Hát igen, hamarosan ismét haza kell menni, és baromira nem akarok. 1 hónapja szabályszerű menekülést folytattam, és még most is ezt teszem. Mintha üldöznének, pedig nem. A paranoiám nem épp annyira az ismert emberekre vonatkozik, bár ott is van néhány. Annyira jó itt, a legnagyobb gondom, hogy szénné égek és fáj mindenem, vagy hogy épp ne kapjak napszúrást, és legyen melegebb a víz. De otthon újra minden probléma a nyakamba fog zúdulni, és egy cseppet sem állok készen rá. Valahogy nem akarom. Néha olyan érzéseim vannak, amiket magamon kívül senkinek sem ismerek be, vagyis itt sem fogok... Csak épp bennem vannak. Végre a viharsarkunkba is megjött a jó idő, bár a víz még annyira nem meleg, bár ma már egész sokáig bementem. ^^ Tegnap viszont Krk szigeten többször is bent voltam, úszkáltam is, ami nagyon jól esett! Meg persze az iszapfürdőzés. Az haláli volt. :D Kíváncsi leszek lesz valami jó hatása, ha már úgy néztem ki, mint egy néger. :D Később részletesen is jövök a beszámolóval, és persze képekkel. Ahogy anyuék fogalmaznak, kész fotóriporter vagyok. :D De ennyi is volt mára, olvasgatok még picit, aztán lassan enni is kéne valamit, kezdek éhes lenni. =3 Legyetek jók, még jelentkezem. Puszi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése