Elmélkedés...

Idézetekkel kezdenék, bár most mégse azok olvasása miatt jött ez elő. Ez a lelkizés sosem az én világom volt, és most sem az... Mégis valahogy jól esik vagy nem is tudom... 

"Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál... Olykor kiábrándul, olykor megsérül... De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz."

"Csakúgy, mint az évszakok, az emberek is képesek változni. Nem túl gyakran esik meg, de amikor igen, majdnem mindig jó. Néha a törött az, ami újra egész lesz. Néha nyitni kell az új emberek felé és beengedni őket. De legtöbbször csak egy embert érint, aki valójában fél kimutatni, mit is érez, mikor megkapja a lehetőségét annak, amit sosem remélt. És néhány dolog sosem változik."

"Az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy a környezetében senkiről sem akar példát venni. A családjáról, a barátairól, de még önmagáról sem. Csak menekülni akar. Elhúzni a búsba onnan ahol éppen van. Aztán jön egy fordulat.. bekattan valami, és az ember érzi, hogy változás következik.. sőt, már be is állt. Többé már semmi sem lesz a régi, és az az érzés.. felülmúlhatatlan. Boldognak érzed magad tőle, felszabadultnak. Figyelsz az apróságokra magad körül. Arra, hogy süt a nap, az érzésre amikor a finom, hűs szél végigfut a válladon. A tenger illatára, vagy éppen a kedvenc dalodra a rádióban. Semmi nem kell ehhez, csak egy apró változás. Akár egy személy, akár egy cselekedet, egy döntés, de mivel minden múlandó, így ez is. Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége... végleg."

Tudom, érdekes, és gondolhatjátok, hogy ez most honnan pattant elő? Csak ismét minden furcsaság előjön... Vagyis én így érzem... Mintha kissé összezavarodna minden és mindenki... Shunéknak is többször mondtam, hogy úgy érzem, mintha megváltozna valami. Magamon is éreztem, de igazából körülöttem is... 1 év alatt tényleg rengeteget változtam, többször is írtam már... De mégis. Most szilárdan állok amellett, hogy történni fog valami, ami megint csak változtat egyet az életemen. Egy újabb 180°-os fordulat mondjuk nem hiányzik, és mégis... lesz valami. Több mindenkin és több mindenen ott van és érzem/látom... Hogy miért? Erre szerintem egyikünk sem tudja a választ. És hogy mi lesz holnap? 1 hét múlva? Vagy egy hónap múlva? Nem tudom... Egyikünk sem. Nem tudom a többiek gondolatát, és nem tudom, miért teszik azt amit, de mindennek oka van. Viszont hiszem, hogy olyan lesz a változás, amire biztosan vágyom és szükségszerű. De mire vágyom? Azt talán még én magam sem tudom. Vagy talán igen, csak az agyam eldugott bugyraiban van, hogy még én magam se gondoljak rá? Vagy az emberek elől akarom elrejteni? Lehetséges... Egyszer úgy is kiderül... mert semmi sem marad titokban...
De azért még ide:

"Ne küzdj túl erősen, a legjobb dolgok váratlanul történnek" :)

Ez nem kapcsolódik ide, de akkor is: Anyu, gyere haza már, 3. napja vagyunk távol tőled, és hiányzol már :((  Siess kérlek:( Szeretünk ♥