Válaszok...

Azért kapta ezt a címet, mert ketten reagáltak az előző bejegyzésre. Mindkettőnek írtam választ, de csak a kérdésükre válaszolva. 

Igen, megkértem mindenkit (legalábbis aki ismer), hogy ha van valami, írjon-kérdezzen, mert nem szeretnék félreértést. Ismét név nélkül fog menni, mert ők maguk úgy is rájönnek, hogy nekik üzenem. :) 

Szóval az első ember. Veled megvolt a szombat délelőtti lelkizés, és persze az előző napi illetve az úgymond kirohanásom függvényében. Te is tudod, hogy miről mi a véleményem. Tudom, hogy az utóbbi időben kissé paranoiás lettél, és elég sok félreértés, és kisebb balhé van körülöttünk. És az sem a mi hibánkból... Te is tudod, hogy a barátod vagyok, és mindenben számíthatsz rám, ahogy én is rád. Tovább vesézni nem kell, mert kb. megvolt ez szombaton is. 

A második embertől vasárnap éjjel kaptam az üzenetet. Ahogy ismerem, biztos, hogy nem teljes józansággal írta. Ha nem így lenne, sajnálom. Ahogy neked is írtam, valahol számítottam rá, hogy írni fogsz. Mégis meglepődtem kicsit. A leveleket annyira tárgytalannak nem veszem, mert egy: ennyivel tartozom, kettő: a levél tartalma miatt, meg valami magyarázattal úgy érzem tartozom. Igen, ismét kissé félreérthetően fogalmaztam, és így valamilyen szinten nem csoda, hogy magadra vetted. Igen, neked is szólhatna, de Te is tudod, hogy hogyan állunk. Mai napig nem tudunk a másikkal normálisan beszélni. Örültem, amit leírtál, de félek, hogy hülyén venné ki magát, ha most is veled beszélnék meg ilyet. Meg neked is van egy véleményed arról, akinek címeztem azt a részt. Bár őszintén válaszolva, vmilyen szinten neked is szólt - bár inkább csak az eleje. Így azért elgondolkodhatsz miért. Ha nem jönnél rá miért, akkor ennyit is jelentettem neked régen. Nem tudom, én állok egyedül így vele, de mégis ez van bennem. Veled is hasonlóan viselkedem, és ez ugyan ez visszafele. Soha sem tudtunk normálisan megbeszélni semmit, mert különben nem itt tartanánk. A gyerekes viselkedés mindhármunkra igaz. És így nem is csodálom, hogy magadra veszed, mert rád is illik. Azért hiányoznak a beszélgetéseink, a hülyéskedéseink, de semmi sem lesz olyan mint régen. Akárcsak az augusztust nézzük, nem ami utána jött...

És akinek a bejegyzés azon sora vonatkozott. Hogy mi alapján jött, hogy feloldott a tiltásból, nem tudom. Azt sem, hogy olvasta-e volna az előzőt, a névnapi SMS-ből vagy épp, hogy találkoztam anyukájával. Nem tudom, de hiányzik. Igen, sokat veszekedtünk, sokszor is békültünk ki. A másik hülyesége mindig jobb kedvre derített minket. Voltak dolgok, amik kölcsönösen idegesítettek... Ez is igaz. Hogy a barátnőmet egyszer visszakapom? Talán. Mondtam, ő dönt.
És a másik két személynek: Ti is ugyan úgy dönthettek, mennyire álltok mellettem, és én mennyire állok mellettetek. Bármelyikőtökkel bármi is volt, ugyan úgy számíthattok rám. Nem vagytok egyedül, még ha ezt is hiszitek. Bármi van, itt vagyok/lennék, akár gondoljátok, akár nem. Tudom, nem erősségem a lelkizés, de félreteszem, és nagyon szívesen meghallgatlak titeket. Amiben tudok, úgy is segítek. Csak kérni kell. Én tudom, hogy nálam nem így megy, de egyikőtökről tudom, hogy észreveszi, ha van valami. A másikotok meg nem tudom. Eddig nem épp vettem észre, bár ki tudja.