyok önmagamhoz. Remélem sok már nem kell, egy apró löket, ami visszahoz a mélyből. Még egy valamire vagyok kíváncsi, de arra még körülbelül egy fél napot várnom kell, de ha pozitív lesz, már megérte minden. Ha mégsem, akkor sem zuhanok össze, mert nem tehetem meg. Tartanom kell magam, és a legjobbat kihozni mindenből. Szóval készen állok a következő hetekre, és egyre biztosabban. És innen is köszönöm mindenkinek, akik mellettem álltak/állnak és támogatnak/támogattak. De mára búcsúzom, kissé késő van. Így a végére két számmal kívánok jó éjszakát az olvasóknak. Puszi mindenkinek. Caty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése