Sziasztok!
Hát
ezen az esős, őszi napon valahogy rám jött, hogy már most hiányzik a nyár.
Emellett a mai sulis napnak is vége és 4 óra alvás után valamiért az ebéd utáni pihenés jut először eszembe, de ha most bealszom, akkor megint éjszakázni fogok
és az nem lesz annyira jó. Szóval, hogy kicsit felkeltsem magam, inkább mesélek
a horvátországi nyaralásomról. Egy kis nyáridéző. Mondjuk nem most volt, de a
képek vannak és persze a memóriám is működőképes - hál istennek, szóval neki is
állok a mesélésnek.
Július
16-án hajnalban indultunk ismét útnak, ezúttal Pakostane volt a célpontunk. Én
előre felkészültem, offline térképes alkalmazással, gps-szel, csak hogy a
gyerek is ellegyen valamivel a hátsó ülésen, vagy ha netalántán sétálva nem
találunk valamit, akkor tudjunk mit használni, és későbbiekben rátérek, de
bevált. x) A 4 órás kelés nem volt kellemes, bár általában nem szokott gondom
lenni. Mondjuk az időnk nem volt túl jó, mert a határnál szakadt az eső, és nem
is volt meleg. Aztán ahogy haladtuk az autópályán lement 9°-ig a levegő. Igen,
jól olvassátok, július közepén 9°C fok. Na hát a csoda az volt, hogy nem
remegtünk, de az eső az esett és kb reggel 9-10 között már az autópályán állt a
dugó. Úgy 2 órát legalább csigasorban haladtunk, már a leállósávban is
próbáltak előzni az autók, nem sok sikerrel, aztán végül úgy döntöttünk, hogy
menjünk akkor tovább a főútvonalon. Egyrészt az időjárás miatt is gond volt, de
1-2 ügyes az árokba is hajtott, szóval igen. Na hát egy ideig szép és jó, de
főútvonalon is kész dugó volt. Mindenkit kitereltek az autópályákról. Fél 3-kor
még mindig valahol a francban voltunk. Egy ideig próbáltam GPS-szel bemérni
magunkat, de csak a D27-es útig jutottam, és ott szinte fel is adtam. Egy
kislánynak még az esze is elment, mert hát dugó állt az egyik falunál, a gyerek
meg a teljes üveges teraszajtóban állt, mint aki most lépett volna ki a kútból
a Kör című filmből. Hirtelen nem is tudtam hová tenni... Azoknak tuti
félelmetesebb volt, akik a ház előtt álltak a dugó miatt... Végül a tervezett 1
óra helyett fél 6-kor értünk a szállásra. Az idő 20°-nál nem lett melegebb. De
legalább teraszos szobák, még ha nem is a legnagyobbak, a strand 1 perc séta,
teraszról teljesen látni. A belváros is 5 percre volt csak. Szóval idén egész
jó helyen lévő apartmant találtunk. A lakás kevésbé tetszett, de hát nyaralni
jöttünk, szinte csak aludni, enni és esti kártyapartit tartani voltunk bent.
Legalábbis mi négyen. Miuw-ék sokszor maradtak fent a szálláson, mondván nincs
kedvünk lejönni. Hát nem tudom, én valahogy élvezem, hogy évente egyszer egy
hétig süttethetem a hasam, még ha a víz nem is olyan meleg, hogy fürödjek
benne. Aztán este elfoglaltuk a szállást, ettünk pár falatot, mert hát a 13
órás út alatt annyira nem ettünk, szóval igencsak ránk fért már. Később azért
körbenéztünk a környéken. Templomba is voltunk bent, megnéztük a kirakatokat,
az éttermeket és a különböző bódékat. Aztán este már csak pihenés volt.
 |
| Ilyen volt a kilátásunk |
Vasárnap
délelőtt a strandra mentünk ki, megint rengeteget fotóztam, még úgy is rakok ki
sok-sok képet, szóval láthatjátok majd. Ebéd környékén bementünk, ettünk, majd
délutánra egy sétát terveztünk, hogy megnézzük a betonos strandot is, illetve a
kempingnél lévőt. A fiatalabbak nem akartak jönni, szóval csak én voltam az
egyedüli „gyerek”. Öcsitől a szuper fényképezőjét is elkértem, azzal jobban
lehet fotózni. Az enyém is jó, de csak egy régebbi típusú Nikon, de Bogyónak
Sonyja van, meg ilyen igazi fotósnak való. Szóval tájképeket jó volt azzal
készíteni. Aztán vettünk fagyit, majd indultunk vissza a szállásra, hogy
összepakoljunk és menjünk vissza a strandra. A délután további részét ott
töltöttük. Este vacsora után pedig közös kártyázást tartottunk. Rabló römiztünk
szokás szerint. Meg mellette persze fogytak a piák és az édességek.
 |
| Séta közben fotóztam :) |
Hétfőn ugyancsak a strandon
kezdtünk, végre egyre jobb volt az idő, bár főleg napoztam. Kiolvastam az egyik
mangámat, már nem tudom hányadszor, meg zenét hallgattam. A többiekkel is
elhülyültünk, meg fényképeztük egymást. Az ebéd szinte átcsúszott két órára,
bár én nem bántam, én megszoktam, hogy akörül ebédelek. A délutánt ismét csak a strandon töltöttük. Este
megint elmentünk sétálni, később már csak a szokásos kártyázás volt.
 |
| Panoráma kép a strandról |
Kedden délelőtt Sibenik-be
mentünk át. Ott volt jó, hogy volt nálam térkép, így be tudtuk lőni a
parkolókat, illetve hogy merre kell mennünk. Felsétáltunk a várhoz, néztünk pár
templomot. Délelőtti séta megvolt. Utána ebédelni az egyik helyi étterembe mentünk.
Mindenki pizzázott, a pincér srác először megijedt a 11 főtől, de egész jól
vette az akadályt. Magyarul is próbáltuk tanítani, csinált rólunk közös képet
is, meg végül kaptunk két ajándék sört is. Igaz, ott csak pohár sör van, és nem
korsó, de na, ajándékba tök jó. A végén meg ilyen mappában kellett hagyni az
összeget, mint valami elit étteremben, na az poén volt. Délután lementünk a
partra, ismét nekiálltunk sünöket gyűjteni. Még egy magyar családdal is
találkoztunk (már a másodikkal) és a 4-5 éves forma kislány odajött és
megmutatta, hogy ők is szedtek. És annyira aranyos volt, mert mondta, hogy itt
olyan furcsán beszélnek, nem úgy, ahogy ők otthon. Mondjuk a horvát
tengerparton a magyar, német, angol, horvát, szlovák nyelvek előfordulnak.
Később nekiálltam rejtvényt fejteni is, de az aznapi népszerűségem valahogy
nagyon megnőtt, mert egy srác is odajött hozzám, mikor a sünökkel játszottunk.
Én csak lestem mit akar tőlem. Itthon nem lepődöm meg, ha egy vadidegen srác
odajön hozzám és meg akar ismerni, bár a nagy része elintézi facebook-on. Szóval vicces volt beszélgetni a sráccal, mert
én és a német sajnos az elmúlt években elég hanyagolás szinten volt, és ma már
inkább angolul beszélek, azzal lassan jobban megértem magam. Válaszolni nem
igen tudok, az tény, de sorozatokból tanulok angolul, így csak az 1-2 szavas
válaszok vannak meg. Nem baj, lassan nyelvvizsga felkészítő. x) Aztán egy 10
percet beszélgettünk, megadta a telefonszámát is, meg a nevét leírta a magazin
egyik lapjára. Végül én is megadtam, mert na. A számommal nem tud mit kezdeni,
felhívhat, csak nem veszem fel. x) Utána az egész bagázs vele nyaggatott, Miuw
nevelőapja már mondta, hogy olajmágnás és elvehet feleségül és akkor itt
hagyhatnak. x) Nem százas. Szóval a héten ez volt a téma. Délután még
csobbantunk párat, röplabdáztunk is a srácokkal, vagyis a két legkisebbel – bár
ez is csak idézőjelesen, mert korban fiatalabbak, de mindkettő magasabb nálam,
bár nálam ki nem? Költői kérés volt… Este pedig kártyázás volt.
 |
| Sibenik, Szent Jakab Katedrális |
20-án szerdán egész nap a
strandon voltunk. Napoztunk, könyvet olvastunk és pancsoltunk. Anyutól kaptam
ilyen romantikus regényt, ahhoz képest, hogy tudtam, hogy happy end lesz a
vége, mégis jó kis csavarok voltak benne. Szóval két kötetes könyvecske volt,
de tetszett. Megérte elolvasni. Délután pedig a srácokkal elmentünk vízi
biciklizni. Tök jó volt, szinte még a nyílt tengerre is kisodródtunk, de
ügyesen visszaevickéltünk. Tök jó volt ott úszkálni, meg csúszdáztunk is, mert
olyat kértünk. Utána kicsit pihenőztünk, majd mentünk a vízbe vissza
röplabdázni és labdával dobálózni. Aztán kiszedtem még vagy 3 sünt a vízből,
egy szerintem meg is bökött, de nem lett bajom. Végül már csak képeket
csináltam a naplementéről, meg pár közös képet. Este meg a szokásos. bár
furcsa, meg végül én is végig szinte kint kártyáztam, igaz közbe beszélgettem
emberekkel, de tök jó volt. Nem volt kedvem a szobában ülni és gépezni, jobb
volt a társaság meg arra volt szükségem.
 |
| Pakostane, templom |
Csütörtökön a nemzeti park egy
részét néztük meg, fotóztunk. Bár nagy eresztésnek nem mondanám, szinte ugyan
ilyen, ha az itteni nemzeti parkba megyek ki. Aztán utána benéztünk valami
szálloda strandjára is, bár nem tudom miért. Onnan végül vissza a szállásra,
ebéd, és irány a strand. Délután pedig megint elmentünk vízi biciklizni. Este
pedig ismét bevettük a várost. Én előtte vagy fél órát szenvedtem míg beraktam
a kontaktlencsét. Körbesétáltuk, ettünk fagyit, kirakatokat néztünk, és a
templomnál még valamilyen táncos műsort is néztünk. Hangulat tök jó volt, a
zene is, a lányok ügyesek voltak. Aztán utána még kiültünk kártyázni kicsit.
 |
| Nemzeti park |
Péntek volt az utolsó napunk,
így a strandon töltöttük az egész napot. Kiolvastam a két könyvet, zenét hallgattam,
szerencsére jó színem is lett, szóval jó volt. Sokat úsztam, a hét vége felé
már egész jó lett a víz, igaz nekem elég nehéz belemerészkednem. Szóval néha
viccesek vagyunk anyuval, öcsi az szinte be sem jött. Délután megint megtalált
a srác, hívott volna randizni is, de nem mertem bevállalni, így ügyes ürüggyel –
hogy anyuval megyek úszni – elküldtem. Megszólalni alig tudott, meg elég nehéz
volt amúgy is a kommunikáció, pláne a nyelvi különbségek között. De azért
bemutatkozott a családomnak. Mondom fasza. Később mikor visszajött, mondtam
anyunak, hogy menjünk, mert nem akarok a sráccal maradni, így mentünk vissza a
szállásra. De amúgy is volt már fél 7 körül. Aztán gyors vacsora, mi öcsivel
lepancsoltunk, majd kicsit még kiültünk csoportosan kártyázni és hülyéskedni.
 |
| Imádom az ilyen képeket |
Reggel korán kelés, a maradék
cuccot összeszedni, bepakolni a kocsiba, elköszönni a tulajoktól és irány haza.
Nagyon meg sem álltunk, egyszer egy wc szünetre, meg később enni. Aztán végül 4
környékén értünk haza. Pár cuccot kipakoltunk, anyu gyors indított egy mosást,
majd 1-2 ügyintézés és egy Caty-s kiakadás után végül étterembe mentünk
vacsorázni, mert semmi kaja nem volt otthon. Később még a fiúk is odajöttek a
kapuhoz, még a filmforgatás miatt. Aztán beszéltünk pár mondatot, majd én
bejöttem, fél óra múlva öcsi is. Aztán már csak facebook-on voltam fent.
 |
| Strand - Pakostane |
Na ennyi volt a nyaralás. Hát
jó sokat írtam ismét. Remélem tetszett a beszámoló és a képek is. Hamarosan jövök, még hátra van az augusztus végi nyaralás is, bár aztán ki tudja mit lesz kedvem leírni. :) Addig is legyetek jók és kitartást a sulival, munkával.
Puszi: Caty
 |
| Látkép Sibenikből |
 |
| Pakostane |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése