`(>_<)´

Kedves programozás: Utállak!

És szó szerint... A múlt heti mosolyogva, vidáman kijövő hangulatom programozás után ma hullott szét. Bár az volt a furcsa verzió. És igazából 3 dolog kell, hogy vizsgázni mehess: ZH, Évközi jegyek átlaga, nagy házi feladat. Na igen, ebből a nagy házi, épp az 1 és a 2-es között mozog, a tanárnak mégsem tetszett annyira, mint 1 hete. -.- A próba ZH tuti karó, mert halvány lila gőzöm sincs mit kellett volna leírnom, mert nem elméleti rész annyira... Évközi jegyek átlaga? Na az úgy 2,7 körül áll... Szóval a 3-ból 1 megvan, kettőből meg kaparok a 2-sért. De ennyire nem lehetek hülye meg béna, hogy minden más megy, csak ez nem -.- De bukni annyira nem akarok, pedig ahogy látom elkerülhetetlen, mert küzdetek azért a szarért órákat, mert fejlődni nem fejlődöm, tanulni csak az igazi elméleti részeket tudom, mert azt ténylegesen értem... Szóval 3 hetem van, de az fix, hogyha egyest mer adni a nagy házi feladatra, a dékánhoz megyek panaszkodni. Nem 5-ös szinten állok, hogy ennél sokkal jobb programot össze tudjak hozni, nem tudom miért várja el akkor... Egész évben bukdácsolok, szenvedek, ne kontrázzon még rá, mert tényleg nem bírom. Mióta csak idekerültem az egyetemre, szenvedek. Nagyon nem jó ez így... Többet nyafogok, hisztizek, sírok és depizek... ez valami hihetetlen... sokáig nem bírom és igazából nem is akarom bírni... csak legyen már az egésznek végre valahára, könyörgöm... bár úgy mindennek is... jelenleg megint csak olyanokon gondolkodom, ami eléggé morbid, de legalább megváltás a programozás elöl. Jó, menekülök előle, de istenem, nem megy, bárhogyan is próbálom. :s És ebbe fogok belepusztulni...