Holnap ilyenkor már eszeveszett készülődésben leszünk, hogy akkor irány haza, meg még út közben ide-oda hogy-mikor ugrunk be. Hát igen, és itt vagyunk az utolsó előtti napon, amikor rájövök, hogy nem akarok hazamenni. Normális esetben már most mennénk, de idén kicsit meghosszabbítottuk a nyaralást. Itt ülök most is a nappaliban, és semmi kedvem semmihez. Otthon még nem akarok lenni. Egyre jobban érzem, hogy ahogy holnap hazamegyek, újra rám zúdulnak a problémák, a veszekedések, és a saját gondolataimmal nem is vagyok tisztában... A fejemben még mindig káosz van, már lassan egy hónapja, és nem tudom rendbe rakni. Tartom ismét csak magam, de mi lesz otthon? Megint az elveszettség érzése meg a további idegesítő viselkedésem? Valószínű... Ráadásul vasárnap bulizunk Gen-nél. Baromira nem állok készen az egészre, lélekben nem. Még elmenni se nagyon akarok... Furán hangzik, a miértjét én sem értem, de ez van. Ha összezuhanok, akkor összezuhanok. Ilyenkor csak hagyjon mindenki békén. Lelkibeszéddel meg hasonlókkal az egész csak visszafele sül el. Nem arra van szükségem. Hogy mire azt nem tudom, vagy nem akarok vele foglalkozni, mert azzal csak további gondolatok szállnak meg, és csak azon fog pörögni az agyam, és az nem vezet jóra... És hogy bunkó vagyok? Eddig érdekelt? Nem annyira. Meg amúgy is meg van az oka, ha ilyen vagyok. Nem tudom miért kell fennakadni, ha éppen flegma vagy érdektelen vagyok. Régen is ilyen voltam és akkor se szólt be miatta senki. Akinek nem tetszett, az nem szólt hozzám. Világ egyik legegyszerűbb dolga és pont.
 |
| Strand, Baska - Krk sziget |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése