Sziasztok!
Hát igen, jó rég jelentkeztem. Na igen, időhiány és életkedv hiány ismét csak beállt nálam, bár néha inkább már a lustaság fájna...
Közel 1,5 héttel vagyok lemaradva, de most mégsem azt szeretném leírni. Jönni fog az is, mert hát az élet megy, és persze elég intenzíven. Most mégis más témát boncolgatok magamban igazság szerint. Mert miért van az, hogy megint zuhanok a padló felé? Olyan szépen feltornásztam magam a mostani állapotba, és most kezdek visszatérni ebbe a nem is tudom milyen állapotba. Régen is volt, hogy Arisa fejét szedtem le suliba, mert annyira stresszes voltam, és sikerült rajta levezetni. Aztán nyáron ebből semmit sem lehetett észrevenni, nem volt gond. Mikor elkezdődött az egyetemen, akkor jött picit vissza, mégis a reggeli gyomorgörcsök után valahogy megnyugodtam. Jó, akkor volt kinek köszönnöm. De persze azt az állapotot sem tudtam tartani. November elején ismét visszatért az az idegbeteg lány, akit azelőtt majdnem fél-1 évvel ezelőtt láttam. Persze, onnan jöttek a gondok, hogy ezt sokan nem tolerálták... Pedig ha megértettek volna, lehet más lett volna. Aztán mégis november végére teljesen összezuhantam, és akkor legalább jó irányba tereltem a dolgaimat. Tanultam. 7 ZH-t írtam egy héten, és mindet sikeresen. Ott egy kicsit feléledtem, bár ott is voltak gondjaim. A szünetbe valahogy visszaálltam a normális "állapotomba". Akkor a prog kivételével minden sikerült. Persze az egy dolog volt, ami miatt ki voltam, más miatt meg felesleges volt anno a problémázás, de most ez (már) lényegtelen. Az új évet teljesen máshogy kezdem. Kicsit más felfogással. Aztán kicsit újabb társaságba is kerültem, mégis a régi is megmaradt, csak ugye kiegészült. Yume elment, és helyette jóban lettem Akashival. Eijivel is nagyon sokat beszélgettem. Aztán a februárt meglepő nyugodtsággal kezdtem. Bár úgy voltam vele, sok veszteni valóm már nincsen. Igazából elég sok van, mert lehet az utolsó félévem, de mégis. A legtöbb (jó, közel 90%) dolgom megmaradt. Egyedül az változott, - vagy csak éreztem, hogy változik? - hogy nyugodtam, kiegyensúlyozottabb lettem. Ez szépen le is ment tegnapig. Még a beugró előtt kezdtem el ideges lenni. Az a tőlem megszokott idegeskedés volt rám jellemző, mégis idegennek éreztem magamtól. Kicsit furcsa, de mégis. Aztán valahogy a sikeres beugró után se akartam annyira lenyugodni. Este például negyed óráig remegtem. Rossz érzésem is volt, meg nem tudtam az egészet hová tenni. Aztán végülis estére nyugodt voltam, a mai ZH előtt sem éreztem magam idegesnek. Aztán az írás közbe rám jött ismét a remegés, néha írni sem tudtam rendesen. Vagyis hát ott elég szép betűtípust produkáltam. Jó a végére úgy tűnt megnyugodtam, majd végül majdnem Naruki fejét szedtem le, bár kissé ő is az enyémet. Nem vita volt, csak stressz. Jó, Meggel ismét összevesztem, de már a gyerekes lépést megtette: letiltott. Nem tudom, de az rész a FB-nak arra van, hogy a zaklatóktól "óvjon". Hát igen, az idióták (mert azok) meg erre használják. Igen leszedtem a fejét, de én őszintén megmondtam mi a bajom mind vele, mind a baráti kapcsolatunkkal. Besértődött természetesen. De most komolyan, még jó hogy nem akarok elmenni vele sehová, mikor minden embert lehúz, minden hülyeségen röhög, de közbe meg olyan flegma és lekezelő, hogy az csak na. Én megmondtam neki, ez a stílusa miatt vesztette el a két legjobb fiúbarátját. Mert nekik se hisztire, se flegma viselkedésre nincs szükségük. De hát akkor is én voltam a hülye. Én ismerem magam, tudom, hogy én magam is idegesítő vagyok, de amit ő művel az már ennél is több. Az már kevésbé érdekel, hogy az egyetemi barátaimról mit gondol és visszafele hogy van. Az az ő dolguk, engem hagyjanak ki, még ha a "kapocs" én is vagyok. Könyörgöm a kibeszélés és a pletyka simán megy, de hogy őszintén odaálljon a másik elé, az már luxus. Folyamatban pletyka tárgya vagyok, így már nem is zavar annyira. Ha mindenkinek jobb az én életemmel való foglalkozás, hát csesszék meg. Az hogy megosztom, az csak egy dolog. Jobban érzem magam tőle. De ők? Amíg a saját dolgukat nem oldották meg, ne az enyémmel foglalkozzanak. Meg azért a pletykákat is befejezhetnék. Kezdek lenyugodni... Bár ha a ZH jut az eszembe, akkor kezdek pánikolni. Na majd kiderül lassan. Bár ezt a nyugodtabb állapotot jobban szerettem. Shunékra fogok hasonlítani, az vicces lesz. x) Bár lehet jobb lenne... De ez még a jövő zenéje. ^^ De most befejezem, aztán folytatom a többit, mert azt is be kéne fejezni. x) Legyetek jók, holnap jövök. Puszi: Caty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése