Annyi hülyeséget tudok összeálmodni, hogy az néha már fáj. Nem tudom, de az ilyenek után kezdek el álomfejtést csinálni. Annyi jó volt az egészben, hogy félig már tudatos álom volt. De hogy szegény barátaim elég nagy főszerepet kaptak az egészben és néha elég vicceset meg furát, szinte nem is kell meglepődni. Na de mesélem...
Az álom elejéről Genichi rémlik, és Yume vagy Rika vagy mindketten. Hirtelen nem tudom melyik barátnőm volt mellettem, mert onnan nem rémlik sok. Kocsit bezártuk, aztán elsétáltunk onnan (de hogy hová passzolom ésmég éjjelis volt), később mentünk vissza a parkolóba, ahol álltunk, de az összes kocsinak nyitva volt az ajtaja, és mindegyik ki volt rabolva, így Gen-é is. Aztán a tolvajánkat is megleltük két kocsi között, akinek a szemébe vágtam, hogy adja vissza a cuccaim, amire csak visszahajította a kék válltáskámat és valami teljesen szürreális dolgot keresett, legalábbis azt válaszolta. Aztán nekem képszakadás. Legközelebb valami városban sétálgatok, és betérek egy üzletbe. Inkább gyerekeknek való, legalábbis a termékek célzócsoportja mind a kisebbek voltak. Aztán odajött hozzám egy eladónő, hogy mit akarok. Persze én már azon fent akadtam, hogy az anyanyelvemen szólt hozzám, pedig álmomban biztosra mondtam, hogy külföldön vagyok. Aztán valami színes, cukiságot kerestem, és azt sem tudom kinek, de végül találtam egy megfelelőt, de nem tudtam, hogy megvegyem-e. Aztán végül az árukészlet mögé próbáltam jól elrejteni, hogy most nem is veszem meg, de később igen. Meg közbe két gyerekkel is beszéltem, félig-meddig németül, de nem tudom valójában mi volt az anyanyelvük, mert nem jöttem rá. Legközelebb már egy porosabb úton sétálgattam, ilyen falu lehetett. Jöttek velem szembe emberek és valami antennáról kérdeztek, majd nem épp fogtam fel mit akarnak, aztán visszafordultam az úton, és kielőztem őket. Ahogy a domb poros útján sétáltam fel, egyre fejlettebbnek tűnt minden, és végül egy betonútra értem ki, ahol egy volt évfolyamtársammal találkoztam (aki most az egyetemen is diáktársam). Vele indultunk fel egy templomba. Ahogy a kápolnához sétáltunk fel, találtam egy nyakláncot, amit fel is vettem a földről. A bejáratnám egy csajnak volt hasonlója, tőle kérdeztem meg, hogy nem-e az övé. Erre csak annyit mondott, hogy elvesztette, de ilyen szúrós szemmel nézett rám, hogy tűnjek el. Oké, mentem beljebb, de ott is ilyen előtérszerűségbe jutottunk. Valami asztalhoz ültem le, ahol voltak ismerősök. Játszottam a nyaklánccal, rajtam is volt. Később a pap is odajött hozzám, és mondott valamit, de arra nem emlékszem. Végül mintha megváltozott volna kicsit az egész, mert világosabbnak és nagyobbnak tűnt a tér, ahol eddig voltunk. Körülöttem már ott voltak a srácok is: Naru, Etsuo, Gen, de szerintem még Miuw is. Aztán valami fura módon össze-vissza kezdtek szaladni az emberek, mindenki máshová ment. Hiroshit is sikerült kiszúrnom, tőlünk pár méterre, gondolhatjátok... Aztán onnan volt egy szabályszerű menekülésem a szemközti falhoz. Fél szemmel néztem csak rá, de végig engem bámult. Közbe jobb oldalamon Genichi valami csajt fűzött,majd később a nyakát kezdte el csókolgatni, na én ott nyögtem ki, hogy nem bírok úgy ott ülni, hogy Gen ezt csinálja, Hiroshi meg engem bámul. Na igen, közbe bal oldalamon Naru ácsorgott és beszélt valakivel, őt aartam magammal ráncigálni, de mondta, hogy most nem ér rá. Oké. Közbe Gen már baszta a csajt mellettem, majd ő mellettük 2 méterre Etsuo is megvolt, telefonozott. Aztán őt kértem meg, nem jön-e velem ki, erre annyit mondott, mindjárt jön, és akkor mehetünk. Végre. Szóval ő elindult, aztán utána én is, majd eljutottam egy nagyon fura mosdóba. De hogy mi hová vezetett passzolom. Oké, elmentem wc-re, majd mire kijöttem, szinte az egész terem - ahol addig voltunk, üres volt, egyedül Hiroshi maradt ott ülve, ahol eddig. Na én ott kaptam szívbajt, majd mellette elviharozva futottam ki az épületből. Aztán ilyen rétszerűségre értem, ahonnan nem tudtam merre tovább. Ott jött először a tudatos gondolatok álmon belül. Utat akartam, hogy mindenképp kell lennie. Meg is lett, nem is volt annyi gondom vele, közbe persze pislogtam hátra, követnek-e. Még jó, hogy Hiroshi nem állt le, szóval szabályszerűen menekülni akartam, plusz megkeresni a többieket. Aztán láttam egy körasztalt messzebbről, azt hittem a többiek lesznek azok, de nem így lett. Ott próbáltam gondolatban azon erőlködni, hogy varázsoljam át azokat az idegeneket a barátaimmá. Nem jött be, közbe az az idióta meg félig utol ért, majd valahogy éreztem, hogy hamarosan választ kapok. Egy épület volt mögötte, én mögöttem pedig drótkerítés, és ott is ilyen poros út. Végül az épülethez futottam, ahol valami rekeszt nyitottam ki, ahol egy laptop volt, kinyitva rajta a Facebook-ommal, ahol Narutól jött egy üzenet. Őt csesztem le, hogy itt hagytak. És képszakadás. Legközelebb Miuw-val vagyok, valami cuccot vett és azt teszteltük, öcsi is felbukkant, majd elkezdtünk palacsintát enni. Utána meg valami faluban sétálgattunk, öcsi Hiroshival beszélgetett, pedig tudom, hogy öcsi utálja. Ráadásul senki sem akarta kinyírni... mármint Hiroshit. Való életben megtennék... Egykét érdekes dolog van, amit nem értek. Meg persze mikor 1-2 szónak megnézem a "jelentését". Meg reggel mire figyeltem fel az egyik oldalon? Szalagcím: 5 gyakori álomkép, ami szerelmet jelez. Na most van előttem 5 darab álomkép, abból úgy-ahogy 3 megtörtént az elmúlt hetekben. Most akkor bármelyik után be is fog válni? Szeretek az ilyenekben hinni, meg minden. Bár most először nem érzem úgy, hogy valóban így lenne. :S Meg miért volt bent Hiroshi? Nyaralásom előtti este óta szerencsére nem volt semmi, vagy az miatt tűnt fel, hogy ma megyek le Miuw-ékhoz? Franc se tudja. Össze vagyok zavarodva, a fejem egy káosz, rendbe tenni meg sosem tudom, meg ezen kívül is minden bajom van. Mindegy, befejezem, van még elég írni valóm a nyaralásról. Hamarosan jövök azzal is. Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése