Nem mindig kapjuk meg azt, amit akarunk. Talán azért van, mert nem állunk készen rá, vagy mert sokkal jobb dolgot kapunk helyette. Nálam talán az előbbi válik be, mégis csalódott vagyok - több szempontból is.
Első ugye a prog. Nem meglepő, hogy egyes lett, mert tudtam, jobbat úgy sem érdemlek, hisz nem vagyok olyan okos, hogy megírjam jóra. Bár az, hogy már 3 egyes ZH-m van, az már bosszant, viszont javítani van lehetőségem meg amúgy is, nem én lennék az első, aki bukott már. Meg ebből ma még kaptam egy kis fénysugárt, hogy nem reménytelen az egész. Például ma a tanár mondta, hogy megadja a hármast a nagy házira és az évközi jegyeim is hármas. Szóval azért ja. Így még kellene egy kettes Zh és akkor nyert ügyem van. Most már imádkozom azért a kettesért.
Igen, ez ugye egy volt. A másikat nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, mert nem tudom hogyan kellene. Az elmúlt kis időben sokat gondolkodtam mindenen. És pont ez az, - amit ki akarok fejteni - amin a legtöbbet. A párkapcsolatom. Tudom, hogy elég gyakran vagyok féltékeny, és sokszor játszom a durcás óvodást, de nem viccből.Konkrét oka van mindig, még ha ezt más nem látja át. Néha hozzá sem szólok, állok és nem csinálok semmit. Várok arra, hogy tegyen valamit, de nem, nem tesz semmit. Max áll ott ténylegesen, vagy nem is foglalkozik velem. De mikor ki vagyok akadva, annyi kellene, hogy megölel, de az sem. Meg persze azok a részek, amikor olyat tesz, amit tudja, hogy nem szeretek. Szeretem őt, és védeni akarom, mellette lenni. De konkrétan már azt sem tudom megéri-e. Meg mikor telefonról felmegy FB-ra és írtam neki, de válaszolni meg elolvasni nem képes. És ilyenkor sokkal rosszabbul érzem magam, mint ha nem is szeretne. Egyre jobban ezt érzem. A kapcsolataim sosem hosszú életűek, szóval nem csodálkoznék, ha ez is befuccsolna. Igen, 2 emberen múlik, de mégis... egyre jobban zavarodok össze és ebben egyedül ő tudna segíteni... már ha akar. Egyedül ő tudja, hogy akar-e segíteni vagy engem akar-e, mert feleslegen nem akarok mellette lenni... ezért utálok ragaszkodni valakihez, mert csak szenvedés a vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése