Christmas

Minden kedves látogatónak

Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, szeretetteljes, boldog új évet kívánok! 🎄🎅🎆

Sok puszi: Caty

/Fotó: WeHeartIt/

Pörgős napok

Sziasztok!

Hát gyors vagyok, ismét jelentkezem. Szünet utáni első hét el is telt, mit ne mondjak, azért pörgősebb volt, mint jó pár ebben a félévben. Nem is tudom hol kezdjem, de talán az elején, az a biztos.

Hétfőtől jöttek a kellemetlen kérdések, amik önmagában nem is voltak azok, de ha átnézzük a helyzetet, azért számomra negatív volt. November 5-én volt Naruki esküvője. Igen, jól olvastátok. A lagziról már jó egy éve tudok, a pontos dátummal együtt, és még az elején voltam annyira naiv, hogy mivel a barátomnak tartottam Narut, ezért azt hittem, meghív majd az esküvőjére. Nem tette. Mégis még itt ősszel is állandóan mutatta, hogy mellettem van, a barátom, bizonygatta, hogy lehet kevés az időnk, de továbbra is a barátjának tart, és a többi... Na ekkora kamut is régen hallottam, pláne ezek alapján. Most ez nagyon szarul esett. Sok barátommal szakadt meg a kapcsolat, de komolyan tőle ezt kevésbé vártam. Hát igen, ahogy az asztrológusok mondák, néha ideje szelektálni és tényleg elengedni az embereket. Újabb megerősítés, hogy erre figyeljek, meg a hasonló dolgokra. Mondtam anyuéknak is, hát ők is ledöbbentek, hogy miért nem hívott meg, pedig azt hitték, hogy tényleg jó barátok vagyunk, hát én is azt hittem. Mert ha pénz miatt nem hívott meg, akkor is ott a polgári, itt az nem kerül semmibe, oda akár több embert is lehet hívni. Meg ha annyira jó barátom és tényleg pénz miatt nem hívott meg, akkor igazán elmondhatná vagy ha legalább egy kicsit is a barátjának tart, akkor legalább a polgárira meghívhatott volna. Ha meg Kiyoko miatt nem hívott meg, mert megutált vagy nem tudom - mert régen tök jóban voltam vele, csíptem is a csajt, szóval nem értem. Mármint az okokat. Visszatérve a kellemetlen kérdésekre, többen jöttek, hogy milyen volt az esküvő. Én meg néztem, hogy milyen, és jöttek a csodálkozó tekintetek, hogy miért, te nem voltál Naru esküvőjén? Nem, mert nem hívott meg. Kissé mindenki megdöbbent, mert mindenki azt hitte, hogy mi közel vagyunk egymáshoz, biztos akarná, hogy ott legyek. Én is azt hittem. De hát hinni a templomban kell, ott is az első sorban. Szóval próbált mindenki magyarázatot keresni az egészben, és lehet egy ponton még kedvesnek is lenni, de hát ez ennyi. Rika-val is beszéltem és ő is mondta, hogy nem fog sem sok boldogságot kívánni, sem likeolni a képüket, mert nem fair dolog, hogy tőlem tudta, hogy esküvő lesz meg ezek után facebook-ról. Megértem őt is, mert teljesen igaza van. Tudom, hogy kevés esetet leszámítva, elég felszínes kapcsolatok vannak nálunk a szakon, de na.. Én sem csípek sok embert, sőt tényleg nagyon keveset, de azért én nem így intézném el. Most tényleg haragszom rá, és igazából úgy vagyok vele, hogy még 1 hónap van vissza a suliból, ő végez, vagyis életemben nem fogom többször látni. Szóval haragudhatok, kereshetek és várhatok válaszokat, amiket meg is akarok kapni és nem is, mert felesleges. Etsuo-nál is rájöttem, hogy felesleges válaszokat kutatni a tetteiben felém irányulva, mert nem fogok kapni. Mondjuk nála azért több idő kellett, míg rájöttem, Narunál már nem várom. Újabb bizonyíték, hogy ne bízzam az emberekben, mert úgy is elhagynak és nem fogja megérni. Bár Etsuo-val így keddenként néha sikerült kicsit beszélgetnünk kettesben, neki is elmondtam most a problémámat. Bár ahogy levettem, szerinte felesleges amiatt kiakadnom, mert ő például úgy van vele, hogy azóta sokkal jobb barátokat talált nála. Bár '14-ig szinte elválaszthatatlanok voltak, és nem gondoltam volna, hogy ez megszakad. Bár ezt hittem az én barátságomat is Naruval. Na mindegy.

Szóval a hétfőm elég necces volt, nem is voltam a topon, német sem ment igazán, a teszt is rémesen sikerült. Kedd a szokásos volt, elég laza szerencsére, meg korán is léptem, bár talán Etuso érdeme is, mert a 14:20-as vonatával ment haza, és sokszor lekísérem, és ilyenkor szoktunk beszélgetni. Nem vagyunk barátok, de néha jobb társasággal lemenni, meg a ketten vagyunk, akkor képes velem normálisan beszélgetni, mert suliban csak egymás agyát húzzuk vagy egymásnak szólongatunk be. Szerdán csak németem volt, végre jobban ment, a nap nagy részében meg csak vegetáltam. Csütörtök volt hosszú, mert önálló labor dolgozatomat csináltam, nekiálltam a dtr-nek is kutatási szinten, meg hát a szoftvermenedzsmenttel is próbáltam kezdeni valamit, de nem igazán mentem egyedül semmire, pláne, hogy a program nincs is nálam. Én csak specifikációt, jegyzőkönyvet és a prezentációkat készítettem el. Így nem lehet rendszertervet csinálni. :s Szóval lesz még dolgunk a srácokkal bőven. Csak hát ahhoz ők is kellenek.Az óra pénteken volt, de szerencsére a gyorsan összedobott prezentációmmal menthettük a menthetőt. 

Szombaton volt Shinichi szülinapi bulija. Már régen volt igazi bulihangulat, mert nagyon nincs hely mostanság házibulihoz, nálunk volt egy kisebb még október elején. A szokásos banda volt, meg a pingvinek. De jó volt, mert énekeltem, táncoltam, a hangulat is jó volt, klikkesedés sem volt nagyon, szóval mindenki jól érezte magát szerintem. Szegény ünnepeltnek volt nehéz dolga, mert a Topjoy-t meg a Somersby-t imádja, meg a dinnyés energiaitalt, szóval ezekkel leptünk meg szülinapján és hazacipelni nem volt kellemes, illetve kapott két pingvintis. Egy kicsi, 30 centiset, meg egy egy méter körülit. Kis cuki plüssök. Én a nagyobbikat ölelgettem az este nagy részében. Inni nem is ittam, de kissé hiperaktív voltam, bár nálam ez nem nagy dolog, ha olyanok között vagyok, akik elfogadnak ilyen őrültnek és nem kell szerepet játszanom. Ezért is szeretném, ha most nem rontanám el, és velük tényleg minden jó maradna. Bár 5 éve is mellettük voltam, és az az idő sem látszott meg, mikor majdnem 4 évet kihagytam, mert inkább az egyetemistákkal lógtam. 

Péntek reggel épp suliba menet futottam össze Zakuro-val, pár percet beszéltünk csak, mert rám már várt egy csoporttársam, de már hiányoljuk a találkákat. A buszvégen pedig Arisa-val találkoztam délelőtt. Vicces volt, mert alig ismertem meg őket, aztán csak nyár óta nem láttam őket. x) Már csak Hikaru hiányzott. Bár nekem egy találkozó hiányzik, mert mindig csak csúszik és már kész agyrém. :D Bár lassan nálam jön a tényleges pörgés, és nem sok időm lesz, de utána remélem találkozunk végre ezzel a hármassal. x3 

Meg Infósok Viadalára csináltam meg végre az okleveleket, de a főszervező még mindig nem írt semmit rá, szóval most várom mi lesz. 

Már elkezdtük tervezni a jövő évi nyaralást is, most Trogirben keresünk szállást, de gondolkodtunk még Porecben is, meg én Vir-szigetre akarnék menni, amolyan lezárásként. Egyetem előtt voltam ott, és úgy vagyok vele, hogy egyetem után is oda kéne mennem. Meg valószínűleg ez az utolsó nyaralásom, mert utána már tényleg rendes állásban kell dolgoznom, és nem a szülők pénzén nyaralgatni. Nem vagyok követelőző, meg minden, meg ami épp kell, megveszem magamnak, csak azért még itthon vagyok, kaja és lakbérre nem kell költenem, de utána már azért kelleni fog. Csak előbb végre végezzek, mert már nagyon menni akarok. Elegem van a helyből és az emberek nagy részéből. 

Na azt hiszem ennyi lenne. Hamarosan jövök. Puszi: Caty

Holiday Part III. 2016

Sziasztok!

És itt is van az idei nyaralás harmadik része. Anyu sok munkája révén a cég egy nyaralást biztosított, amit több lehetőségből lehetett kiválasztani. Így esett a választásunk Hévízre, ami ugyancsak Magyarországon van, a Balatontól nem messze. Ez egy természetes gyógytó köré épült kisebb városka, ami azért világhírű. Na jó, ha túlzás, akkor is Közép-Európában biztos ismert. A határon túlról is rengeteg ember volt. A németen kívül lengyel, cseh és szlovák vagy szlovén nyelvű emberek is voltak. Egy vadidegennel én németül és angolul beszélgettem. Egy közös képet akart kérni velem, meg anyukámmal. Fura egy pasas volt a haverjaival együtt. Azóta sem tudom milyen kép lett, de kíváncsi lennék rá egyszer. :) De menjünk is vissza az elejére. Ez a kiruccanás már szeptemberben volt, így már öcsivel rég iskolába jártunk ismét. 

Szeptember 9-től mentünk, aznap reggel még órám volt, ahonnan 11-kor tudtam elszabadulni. Hát már itthon is nagyszerű idő volt, de azért a bőrödbe főleg meleg ruhákat készítettem, mondjuk néha meg is bántam, mert kb végig a rövidnadrágomban lehettem, mert csak vastag cicanacit és hosszú nadrágot vittem magammal. Egy nyári ruha volt rajtam, de az meg kissé átlátszó volt, mint kiderült első nap, mikor kísérleteztem vele. Suliban még leggings-szel vettem fel, de mikor leálltunk út közben enni egy velős pirítóst a vár alatt, akkor már bőven volt 30°C fok is. Ott már felüdülés volt az a nyári ruha. Fehér anyag átka, még ha pamut anyagból is van. x) Végül olyan 3 óra környékén értünk le. A központtól ugyan egy 10-15 perces sétára, de legalább nyugodt környezetben található a hely. A szállás és a hozzá tartozó extrák elég jók voltak. Egy apartmanos szobát kaptunk, két szobával. Az egyikben egy nagy franciaágy volt egy kisebb íróasztallal és két éjjeli szekrénnyel, míg a másikban egy kanapé és egy egyszemélyes ágy, asztallal, két székkel és tv-vel. Az apartman közlekedőjében volt két szekrény, egy hatalmas, egész alakos tükörrel. Innen nyílt egy kisebb konyha, bár egész felszerelt volt illetve a fürdő is. Mondjuk nekem az nagyon tetszett. Márvány pult, ott is óriás tükör, és káddal volt. Hát nekem eddig ez volt az első, hogy apartmanban kádat látok. Oké falra szerelt zuhanyzó is volt, de értitek. Eddig lehettem Magyarországon vagy Horvátországban mindig zuhanyzó volt csak a szálláshoz. Szóval nálam alapból piros pont a helynek. Miután kipakoltunk, koccintottunk a nyaralásra, felhívtuk papát, hogy ne aggódjon értünk. Említettem extrákat is. Ez azt tartalmazta, hogy minden napra vagy egy egész napos belépőt kapunk a Hungest Hotel Helios *** Wellness részlegébe, vagy egy 3 órás fürdőbelépőt a hévízi tóba. Na hát úgy gondoltunk mivel a hotel közelebb van, így próbáljuk ki azt. Így gyorsan átöltöztünk, összeraktuk egy kisebb strandcuccot, majd átvéve az aznapi belépőket átmentünk. A wellness részleghez tartozott egy termál medence fedett területen, igaz oda inkább ilyen átlag 60-as korosztály járt, így ott csak egy 5 percet töltöttünk. Nem volt baj a meleg vízzel, hisz nálunk mindenki szereti a nyugis, termál vizet, csak ott az öregek között annyira fura volt. Így megnéztük az épület többi részét. Volt jakuzzi, gőzkabin, szauna, infraszauna, Kneipp taposómedence, skót zuhany, ködzuhany, meg egy az épületből nyíló kisebb medence. Ott hol volt jakuzzi részleg az ülésnél, vagy épp csőből vízfolyam, illetve itt is sodró folyosó - igaz csak félkörben, de azt is élveztük. Az udvar hátsó részén volt úszómedence is és egy gyerekpancsoló, meg a parkosabb területen egy sakktábla. Nyugis környezet, ahol akár csak sétálni is lehet. Egy kicsit kipróbáltuk a helyet, igaz inkább csak a sima medencét, a taposó medencét és én beálltam a skót zuhany alá is. Először azt sem tudtam mire jó az, de vicces volt. :D Aztán mikor úgy döntöttünk ideje lenne menni, mert már éhes a család, elmentünk átöltözni. Aznap találtam egy ezüst nyakláncot is a medence alján, szóval egész ügyes voltam. x) A szálláshoz járt naponta egy reggeli - ami a szállodában volt a harmadik emeleten és egy vacsora, amit 5 különböző helyen lehetett felhasználni. Egy kupont kaptál, amit oda kellett adni mindig a pincérnek, így vagy a helyen lévő menüből választasz leves-főétel-saláta és/vagy desszert menüt vagy 1500 Ft értékben beszámítják az étlapon lévő bármilyen kajába. Mi első nap a menüset választottuk. Hát meglepő volt, mert mindegyikből legalább 3 fajta volt, szóval az öcsivel lévő válogatós viselkedésünknek is megfelelő volt. A kiszolgálás is jó volt, a nő is aranyos volt, így nem jártunk rosszul a hellyel, meg még a szállodával szemben is volt. Evés után visszamentünk a szállodába, én gyorsan lefürödtem, a többiek pedig már megoldották fürdés után, de ott nem szoktam úgy nagyon lefürdeni, max hideg vízzel átmosom magam, és annyi. Így még egy forró zuhanyt vettem, majd elindultunk a városba sétálni. Az egyik étteremnél volt zene is, jó volt hallgatni és még mennyien voltak! Nem is gondoltam volna, hogy teli lesz a város. Sokan a padokon ültek és csak figyelték a sétálókat, de a még nyitva lévő boltokban is elég sokan megfordultak vagy épp a fagylaltos pultoknál. Mi most csak sétáltunk, én az egyik ivókútból szereztem vizet, ennek legalább tényleg víz íze volt, nem mint annak, ami a Heliosban volt. Az állítólag gyógyvíz volt, és iható, de egy korty után én inkább kiöntöttem. Borzalmas íze volt annak. Aztán még vettünk hűtőmágnest, mert az elengedhetetlen bármerre járunk. A hűtőnk eleje már teli van az elmúlt 7-8 év alatt összeszedett mágnesekkel. De legalább örök emlék lesz mennyi helyen jártunk. Végül úgy döntöttünk lassan ideje hazamenni és pihenni, mivel tartalmas nap volt. 

Szombaton reggel svédasztalos reggeli volt. Tea, kávé, kakaó, gyümölcslevek kezdetben, a teából is vagy 6-7 féle, kalács, kenyér, abból is vagy kétféle legalább, de volt kint pirítógép, aki pirítóst akarna enni. De volt rántotta, tejberizs és virsli is reggelire. Hűtőpultban joghurt, többféle kolbász-felvágott, sajt, margarin és tojás is volt. A pulton még magvak, lekvárok és zöldségek is ki voltak készítve, szóval én majdhogynem végigettem minden reggel a repertoárt. :D Ki van fizetve, én meg éhes voltam. Igaz akkor még kissé betegeskedtem, de lehet jót tett az a hétvége. Napi programnak ismét csak a másik szálloda wellness részlegét választottuk. Vettünk pékárút az egyik kisboltban, hogy az jó lesz nap közbe enni, mivel annyira úgy sem tervezünk nagy evést, és inkább ott napozunk és pancsolunk a nap nagy részében. Az úszómester srác irtó helyes volt, és sokszor figyeltük egymást, szóval próbáltam érettebben viselkedni, de elég nehéz mikor egy örökmozgó, vigyorbomba vagyok általános esetben. Tudom, mostanság ritkán látszik, de azért Rai társaságában nagyon az vagyok, meg ezzel a bandával is. Végre önmagam lehetek és elfogadnak így. Szerintem nem kell ennél több. :) Szóval a wellness részlegen mindent kipróbáltam, bár a szauna és gőzkabin után lévő hideg vízbe kevésbé mertem belemenni, csak combig mentem. Azt hiszem 10 fokos volt a víz. Na most gondolhatjátok, hogy a mostani novemberi 10 foktól falra mászom és csizma, sapka, sál hármasban megyek ki az utcára... Az úszómedencét is kipróbáltam, jó volt csak úszni a hosszokat. Nem vagyok túl jó erőben, így gyorsan fáradok, de jól esett. Meg a víz is jó meleg volt, közel 30 fokos, holott a legtöbb helyen jó, ha 24 fokot eléri. A sodrófolyosót nagyon élveztem, de délután már csak a medence szélén támaszkodva szinte be is bólintottam. Oda sütött a Nap, a víz lágyan ringatózott, szóval egy 5 percet tuti álomvilágban töltöttem, de nagyon jól esett. Fényképek is készültek bőven, ingyen wifi révén kicsit neteztem is, de most is főleg rejtvényt fejtettem a napágyon napozás közben és zenét hallgattam. Anyunál volt a könyvem, így ő olvasott, hol aludt, a fiúk meg sokáig nem bírták az egy helyben pihenést, így ők sakkozni mentek. Végül 5 körül adtuk fel, és tök jó volt ez a lehetőség, pláne az időjárás, hogy még strandolhattam szeptember közepén, ritkán van erre példa. Miután átöltöztünk és a hotelben lepakoltunk, elmentünk vacsorázni. Egy család által vitt éttermet néztünk ki aznapra. A hapsi közvetlen, jó fej pasas volt, szóba elegyedett is velünk, kérdezgetett merről jöttünk, ő is mesélt, ajándékba helyi pálinkát adott koccintani nekünk. Menü itt nem volt, de igazán nem is volt nagy gond. Apu így mandulás halat evett krokettel, öcsi milánói sertésbordát, mi anyuval pedig gyros tálat. A tálalás is tetszett, bár nekem a hús és a saláta kissé erősebb fűszerezésű volt, mint amit megszoktam, de így is finom volt. Meg ettünk desszertet is, az is nagyon finom volt. Aznap esti programunk pedig a helyi moziban filmnézés volt. A Rossz anyák című filmet néztük meg közösen. Nagyon tetszett, sokat röhögtünk rajta. Bár furcsa, hogy nem volt büfé a helyhez, csak egy italautomata. Én azért hiányoltam a popcornos büfét onnan. x) A film előtt még volt fél óránk, így még kicsit sétáltunk kint, majd csináltunk még 1-2 képet és egy padon hallgattuk az étterem teraszáról szóló zenét. A parkot is végigsétáltunk, bár a magas sarkú szandálomat és anyáét sem teljesen erre találták ki, hisz erdős park volt, nem mindegyik ösvény volt térkővel borítva, és volt jó bár meredekebb vonulat is, amerre jártunk, így voltak vicces mozdulataink, főleg nekem.Aztán meg el is tévedtünk szinte és egy rehabilitációs központ és az erdős park között valahol sétálgattunk, mire egy  közel egy méter magas betonfalhoz értünk, ahonnan felfelé csak domb volt fával és bokrokkal. Végül ott másztunk fel, bár néha azon gondolkodtam a szülőknek hogy fog menni. Mert na, azért lehet apukám nálam jóval magasabb, de testesebb is, és neki azért nem olyan egyszerű csak felugratni egy kőfalra vagy épp anyunál, aki magassarkúban volt, és ő sem szokott 43 évesen ilyeneket csinálni, bár ügyesen fellépett, a fiúk pedig felhúzták. Öcsinél nem épp volt gond, hisz van ereje meg minden, én meg hajlékony vagyok és hiperaktív, így egy kőfalra lévő felugratás nem okoz gondot - még magassarkúban sem. Ha egy bálon tűsarkúban képes voltam fél épületet keresztülfutni, nem fog egy fal megállítani. Bár a domb már kevésbé tetszett, de megmásztam, x) Mozi után pedig hazasétáltunk, még gyors fürödtem, majd egy kicsit még néztük a tévét öcskössel, majd mentünk aludni. 

Vasárnap a reggeli után Keszthelyre mentünk át. Szép város ez is, megnéztük a Balaton partot, ettünk fagyit is, voltunk a fő téren is, fotózgattunk rengeteget, még a téren lévő szoborral is pózoltunk. Illetve megnéztük az erotika múzeumot is. Anyuék úgy voltak vele most már elég nagyok vagyunk, hogy lássuk. x) Jó 8 éve csak a babamúzeumba vittek be, most meg már ilyen helyekre is. Mondjuk, ha legközelebb arra járok, akkor a horror múzeumot fogom megnézni, mert az is kihagyhatatlan. Hát az erotika múzeum az még néha nekem is arcpirító volt, pláne a viaszbábuk miatt, mint egy élőpornó komolyan. Elég perverznek érzem magamat, de komolyan néha tényleg zavarban voltam, pedig nehezen lehet zavarba hozni, de amilyen pózok és környezet volt, hát csak lestem. A képek és a kis szobrok még light-osak voltak, az tuti. Bár nem mondom, hogy nem volt kedvem utána 1-2-öt kipróbálni, de hát ahhoz partner is kell. x') Miután végeztünk, visszamentünk a szállodába. Aztán már csak azt kellett eldönteni, mi legyen a maradék program aznapra, így megszavaztuk, ha már ott vagyunk próbáljuk ki a tófürdőt is, még ha csak 3 órás is a belépő, életben egyszer oda el kell jutni. Így gyors átöltözés és jegykikérés után el is indultunk. Az idő továbbra is nagyszerű volt, a tó is szép, pláne a sok tavirózsával. Körbe is néztünk, fürödtünk is, mi anyuval úsztunk is azért, a fiúk mivel annyira nem tudnak, így ők a lépcső mellett maradtak inkább, mivel a legkisebb vízmélység is 2 méter körül van, és sokan fulladtak már bele. Szóval ők inkább ott maradtak, mi azért jobban elúszkáltunk és beszélgettünk. Ritkán van igazi anya-lánya program és beszélgetés, így örülök, mikor összejön. Persze lehet azt mondani, hogy együtt lakunk meg minden, de azért anyu naponta dolgozik más városban, ha itthon is van, akkor is inkább a háztartást csinálja vagy ha lehetősége van rá, akkor pihen. Néha sikerül elmennünk kettesben vásárolni, és annyi. Meg az ilyen csajos dolgokat is inkább egyedül oldom meg, mert szinte sosem beszéltem meg anyuval. Se a pasitémáimat, se mást. Csak ha valakit le kellett húzni vagy hasonlók. Arról azért mindig van vita, na mindegy. Szóval azért élvezem az ilyen pillanatokat. Végül elég gyorsan letelt az idő, így mentünk készülni, és vissza a szállásra.  Persze előtte még leálltunk a felnőtt játszótéren. Én csak így hívom, igazából ilyen edzőpark. Itt Todoyoshiban is van, igaz eddig két alkalommal, ha voltam kint. De olyan, mintha kirakták volta az edzőteremből a felszereléseket. Meg volt bordás fal is, igaz vasból, meg felemás korlát, és a többi. Ki is próbáltam, tök jó volt. :) Azért még maradt meg valami a régi testnevelés órákról és az akrobatika edzésekről. Bár van még hová erősödni és fejlődni. :) Öcsi kérte, hogy ha már együtt vagyunk, nézhetnénk közösen is egy filmet, így beraktunk a 21 Jump street című filmet. Csak a felét néztük meg, majd mentünk vacsorázni. Az utolsó este úgy gondoltunk, hogy jó lesz az utca sarkán lévő csárda, ahol cigány zene is van. A hely maga hangulatos volt, pláne mikor már a gyérebb fényű lámpákat kapcsolták fel. A pincérnő az viszont elég utálatos és lenéző volt. Nem tudom mi baja volt azzal, hogy mi menüt akarunk enni és kártyánk van a szállóból. Ekkora bunkóságot. Miért kell ezért lenézni az embert. Amíg ott voltunk, alig akart odajönni, hátha kérünk még valamit, egy salátát le is hagyott, amiért majdnem 10 perc várakozás után volt képes odajönni és kihozni, de még elnézést sem nagyon akart kérni, meg komolyan sem gondolta. Itt, Todoyoshiban általában két helyre járunk. Egyik az utcánkban lévő étterem, illetve a Fő téren lévő borozó. Mindkettőben nagyszerű a kiszolgálás, aranyosak a pincérek. Temető után pont a borozóba mentünk, és az elején egy új csaj volt, annyira nem szimpi, majd jött a kedvenc pincérnőnk, vele lehet hülyéskedni, nagyon kedves, mindig jön kérünk-e valamit, érti a viccet... Ég és föld a kettő, és szerintem meg a pincérek is egyfajta szolgáltatói feladatot látnak el, vagyis ha egy bunkó, akkor az lehúzza az egész helyet, és utána már nem szívesen megy oda vissza bárki is vagy épp ajánlja, na mindegy. Aztán vacsi után mentünk haza, befejeztük a filmet, mindenki elment fürdeni. Öcsivel még gabonapelyhet nassoltunk, miközben néztük a tévét, vagy épp a laptop képernyőjét. Aztán 11 után kapcsoltuk le az elektromos kütyüket, majd öcsi aludni ment, én pedig a könyvet olvastam, mert muszáj volt. Még aznap Keszthelyről visszafele kifogtunk egy könyvvásárt, így 4 új könyvet zsebeltünk be, bár apu kevésbé értékelte az olvasási mániánkat anyuval. 

Végül hétfő délelőtt jöttünk haza. Még volt egy utolsó reggelink, majd jelentkeztünk is ki a helyről. Az út csak pár órás volt, így délután már mentem is órára, ahová apu vitt fel kocsival. Út közben megálltunk még bort szerezni, bár úgy igazán táj jellegűt nem találtunk. Pedig errefelé annyi fajta van és még finom is, na mindegy. 

Azt hiszem ennyi volt. Most aztán kitettem magamért. Remélem ezek után a tavalyi ugyancsak magyarországi nyaralást is leírom, még nagyjából megvannak az emlékeim arról is, de mára búcsúzom, elég későre jár. Kellemes hétvégét nektek, hamarosan jelentkezem. :) Puszi: Caty

Ps: Pár képet erről a nyaralásról is, hátha az idelátogatáshoz kaptok kedvet. Bár én szinte mindegyiket csak ajánlani tudom, ahol eddig jártam. :) 

Balaton part, Keszthely

Hattyú *-*

Fő téren álló templom szökőkúttal (Keszthely)

Hévíz, tófürdő I.

Hévíz, tófürdő II.

Holiday Part II. 2016

Halihó!

Meg is érkeztem a következő nyaralással. Tudom-tudom, mázlista vagyok, hogy ennyit járok nyaralgatni, mennyi időm és pénzem van, és a többi... De most nem az a lényeg, lássunk neki milyen volt ez a hosszú hétvége. 

Ez a nyaralás Magyarországon volt, ott is jó messze tőlünk. Jó 5 órás utazás is. A szállásunk Miskolctapolcán volt, ami az ország Észak-keleti részén található Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ott csak BAZ-megyének hívják, mármint az országban. 

Reggel 5 körül keltünk, hisz hosszú volt az út is, meg amúgy is szeretjük már az az napot is hasznosat tölteni és teljesen kihasználni. Most tervben volt Lillafüred és az ottani vízesés. Volt csónakázó tó is, egy magyar filmet, a Meseautót is az ottani Palota-szállónál forgattak. Gyönyörű volt a táj, a vízesés, a park és maga a környezet. Körbementünk az egészen, volt kisvasút is, és azért elég sokan is voltak. Aztán a kocsi mellett ettünk pár falatot, mégiscsak reggel óta senki sem evett, én meg pláne nem, mert én nem reggelizek, az tényleg ritka pillanat. x) Aztán innen mentünk tovább Diósgyőrbe, ahol vár van, ott azt néztünk meg, illetve vertünk pénzt is öcsémmel, ittunk egy limonádét és még a toronyba is felmentünk. Gyönyörű látvány volt. Onnan már a szállás felé indultunk. Barátságos kis hely volt, 2 fős szobák voltak, mindegyik egy kisebb fürdővel. Mi kaptuk a nagyobb szobát, bár ez annak volt köszönhető, hogy az igénylőlapon még nem tudtunk melyik-melyik, és így lett kitöltve. Nekünk az első emeleten volt, kandallóval együtt és hatalmas ablakok, amik az utcára és az elterülő tájra néztek. Nagyon tetszett. ^^ Miután lepakoltunk, megittuk az érkezés utáni felest, elindultunk, hogy a közelben körülnézzünk. Az egyik bírónő apu munkahelyéről ajánlott egy jó cukrászdát, így első utunk oda vezetett. Nem mondom, hogy olcsó volt, mert még nálunk is az ehhez képest, de tényleg nagyon finom volt.  Aztán mentünk tovább a városrészen. Megtaláltuk az uszodát is, majd egy kisebb parkon keresztül sétáltunk. Csónakázótó itt is volt. Öcsinek nem tetszett egyedül az ötlet, hogy mi is menjünk egy kört, így el lett vetve az egész. Aztán ott van az ország egyik legnagyobb bobpályája, és mivel vagy 10 éve nem voltam, így apu fizetett egy kört. Anyu is jött velem, de kész viccesek voltunk, mert szinte horror pálya volt. Komolyan néha azt hittem, hogy ki fogunk repülni, vagy az egész járgány kiesik a pályáról. Mögöttünk meg már a 6 éves gyerek is száguldozott. Így láthatóan egy kisebb halálfélelemmel szálltunk ki, bár egy élmény volt. Meg voltak ott koi halak is egy kisebb medencében, annyira szépek. *-* Aztán ezek után úgy voltunk vele, hogy menjünk vissza a szállásra és vacsorázzunk meg. Igaz kész kerülővel mentünk, de legalább sétáltunk és megnéztük a helyet. Vittünk magunkkal még egy kis kaját itthonról, hisz a szálláshoz csak reggeli járt, meg első nap így nem kell annyira elmászkálni, hanem a szálláson a kert részén így el is tudtuk fogyasztani a vacsoránkat. Aztán utána egy kis édességgel és kártyázással múlattuk az időt. Sötétedés fele döntöttünk úgy, hogy akkor mára vége, menjünk vissza a szobába. Mi még vittünk le üdítőt estére, aztán be is zárkóztunk a szobába.  Lefürödtünk öcskössel egymás után, aztán laptopozással és tévénézéssel ütöttük el a maradék időt és viszonylag korán - 11-kor elmentünk aludni. 

Másnap a miskolctapolcai barlangfürdőbe látogattunk el. A végén majd mutatok képeket, hátha másnak is lesz kedve ellátogatni ezekre a helyekre. :) Nem sokkal 8 előtt keltünk, aztán mentünk le reggelizni. Nem volt nagy eresztés, de kivételesen ettem és amúgy nem is keveset. Néha sikerül és kívánom is az ételt. Reggeli után gyors öltözés és irány a fürdő. Az egész napot ott töltöttük. Napoztunk, fürödtünk, még sodrófolyosó is volt a barlang belsejében. A termál vízben is áztattuk magunkat elég sokat, még ha meleg is volt, valahogy az mindig jól esik. Délben lángost ettünk, hihetetlen milyen rég ettem. Oké, idén valamikor anyu dobott össze egy adaggal meg Megumi anyukája is küldött egyszer de azért más ilyenkor. :) Aztán ötig lehettünk ott, majd összekészültünk, a szálláson lepakoltunk, majd mentünk vissza körbenézni, hogy valahol megejtsük a vacsoránkat. Azért nem akartunk étterembe menni, hanem valami kisebb árusnál enni. Tavalyi helyen is ilyeneket látogattunk meg, amikor Etsuoék szomszédságában lévő városban voltunk. Bár arról azóta sem írtam, lehet pótolni kéne, hisz azért akkor is vicces események voltak. Aztán végül anyuval gyros tálat ettünk, öcsi rántott húst sült burgonyával, apu pedig hekket. Nem tudom, de idén és már tavaly is nagyon rákattantam a gyrosra. Régen nem értettem miért szeretik a többiek ennyire mostanra meg én is hogy megkedveltem. Bár egy otthoni, saját készítésű hamburger még mindig veri az ilyeneket. x) aztán így vacsi után még sétálgattunk, anyuval ismét felültünk a bobra, most már én vezettem, így egy cseppet dinamikusabban haladtunk, de a végénél még így is majdnem beértek minket. Aztán a végén még a képet is kikértük, mert a pálya végeztével egy kamera van kikészítve, ami egy fotót készít az "utazókról". Végül szóba elegyedtünk azzal a családdal, akik mögöttünk jöttek, egész jó fejek voltak. Aztán szereztünk vattacukrot is. Azt sem tudom mikor ettem utoljára, de szerintem még valamelyik majálison kis koromban. Végül innen már a szállás felé vettük az irányunkat. Még a parkot körbe jártuk, megnéztünk egy református templomot is, igaz csak kívülről. Elég modern volt amúgy. Kifogtunk egy esküvőt is. Ilyen amerikai busszal hozták az embereket. Tiszta menő volt, nagyon tetszett. (Pont ma volt a városban esküvőkiállítás, de egyedül nem akartam menni, pedig imádom az ilyeneket. Remélem a jövő évi két esküvő összejön, mert az ideire a drága legjobb barátom nem hívott meg -.-) Aztán este pedig a szokásos elfoglaltság volt már: tv és laptop, plusz telefon nálam, amit öcsi nem díjazott lefekvés után. x) 

Utolsó nap pedig már mentünk haza. Egy gyors reggeli, ami nálam megint evést jelentett, aztán összepakoltunk, elintéztük a maradék papírunkat, majd indultunk is haza. Baleset és dugómentesen jutottunk haza, és másnap már kezdődött is a szokásos iskola előtti mizéria hét és tárgyfelvétel illetve beiratkozás. De nagyszerű hétvége volt négyesben, jó időnk is volt, jól is éreztük magunkat,  szóval mindenképp megérte. De lehet lassan nekiállok megírni a tavalyit is, illetve a másik nyaralást is. Van kedvem írni, aludni meg nem akarok. Nem a legjobb, ha másnap iskola van, de ja. x) Majd alszom akkor, mikor nincs délelőtt órám. x) 

Köszönöm, hogy olvastátok ezt a bejegyzésem is. :) Szerintem legközelebb is nyaralással jövök. végezetül pedig mutatok pár képet a helyről. Legyetek jól, sok puszi: Caty

A lillafüredi vízesés :)

Még szépen csordogáló patakként

A diósgyőri vár

A barlangfürdő

Egy belső része a barlangnak - ugye milyen gyönyörű? :)

Újból itt

Sziasztok!

Hát mit ne mondjak, elég ritkán járok erre. Néha ugyan van kedvem írni, csak aztán mégsem, amikor időm lenne akkor főleg suliban ülök, ott meg nem igen szeretnék írni, így mindig csak csúszott.

A betegséget végül 2 hét alatt gyűrtem le, de azért jót tett az a hosszú hétvége is. Tervben van a másik két nyaralás leírása is, kicsit nyáridéző leszek. Megvolt a sportnap is, második helyen végeztünk, igaz egy ponttal maradtunk le az első helyről. kutatók éjszakáján ismét részt vettem, egész jó este volt, utána egyik csoporttársammal és egy régi matekos csoporttársammal beszélgettem vagy fél órát. Anyuék akkor épp Szlovéniában voltak. A péntekek nagy részét Rai-jal töltöm. Voltak itt a fővárosi egyetemről pár diák, a szakkollégiumból. Hát mondjuk úgy egy élmény volt. Bár fél 12-től óvónőt játszani nem volt túl vicces, a filmekben ez jobban sül el... Na mindegy. Nagyon sok fröccsöt ittam, pedig utálom. Énekeltem is a hagyományőrző dalokat, játszottam piás játékot is, és én legalább nem rúgtam be. Voltak itt rokonok is, apu keresztanyukája is, meg a nagynénje is. Hoztak sütiket, csokit, gyümölcsöt. Voltunk temetőben is, mégiscsak halottak napja-mindenszentek voltak. Dai sírjánál is voltunk, bár még mindig fájdalmas arra gondolni mi történt vele. Suli még megvan, már végezni akarok, de nagyon. Infósok Viadalán idén is felkértek zsűritagnak a döntőben, illetve a második fordulóban az egyik feladatot is javíthattam. Még hátra van az oklevelek elkészítése. Bár idén csak színmódosítást akartak, és van két hetem megcsinálni úgy, hogy még ott az önálló labor dolgozat is, és még csak az elején vagyok, a konzulensem pedig már kész weblapot akar, kezdek félni. Következő hétre meg egy másik programnak is kész kell lennie, és még azt sem tudom, hogy álljak neki. Ezen kívül még zh is lesz. Komolyan minél több feladat van, annál jobban nincs kedvem hozzá. :s Valahogy a heti két németóra érdekesebb és még jobban is megy néha, bár a hallás nehezen megy, meg néha a beszéd is. Annyira nem áll még át az agyam, hogy meg tudjak szólalni, csak ha szépen át tudom gondolni az egészet. Megcsináltattam a szemüvegemet is, új lencsék kerültek be. Bár míg '13-ban a bal szememnél emeltek negyed dioptriát, azt most vissza is vették, addig a jobb szememnél ugyan ennyit emeltek, szóval most már csak 0,25 dioptria van a két szemem között. Nem tudom mennyire jó ez vagy sem, talán most már nem fog romlani tovább, bár a javulásnak örülnék. Tudom, ott a műtét is, és néha tényleg jó lenne elhagyni a szemüveget, de így közel 10 év után már egyenest hiányozna... Aztán így az őszi szünetben befestettem a hajam is. A terv az volt, hogy az eredeti hajszínemre festem be, ami olyan aranybarna. Világosabb, mint a csokoládé barna, de nem is annyira szőkés/világos, és anyuval konzultálva az aranybarnára esett a választás. Tavaly ilyenkor nem volt festve és akkor s barna volt, helyenként szőkés és vöröses beütésekkel. Anyám szőke, és egyik dédpapám meg vörös volt, így talán a genetika miatt lehet ez így. Csak hát nyáron kiszőkítettem, ami tegyük hozzá, sötét szőke lett, ami nekem inkább világos barna, de nem vitatkozom se címkével, se a fodrászokkal. erre most itt vagyok szinte sötétbarna hajjal. Hát én így hét után is úgy érzem, mintha paróka lenne rajtam. Kíváncsi leszek a környezetem mit fog szólni. x) 

De mivel is ütöm el az időm, ha nem épp suliban vagyok, vagy a srácokkal? Olvasok, mostanság inkább könyveket. Kiolvastam a Mielőtt megismertelek című könyvet, hát az aztán drámai volt. Komolyan elsírtam magam rajta. Aztán még a filmet is meglestem belőle, hát azon is bőgtem. x) Aztán ennek kezdem el a második kötetét, igaz sokat nem haladtam még vele sokat. Meg a Bízz bennem című könyvnek álltam neki, nem tűnik rossznak, igaz annak is az elején tartok. Az ilyen kis miniregény, vagy lehet jobban illik novellának is, de az a tipikus női romantikus regény. Hát néha ilyen kell, pláne mikor szingli vagyok és na. x) Ezen kívül a Nerve - Idegpálya című filmet lestem meg itthon, arra Rai-jal nem sikerült eljutnunk a moziba. Amit sikerült megnéznünk az a 9 élet volt, az nagyon tetszett. Cica volt benne. :D Igen, tudom, dilis vagyok. Aztán még sorozatoztam, végignéztem - szinte a Bones-t, már csak a 11. évad másik fele van vissza, emellett a Sunshine Angel (陽光天使, Yang Guang Tian Shi) tajvani dorama-t néztem meg. Hát a tavaszi Pig my lady után már jó volt egy kis távol keleti sorozatot lesni. Ennyi helyes pasit benne. *-* Mondhatják, hogy milyen ízlésem van, de na. Igenis vannak irtó jó pasik az ilyen sorozatokban. Annyira jó története volt a sorozatnak is, meg annyira hiányoznak a régi animék, amiket lestem. Talán ezért hallgatom annyiszor az opening-ending számokat. Lehet keresek még valamit, amit tudok nézni, igaz most már a tanulásnak is neki kell állnom, mert különben sosem végzem, és már tényleg elegem van. x) Bár ez nem túl nagy motiváció. Tavaly Zenshi még ott volt, és könnyebb volt megmutatni neki, hogy képes vagyok mindenre, még ha kissé az egészségem rovására is ment, de legalább mellettem volt. Egyik nap az utcán találtam egy sálat. Mivel a kocsiban ültem vagy 10 percig és senki nem jött érte, így felszedtem s behoztam a házba. De ahogy pakoltam megéreztem rajta a parfümöt. Ugyan olyan volt, mint Zensinek. Ültem az ágyamon, kezemben a sállal és eszembe jutott a vele töltött idő. Kész vicc, hogy itt van Rai, aki mellettem van, szinte bármit meg tudok vele beszélni, és ennyire van tőle szükségem, legalábbis jelenleg. Aztán még ott vannak a furábbnál fura álmaim, pláne mikor Zenshi és Etsuo benne vannak, és mikor egyszerre. Nem tudom mire vélni őket. Oké, az utóbbival suliban néha találkozom meg esetenként beszélünk neten is, de amúgy... Bár a másik vicces eset, hogy apu kapott egy parfümöt, ami meg olyasmi, ami Etsuonak volt. Igaz neki még egy ingje nálam van, de valahogy képtelen vagyok visszaadni neki. Úgy érzem jó helye van ott a szekrényem mélyén. És most a szobámban van az a sál is, és ránézek és eszembe jut és komolyan, úgy érzem elment az eszem. Ennyire magányos vagyok, és sok romantikus drámát nézek, hogy így reagálok minden vacakra? Te jó ég, én tuti diliházba vonulok, ha ez így folyatódik. :s 

Na azt hiszem búcsúzom is, nekiállok megírni a többi nyaralós posztomat. Az ilyen esős, hideg időben jó lesz kicsit a nyárra és a jó időre emlékezni. Hamarosan jövök, addig is sok puszi mindenkinek. Sziasztok! 

Nekem kell egy cica *-*
(Forrás: WeHeartIt)

Holiday Part 1. 2016

Sziasztok!

Hát ezen az esős, őszi napon valahogy rám jött, hogy már most hiányzik a nyár. Emellett a mai sulis napnak is vége és 4 óra alvás után valamiért az ebéd utáni pihenés jut először eszembe, de ha most bealszom, akkor megint éjszakázni fogok és az nem lesz annyira jó. Szóval, hogy kicsit felkeltsem magam, inkább mesélek a horvátországi nyaralásomról. Egy kis nyáridéző. Mondjuk nem most volt, de a képek vannak és persze a memóriám is működőképes - hál istennek, szóval neki is állok a mesélésnek. 

               

Július 16-án hajnalban indultunk ismét útnak, ezúttal Pakostane volt a célpontunk. Én előre felkészültem, offline térképes alkalmazással, gps-szel, csak hogy a gyerek is ellegyen valamivel a hátsó ülésen, vagy ha netalántán sétálva nem találunk valamit, akkor tudjunk mit használni, és későbbiekben rátérek, de bevált. x) A 4 órás kelés nem volt kellemes, bár általában nem szokott gondom lenni. Mondjuk az időnk nem volt túl jó, mert a határnál szakadt az eső, és nem is volt meleg. Aztán ahogy haladtuk az autópályán lement 9°-ig a levegő. Igen, jól olvassátok, július közepén 9°C fok. Na hát a csoda az volt, hogy nem remegtünk, de az eső az esett és kb reggel 9-10 között már az autópályán állt a dugó. Úgy 2 órát legalább csigasorban haladtunk, már a leállósávban is próbáltak előzni az autók, nem sok sikerrel, aztán végül úgy döntöttünk, hogy menjünk akkor tovább a főútvonalon. Egyrészt az időjárás miatt is gond volt, de 1-2 ügyes az árokba is hajtott, szóval igen. Na hát egy ideig szép és jó, de főútvonalon is kész dugó volt. Mindenkit kitereltek az autópályákról. Fél 3-kor még mindig valahol a francban voltunk. Egy ideig próbáltam GPS-szel bemérni magunkat, de csak a D27-es útig jutottam, és ott szinte fel is adtam. Egy kislánynak még az esze is elment, mert hát dugó állt az egyik falunál, a gyerek meg a teljes üveges teraszajtóban állt, mint aki most lépett volna ki a kútból a Kör című filmből. Hirtelen nem is tudtam hová tenni... Azoknak tuti félelmetesebb volt, akik a ház előtt álltak a dugó miatt... Végül a tervezett 1 óra helyett fél 6-kor értünk a szállásra. Az idő 20°-nál nem lett melegebb. De legalább teraszos szobák, még ha nem is a legnagyobbak, a strand 1 perc séta, teraszról teljesen látni. A belváros is 5 percre volt csak. Szóval idén egész jó helyen lévő apartmant találtunk. A lakás kevésbé tetszett, de hát nyaralni jöttünk, szinte csak aludni, enni és esti kártyapartit tartani voltunk bent. Legalábbis mi négyen. Miuw-ék sokszor maradtak fent a szálláson, mondván nincs kedvünk lejönni. Hát nem tudom, én valahogy élvezem, hogy évente egyszer egy hétig süttethetem a hasam, még ha a víz nem is olyan meleg, hogy fürödjek benne. Aztán este elfoglaltuk a szállást, ettünk pár falatot, mert hát a 13 órás út alatt annyira nem ettünk, szóval igencsak ránk fért már. Később azért körbenéztünk a környéken. Templomba is voltunk bent, megnéztük a kirakatokat, az éttermeket és a különböző bódékat. Aztán este már csak pihenés volt. 

Ilyen volt a kilátásunk 

Vasárnap délelőtt a strandra mentünk ki, megint rengeteget fotóztam, még úgy is rakok ki sok-sok képet, szóval láthatjátok majd. Ebéd környékén bementünk, ettünk, majd délutánra egy sétát terveztünk, hogy megnézzük a betonos strandot is, illetve a kempingnél lévőt. A fiatalabbak nem akartak jönni, szóval csak én voltam az egyedüli „gyerek”. Öcsitől a szuper fényképezőjét is elkértem, azzal jobban lehet fotózni. Az enyém is jó, de csak egy régebbi típusú Nikon, de Bogyónak Sonyja van, meg ilyen igazi fotósnak való. Szóval tájképeket jó volt azzal készíteni. Aztán vettünk fagyit, majd indultunk vissza a szállásra, hogy összepakoljunk és menjünk vissza a strandra. A délután további részét ott töltöttük. Este vacsora után pedig közös kártyázást tartottunk. Rabló römiztünk szokás szerint. Meg mellette persze fogytak a piák és az édességek.

Séta közben fotóztam :)

Hétfőn ugyancsak a strandon kezdtünk, végre egyre jobb volt az idő, bár főleg napoztam. Kiolvastam az egyik mangámat, már nem tudom hányadszor, meg zenét hallgattam. A többiekkel is elhülyültünk, meg fényképeztük egymást. Az ebéd szinte átcsúszott két órára, bár én nem bántam, én megszoktam, hogy akörül ebédelek.  A délutánt ismét csak a strandon töltöttük. Este megint elmentünk sétálni, később már csak a szokásos kártyázás volt.

Panoráma kép a strandról 

Kedden délelőtt Sibenik-be mentünk át. Ott volt jó, hogy volt nálam térkép, így be tudtuk lőni a parkolókat, illetve hogy merre kell mennünk. Felsétáltunk a várhoz, néztünk pár templomot. Délelőtti séta megvolt. Utána ebédelni az egyik helyi étterembe mentünk. Mindenki pizzázott, a pincér srác először megijedt a 11 főtől, de egész jól vette az akadályt. Magyarul is próbáltuk tanítani, csinált rólunk közös képet is, meg végül kaptunk két ajándék sört is. Igaz, ott csak pohár sör van, és nem korsó, de na, ajándékba tök jó. A végén meg ilyen mappában kellett hagyni az összeget, mint valami elit étteremben, na az poén volt. Délután lementünk a partra, ismét nekiálltunk sünöket gyűjteni. Még egy magyar családdal is találkoztunk (már a másodikkal) és a 4-5 éves forma kislány odajött és megmutatta, hogy ők is szedtek. És annyira aranyos volt, mert mondta, hogy itt olyan furcsán beszélnek, nem úgy, ahogy ők otthon. Mondjuk a horvát tengerparton a magyar, német, angol, horvát, szlovák nyelvek előfordulnak. Később nekiálltam rejtvényt fejteni is, de az aznapi népszerűségem valahogy nagyon megnőtt, mert egy srác is odajött hozzám, mikor a sünökkel játszottunk. Én csak lestem mit akar tőlem. Itthon nem lepődöm meg, ha egy vadidegen srác odajön hozzám és meg akar ismerni, bár a nagy része elintézi facebook-on.  Szóval vicces volt beszélgetni a sráccal, mert én és a német sajnos az elmúlt években elég hanyagolás szinten volt, és ma már inkább angolul beszélek, azzal lassan jobban megértem magam. Válaszolni nem igen tudok, az tény, de sorozatokból tanulok angolul, így csak az 1-2 szavas válaszok vannak meg. Nem baj, lassan nyelvvizsga felkészítő. x) Aztán egy 10 percet beszélgettünk, megadta a telefonszámát is, meg a nevét leírta a magazin egyik lapjára. Végül én is megadtam, mert na. A számommal nem tud mit kezdeni, felhívhat, csak nem veszem fel. x) Utána az egész bagázs vele nyaggatott, Miuw nevelőapja már mondta, hogy olajmágnás és elvehet feleségül és akkor itt hagyhatnak. x) Nem százas. Szóval a héten ez volt a téma. Délután még csobbantunk párat, röplabdáztunk is a srácokkal, vagyis a két legkisebbel – bár ez is csak idézőjelesen, mert korban fiatalabbak, de mindkettő magasabb nálam, bár nálam ki nem? Költői kérés volt… Este pedig kártyázás volt.

Sibenik, Szent Jakab Katedrális

20-án szerdán egész nap a strandon voltunk. Napoztunk, könyvet olvastunk és pancsoltunk. Anyutól kaptam ilyen romantikus regényt, ahhoz képest, hogy tudtam, hogy happy end lesz a vége, mégis jó kis csavarok voltak benne. Szóval két kötetes könyvecske volt, de tetszett. Megérte elolvasni. Délután pedig a srácokkal elmentünk vízi biciklizni. Tök jó volt, szinte még a nyílt tengerre is kisodródtunk, de ügyesen visszaevickéltünk. Tök jó volt ott úszkálni, meg csúszdáztunk is, mert olyat kértünk. Utána kicsit pihenőztünk, majd mentünk a vízbe vissza röplabdázni és labdával dobálózni. Aztán kiszedtem még vagy 3 sünt a vízből, egy szerintem meg is bökött, de nem lett bajom. Végül már csak képeket csináltam a naplementéről, meg pár közös képet. Este meg a szokásos. bár furcsa, meg végül én is végig szinte kint kártyáztam, igaz közbe beszélgettem emberekkel, de tök jó volt. Nem volt kedvem a szobában ülni és gépezni, jobb volt a társaság meg arra volt szükségem.

Pakostane, templom

Csütörtökön a nemzeti park egy részét néztük meg, fotóztunk. Bár nagy eresztésnek nem mondanám, szinte ugyan ilyen, ha az itteni nemzeti parkba megyek ki. Aztán utána benéztünk valami szálloda strandjára is, bár nem tudom miért. Onnan végül vissza a szállásra, ebéd, és irány a strand. Délután pedig megint elmentünk vízi biciklizni. Este pedig ismét bevettük a várost. Én előtte vagy fél órát szenvedtem míg beraktam a kontaktlencsét. Körbesétáltuk, ettünk fagyit, kirakatokat néztünk, és a templomnál még valamilyen táncos műsort is néztünk. Hangulat tök jó volt, a zene is, a lányok ügyesek voltak. Aztán utána még kiültünk kártyázni kicsit.

Nemzeti park

Péntek volt az utolsó napunk, így a strandon töltöttük az egész napot. Kiolvastam a két könyvet, zenét hallgattam, szerencsére jó színem is lett, szóval jó volt. Sokat úsztam, a hét vége felé már egész jó lett a víz, igaz nekem elég nehéz belemerészkednem. Szóval néha viccesek vagyunk anyuval, öcsi az szinte be sem jött. Délután megint megtalált a srác, hívott volna randizni is, de nem mertem bevállalni, így ügyes ürüggyel – hogy anyuval megyek úszni – elküldtem. Megszólalni alig tudott, meg elég nehéz volt amúgy is a kommunikáció, pláne a nyelvi különbségek között. De azért bemutatkozott a családomnak. Mondom fasza. Később mikor visszajött, mondtam anyunak, hogy menjünk, mert nem akarok a sráccal maradni, így mentünk vissza a szállásra. De amúgy is volt már fél 7 körül. Aztán gyors vacsora, mi öcsivel lepancsoltunk, majd kicsit még kiültünk csoportosan kártyázni és hülyéskedni.

Imádom az ilyen képeket 

Reggel korán kelés, a maradék cuccot összeszedni, bepakolni a kocsiba, elköszönni a tulajoktól és irány haza. Nagyon meg sem álltunk, egyszer egy wc szünetre, meg később enni. Aztán végül 4 környékén értünk haza. Pár cuccot kipakoltunk, anyu gyors indított egy mosást, majd 1-2 ügyintézés és egy Caty-s kiakadás után végül étterembe mentünk vacsorázni, mert semmi kaja nem volt otthon. Később még a fiúk is odajöttek a kapuhoz, még a filmforgatás miatt. Aztán beszéltünk pár mondatot, majd én bejöttem, fél óra múlva öcsi is. Aztán már csak facebook-on voltam fent.

Strand - Pakostane

Na ennyi volt a nyaralás. Hát jó sokat írtam ismét. Remélem tetszett a beszámoló és a képek is. Hamarosan jövök, még hátra van az augusztus végi nyaralás is, bár aztán ki tudja mit lesz kedvem leírni. :) Addig is legyetek jók és kitartást a sulival, munkával. 

Puszi: Caty

Látkép Sibenikből

Pakostane

Hello School!

Halihó!

Hát ismét elkezdődött egy újabb tanév. Két hete jártam erre, lássuk mi volt azóta.

19-20-21-én volt egy hosszú hétvégés bulink, akkor lett a film premiere. Nagyon jól sikerült, Oscar díjat is bezsebelt. Igaz Rai-jal csak a mi ajándékunk volt, legalábbis mi álltunk ki a film végén a többiek elé és adtuk át a díjat. Én készítettem hozzá a borítékot is, próbáltam jól lemásolni az eredetit, de annyira profi nem voltam, de a lényeg, hogy nagy meglepetés volt és nagy öröm is. Nagyon jó hangulat volt, kivételesen nem rúgtam be, bár whiskeyt meg sört ittam csak. Na jó, meg első este mákpálinkát, de azt szinte vissza is köpném helyben, annyira szar íze van. Ezek az őrültek füvet is szereztek szóval az is poénos volt mindenkinek a végére. Rai-jal is voltak vicces dolgaim, mert amíg hétköznap szinte egész nap beszélünk és minden rendben, akkor ott néha voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, mintha eltávolodtunk volna, aztán utána még megláttam, hogy exbarátnője is ráírt, ott kicsit bennem is elpattant valami. Aztán szombaton míg mi öcsivel hazaugrottunk, addig meg írtam neki, de nem válaszolt meg úgy alig beszéltünk akkor. Aztán amíg játszottunk a többiekkel, addigra én is tartottam a távolságot tőle, pláne mellette az egyik srác kikezdett velem - már meg sem lepődtem. -.- Szóval később, pár pia után végre elővettem a komolyabb énemet, és leálltam vele beszélni. Végre kivételesen volt eszem és nem elmenekültem, hanem megbeszéltem a dolgokat. Mondjuk 23 éves korára az ember eljuthat erre a szintre, bár nálam nem az erősségem. xD De a buli jó volt, a társaságot még mindig imádom. :)

Következő hétvégén családi nyaralás volt, de azt majd egy külön posztban elmesélem. :) 

Azutáni héten már elindult, hogy suliba mászkáljak fel ügyeket intézni. A kérvényemet sikeresen elfogadták, így nem lett gond a fizetéssel meg a mizériájukkal. Hétfőn - Etsuonak köszönhetően - az igazgatót is elcsíptem, hogy nekiállok a sportnap szervezésnek, ha neki is megfelel. Öko klub is marad szerencsére, szóval legalább pozitív volt a délután. Még azzal az idiótával is eltöltöttem egy kis időt, végre normálisan. Elkísértem volna még ügyeket intézni, mert kivételesen normális elbeszélgettünk, de aztán már bezárt a hely, így felajánlottam, hogy segítek neki elintézni a cuccait. Végül majdnem koliig lekísértem és onnan mentem haza.  Délután további része nyugis volt, este találkoztam Rai-jal is, mondván hiányzott mindkettőnknek a péntek, ha már nem tudtunk találkozni. Bár előtte héten direkt kedden vele voltam, és közös vásárlást tartottunk. Aztán jó kis este volt. Azon kívül, hogy legalább egy órán keresztül csak a szex volt a téma, és flörtöltünk, és egy doboz óvszert találtam a kesztyűtartóban, amúgy sem volt más lehetőség egyéb témára. x) Aztán 8 után egyik barátunkhoz mentünk fel, párja is ott volt, szóval négyesben hülyéskedtünk. Ott kezdődött, hogy fájt a torkom. xD Nem is volt annyira rémes, betudtam annak, hogy biztos kicsit kiszáradt és majd iszok, mert a kocsiban van a vizem. Na hát ott sem lett jobb, pláne, hogy mi lányok befoglaltuk a kocsit, és vagy egy órát kettesben beszélgettünk, addig a fiúk sétáltak meg beszélgettek külön. Mondjuk nem sok lánnyal tudok beszélgetni, de legalább vele sikerült és szerintem egész jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Aztán végül 10 körül mindenki feladta, ami nálunk annyit jelentett, hogy Rai hazahozott kocsival, és még vagy fél óráig beszélgettünk a kocsiban, de aztán kevésbé voltam jól és ő is fáradt volt, így elbúcsúzott és hazament. Szépen lepakoltam, majd bebújtam a pizsamámba, de rettenetesen fáztam. Nyakig be voltam takarózva, de vacogtam. Fél óra után kimentem, kikerestem a lázmérőt és a fájdalomcsillapítót. Hát mutatott 37.3-at, aztán a bogyóval már nagyjából sikerült aludnom. Bár a reggeli kelés nem sikerült, mert fél 9-re kellett volna felérnem az egyetemre, de 8 után keltem nem sokkal, így rohanás volt felfelé. Bár egybe nem voltam, megittam egy bögre forró teát, meg gyorsan elkészültem, így 10 perces késéssel felértem. Kemény 5 perces megbeszélésem volt... Aztán ha már ott voltam meglátogattam a többi tanáromat, az egyikkel beszéltem, hogy ha részt veszünk Kutatók éjszakáján, akkor idén is szívesen leszek segítő és mondta is a tanár, hogy persze, örül neki. Aztán még fél órát legalább beszélgetéssel töltöttünk, végül már állni nem bírtam, így leültem, de aztán 10 perc után bocsánatot kértem a tanártól, mert már nem bírtam koncentrálni, annyira zúgott a fejem. A felállás sem volt jó ötlet, mert leesett a vérnyomásom, szóval csillagokat láttam, és majdnem lefejeltem az ajtófélfát. Nagyjából ki is kerültem ugyan, utána indultam tovább a folyosón, csak hát a csillagokat felváltotta a feketeség, szóval még pár lépést próbáltam tenni előre, és csak a jó egyensúlyomnak köszönhetem, hogy végül térdre estem, és onnan is fél perce telt, míg felálltam, bár nem fájt semmim. Lehet nem estem akkorát, vagy nem tudom. x) Aztán lesétáltam a lépcsőn és szinte csak bezuhantam az ökoba. Annyi erőm volt, hogy bezárjam, mert nem akartam mászkálást bent, meg úgy mást sem. Pár percet csak a kanapén feküdtem, meg írtam Rai-nak, hogy mi van. Szegényem már jött volna értem is, ha úgy adódna, de mondtam, hogy miattam csak ne aggódjon és dolgozzon nyugodtam. Közbe megittam vagy fél liter vizet, az valamennyire helyre rázott, aztán utána mégis maradtam bent kicsit pihenni, meg adminisztrátorunkhoz mentem fel, neki is elmesélni a sikeres fellebbezést, meg Etsuo dolgaira kérdeztem rá, mondván Tomoko néni eléggé aggódott, mondom én is utána kérdezek, hátha tudok segíteni. Elmondott 1-2 dolgot, amit le is írtam annak a marhának, de szokás szerint leszarta, hogy segíteni próbáltam neki. -.-" Aztán később összefutottam leendő elsősökkel, bár ismerős már most van. Öcsivel is voltam az ő adminisztrátoruknál, öcsi nagyszerűen áll, sok tárgya nincs vissza és csak így tovább neki is. Délután nagyjából pihenéssel töltöttem, de segítettem apunak zöldséget hámozni és aprítani, bár a rossz közérzetem az megvolt és a fejfájás is. Szerdán viszont Rai szülinapja volt és eredetileg nem terveztük be, de mégis meglátogattuk este. Ezért ajándékért viszont el kellett ugrani, így kapott egy tábla csokit meg 3 új öngyújtót, mert a drága mindig elhagyja őket, aztán mindig én adom kölcsön a sajátomat. Így meg talán, hogy én adtam neki, jobban figyel rá. Meg borért jártam át a másik utcába, a nő elsőre személyit kért, aztán elvicceltük, hogy azért mázli, hogy 16-nak néznek most is (csak 7-tel vagyok idősebb, de sebaj xD). Aztán este végül Rai-nál kötöttünk ki. Tök jó hangulat volt, csak 5-en voltunk, anyukája is aranyos volt. Rengeteget hülyéskedtünk, bár nálam a pezsgő azért hatott. Igaz mellette a vodka és pálinka sem biztos, hogy segített, de kicsit sikerült becsiccsentenem, szóval jó hangulatom volt. Bár a többiek is azért kitettek magukért. x) Rai mondjuk miután leléptünk csak a nappaliig jutott és ott aludt be. xD Én csak sin görbében sétáltam haza öcsi mellett, csoda, hogy nem szólt be. Bár lehet a torokgyulladás mellett nem kéne innia az embernek. xD Hosszú éjszakám is volt utána, mert 1-2 óránként felkeltem és vizet ittam állandóan. Bár a másnaposság nem volt, a torkom továbbra is fájt és nekiálltam köhögni is, igaz fejfájás is volt, de azt betudtam a betegségnek... Csütörtök így nyugis nap volt. Pénteken anyuval elmehettem shoppingolni, szóval legalább jó kedvem volt és kicsit elterelte a figyelmemet erről a betegségről. Kaptam egy új felsőt, meg fehérnemű szettet. x) Este Rai-jal voltam ismét, kivételesen ő volt a perverz. Szóval félig visszakaptam a hétfőit. xD De legalább jó este volt. Annyira szeretek vele lenni, mert tényleg bármit meg tudunk beszélni. Múltkor is volt egy vitánk, legalábbis én indítottam egy idióta képpel, amit már az elküldés pillanatában megbántam, csak hát vita lett belőle, de szerencsére sikerült megbeszélnünk és kompromisszumot kötöttünk és piros pontot kaptam, mert végre felelősségteljesen meg felnőtt módjára kezeltem a végső szituációt. Egész jó vagyok. Szombaton pedig Estuonál kötöttem ki már délelőtt. Pénteken is volt már egy fura érzésem egész nap, Narunak is írtam, szegényem meg sem lepődhetett, hogy megint kijött rajtam. Aztán végül is valamiért tényleg vártam Etsuo írását, de végül mégis meglepett mikor hajnali fél 2-kor rám írt, hogy menjek át, mert elbúcsúzna. Meglepő volt, mert nem volt olyan kapcsolatunk, mint régen és mégis elköszöntünk egymástól. Fél évre hazaköltözik és utána is lehet csak fél évre jön vissza, szóval még ha igazán a beszélgetés alatt nem is mondtuk ki, de talán tudat alatt tényleg elbúcsúztunk. És azért négy évet zártunk le, és nem tudom mennyire fájdalmas, de egy ponton hasonlít az első búcsúra, ami azért valljuk be, a szakításunk volt közel 4 éve... és most barátként, ha élhetek ilyen erős kifejezéssel, búcsúztunk el. Furcsa volt, mert éreztem, hogy valami lezárult. Biztos találkozunk még, és beszélünk is, csak mégis olyan más volt. Oké, persze, szakítás után kettős érzésem volt, mert ott végül 2 napig függőben volt a dolog, és egyszerre gyűlöltem és szerettem. A szakítás okát azóta sem tudom, mert akkor azzal jött, hogy majd akkor, mikor mindketten feldolgoztuk és kész leszünk megbeszélni. Mire mondhatni ez megtörtént, addigra szinte megbékéltünk azzal, hogy közös barátok, közös órák, közös események és még ha flörtöltünk is, már nem volt meg az a pont, hogy felszakítsuk a sebet, pedig amiket tényleg leműveltünk azóta és amilyen közös dolgaink voltak, lehet tisztázhattuk volna. Tudom ma már felesleges... Bár legalább keretes szerkezettel váltunk el. Nem tudom, de legalább valami szabályrendszere lett az egésznek, mert szeptember 4-én jöttünk össze, és szeptember 3-án búcsúztunk el. És közben nem tudom, hogy véglegesnek mondható-e vagy sem. Mert a helyzet alapján igen - tekintve, hogy megint nem szól hozzám, mintha csak 4 évet mentünk volna vissza novemberig és amúgy sem látom, mert nincs itt. A lelkem mélyén mégis úgy érzem, hogy megint nem végső búcsú volt, csak megint egy mélyebb lezárás egy adott szakasznak, és úgy is visszajön, és újra - ha csak picit is, de az életem része lesz. Bután hangzik, tudom. De valahogy amennyi mindenen itt átmentünk és végül együtt kellene végeznünk júniusban, mégis úgy vagyok vele, hogy nincs vége, mert nem lehet. Annak idején is tudtam, hogy nincs vége, és vissza fog térni mellém, és az életem része lesz. Persze, akkor még annak örültem volna, ha páromként, de az eltelt idő alatt rájöttem, hogy már maga a társasága, a lénye az, ami hiányzik, és nem kell együtt lennünk, hogy az életem része legyen. És most is csak ennyit kérek, nem zavar, ha csak néha és titokban, csak néha had kapjam vissza azt a srácot, akit megszerettem és barátom volt. Mert voltunk mi barátok, kár lenne tagadni. Jó, mindenki tudja, hogy nálunk a barátság sosem állt szilárd talajon és sokszor nem is lehetett igazi barátságnak mondani és sokszor mentünk át flörtölősbe, és sokszor is volt nézeteltérésünk a különböző tulajdonságaink miatt, de na. Még az elmúlt fél évben lévő kapcsolatunknak is örülnék. Nem beszéltünk sokat, de itt volt, és már ennyi elég volt. Lehet, csak a tudat, hogy a városban van, és néha még sikerül értelmes emberek módjára beszélnünk. Igen, elég labilis és hullámvölgyes a kapcsolatunk. Igazából vicces, hogy volt párom, és mégis a barátomnak akarom tudni, isten sem tudja miért. Lehet a közös "titkunkért", bár az sem számít. Legalábbis neki nem, mert ha számítana neki, nem úgy viselkedne, ahogy. Bár én meg naivabb és érzékenyebb vagyok. x) Na mindegy. És attól a titoktól is búcsút kellett vennem, és bármennyire furcsa volt az elején, és mennyire összezavart, hiányozni fog. Ezt is megéltem, furcsa vagyok. Tomoko néni, ha olvasnád, örültem, hogy idén kétszer is összefutottunk, még ha sajnos negatívabb ügyek kapcsán is. De nagyon kedvellek Titeket, az egész családot, és örültem neki, hogy elfogadtatok és hát úgy mindent. :) Azért remélem még tényleg összefutunk egyszer, ha itt, ha nálatok, vagy egy teljesen más helyen.  

Szombat este még azért aktivizáltam magam, és Rai-jal egy másik barátunkat is felköszöntöttük szülinapja alkalmából. Meg azért szokás szerint a kettesben eltöltött időt sem hagytuk ki, bár poénos volt a folytonos köhögésem. Mondjuk ő nem immúnis rám, de eddig nem kapta el. x) Szóval azóta is próbálok kijönni ebből a vacakból, mostanra már csak köhögök, bár tegnap óta a fogam is fáj, szóval lehet dokikat kéne látogatnom? Fene se tudja.
Amúgy a suli egész jó, a pletykákkal nem állnak le, de kivételesen nem én vagyok a tárgya. Egy órám volt csak, ami egész gyorsan eltelt, bár nehéz félév elé nézek így  is. Még két órám van a héten, plusz egy workshop sulimódra. Pénteken pedig ismét utazom, ezúttal ismét hazai tájon egy hévizes településre. Majd arról is írok beszámolót, bár előtte a másik kettőt kell megírnom. Bár most van erőm írni. x) Bár mára befejezem, mert reggel 6-kor kelni kell, és nyaú. :D De ígérem, hogy nem leszek annyira lusta. :) Igaz, most is szép mennyiséget írtam. x3 Legyetek jók, hamarosan jövök. És szurkoljatok, hogy most már gyógyuljak meg, mert ott fent szépen büntetnek ezzel a nyavalyával. :D 

Sok puszi: Caty

Nyár egy része

Sziasztok!

Hát megint nem voltam itt vagy 1,5 hónapig. Nem tudom, de manapság már nem igazán van erőm írni. :S Bár lassan semmihez sem. Vitamin és gyógyszerelvonási tüneteim vannak, meg talán egy kisebb depresszió, szóval az augusztus viccesen telik. Megvolt a nyaralás is, arról lesz majd egy külön bejegyzés, bár lassan már a felét elfelejtem, de majd a képek segítenek emlékezni. x) Ezen kívül nem is tudom mit meséljek. Készülök a hétvégi bulira, illetve a filmvetítésre is. Rai-jal külön meglepetéssel is készülünk a film kapcsán, bár az én részemet még be kell fejezni, ugyanis saját munka lesz, és nem nyomtatom ki, mint amire a drága számított, szóval nem ártana végre haladnom is. Csak lusta dög vagyok. :S Bár, hogy anya itthon van a héten, így sokat segítek neki, és elvagyunk kettesben. Kedden például palacsintát sütöttünk kettesben, bár az ételfestékes kék-pink palacsintáktól falra mászott ő is. :D Szerintem pedig vicces volt. :D Hétvégén a városi uszodába mentünk fel, anyuval egy csomót csúszdáztunk, tök jó buli volt. Szerencsére ismerősökkel nem futottunk össze, és helyes srácok sem voltak. xD Leforgattuk a filmet is, még nem láttam, mert a premier szombaton lesz. 2 hete még volt egy felvételem, mert végül kettő jelenetben is leszek, vagyis hát ikrek lévén többször feltűnök. Öcsi volt a legjobb kellékes, ketchupból és vérvörös rúzsból csinált "lyukat" a fejemre, ugyanis az egyik énemet lelőtték csak úgy poénból. Magamat kevésbé szeretem visszanézni, szóval vicces lesz majd a szombat. Néha Etsuoval is sikerült normális kapcsolatot összehozni, akkor játszhattam a hörcsögével, meg néha tudtunk normálisan beszélgetni. Meggel naponta beszélek szinte, és úgy szinte ennyi a társasági életem. x) 

Mondjuk a hideg zuhany nyaralás után jött közvetlen. Levelet kaptam az iskolától, miszerint átraktak költségtérítésesre, mert lejárt az állami támogatottságom. Azért az vicces, mikor még csak a 9. félévem jön. Bent azt mondták, hogy 5 évvel ezelőtti dokumentumok alapján a passzív félévem nem számít, és aktívnak lett bevéve. Én meg lestem, hogy lehet, mert elég sok ellentmondásos dolog van benne. Szóltam az igazgatónak, meg az adminisztrátorunknak, hogy ez így mi, ők azt mondták, hogy fellebbezés. Na két nap múlva papír alapon és Neptunon is el volt küldve, azóta is várom a választ. Jogtalanul én nem fizetek annak a helynek. Már elegem van. Pláne Öko-klubot is elköltöztették, és még azt sem tudjuk hol lesz az új helyünk. ETK és a KLIK is a mi épületünkbe költözött, elvettek vagy 5 tantermet, és 2 emeletet. Szóval az elmúlt hetekben katasztrófa volt a helyzet, most sem épp jobb. Jövő héten még megyek be a suliba, bár akkor az igazgatóhelyettessel találkozom, meg remélem az igazgatót is elcsípem. Sportnap szervezésnek lassan neki kell állni. x) 29-én tárgyfelvétel, aztán 5-én iskola. Már csak 4 tárgyam van erre a félévre, 3 napot leszek bent suliban összesen - jelen állás szerint. Szóval egész jó. Már csak tanulni és a házi dolgozatokat és a diplomamunkát kellene csinálni. 

Azt hiszem ennyi. Hamarosan jövök a nyaralással, meg még kétszer megyünk el anyuékkal egy-egy hosszú hétvégére négyesben. Egyszer augusztus végén, egyszer meg szeptember közepén. Már várom. :) De most búcsúzom is, még egy boríték és egy kártya elkészítése a feladatom. A szombati premierre kell. Majd megmutatom és írok is szerintem. :) Addig is legyetek jók és sok puszit küldök. :) 

The first half of 2016

Sziasztok!

Hát nagyon régen voltam itt, pláne magamról szinte nem is meséltem akkor. Jó, annyira nem vagyok egy érdekes ember, de ez mégis a virtuális naplómként üzemel, közel 6 éve. Bár azért ennyi idő alatt rengeteg minden változott. A legtöbb dologhoz a hozzáállásom, a meglátásom és a döntéseim nem igazán, erre szinte naponta jövök rá. Hogy ez jó vagy rossz, nem tudom. Igaz a lustaságomat azért kinőhetném, és az álomvilágot is, bár van egy olyan érzésem ezekből nem olyan könnyű kinőni, mint szeretném. Bár, ha Raidenre gondolok, ő mindig azt mondja, hogy ő maga szerint sosem fog felnőni, maximum viselkedni tanul meg. Lehet igaza van, bár nem véletlenül imádom a srácot. x) A legviccesebb, hogy halvány lila gőzöm nincs mit érzek iránta, és mit akarok tőle. Az biztos, hogy elveszíteni nem. Mert egy részben nagyon fontos lett nekem, és igazán közel áll hozzám. Nagyon sok hülyeséget elkövettem mellette és vele szemben is, és láthatóan van egy pont, ami egy falat állít közénk. Ha látnak minket nem vesznek észre semmit, mert elvagyunk, elflörtölünk és hülyéskedünk egymással, csak mikor kettesben vagyunk, akkor lehet észrevenni. Bár szinte minden péntek estét együtt töltünk. Tőle tanultam vezetni is. Bár mikor nem mellette ültem a kocsiba, egyből letaroltam egy padkát, szegény küszöbnek picit annyi is lett. Hál istennek nagyobb kár nem lett, de parkolni még nem igazán tudok. De a kanyarral és a váltásokkal már egész jó vagyok, csak ne akarjanak két vonal közé beállítani, mert még nem igazán megy. Majd egyszer. Igaz, azóta nem vezettem, meg Rai kocsijában a kézifék sem a legjobb most, így nem igazán szeretné, ha baj lenne. 

A sulinak vége, hát nem lett a legfényesebb, de hát meg sem lepődöm. A tavalyi tavaszi félévet leszámítva, egyik sem lett a legfényesebb... Na jó, csak a páros években lévő tavasziak... Szóval a hülyeségek miatt még mindig itt vagyok a UWH-n, bár már nagyon mennék. Utálok itt lenni. THS-ben is hányszor jöttem ezzel, aztán végül nem is lett olyan rossz. Igaz, ott 5. évre kaptam egy normális osztályt és társaságot (na jó, 2 hónapra első körben), de ott öröm volt tanulni és bejárni. Az egyetemit eléggé unom, nem túl sok ember van ott, akiket elviselek, és ők is engem. Úgy kb. 3 főre tehetem ezt a számot. A tanárokkal nincs bajom, maximum, ha kicsit igazságtalanok, vagy akkora barmok, mint a web tanárom. A többivel nincs gond. Még az a tanár is átengedett elsőre a tárgyából, akinek szinte az össze tárgyát kétszer hallgattam le. És ha még azok miatt is egy rakás pénzt kell fizetnem a sulinak, én kiakadok. Idióta rendszer, ami itt van. Bár még állami támogatott vagyok, szóval még egyelőre jól jártam. 

De lehet az lenne a legjobb, ha elejéről összefoglalnám a félévet, hátha később visszaolvasva valami nem áll össze, vagy csak segít emlékezni. x) Régen annyit fotóztam és annyit jártam szórakozni, mára már leálltam. Igazából tényleg csak a péntek estéim vannak Rai-jal, meg néha szombatok a közös barátainkkal. Oké, most hogy itt az utolsó szabad nyaram, Megumival is találkozom és többet is beszélünk. Suliidőben valahogy néha napi 1-2 mondatot váltottunk csak, bár néha mindkettőnknek kész kaotikus napjai voltak, meg neki ott volt a szakmai gyakorlata is. Most normális a kapcsolatunk is, pláne drága exem is egész nap rajta lóg, én meg hallgathatom a sületlenségeket. Kellett nekem bemutatnom őket egymásnak, így hallgathatom, hogy Etsuo néha mekkora egy paraszt és hogy néha mekkora szíve van, és milyen jó barát. Ja, csak ha tehetné, szerintem lefektetné. Unalmas hallgatni, mikor tudom, hogy tényleg nincs közöm hozzá. Az, amit mi az elmúlt fél évben Etsuoval csinálunk (csináltunk) annak meg pláne nincs köze senkihez, és néha könnyebb lenne semmissé tenni az egészet. Igaz, mikor azt mondta a múltkor, hogy legszívesebben elfelejtené, hogy valaha is voltunk együtt, na az kicsit meredek. Akkor nem tartanánk itt, és akkor nem is ismerné Meget, Miuw-t és még jó pár embert, meg én sem ismerném a családját, pláne anyukáját, akit imádok, annyira jó társaság. Szóval ja, elég sok minden máshogy alakult volna, ha akkor nem lépünk arra az útra, ami végett itt kötöttünk ki. 

Na mindegy, megint csak járnak az ujjaim a billentyűzet felett. Bár igazából ezzel nagyjából összefoglaltam a dolgokat. Ezen kívül megvolt az 5 éves osztálytalálkozóm is, egész jó volt, megint csak tequiláztam, bár legalább most nem vittem túlzásba. 

Miuwéknál is voltunk medencézni, jó idő volt, a víz kellemes, de Miuw szülinapján is voltunk lent, igaz akkor még nem volt annyira nyárias idő, így akkor még nem használtuk a medencét, viszont cicázhattam. :3 

2 hete voltunk családiasan tekézni is, egész jó volt, remélem még megyünk párszor. :) Most már ügyeket és biztosítást intézünk, hiszen 16-án végre lelépek innen ismét egy hétre, szóval jó lesz. Vissza most sem sokan várnak, de a többiek sajnálatára visszajövök. Beszámolót úgy is kaptok. Még megyünk egyszer még négyesben is egy hosszú hétvégére anyuékkal augusztus végén. Jó néha kiszakadni innen. Szeretek itt lakni meg minden, csak kell egy kis kiszakadás, amikor megnyugszom.

Meg a srácokkal ismét készül HP névre keresztelt bulisorozatunk idei tagja, igaz nekem ez lesz az első, amin részt veszek. Idén amúgy már a hetedik lesz. Korábban is hívtak, csak volt mindig valami, ami miatt lemondtam. Tavaly aznap jöttünk vissza nyaralásból és nem akartam még leutazni egy másik helyre a buli miatt, előtte évben szerintem pont akkor nyaraltunk, az előttire meg már nem is emlékszem. x) De idén végre lejutok. Meg a drágák mániája, hogy megalapították a Pinguin Production-t, amivel már nem egy kisfilmet vettek fel, meg az egyik tag rapper is, szóval kész művészekkel vagyok körülvéve. Bár nem tudom szilveszter tájékán meséltem-e, de akkor jött ki az első hivatalos DVD, amiből mindenki kapott egy példányt, igaz főleg azoknak érdekes, akik rajta is vannak. Rólam akkor még csak főleg képek voltak, tekintve hogy a bulik nagy részén én voltam a fotós, és rengeteget fotóztam és rólam is készültek képek. Talán egy-két összevágásban voltam benne, akkor épp valami bulin karaokéztunk a többiekkel. Még Miuw és Megumi is szerepelt benne, és persze Dai is, ha már személyesen nem lehet velünk, emlékeinkben továbbra is megmaradt. De idén is készül az új, aminek a premierje a buli lesz, és öcsém a szereplés mellett rendező és író is, szóval bőven benne van, és végre a színészi tehetségemet ismét megcsillogtathatom, bár a második filmjelenetemtől nem áll messze, mert ismét csak a szerető szerepét kapom meg... Bár 2013-ban annyi eszünk nem volt, hogyha már kurvát játszom, akkor ne a hétköznapi ruháimban parádézzak, hanem akkor már egy pólóban játsszam el a szerepet, na mindegy. Igaz, idén öcsiék arra szavaznak, hogy egy melltartóban legyek, szóval vicces lesz. Jó, tudom, majdnem többet takar mint némelyik bikini, csak na. xD Azért 4 pasi mellett egy melltartóban mászkálni nem igen akarok, de hát ha már színésznő leszek, mindent a szerepért. Pláne a terv az, hogy duplán játszom, mert ikreket alakítok. Egy is sok belőlem, de a srácok megdupláznak, tényleg vicces lesz ez. És most úgy áll, hogy szombaton felvétel. Kíváncsi leszek a végére. 

Hosszú idő után láttam Ayamet is, pont nála fizettünk az egyik boltban, tegnap Rei-jel is összefutottam. Takumival is örültem volna, ha összefutok, csak nem dolgozott vagy már nem a telefonszolgáltatómnál. x)

Hiroshi szinte továbbra sem száll le rólam, pedig megmondtam neki, hogy zavaró, amit tesz és nem igazán szeretnék beszélni vele. De öcsém meg nem ismerte meg múltkor a falunapon és kezet fogott vele, elég ciki volt, hogy utána meg felhív és mondta, hogy öcsém milyen kedves volt vele, mondom fasza... Ott Wataruékkal is összefutottam, bár hogy ő mit szívott vagy ivott nem tudom, de úgy táncolt velem a parketten, minta valami játékbaba lettem volna. Néha komolyan azt hittem, hogy elesek, vagy repülni tanulok meg. Mondjuk az vicces éjszaka volt. A falunapon végre Rai-ék is jöttek, öcsém is, szóval jó buli volt, csak az eleje kicsit lapos, így kocsival bejöttünk a városba, igaz később tök jó buli kerekedett ismét, így sajnáltam, hogy kihagytuk, na majd az őszin! Aztán a városban bementünk az egyik elit klubba, de valahogy nem illettünk oda, szóval pár csócsó meccs után le is léptünk, mentünk bilózni. Igaz, hogy a tulaj azzal kezdett, hogy Etsuo alig 5 perce lépett le taj részegen, a többieket meg nem is látta. Amennyire próbálok onnan szabadulni, annyira kísértenek ezek. Aztán végül maradtunk játszani egy órát, majd úgy voltunk vele, hogy átnézünk egy másik diszkóba is. Igaz, oda nem jutottunk be, mert Etsuo jött velünk szembe és fél órás bájcsevejt folytattam vele, részegen valamiért hajlandó velem normális is beszélgetni. Igaz, 2-3 hete még józanul is képes volt beszélni velem, de hát na, néha lehet normális ember is. Bár ettől függetlenül utálom és mai napig képes lennék felpofozni a folyamatos viselkedéséért. 

Aztán ott van az egyik csoporttársam. Na ő neki nem tudom mi baja van, de állandóan ír, naponta 4-5 olvasatlan üzenetem van tőle, átlagosan. Néha válaszolok neki, de nem veszi észre magát. Van, amikor sms-ket küld, és hív. Lassan úgy viselkedik, mint Hiroshi, csak a telefont nem veszem fel továbbra sem egyiknek sem. Szemét és bunkó nem akarok lenni, mert még 1 évig a csoporttársam lesz, addig nem akarom az ellenségeim számát gyarapítani. Inkább csendesen álljon le, és mindenki ép ésszel és bőrrel megússza. De ez megy lassan egy hónapja. Múltkor Mebuchi írt rám, hogy mi a frászt akar. Én meg mit mondjak? Nem tudom, fura a fazon. Megumi egyenest azt mondta, hogy nem futna vele össze még fényes nappal sem, pláne nem éjszaka. Oké, nem meglepő, mert na, tud elég félelmetes lenni. Múltkor is azzal jött Megumi (és Etsuo is), hogy belém van zúgva és ez tökre látható. De hogy lehet szerelmes valaki egy emberbe, ha alig beszél vele, meg ha igen, akkor is alaptémákról...  Lehetne dobálózni azzal, hogy én hogy szerettem bele Itsukiba, de vele egész nap együtt lógtam szinte, rengeteget beszéltünk magán dolgokról is, és azért történtek dolgok, amik alapján kialakult. De most ez a srác...
Meg ott van még az egyik táncos csaj bátyja is. Eddig egyszer találkoztam vele, mikor tavaly itt volt, de jól elvoltunk akkor is, meg facebookon is sokat beszélgetünk, és elflörtölgetünk. Nagyon jó fej a srác, addig jó, amíg a húga nem tudja, mert szerintem nyomban ki akarna nyírni. Na igen, nem biztos, hogy jó az "ellenség" rokonaival barátkozni. Bár ez Etsuonál sem okozott gondot. 

Hogy a fenébe szedek össze ilyen idiótákat? A rajongótáborom él, mint látható, csak most már nem annyira elevenek, mint régen. Na jó, egy-kettő srác, akiket nagyon jó barátomnak tartok, náluk is volt olyan pont, hogy úgy érezték, hogy szeretnek, de én úgy érzem nem vagyok képes senkit sem szeretni úgy. Ez a függetlenség és szabadságvágy erősebb, mint hogy valaki mellett legyek, és valahogy nem érzem úgy, hogy változtatni akarok ezen az életvitelen, amin vagyok. Sem Etsuonál, sem Zenshinél nem éreztem úgy, csak sokkalta később. Az utóbbinál tavaly, mikor rendben ment minden, csak nem voltunk együtt. Na az volt a jó, amit hiányolok. Heti egyszer találkoztunk, sokszor beszéltünk és elég volt, nem kellett bonyolítani és semmi egyéb. Kár, hogy az élet nem ennyire egyszerű. Mert amúgy vágyok az ilyen dolgokra, csak nekem kell az az alapvető szabadságom, ami most megvan és félek, hogy fel kell adnom olyan esetben. Lehet azért érzem ezt, mert eddig sosem a megfelelő személyekkel voltam. De még fiatal vagyok, most még elég az iskola, a nyelvvizsga és munkakeresés az elsők az életemben. 

Meg az elmúlt 2 hónapban teljesen NCIS lázat kaptam, már 2x néztem végig szinte a sorozatot. Na jó, csak a 3. évadtól a 11. évad elejéig. Valahogy azok a legjobb évadok, amiben Cote is benne van. Pláne a 11. évad második részén mindig elsírom magam. Igaz a 13. évadzáróján is. A romantikus énem nem halt ki, mert Cote és Michael olyan jól játszanak, és azok a flörtölések és közös jeleneket baromi jók. :D De hogy lehetett így lezárni a 13. évadot... Komolyan vészmegoldás lehetett, ha már Cote is kilépett évekkel ezelőtt. Komolyan a sírás mellet tök kiakadtam. Pedig imádom a sorozatot. Még a 17. szülinapom estéjén is ezt a sorozatot néztem a nappaliban ülve. Valahogy a sorozatfüggőségem nem múlik el. Ez a sorozat meg, hát tuti, hogy 7-8 éve az életem része. Persze Pretty little liars-t is nézem továbbra is, meg a Hart of Dixie-t is megnéztem már párszor tavaly óta, de gondolkodtam a Bones-on is, hogy be kéne fejezni. xD Meg sorozatok mellett a szokásos történeteket olvasom újra vagy ha jön ki új fejezet, akkor azt. Most is frissítem a doksikat a gépen, legyen mit olvasnom nyaraláson. :D Jobbak, mint a könyvek. Igaz, most Shakespeare-t akarok olvasni, mégpedig a Szentiván éji álom c. művét. Igaz a Tévedések vígjátékát is el akartam már olvasni általános óta szerintem, de egyszer nem került rá sor. x) Néha jók a klasszikusok, és mire nem jó az internet, hogy leszedhető. x) Na majd a tengerparton lesz mit olvasgatnom. :) 

Ezen kívül nem tudom mit hagytam ki. Most nem jut eszembe semmi már. 

De szerintem búcsúzom most, remélem nem hosszú időre. A bejegyzés talán kárpótolt is titeket a hosszabb kihagyás után. :) Köszönöm, akik továbbra is itt vannak és olvasnak. Sok puszi! Caty ^-^