Egy beszélgetés

Egy beszélgetés, ami hazugságok nélkül zajlott és őszintén. Nem mondom, hogy eddig hazudtunk volna, inkább csak elhallgattunk dolgokat. Igaz, egy része még hátra van, de az csak később - mikor már eljutottunk olyan szintre, amikor arról a konkrét dologról is tudni fogunk normálisan, őszintén beszélni. Igen, még szeretem, és valamilyen szinten még fogom is, de örökre nem leszek szerelmes belé. A szerelem és a szeretet két külön fogalom. Szóval a szerelem részt, amin át kell küzdenem magam. Sikerülni fog, és remélem gyorsan. 

Azért bízom abban, hogy máskor is felmehetek még hozzá vagy ő hozzám és hülyéskedhetünk együtt, csak már nem egy párként, hanem csak mint ismerősök, akik jól érzik magukat. :) Hiszek benne, hogy menni fog. Nem most, majd egy idő után, hisz most egy ponton át kell lépnünk, ami több időbe telik, legalábbis részemről. De örültem, mikor segíthettem neki pakolni vagy mikor hazajött akkor vagy bármi másban és szeretném, ha ez a rész úgy maradna meg, hogy kedvességből. :) Tudom, furcsán hangzik, és talán lehetetlen, de örülnék, ha így lenne. De úgy érzem menni fog. :)
Kisebbik öccsét pedig puszilom, hisz sosem találkozom már vele élőben, de örültem, hogy láthattam skype-on és hogy ennyire megkedvelt. :) Vicces volt, mennyire tartottam anyukájától, pedig nagyon kedves asszony. :) A családját már nem ismerhetem meg, de örültem, hogy azért egy kis bepillantást nyerhettem az életébe/életükbe. :) Nem mi voltunk egymásnak az igaziak, de majd eljön ez a rész is mindkettőnknek egyszer. :)