Nosztalgia meg miegymás

Halihó!

Hát megint kedvem van a blogoláshoz, és így állandóan járnak az ujjam a billentyűzet felett, csak el ne kopjanak a végére. :)

Tudom megint érdekes egy címmel jöttem, és így mintha sok kérdés vetődne fel... Ami azért valamennyire igaz is. Igazság szerint kicsit bennem van a 2012-es év ismétlődése. Cseppet már unom, hogy az elmúlt 4 évből valami mindig megismétlődik, maximum kicsit más tálalásban. Na igen, csak visszaköszön, hogy sosem tanulok egyetlen hibámból sem. 

A nosztalgia konkrétan csütörtök délután kezdődött el... Estuoéknál voltam fent délután, és egyik csoporttársunkkal futottunk lett össze az épület előtt. Igazából már én is indulófélben voltam, mert tanulnom is kellett és sok kedvem nem volt Tadase társaságában is a kelleténél több időt tölteni... Így is sok időt töltök fent mostanában náluk. Szóval lent lent voltunk, mikor összetalálkoztunk a sráccal. Ő órára ment, aztán végül csatlakoztam hozzá, hogy akkor addig is van egy kis társaságunk, amíg egyfelé megyünk. Aztán kérdezte hazafelé megyek-e mondtam, hogy igen. Aztán így akkor hirtelen bevillant nekem is, hogy már egyszer kísért haza. Kissé poénos, hogy 2 évvel és 1 héttel ezelőtt történt az ominózus este. 2012.október 5.-én, péntek este az egyik egyetemi klub (a mélygarázsos, tekepályás) rendezett egy Youtube partit. Na hát lehetetlen volt kihagyni, és akkor még Shizuval és nagyon jóban voltunk, és így aznap este egy hatalmas bulit csaptunk odalent. Persze csak azért is kikerestem a Fb eseményeim közül, és ott linkelve voltak a képek. Egy ponton annyira jó volt végignézni őket, és így belegondolva mennyi minden történt azóta. Belegondolva hiányzik az az időszak, és most mintha kicsit minden olyan lenne most is. Nem tudom, mintha minden kicsit azt az időszakot idézné... A helyzetek, a kapcsolataim és kicsit én magam is. Bár tény, hogy a depressziósabb énem van előtérben, ami igazán akkoriban alakult ki, mégis nagyon sok pillanatban olyan, mintha azokat az időket élném át újra más formában. Nem hiszem, hogy ezzel más is így van/lenne, de valami akkor is van, ami ismétlődik. Valahogy úgy vagyok vele, hogy az Etsuoval normalizálódott kapcsolatom ugyan úgy zátonyra fog futni 1 hónap múlva, mint anno. Tehetnék ellene, de mivel akkor sem tettem semmit, most sem fogok. Meg igazán most már nincs is meg az a plusz, ami miatt tehetnék. Akkor elvakított szerelmes módjára nem vettem észre a hibákat, most józan fejjel igen. De rájöttem, olyan emberért nem kell küzdeni, - se a barátságáért, sem a szerelméért, sem másért - aki nem teszi meg visszafelé ugyanezt. Ez a két év mindenféle tekintetben megváltoztatott. Kicsit már tényleg úgy érzem, felnőttem. Persze az igazi kislány énem még bennem van, mert érzem. Mindig is bennem lesz az örök vidám-optimista lány, akit néha nagyon szívesen felszínre hoznék a nehezebb időkben (is). Kár, hogy akkor olyan, mintha nem is létezne... Részben pont emiatt vagy ezek hatására volt a pénteki bejegyzés is. Azóta nem tudom mi van velem, de állandóan eszem, pihennék csak meg előtte ezerrel pörgök, mint szombat este is. Anyuék megmutatták a képeket meg videókat, legalábbis Miuw anyujáék, a sajátunkra még nem igazán volt idő. x) De annyira jók voltak. Ja és ezentúl Miuw nevelőapját Jerrynek fogom hívni. :D Mert az okosak a szállodában úgy mutatkoztak be, hogy Tom és Jerry. x) Apukám Tom, így az ő nevét könnyebben kiejtik, de Miuw nevelőapjáét már nehezebben, így lett ez a beceneve. Billy és Alex a Blue Bay Beach Hotel szórakoztatómesterei meg minden nap csinálták a jobbnál jobb programokat a medence partján. Élvezték is az ősök. Két számot mutatok onnan: 1. (Yaara Yaara), 2. (Soco Bate Vira) Eszméletlen jók, nem? :D Mi már szinte tudjuk is a koreográfiákat. :D Meg persze imádjuk, komolyan következő buli alkalmával már ezerrel fogunk ezekre táncolni, meg szerintem nyaraláson is. x) De amúgy ilyen flashmobokat ebből simán össze lehetne hozni. :D Szóval aktív-passzív pihenés a hétvégére, hogy ezekre táncolok és napozok. :D Tökre felpörögtem tőle megint. És akkor itthon kb megszólal, és anyu meg apu is táncolni akar. Irigylem őket, mert nagyszerű hetük volt ott, és szép barna bőrrel jöttek haza. Jövőre délebbre akarok menni nyaralni, valami szép, különleges helyre. :) Csak arra még az ősöket is rá kell venni, és persze jövőbeli melóhelyen szabi is kelleni fog... Csak ne szívjam meg... :S De most nem akarok negatív dolgokkal foglalkozni, most pörgés és pihenés. Hamarosan megint jövök, addig is puszi, sziasztok! :)