Hello School!

Halihó!

Hát ismét elkezdődött egy újabb tanév. Két hete jártam erre, lássuk mi volt azóta.

19-20-21-én volt egy hosszú hétvégés bulink, akkor lett a film premiere. Nagyon jól sikerült, Oscar díjat is bezsebelt. Igaz Rai-jal csak a mi ajándékunk volt, legalábbis mi álltunk ki a film végén a többiek elé és adtuk át a díjat. Én készítettem hozzá a borítékot is, próbáltam jól lemásolni az eredetit, de annyira profi nem voltam, de a lényeg, hogy nagy meglepetés volt és nagy öröm is. Nagyon jó hangulat volt, kivételesen nem rúgtam be, bár whiskeyt meg sört ittam csak. Na jó, meg első este mákpálinkát, de azt szinte vissza is köpném helyben, annyira szar íze van. Ezek az őrültek füvet is szereztek szóval az is poénos volt mindenkinek a végére. Rai-jal is voltak vicces dolgaim, mert amíg hétköznap szinte egész nap beszélünk és minden rendben, akkor ott néha voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, mintha eltávolodtunk volna, aztán utána még megláttam, hogy exbarátnője is ráírt, ott kicsit bennem is elpattant valami. Aztán szombaton míg mi öcsivel hazaugrottunk, addig meg írtam neki, de nem válaszolt meg úgy alig beszéltünk akkor. Aztán amíg játszottunk a többiekkel, addigra én is tartottam a távolságot tőle, pláne mellette az egyik srác kikezdett velem - már meg sem lepődtem. -.- Szóval később, pár pia után végre elővettem a komolyabb énemet, és leálltam vele beszélni. Végre kivételesen volt eszem és nem elmenekültem, hanem megbeszéltem a dolgokat. Mondjuk 23 éves korára az ember eljuthat erre a szintre, bár nálam nem az erősségem. xD De a buli jó volt, a társaságot még mindig imádom. :)

Következő hétvégén családi nyaralás volt, de azt majd egy külön posztban elmesélem. :) 

Azutáni héten már elindult, hogy suliba mászkáljak fel ügyeket intézni. A kérvényemet sikeresen elfogadták, így nem lett gond a fizetéssel meg a mizériájukkal. Hétfőn - Etsuonak köszönhetően - az igazgatót is elcsíptem, hogy nekiállok a sportnap szervezésnek, ha neki is megfelel. Öko klub is marad szerencsére, szóval legalább pozitív volt a délután. Még azzal az idiótával is eltöltöttem egy kis időt, végre normálisan. Elkísértem volna még ügyeket intézni, mert kivételesen normális elbeszélgettünk, de aztán már bezárt a hely, így felajánlottam, hogy segítek neki elintézni a cuccait. Végül majdnem koliig lekísértem és onnan mentem haza.  Délután további része nyugis volt, este találkoztam Rai-jal is, mondván hiányzott mindkettőnknek a péntek, ha már nem tudtunk találkozni. Bár előtte héten direkt kedden vele voltam, és közös vásárlást tartottunk. Aztán jó kis este volt. Azon kívül, hogy legalább egy órán keresztül csak a szex volt a téma, és flörtöltünk, és egy doboz óvszert találtam a kesztyűtartóban, amúgy sem volt más lehetőség egyéb témára. x) Aztán 8 után egyik barátunkhoz mentünk fel, párja is ott volt, szóval négyesben hülyéskedtünk. Ott kezdődött, hogy fájt a torkom. xD Nem is volt annyira rémes, betudtam annak, hogy biztos kicsit kiszáradt és majd iszok, mert a kocsiban van a vizem. Na hát ott sem lett jobb, pláne, hogy mi lányok befoglaltuk a kocsit, és vagy egy órát kettesben beszélgettünk, addig a fiúk sétáltak meg beszélgettek külön. Mondjuk nem sok lánnyal tudok beszélgetni, de legalább vele sikerült és szerintem egész jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Aztán végül 10 körül mindenki feladta, ami nálunk annyit jelentett, hogy Rai hazahozott kocsival, és még vagy fél óráig beszélgettünk a kocsiban, de aztán kevésbé voltam jól és ő is fáradt volt, így elbúcsúzott és hazament. Szépen lepakoltam, majd bebújtam a pizsamámba, de rettenetesen fáztam. Nyakig be voltam takarózva, de vacogtam. Fél óra után kimentem, kikerestem a lázmérőt és a fájdalomcsillapítót. Hát mutatott 37.3-at, aztán a bogyóval már nagyjából sikerült aludnom. Bár a reggeli kelés nem sikerült, mert fél 9-re kellett volna felérnem az egyetemre, de 8 után keltem nem sokkal, így rohanás volt felfelé. Bár egybe nem voltam, megittam egy bögre forró teát, meg gyorsan elkészültem, így 10 perces késéssel felértem. Kemény 5 perces megbeszélésem volt... Aztán ha már ott voltam meglátogattam a többi tanáromat, az egyikkel beszéltem, hogy ha részt veszünk Kutatók éjszakáján, akkor idén is szívesen leszek segítő és mondta is a tanár, hogy persze, örül neki. Aztán még fél órát legalább beszélgetéssel töltöttünk, végül már állni nem bírtam, így leültem, de aztán 10 perc után bocsánatot kértem a tanártól, mert már nem bírtam koncentrálni, annyira zúgott a fejem. A felállás sem volt jó ötlet, mert leesett a vérnyomásom, szóval csillagokat láttam, és majdnem lefejeltem az ajtófélfát. Nagyjából ki is kerültem ugyan, utána indultam tovább a folyosón, csak hát a csillagokat felváltotta a feketeség, szóval még pár lépést próbáltam tenni előre, és csak a jó egyensúlyomnak köszönhetem, hogy végül térdre estem, és onnan is fél perce telt, míg felálltam, bár nem fájt semmim. Lehet nem estem akkorát, vagy nem tudom. x) Aztán lesétáltam a lépcsőn és szinte csak bezuhantam az ökoba. Annyi erőm volt, hogy bezárjam, mert nem akartam mászkálást bent, meg úgy mást sem. Pár percet csak a kanapén feküdtem, meg írtam Rai-nak, hogy mi van. Szegényem már jött volna értem is, ha úgy adódna, de mondtam, hogy miattam csak ne aggódjon és dolgozzon nyugodtam. Közbe megittam vagy fél liter vizet, az valamennyire helyre rázott, aztán utána mégis maradtam bent kicsit pihenni, meg adminisztrátorunkhoz mentem fel, neki is elmesélni a sikeres fellebbezést, meg Etsuo dolgaira kérdeztem rá, mondván Tomoko néni eléggé aggódott, mondom én is utána kérdezek, hátha tudok segíteni. Elmondott 1-2 dolgot, amit le is írtam annak a marhának, de szokás szerint leszarta, hogy segíteni próbáltam neki. -.-" Aztán később összefutottam leendő elsősökkel, bár ismerős már most van. Öcsivel is voltam az ő adminisztrátoruknál, öcsi nagyszerűen áll, sok tárgya nincs vissza és csak így tovább neki is. Délután nagyjából pihenéssel töltöttem, de segítettem apunak zöldséget hámozni és aprítani, bár a rossz közérzetem az megvolt és a fejfájás is. Szerdán viszont Rai szülinapja volt és eredetileg nem terveztük be, de mégis meglátogattuk este. Ezért ajándékért viszont el kellett ugrani, így kapott egy tábla csokit meg 3 új öngyújtót, mert a drága mindig elhagyja őket, aztán mindig én adom kölcsön a sajátomat. Így meg talán, hogy én adtam neki, jobban figyel rá. Meg borért jártam át a másik utcába, a nő elsőre személyit kért, aztán elvicceltük, hogy azért mázli, hogy 16-nak néznek most is (csak 7-tel vagyok idősebb, de sebaj xD). Aztán este végül Rai-nál kötöttünk ki. Tök jó hangulat volt, csak 5-en voltunk, anyukája is aranyos volt. Rengeteget hülyéskedtünk, bár nálam a pezsgő azért hatott. Igaz mellette a vodka és pálinka sem biztos, hogy segített, de kicsit sikerült becsiccsentenem, szóval jó hangulatom volt. Bár a többiek is azért kitettek magukért. x) Rai mondjuk miután leléptünk csak a nappaliig jutott és ott aludt be. xD Én csak sin görbében sétáltam haza öcsi mellett, csoda, hogy nem szólt be. Bár lehet a torokgyulladás mellett nem kéne innia az embernek. xD Hosszú éjszakám is volt utána, mert 1-2 óránként felkeltem és vizet ittam állandóan. Bár a másnaposság nem volt, a torkom továbbra is fájt és nekiálltam köhögni is, igaz fejfájás is volt, de azt betudtam a betegségnek... Csütörtök így nyugis nap volt. Pénteken anyuval elmehettem shoppingolni, szóval legalább jó kedvem volt és kicsit elterelte a figyelmemet erről a betegségről. Kaptam egy új felsőt, meg fehérnemű szettet. x) Este Rai-jal voltam ismét, kivételesen ő volt a perverz. Szóval félig visszakaptam a hétfőit. xD De legalább jó este volt. Annyira szeretek vele lenni, mert tényleg bármit meg tudunk beszélni. Múltkor is volt egy vitánk, legalábbis én indítottam egy idióta képpel, amit már az elküldés pillanatában megbántam, csak hát vita lett belőle, de szerencsére sikerült megbeszélnünk és kompromisszumot kötöttünk és piros pontot kaptam, mert végre felelősségteljesen meg felnőtt módjára kezeltem a végső szituációt. Egész jó vagyok. Szombaton pedig Estuonál kötöttem ki már délelőtt. Pénteken is volt már egy fura érzésem egész nap, Narunak is írtam, szegényem meg sem lepődhetett, hogy megint kijött rajtam. Aztán végül is valamiért tényleg vártam Etsuo írását, de végül mégis meglepett mikor hajnali fél 2-kor rám írt, hogy menjek át, mert elbúcsúzna. Meglepő volt, mert nem volt olyan kapcsolatunk, mint régen és mégis elköszöntünk egymástól. Fél évre hazaköltözik és utána is lehet csak fél évre jön vissza, szóval még ha igazán a beszélgetés alatt nem is mondtuk ki, de talán tudat alatt tényleg elbúcsúztunk. És azért négy évet zártunk le, és nem tudom mennyire fájdalmas, de egy ponton hasonlít az első búcsúra, ami azért valljuk be, a szakításunk volt közel 4 éve... és most barátként, ha élhetek ilyen erős kifejezéssel, búcsúztunk el. Furcsa volt, mert éreztem, hogy valami lezárult. Biztos találkozunk még, és beszélünk is, csak mégis olyan más volt. Oké, persze, szakítás után kettős érzésem volt, mert ott végül 2 napig függőben volt a dolog, és egyszerre gyűlöltem és szerettem. A szakítás okát azóta sem tudom, mert akkor azzal jött, hogy majd akkor, mikor mindketten feldolgoztuk és kész leszünk megbeszélni. Mire mondhatni ez megtörtént, addigra szinte megbékéltünk azzal, hogy közös barátok, közös órák, közös események és még ha flörtöltünk is, már nem volt meg az a pont, hogy felszakítsuk a sebet, pedig amiket tényleg leműveltünk azóta és amilyen közös dolgaink voltak, lehet tisztázhattuk volna. Tudom ma már felesleges... Bár legalább keretes szerkezettel váltunk el. Nem tudom, de legalább valami szabályrendszere lett az egésznek, mert szeptember 4-én jöttünk össze, és szeptember 3-án búcsúztunk el. És közben nem tudom, hogy véglegesnek mondható-e vagy sem. Mert a helyzet alapján igen - tekintve, hogy megint nem szól hozzám, mintha csak 4 évet mentünk volna vissza novemberig és amúgy sem látom, mert nincs itt. A lelkem mélyén mégis úgy érzem, hogy megint nem végső búcsú volt, csak megint egy mélyebb lezárás egy adott szakasznak, és úgy is visszajön, és újra - ha csak picit is, de az életem része lesz. Bután hangzik, tudom. De valahogy amennyi mindenen itt átmentünk és végül együtt kellene végeznünk júniusban, mégis úgy vagyok vele, hogy nincs vége, mert nem lehet. Annak idején is tudtam, hogy nincs vége, és vissza fog térni mellém, és az életem része lesz. Persze, akkor még annak örültem volna, ha páromként, de az eltelt idő alatt rájöttem, hogy már maga a társasága, a lénye az, ami hiányzik, és nem kell együtt lennünk, hogy az életem része legyen. És most is csak ennyit kérek, nem zavar, ha csak néha és titokban, csak néha had kapjam vissza azt a srácot, akit megszerettem és barátom volt. Mert voltunk mi barátok, kár lenne tagadni. Jó, mindenki tudja, hogy nálunk a barátság sosem állt szilárd talajon és sokszor nem is lehetett igazi barátságnak mondani és sokszor mentünk át flörtölősbe, és sokszor is volt nézeteltérésünk a különböző tulajdonságaink miatt, de na. Még az elmúlt fél évben lévő kapcsolatunknak is örülnék. Nem beszéltünk sokat, de itt volt, és már ennyi elég volt. Lehet, csak a tudat, hogy a városban van, és néha még sikerül értelmes emberek módjára beszélnünk. Igen, elég labilis és hullámvölgyes a kapcsolatunk. Igazából vicces, hogy volt párom, és mégis a barátomnak akarom tudni, isten sem tudja miért. Lehet a közös "titkunkért", bár az sem számít. Legalábbis neki nem, mert ha számítana neki, nem úgy viselkedne, ahogy. Bár én meg naivabb és érzékenyebb vagyok. x) Na mindegy. És attól a titoktól is búcsút kellett vennem, és bármennyire furcsa volt az elején, és mennyire összezavart, hiányozni fog. Ezt is megéltem, furcsa vagyok. Tomoko néni, ha olvasnád, örültem, hogy idén kétszer is összefutottunk, még ha sajnos negatívabb ügyek kapcsán is. De nagyon kedvellek Titeket, az egész családot, és örültem neki, hogy elfogadtatok és hát úgy mindent. :) Azért remélem még tényleg összefutunk egyszer, ha itt, ha nálatok, vagy egy teljesen más helyen.  

Szombat este még azért aktivizáltam magam, és Rai-jal egy másik barátunkat is felköszöntöttük szülinapja alkalmából. Meg azért szokás szerint a kettesben eltöltött időt sem hagytuk ki, bár poénos volt a folytonos köhögésem. Mondjuk ő nem immúnis rám, de eddig nem kapta el. x) Szóval azóta is próbálok kijönni ebből a vacakból, mostanra már csak köhögök, bár tegnap óta a fogam is fáj, szóval lehet dokikat kéne látogatnom? Fene se tudja.
Amúgy a suli egész jó, a pletykákkal nem állnak le, de kivételesen nem én vagyok a tárgya. Egy órám volt csak, ami egész gyorsan eltelt, bár nehéz félév elé nézek így  is. Még két órám van a héten, plusz egy workshop sulimódra. Pénteken pedig ismét utazom, ezúttal ismét hazai tájon egy hévizes településre. Majd arról is írok beszámolót, bár előtte a másik kettőt kell megírnom. Bár most van erőm írni. x) Bár mára befejezem, mert reggel 6-kor kelni kell, és nyaú. :D De ígérem, hogy nem leszek annyira lusta. :) Igaz, most is szép mennyiséget írtam. x3 Legyetek jók, hamarosan jövök. És szurkoljatok, hogy most már gyógyuljak meg, mert ott fent szépen büntetnek ezzel a nyavalyával. :D 

Sok puszi: Caty