Elment az eszem meg úgy minden egyéb

Reggeli kitörésem után már semmin nem lepődöm meg. Meg az emberek sem velem kapcsolatban. Véletlenek nincsenek, mégis ami lemegy az azért vicces. 

Első, holnap randizom Takeshivel. Ha ezt nekem 3 évvel ezelőtt ilyenkor mondják, tuti örömtáncot jártam volna, most jelenleg kíváncsi vagyok az egész kimenetelére. Sok jót nem várok tőle, tekintve az év eddig történéseire vele kapcsolatban. De aztán majd meglátjuk, most mi sül ki belőle. 

Második az egyenlőre titok, elég ha összefügg az augusztusommal valamilyen szinten. Ennek végkimenetelére is kíváncsi vagyok.

Harmadik, bizonyos időre visszakerültem öcsi mellé, a "gyerek" szobába. Renováljuk a szobámat, bár így 1,5 év után baromira nem jó. :s Szóval gyors újrafestés, és lambériázás. Így 1-2 napig felköltöztem az emeletre. Közbe készülünk egyik barátnőm szülinapjára, öcsivel mi készítjük a plakátot hozzá. Ötletünk sok van, majd meglátjuk melyik lesz a végén. :) 

Na ennyi volt. Majd jövök, puszi, sziasztok! :) 

elegem van...

Komolyan nem értem, miért támadnak állandóan? Saját blogom, saját kis életem, mi a szarért kell másnak beleszólni? Elhiszem, hogy az előző poszt kicsit túl őszinte lett, mert így utólag rájőve tényleg. Most kezdjek el magyarázkodni? A felét úgy sem érdekli. Meg amúgy is, a látogatók egy része nem tudja ki vagyok valójában, aki meg igen, az talán nem él vissza vele és megpróbál megérteni. Bár nem épp ezért írom, csak nekem is könnyebb így. De most akkor sem értem, mást miért zavar, ha jól érzem magam néha, meg azt hogy kivel. Mikor Take-kel szórakoztam, az volt a baj, ha Itsukival akkor az, mikor Etsuoval jöttem össze, az. Maradjunk így az elmúlt 3 évnél, és a "legpróblémásabb" emberkéimnél. De most már joggal kérdezem, miért kell beleszólni? Én életem, én hibáim, én döntéseim. Elrontom? Majd kijavítom. Legalább jól érzem magam. Tudom, hogy sokféle arcomat szoktam mutatni, de ha egyszer így, egyszer meg úgy jobb? Ez van. Talán így próbálom meg túlélni. Lehet, hogy néha tényleg ilyen ártatlan kis csajnak mutatom magam, de korántsem vagyok már az. Nem vagyok a komolyság mintapéldánya, nem is hiszem, hogy valaha az leszek, de próbálok tenni azért, hogyha valamit elrontottam, akkor azt a saját erőmből (többségben) kijavítsam. Meg elegem van, hogy olyan emberek szólnak néha be, akik lelki élete rosszabb, mint az enyém. Én nem vagyok depressziós, néha előjön egy cseppnyi szikrája, de hál istennek gyorsan túljutok rajta. Többségében is így is elmondhatom, hogy nem unalmas, és boldogtalan életem van, és még a biztos pontoktól az életemben is félek. Nem akarok senkit megbántani - de igazából úgy is ez lesz a vége - de amíg saját magatokkal nem vagytok megelégedve, addig ne nekem szóljatok be. Agyilag semmi bajom, kivéve mikor a kövér-átlagos-vékony testalkatommal kapcsolatban nyafogok. De bármi rossz ellenére, vagy a hülyeségeim ellenére, én legalább elmondhatom, hogy boldog vagyok, a családom ezek ellenére is mellettem áll. És tudom, hogy vannak olyan barátaim, akik ugyan úgy kiállnának értem, még ha nagyon kegyetlen is vagyok velük néha, meg nem beszélek velük. Viszont tudom, hogy ők így fogadtak el, és ha segítséget kérnék tőlük, megtennék és nem kioktatnának miatta. Sokszor dobálózom közhelyekkel, mivel az érvelés nem megy annyira, bármennyire is nagy szám van meg rengeteg gondolatom, és véleményem. De akkor is, ha a barátom vagy, ne akarj már a saját képed szerint formálni, és állandóan nevelni. Ha a barátom vagy fogadj el így, és légy mellettem. Néha mondok dolgokat, és tudom, hogy akiknek tényleg sokat jelentek megfogadják, és mikor a saját büszkeségem is a hülye kijelentéseim ellen megy, ismerjétek fel, és lépjetek. Mert tudhatnátok, Caty csak egy őrült fiatal, aki sok sületlenséget beszél néha.:) És szereti a barátait, még ha sokat veszekszik is velük néha, vagy szimplán elmennek neki otthonról. 

Na hogy jutottam el kioktatástól meg a hasonlóktól a barátságig, nem tudom. A véleményem az egészről úgy-ahogy itt van, nem tudom hová akartam az elején kilyukadni, mert ilyenkor mindig csak maguktól pötyögnek az ujjaim és újabb gondolatok járnak a buksimban. Ha valakinek nem tetszik az életvitelem, nem érdekel. Egyre jobban rájövök, hogy egyedül magamnak kell megfelelnem,  és nem másoknak. És tudjátok mit? Sokkal jobb így az egész!

Házibuli Genichinél

Halihó!

Na a nyaralás megvolt, most jön az élménybeszámoló a Gen féle házibuliról. Ez az a rész, ami már szinte másnap kész volt, csak mégsem akartam rögtön kirakni, mondván haladjunk sorrendben. Azért úgy előre kinyögöm, ez is egy eléggé őszinte bejegyzés lesz, és a fejemben maradt események le lesznek írva. 1-2 dolognál fogom csak vissza magam, de azt is inkább a magam megnyugtatására... 

14-re voltunk hivatalosak hozzá, összesen 2 napra. Félig-meddig mondhatnánk kisebb családi partynak is, hisz a "család" fontosabb szereplői ott voltak. :D Na de akkor lássunk is neki.

Szombaton hazaérkezéskor már Miuw-val letárgyaltam, hogy akkor a 3-as busszal jöjjön be, aztán ha mindent elintézett, jöjjön hozzám. Végül már 3/4 4-kor meg is érkezett, addigra anyuékat is rávettem, had maradjak végig, mert eleinte akarták, hogy jöjjek haza másnap, de végül elég volt a telefonos helyzetjelentés is. Aztán Naru írt Miuw-nak negyed 5 környékén, hogy ha úgy van elindulhatnánk, hogy félre kiérjünk mi is Yume elé az állomásra. Gyorsan felkaptuk a cuccokat (egy válltáska és egy megpakolt hátizsák), majd irány a vonat. Gen bejött értünk kocsival, Yume is megérkezett, Naruval kisebb hadilábon álltunk, de végül szépen leértünk Genichiék lakásához. Etsuo már lent várt minket, aztán lassan kezdődött is a buli. Pia elő, koccintás, pörkölt készítés - amit sikerült egy-kettőnknek gulyásnak megemlítenünk... x) /"Jó" szokásom megmaradt novemberről xD/ De megint csak nagyon fini lett, bár nem éjfélkor kellett volna ennünk, mert kissé betette a kaput. De még vissza korábbra. Szóval az elején eléggé lapos volt a buli, még nem oldódtunk fel teljesen. Mi Miuw-val a kezünkre firkálgattunk hol tollal, hol alkoholos filccel, lett egy házi kedvencünk is: Vigyori, a szitakötő. Bár amikor kicsit közelebb hajoltam hozzá, szívbajt kapott és elszállt. :( Ennyire azért csak nem vagyok ronda és félelmetes. :( A fiúk a tűzzel meg a pörkölttel voltak nagy részben elfoglalva. A zene ment, meg a nyaralós képeket akartam még megmutatni, csak hát SD kártya leolvasó nélkül nem nagyon sikerült. Végül inkább még fotózgattam.x) 9-10 fele lett kész a kaja, közben Noriya is megérkezett. Utána menekültünk a lakásba a szúnyoginvázió elöl. x) Bent persze, mint az őrültek, úgy viselkedtünk. Kicsi a rakás ment, ágyon ugrabugrálás... Meg minden baromság. Volt hogy Etsuo azért szólt be (nem először és nem utoljára abban a 3 napban), hogy takarjam el a mellem, mert nem akarja bámulni. Kicsit kivágott volt a felső, na. Ha ennyire zavarja, ne oda nézzen... Meg Cicának hívott nem egyszer... Engem meg az zavart, na. Úgy kb. háromnegyed óráig maradtunk bent, mikor újra birokba vettük az udvart. Valamelyik okos még a papucsomat is eldobta, utána azt kerestem a vak sötétbe, de szerencsére meglett. x) Később megint visszavonultunk a lakásba, ahol persze hülyéskedtünk tovább. Yumi kicsit kezdett fáradni, így őt találtam meg a hülyeségemmel. A hosszú kanapé sarkához vonult vissza, én meg nyaggattam végig, ugráltam mellette, mint egy őrült. Persze csak magammal akartam rángatni a hülyeségbe. Miuw is néha ott baromkodott velem, meg elég háziasszony képét mutatta, látszik, nincs ott a nevelőapja. Ha ő ott van, akkor meg sem mer mozdulni néha... Etsuo is néha fura volt, amin meg sem lepődöm, hisz kicsit már ivott... Volt, hogy Yumi mellett ültem az ágyon, rajtam Etsuo napszemcsije. Aztán ez szájjal akarta leszedni rólam. Félig sikerült is neki, aztán nyafogtam, hogy összenyálaz, erre utána benyálazta az ujját, és összekent vele. Na neki is volt esze. Aztán 3/4 12-kor jött az, hogy akkor együnk pörköltet. Végülis csak fél 1 óta nem ettem, max a sütiket, rágcsálnivalókat eszegettem, szóval nem volt annyira jó ötlet nekem akkor még ennem. Miuw ügyesen felszelte a kenyeret, meg azt hiszem ő is merte ki a kaját. Aztán így Yumi mellé visszacsüccsenve - időközben fotózgattam Miuw-t, meg magunkat Yume-val - elkezdtünk enni. A többiek is így megjöttek, kivéve Narukit. Ő addigra elment levegőzni, persze egyedül Etsuo-t értesítette sms-en keresztül valamikor. Pedig még én is figyeltem a telót. Erről is csak később szereztünk tudomást... Etsuo is jött oda valamiért, mikor Yume-val falatoztunk, de nagyon nem rémlik miért. Kaja után folytattuk a baromkodást.  Nori instagramra is rakott fel egy képet hármunkról, mikor Miuw-val oldalról megöleljük. :) Utána nem tudom miért, de szinte mindenki kigyűlt az utcára. Nori és Etsuo a motorral voltak elfoglalva, Miuw is kint volt, Naru is akkor került elő, akkor említette meg az sms-t. Persze rögtön Etsuon kértem számon, hogy mit csinált, aztán ő sem tudott többet. Miuw-ra rájött az 5 perc és elkezdett felszaladni a kereszteződésnél lévő utcában. Ilyen T alakú az út, és az egyik sarkán laknak Genék, és a merőleges utcán szaladt fel a dililány. Na én meg futottam utána, mert egyedül mégse kóricáljon el. A ház mellett Etsuo úgy sem veszik el. Aha, Miuw az út felénél megáll, és visszaszalad. WTF? Erre, én nem fordulok vissza, hanem sétálok tovább előre, amíg el nem értem a templomot. Ott nézegettem, sétálgattam, mikor Naru jött értem, mondván eltűntem. x) Szokásom elmenni az ilyen házibulikról nekem is, de csak a poén kedvéért. Watarunál is bejátszottam 1,5 éve, Hiroto szívbajt kapott, mikor negyed óráig nem mentem vissza a sátorhoz hajnali 3-kor. Reggel 7-kor ugyan ezt játszottam el, akkor Sugi utánam jött, és akkor beszélgettünk a falu játszóterén. /Wataru egy utcával lakik arrébb Miuw-tól/. Narukival egy félórát beszélgettünk, lelkiztünk, bár én éreztem, hogy már nem vagyok túlságosan jól. Nori meg motorral jött értünk, hol vagyunk már, persze Miuw az utca felénél valami kutyát simogatott. 1 környékén mentünk vissza a lakásba. Akkor vettem be az első bogyókát, hátha megszűnik a hasfájásom. Volt a Titanic főcímzenéje, így Miuw Norival, Yumi pedig Gen-nel állt fel abba a híres hajós, izébizés pózba. Persze gyors fotók erről is. Aztán Miuw-Nori párost kettesben hagytuk, ők eltáncikáltak, Yume-Gen Wii-zett, mi Naruval meg megkerestük Etsuot, aki épp pihent. Mit ne csinálj házibulin? Alvás-pihenés. Szokásosan előkerült az alkoholos filc, Etsuo-t pedig megint rajzlapnak használtam. A csuklóján lévő smiley-t emlékeim szerint vagy hétfőn vagy kedden találta meg. x) Az arcát is akartam, csak nem fértem oda normálisan, és inkább hanyagoltam. Naru mellettem meg fényképezett. :'D Meg kellett örökíteni, hogy hogyan is néz ki. x3 Aztán utána mi is csatlakoztunk a Wii-zős pároshoz, bár előtte vettünk gyors pillantást a másik kettőre. Meg még előhalásztam Gen húgának vagy öccsének a játékmikrofonját és a szokásos kedvenc karaoke számomat (Orsi feat. Ganxsta Zolee - Ha lemegy a nap) előadtam. Kissé becsiccsentve vagy nem tudom, nem volt a legjobb előadásom. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy amit haverom átküldött telómra, az milyen... x) Aztán akkor ugye Wii-ztem is. Nem mondom, hogy nem bénáztam, plusz úgy, hogy cicagatyában voltam, és két pasi ült mögöttem... Sok magyarázatra nem szorul. Meg életem első Wii-zése volt, de azért élveztem. :D Yume közbe felment Etsuo-hoz, beszélgettek, lelkiztek, franc se tudja. Ez egy ilyen buli volt. Meg Genichit nyaggattam, kapok-e vmi plüsst majd, amivel ha úgy van, alhatok. Végül a gyerekszobából lehoztunk egy My little póni-t, ami a beteg vagyok kategóriából jött ki, meg egy kutyás szélfogót. Na igen, 20 évesen mind nekem, mind nekik ennyi eszük van. x) Azt tudom, hogy Miuw-val a kutyust elég szépen összeharapdáltuk. Átmentünk perverzbe vagy mit tudom is én mibe. :'D Nori az egész este alkotott. Valamikor előhalászta a mosdóból a wc papírt, és múmiát csinált magából. x) 2-3 között még mindig nem éreztem a gyógyszer hatását, így nyafogtam Narunak, hogy adjon még egyet.  Azt is bevettem. Utána már csak a mellékhatásokra figyeltem fel...  Meg akörül volt, hogy Etsuo Miuw-val akart kinyittatni egy üveg bort, de vagy bnőm nem volt rá hajlandó, vagy szimplán nem sikerült neki. Utána ezzel engem talált be, hátulról a pulthoz nyomott, és én nyitottam ki végül bornyitóval. Utána azon vigyorogtam, hogy sikerült. x'D Negyed-fél 4 körül meg Nori egy lábost, egy sodrófát, még wc papírt illetve szemeteszsákot szedett össze és valami fura lénynek öltözött be. Miuw-val azon mosolyogtunk, hogy a lábos neki is a fejére volt rakva és anyum is poénkodott ezzel 3 éve nyaraláson. x) Én addigra már szó szerint vacogtam, egy pléd, Etsuo pulcsija, Naru felsője és pulcsija is rám volt terítve a napozóágyon. x) Vicces látvány volt. x) De mellettem mindenki rövid ujjúba... Okos kérdés: Én vagyok ennyire fagyos vagy ezeket fűtötte a pia? Költői kérdés. x) Meg buborékot is fújtunk, meg rájöttünk, hogy a kinti mosogató milyen kényelmes. Tudom sok eszünk van. x) Aztán volt mikor Etsuo-n és rajtam kívül mindenki bement, eltűnt. Aztán akkor odaguggolt mellém, és kb kikezdett velem. Első gondolatom, úgy is szórakozik, meg amúgy sem tudja mit csinál. Ezt már Itsukinál is benéztem párszor, szóval most sem volt meglepő. x) Beszéltünk 1-2 szót, persze kicsit "elvont" témában, ő tudja (szerintem), én persze, hogy tudom, másra meg annyira nem tartozik. Aztán elindult be, én meg nyafogtam, hogy ne hagyjon kint egyedül. Aztán mentem be a lakásba utána. Miuw-Nori addigra eléggé egymásba feledkeztek, a többiek pedig ismét a Wii-nél voltak. Közbe Naruval volt ismét kisebb lelkizésem kb ugyan arról a témáról, amiről később Etsuo-val is megvitatott. Etsuo meg eltűnt. Jó, Naru utána ment, én nyafogtam, hogy nem vagyok jól. Azért vettem be a gyógyszert, hogy elmulassza a hasfájást, és ne legyen hányingerem, de mellékhatása ugyan ez. Fasza, b@szki. Szóval ablakot nyitottam, kimászkáltam kicsit teraszra, vizet meg teát iszogattam, sétálgattam. Yumi és Genichi a nappaliban pihentek már a kanapén, Miuw és Nori Gen szobájában aludtak, a másik két fiú beszélgettek valamerre. Úgy talán negyed óra múlva jöttek vissza, Naru emlékeim szerint leült a többiek mellé a kanapéra, én a lépcsőn gubbasztottam, Etsuo meg feltűnt mellettem. Nekem úgy rémlik, hogy én kérdeztem rá, hogy mi legyen, felmenjünk-e, de ezt sem tudom igazából már. Végülis Gen szüleinek a hálószobájába mentünk fel. Talán 2 órát töltöttünk kettesben, 1x jött fel ránk nézni Naru. Szóval úgy 6 után döntöttünk úgy, hogy ennyi. Annyit nyögött ki, hogy ne egyszerre menjünk le, várjak kicsit és úgy menjek utána. Nekem viszont sok erőm már nem maradt, így egy darab fa módjára dőltem el. De addigra legalább nem éreztem a hasfájást. Pár percig még hallottam hangokat lentről, majd elnyomott az álom.

Legközelebb 9 után keltem fel, akkor másztam le az emeletről. Naru a nappaliban ült, így odamentem mellé, meg kicsit beszélgettünk is. Úgy voltam vele, hogy pihenek még ott mellette, de aztán rájöttem, ülve elkezd megint fájni a pocim, így 10 perc után visszamásztam a hálóba, Naru meg jött velem. Mikor lett igazán élet nem tudom, de 3 órát minimum azzal töltöttem, hogy csukott szemmel fekszem és a többieket hallgatom. Annyi hülyeséget csináltak ezek lent meg a gyerekszobánál is, hogy csak na... Aztán végül negyed 3-kor másztam le plédbe burkolózva és mentek ki a többiekhez a teraszra. Annyit tudok, hogy Yumi addigra már javában otthon volt, hisz reggel Naru vitte be kocsival az állomásra. Nori is szerintem addigra már hazament, így maradtunk 5-en. Aztán kicsit beszéltünk, én telefonáltam anyunak, hogy élek, bár azt azért nem mondtam el, hogy alig 10 perce kelhettem... Utána Gentől kaptam törülközőt és elhúztam zuhanyozni. Frissítő zuhany az kellett. Aztán szépen sorban mindenki eljutott a fürdőig. Utána szépen kiültünk teraszra, cigi+kávé mindenkinél. Utána váltotta fel a kávét a sör. Mondjuk én először még teáztam, de utána átváltottam meggyes sörre. Nem szeretem annyira a sört, de a meggyeset szívesen megiszom, meg már úgy a simát is. Délután pingpongoztunk és röplabdáztunk is. Azért vicces volt mezítláb játszani, pláne úgy, hogy 3x lőttem ki az utcára, és mehettem érte. x) Így második napra már sok energiánk nem volt, szinte egész nap csak ültünk és hülyéskedtünk. Bár annyira túlzásba nem estünk. Enni nagyon nem is ettünk, inkább csak a sört ittuk. Rika és a barátja is beugrott egy órácskára, beszélgettünk, meg Gennel végigmutogattuk a lakást. Este próbálta Etsuo felpörgetni a bulit, de annyira nem ment neki. Segítettem neki előkészíteni a poharakat a pezsgőhöz, meg takarítottam utána, mert fél pezsgő a poharak mellé folyt, mert nem pezsgőspoharakat használtunk. x) Éjfélre már az ágyon döglöttünk és a tv-t lestük. Találtunk Animax-t, csak hát semmi anime nem ment rajta, így elkapcsoltunk. Azt hiszem 2-3x pornócsatornát is találtunk, de aztán meglett szavazva, hogy inkább kapcsoljunk el.x) A legvégén valami második világháborús dokumentumfilmet találtunk. Azt néztük egy darabig, majd Etsuo eltűnt. Narut küldtem utána, én meg még ültem a többiek mellett. Aztán Naru jött a teraszról, hogy menjek ki Etsuohoz, mert beszélni akartam vele. Most is úgy vagyok vele, hogy nem jutottunk egyről a kettőre, de lehet úgy is mindegy. Aztán végül mindenki be, én Naruval beszélgettem utána jó darabig. Vagyis először a kisszobába, majd végül felmentünk Gen szüleinek a szobájába. Most leszögezem, mielőtt jönne a pletyka, mert tudom páran szívesen kihoznának szépségeket belőle, nem volt semmi. Beszélgettünk, majd 2-kor elaludtunk, tisztes távolságban.

Kedden viszonylag időbe kelt mindenki. Rendbe szedtük magunkat, majd főztünk kávét és kiültünk a teraszra. Beszéltem anyuval is, beszámoltam neki mi újság velünk vagy Miuw nevelőapjával, mivel hétfő hajnalban kórházba szállították. Később derült ki, hogy veseköve van. :s Aztán szépen lógtunk még kint a teraszon. A csillámpóni az menő volt, azzal hülyéskedtünk. x) Meg Naru engem berakott a grillezős kemencébe is poénból. 1,5 napi nem evészet után elhihetitek, hogy mennyire lapos volt a hasam, és vagy 2 kilóval voltam könnyebb, mint előtte vagy azóta. x) Fél 3-kor volt egy hívásom, 22-es körzetszámból. Úgy voltam vele, hogy téves, de Gen mondta vegyem csak fel. Jó, oké. Ki volt az? Etsuo anyuja. Tudjátok, hogy meglepődtem? Mellettem mondjuk a többiek is lestek egy sort, azt tudom. A fiáról érdeklődött csak, hogy mi van vele, mert nem éri utol telefonon. Hát Genéknél elég szar a térerő, nekem se mindig volt,. így nem csoda, hogy Etsuot sem érte el. De megnyugtattam, hogy minden rendben, délután megy is haza a fia. Végül fél 5 körül gyors összepakoltuk a cuccainkat, majd nem sokkal később indultunk is be a városba. Etsuot kikísértük a vonatra, majd utána mentünk át Miuw-ékhoz a faluba, hogy őt is hazadobjuk, majd vissza hozzánk, ahol mi is kiszálltunk Naruval, ahol ő elkísért a kapuig, majd hazaindult. Aztán szinte 1,5 hét után végre pihizhettem a saját szobámba. ^^
Na ennyi volt a Genichis házibuli. Van egy-két dolog onnan, ami számomra nem tiszta, és egy 3 hónapos úgymond bizonyítási kényszer, amit félig-meddig megtettem, de számomra nem volt épp kielégítő. Tudom, hogy én ennél többre is képes vagyok, csak sajnálom, hogy nem tudtam bebizonyítani. Magam szerint nem, hogy a másik fél hogy vélekedik erről, ő tudja. Én annyit mondok, hogy semmit nem bántam meg, ha mások igen, az már az ő gondjuk. Hamarosan jövök a követező napokkal, mert ezután sem pihenhettem nyugodtam egész héten, hisz elég sok programom volt.:) Szóval nézzetek vissza, bár ennyire eseménydús sztorik annyira nem lesznek - bár ki tudja. :/ x) Puszi, sziasztok!  

Holiday Part 2.

Sziasztok!

Na meg is jöttem a nyaralás másik felével. Tudom elég lassan, egy bejegyzés meg arra vár, hogy ezzel végezzem, mivel ezután kerül majd ki és bő egy hete kész. Korábban nem akartam még kirakni, időrendben meg így van sorjában. A képek ismét kattintásra nagyítódnak. :)

Ott megy le a napocska ^^

5. nap délelőtt nagyon vacak volt az idő, így akkor a lakásban maradtunk, és pihiztünk. Én Janerity Tehetségek iskolája c. történetét olvastam, bár ha tehettem esténként is ezt bújtam. :) Meg filmet akartunk nézni (Halálos iramban 6.), de aztán 20 percet, ha láttunk belőle. x) Délutánra újra kellemes lett az idő, akkor már újra a strandon lógtunk. Ha a fürdőzést hanyagoltam is, a fotózást már kevésbé. Kivételesen túlzásba sem estem ezzel kapcsolatban. Öcsém fél 6 körül adta fel, mivel fürdésen kívül unatkozott, és visszament a szállásra. Negyed 7-kor követtem én is, bár idén is eljutottam egy kisebb napszúrásig, és nem csak egyszer... Sok eszem van, tudom.

Klenovica - öböl :)

Ránk kb egy óra múlva a többiek is megérkeztek, majd ettünk és fürödtünk. Miuw-val 9-kor úgy döntöttünk, hogy menjünk esti sétára, és most az ősök is engedélyezték. Első évben (2010) volt egy ilyen húzásunk, csak akkor szerintük engedély nélkül léptünk le egy vadidegen szigeten, első este. Pedig mi akkor szóltunk, csak nem épp foglalkoztak velünk. x) Szóval cuccokat felkapva elindultunk felfedezni a többi helyet. 9 körül már jócskán lemenőfélben volt a nap, bár az öböl miatt nem lehetett tisztán látni a neplementét. Amit tudtam, azt úgy is megörökítettem. Az itthon hozott 2 centes piákkal mászkáltunk, azokat iszogattuk útközben. x) 20% átlagosan, szóval nem is rémes, meg még finom is. Egyet még Gennél is iszogattam, de erről később. Aztán úgy 1 órát sétálgattunk a parton, meg 1-2 képet csináltunk. Nem sokkal később miután visszaértünk, anyuék is lejöttek, aztán mentünk is pihenni. :)

Crikvenica :)

Csütörtökön Crikvenica-ba utaztunk át már délelőtt. Egy kicsit körbenéztünk a városban, megnéztük a piacot, vettünk 4 üveg sört (nem ám ilyen fél litereset, a-a, 2 1,5 literest, és kettő 2 literest) meg táblacsokikat. Nyámi. Utána mentünk tovább a strandra. Gyönyörűen sütött a nap, egy árnyékosabb placchoz lepakoltuk a cuccainkat, majd mivel dél 12 körül járt az idő, ettünk pár falatot. :) Kajci után pedig végre kipróbáltuk milyen a víz. Az elején kicsit hideg volt, de mégis lehetett érezni, hogy melegebb, mint az "otthoni". Aztán lubickoltam kicsit, majd anyuék mellé kiültem a kavicsokra, a lábamat viszont hagytam áztatni. :) Öcsikém is bemert menni a vízbe, tényleg nem volt annyira hideg, mint a másik. Ő is van annyira fagyos, mint én. Később kifeküdtem a napra, kissé pirítósra is égtem. x) Meg persze egy kisebb napszúrást is kaptam, amin meg sem lepődtem. Aztán anyu mondta, hogy inkább hűtsük le magunkat, mert nem kéne csak napon aszalódnunk, így kicsit úszkáltunk. ^^ De az volt a szép, hogy ahogy haladtál a partról befele, arányosan egy méter előre, kb fél-egy méter lefele. x) Bár azért gyönyörű volt. Később megint kifeküdtünk a napocskára, akkor fotózgattam. Halacskák is ott úsztak a lábaink alatt, mikor a betonfalon ücsörögtünk. Tök jó volt. ^^ Később anyuval elmentünk ugrálni.Volt ilyen kikötős betonstég, amiről lelehetett ugrani. Alattunk vagy 5-10 méter volt a víz, de aztán bátrak voltunk is leugrottunk. Később a többiek is csatlakoztak, még videó is készült róla. x) Végül 5 körül kezdtünk el készülődni és hazaindulni.^^ Este már csak vacsi és kártyaparti. :) Én meg olvastam. :D

Tenger 

Elérkezett az utolsó napunk Klenovica-ban. Mivel előző este a szálláson ismét vihar volt, délelőtt nem tudunk kimenni a strandra. Anyu, apu, Miuw és a szülei még utoljára elmentek sétálni a környéken. Én tudom, hogy a zöld plédbe bebugyolálva magam ültem a nappaliban és gépeztem, öcsi a telóján játszott, Miuw keresztanyja és unokaöccse meg fent maradtak az apartmanjukban. Délután kisütött a nap, így akkor visszamentünk utoljára a strandra. Fürdeni is akartam volna, de a víz nekem egyenlő volt a fagyással, így inkább a gyékényen olvastam egy könyvet. 1 óra után meguntam, mert még az árnyékban is szétrobbant a fejem, aztán anyuval meg apuval a hátsó, sziklás részre sétáltunk, hogy hátha melegebb ott a víz. Hát a vizet tesztelni nem tudtunk, mert egy vén faszi pucéran süttette magát a sziklának dőlve, így inkább elmentünk onnan. Egy szebb részen kiültünk kicsit, lőttünk pár képet, meg meglestük víz hőmérsékletét. Hááát... Éreztem, ahogy a vér kristályosodik az ereimben, annyira hideg volt. >.< Öcsi meg már nagyon unta, így inkább hazament. Ráadásul Miuw meg unokaöccse már előtte bementek. Végülis öcsi megvárt, így együtt sétáltunk fel a szállásra. Pár óra múlva az ősök is megjöttek, ettünk,  Miuw-ék még elmentek abba az étterembe, ahol vasárnap ettünk. Utána készültek csoportképek a ház előtt, mégiscsak utolsó esténk. Később még  egy utolsó kártyaparti lement. Most sokáig nem maradtunk, hisz másnap már jöttünk haza. A cuccokat már akkor kissé összepakoltuk, de még nem teljesen.

Rijeka-ban az egyik
 eldugottabb strand :)

Szombat reggel már korán fent volt mindenki. Cuccokat elpakolni, a kapott törülközőket összehajtogatni, rendet rakni, stb. Végül elbúcsúztunk a vendéglátónktól, kaptunk 1-1 üveg fehér bort is ajándékba. :) Utolsó képek a ház előtt, majd indulás. Persze még nem rögtön haza, úgy lehet minket ismerni? Nem hazafelé vettük az irányt, hanem Rijeka (vagy Fiume, ki hogy ismeri :) ). Régi magyar kikötőváros volt, sok helyen magyar dolgokkal is összetalálkoztam. Ilyen volt a vasöntödéből származó kikötőbakok, amik még a 19. század végén kaptak helyet ott. Meg ott vannak még a régi darusínek is, de nem tudom használatban lennének-e még, hisz elég sok autó parkolt akkor, mikor ott jártunk. Szinte a régi magyar belvárost bejártunk, nagyon szép volt. Néha jó egy hazait is felfedezni. Rijeka meg ténylegesen az. :) A hangokat leszámítva, néha mintha tényleg Magyarországon jártam volna. :) A helyes pasiknál meg eléggé ügyesen estem félig pofára a platformcipőben. x) Gyönyörű partszakaszok ismét csak voltak, de addigra már nem fürödtünk. A belváros is gyönyörű volt, a piacot is bejártuk. ^^ A képeken majd úgy is láthatjátok. :) Úgy 2-3 órát töltöttünk ott, majd onnan már hazafelé vettük az irányt.

egy kis magyar emlék

Még egyszer álltunk meg, akkor Karlovac-ban jártunk. Ott egy II. világháborús "múzeumot" lestünk meg. Az egész érdekessége, hogy a városon belül van, vagyis inkább annak a szélén már, és omladozó épületek, tankok, repülők vannak kiállítva oda, és ingyen megtekinthető. Mutatok majd arról is képet. :) Ott ettünk pár falatot, hisz ebédelni nagyon eddig nem jutott időnk. Innen már nem is álltunk meg, legközelebb is csak 5-10 percre álltunk le, kicsit megmozdítani az elgémberedett tagjainkat. :) Bár a szúnyoginvázió eléggé megvolt. Végül fél 10 környékén értünk haza. Gyors búcsú a többiektől, Miuw-val utolsó egyezkedések a Gen-es házibulival kapcsolatban, majd kipakolás. Még este gyors bejelentkeztem, megnézni mi van a neten/FB-on, majd utána már csak alvás. :)
Na hát ennyi volt a nyaralás. :) A mai nap már a jövő évit beszéltük, persze csak elméleti szinten, mert ki tudja mi lesz télig, hisz akkor lesz a végleges döntés a szállás-város terén. :) Most szerkesztettem képet is a vendéglátónknak, akinél voltunk. Amolyan köszönő email+kép volt a számára. :) A kislánya is annyira cuki volt *-* Babázhatnékom támadt. :$ Na de tényleg befejezem. Holnap vagy holnap után jön a következő bejegyzés. Azért nem ígérem holnapra, mert már reggel indulunk strandra a többiekkel, aztán ki tudja mikor kerülök géphez.:) Na legyetek jók, és remélem élveztétek az élménybeszámolót. :) Találkozunk hamarosan. Puszi! ^^
További képek:

Karlovac - kiállítás

tankok Karlovacban

Rijeka 

 

  Rijeka - belváros

Csak...

Érdekes napom volt ma. Reiko jött át egy kis csajos délutánra. Ha belegondolok kb. egy éve nem hoztunk össze ilyen alkalmat. Komolyan nem tudom mikor beszélgettünk személyesen igazából. Máskor még sulibálok, vagy ilyen-olyan délutánok, séta, stb. volt. Pláne, hogy egy utcában lakunk... Csak ugye nekem tavaly aug. közepén elkezdődött az egyetem, aztán lassan a sulin kívüli barátaimat eléggé hanyagoltam. Na mindegy nem ez volt a lényeg. Természetesen az elmúlt fél évet kitárgyaltunk, aztán jött a poén része az egésznek. Ayumi. (Csajok vagyunk, és egy kisebb pletyka sosem árt.) Na már most. Rennel szilveszterkor összejött. Kb. annyira, mint én a sráccal 2011. szilveszterén. Magyarul nagyon semennyire. Csak tudtuk, hogy a srác eléggé belém volt zúgva. Akkor adta fel végérvényesen szerintem, mikor hivatalosan is lett pasim. Itsuki-s meg Takumi-s kapcsolatomnál nem nagyon éreztem rajta a feladást, pláne úgy, hogy Svájcból is folyton nekem írt, meg csokit ígért (abból 1x kaptam, bár az mindegy). Aztán most feb. 11 óta van kint, hogy együtt vannak Ayumival. De persze azóta a srác bejuttatta a mostani munkahelyére logisztikusnak (menne a fenébe -.-) plusz elvitte egy hétre Horvátországba. Na az úgy vicces. És szerintünk mindent a pasival fizettet, pedig váltig állították, hogy a felét ő fogja. Miért is nem hisszük el? -.-" Azt eddig is tudtuk, hogy a pénzes pasikra hajt ő is. Atarut nem értettem annyira, mivel ő annyira nem a pénzről volt híres, bár engem kínaiba vitt el kajálni, 18. szülinapomra is miket kaptam tőle, meg tényleg. Ja, utána volt vicc, mikor 2 hetes ismeretség után összejöttek Ayuval. És én voltam a hibás, mert kiakadtam emiatt. -.- Na mindegy. Aztán 1,5 év után Ayumi dobta ki Atarut decemberben, franc sem tudja miért (sok féle pletyka volt ezzel kapcsolatban is, de aztán ki tudja mi igaz belőlük). Hónap végére meg egy haverjával jön össze, az is mi. Sztem baromi nagy hátbatámadás, de mindegy. Aztán ezzel kapcsolatban jegyezte meg Reiko, hogy ezek a pasik utánam mennyire lejjebb adták a szintet. Sztem mondjuk Takumi is, de az más kérdés. Én sem vagyok egy szépség, sosem tartottam magam annak, pláne nem az az igazi modellalkatú gyönyörűség, de azért Ayame hozzám képest is ronda. Csak nem tudom mit esznek rajta a pasik, pláne azok, akiknek ő vette el a szüzességüket... Nem rám tartozik meg más téma, de nála még én is szebbnek tartom magam mindennemű hibámmal együtt is. Nekem is vannak hibáim, külső is belső is, de ez a csaj velejéig romlott. Kövi kérdés, miért nem én jöttem össze bármelyikükkel is, akkor szegények nem agymosáson átesve az ő karjaiba lennének vagy lettek volna. Már mindegy, Ataru rájött mekkora hülye volt, és ő az egészet megbánta. Ren-re leszek kíváncsi, hogy 1-2 év múlva mi lesz a véleménye az egészből, mert miszerintünk ugyan úgy fog járni, mint Ataru. Csak nekem nem hiszem, hogy kedvem lesz pátyolgatni. Ataruval egyszerűbb volt, mert egymást segítettük fel a padlóról. Bár neki még mindig rosszabb volt, mert 1,5 évig volt azzal a ribanccal úgy, hogy el is jegyezte. Bár most Ren is ezen gondolkodik, a végére leszek kíváncsi az egésznek, és nem egyedül.... Rei meg közben kicsit magát okolja, hogy bemutatta nekünk Ren-t, meg Atarut is - bár Ayame miatt ugye... Remélem Hikarunak nem lesz annyi esze, hogy meghívja az esküvőjére, mert akkor nem érdekel, de gyerekes viselkedés ide vagy oda, én lemondom az egész nyoszolyólány dolgot plusz el sem megyek az esküvőre. Nem a bnőm esküvőjén szeretnék jópofizni. Május elsején is megcsináltam, azt is én szívtam meg a végére, mert kavarta a szart, és megint én jártam szarul, már ami Tsukikoékat illeti. Vagyis Tsukiko pasija nekem előbb hitt, mint neki, de most akkor is... Én örültem, hogy THS óta megszabadultam a kavarásaitól, erre megint csak folytatta. Mindegy, azóta vége - tudomásom szerint. Vagyis Rennel sikeresen összevesztem ez miatt, bár nem is bánom igazán. Fú, megint nagy ömlengés lett, na mindegy. Igen, most szinte minden mindegy...

Day :)

Csináltam finom szeder-turmixot anyunak meg magamnak (a fiú annyira nem lelkesülnek miatta). ^^ Végül vacsi után, Bayern-Barcelona meccs alatt meg is ettük. ^^ Meg jó "kislány" módjára szinte egész nap csak olvasok. :) Nem bírok leállni Janerity Tehetségek iskolája c. történetével. Már nyaraláson elolvastam az addig kész fejezeteket, de mióta itthon vagyok, nekiálltam harmadszorra is. x) És már Megumit is megfertőztem vele. ^.^"

x'/

Tudom, furcsa cím, de most nagyobb fantáziám nincs címet adni, vagyhát ez sosem volt. Ami nincs, azt nem kell hiányolni. Nálam elég sok hiányosság van, de jelenleg nem ezzel kapcsolatban akartam panaszkodni. Már ha eredetileg az volt a célom. Mivel az olvasás-zene-chat hármas nem nagyon tereli el a gondolataimat az ilyen-olyan fájdalmakról, így inkább írok. A nyaralásról, a Gen féle buliról, a hétvégi partykról viszont semmi hangulatom írni, így maradt az "állapotom". Ami valljuk be általában elég pocsék. Az elmúlt egy évben eléggé gyógyszerfüggő lettem állításom szerint, mert tényleg a legkisebb bajnál is a fájdalomcsillapítóért rohangászok. Gennél 1 órán belüli is 2x vettem be valamilyen gyógyszert, meg multivitaminos meg hasonló tabikkal tömöm magam,ami valljuk be a végére tuti többet árt, mint használ... Mondjuk azon már fent sem akadok, ha éppen a gerincembe, vagy épp a mellkasomba nyilall a fájdalom, csak baromira kellemetlen. Mondjuk akkor dilibogyó nem kell, mert kibírom azt a pár percet vele. Csak amikor franc se tudja milyen szerveim vagy micsodáim fájnak éppen, és már nem percek óta, akkor nyafogok azért a hülye fájdalomcsillapítóért. Bár mikor hat, nem tudom, de még mindig fáj a hasam-gyomrom környékén vmim, csak épp nem tudom épp mim. Azért remélem Miuw nevelőapjáékat nem követem a veseköves cuccokkal, mert valahogy nem fűlik hozzá a fogam. -.- Meg hát az itteni egészségügy egy nagy franc. Szóval semmilyen bajt nem akarok...

A végére zene, ami szinte egész nap megy:

Holiday Part 1.

Na halihó:)

Megjöttem az első 4 nappal. :) Mivel 8 napig voltunk lent, azért így a legegyszerűbb. Jó olvasást a képes élménybeszámolóhoz. :) A képek kattintásra nagyíthatók, és ha lent a kis képen vagy a képre kattintotok, tovább tudtok lépni a többi képre.:)

Klenovica

Július 6-án, szombaton indultunk. Már hajnali 2-kor keltünk, bár ha aludtam vagy 1,5 órát előtte. Fél 12-ig még gépeztem, meg amúgy sem tudtam aludni Hiroshi folytonos hívásaitól... Így Take-nek panaszkodtam fél órát, meg valamilyen szinten Etsuonak is, de vele volt azért más témánk is. Na mindegy. Hajnalban gyors készülődés, kocsiba bepakolni a maradék cuccot és indultunk is. Vagyis hát előbb bevárni Miuw-ékat is, mivel együtt mentünk idén is. Az út szokásos volt, öcsi lett rosszul közel 2 óra út után, pedig ilyenkor a reggeli teáján kívül semmi cukrosat nem iszik (és nem hiszem, hogy a tea miatt lenne baja). Az út kb. 6 órás volt, kétszer álltunk meg, akkor is wc-cigi-tankolás miatt. Bár elég hűvös volt az idő, 18°-ot is mutatott mind a kocsi, mind az autópályán a jelző. Ilyenkor volt jó ötlet cicanadrágot és pulcsit is vinni... Igaz, a tengerparthoz érve már újra napsütés volt és egyre melegebb. Mire a szálláshoz leértünk, már sem a pulcsi, sem a cicanaci nem kellett. ^^ A tulaj nagyon kedves volt, félig németül félig angolul beszélt, de simán értettük mi volt a lényeg. Én inkább angolul kommunikáltam vele, bár németül kéne, hisz abból kellene a nyelvvizsga, de mindegy is. A Wi-Fi jelszót is én kértem el tőle, mivel ha a többiekre lett volna bízva, nem biztos, hogy megkaptunk volna. Mert az én családom csak németül tud, Miuw-éknál szintúgy, egyedül barátnőmnek van angol érettségije, de így sem tud angolul. Na mindegy.

Szállásunk 1.

 Aztán megkaptuk a kulcsokat, és foglalhattuk el a lakásokat. A mienk a földszinten volt, a többieké pedig a 2. emeleten. Mindegyik 2 szobás, fürdős, amerikai konyhás volt. Itt vannak képek is, így láthatjátok hogy nézett ki. :) Szerintem egy nyaraláshoz tökéletes. :)) Az ágyak is kényelmesek voltak, a masszázs és esőszerű funkciós zuhanyzó pedig gyorsak elnyerte a tetszésem. A tenger meg 100 méterre volt tőlünk. :) Első nap körbenéztünk a környéken, felfedeztük a partot, a kikötőt. A víz az hideg volt, szóval bokáig mentem csak be. Miuw szülei voltak annyira bátrak, hogy úszkáltak is. x) Később már csak kajáltunk és leültünk kártyázni. Nyaraláson nálunk ilyenkor megszokott, hogy rabló römizünk. A pókeren kívül kb. ezt az egy kártyajátékot tudom. x) Meg hát THS-ben állandóan ezzel játszottunk lyukas órában, elmaradt órákon vagy helyettesítéskor. x) Aztán 10 körül indultunk aludni. Napközben még írtam a srácoknak, hogy megjöttem, meg teszteltem a netet, mennyit bír és merre fogja jól az erősséget. Voltam annyira mázlista, hogy a nappaliban a kanapén még érzékelte. :') Első éjjel vihar volt, ami miatt elég nehezen aludtam el, de szerencsére a tengerparti viharok egészen mások, mint az itthoniak.

Szállásunk 2.

Vasárnapra sajnos nem lett melegebb, az ég is be volt borulva, így aztán úgy döntöttünk körbesétáljunk a várost. Látszott, hogy nem épp volt kánikula, mindenki pulcsiban, hosszú vagy térdnaciba volt, mi Miuw keresztanyjával cicanaciba. A szél az nagyon fújt, a félhosszú hajam néha szépen állt fel... xD A séta kellemes volt, a partra is visszaértünk, majd onnan vissza a szállásra. Persze közben csoportképek, meg tájképek, egyéni képek... "Otthon" ebéd, majd egy kis pihenő, akkor szépen le gép elé és olvastam. Délután már kellemes idő volt, a napocska is kisütött. A szomszéd városba, Novi vinodolski-ba utaztun át, de ott csak egy hosszabb sétát tettün a part mentén, és fagyiztunk. Aztán később mentünk vissza a szállásra, majd onnan egy pizzériába mentünk vacsizni. Tök jó fej volt a pincér, még a kaja után grappát is kaptunk. Vagyis a öcsi és én nem, Miuw igen. A vicc, hogy sminkkel sem néztek nagykorúnak, pedig azért jócskán túlléptem már azon... Ezzel poénkodtunk anyuval, mert tőle mindig megkérdezik, hogy mennyi idősek a gyerekei, és akkor annyit mond rá, hogy nagyok. Erre a kérdező csak annyit felel, hogy akkor már ovisok. Na nekem meg az volt a válaszom, hogy lassan az unokák lesznek akkorák... Még nincs gyerekem, de most értitek, így is lesnek, mikor tényleges koromat mondom, akkor mi lesz mikor tényleg egy gyerkőccel a kezemben leszek. 10 éven belül akkor is babát akarok. ^^ És ha lehet ilyen tájban akarok teherbe esni. :D Na mindegy, eltértem a tárgytól, ismét. :D Szóval pizzáztunk egy jót. Isteni finom volt, aztán utána vissza a szállásra kártyázni. :) Ilyenkor 11 előtt sosem jutunk ágyba. :D

Novi vinodolski

Hétfőn a szállásnál maradtunk, ott voltunk strandon. Na nem mondom, hogy meleg volt a víz, de a parton napozni jó volt. A nap nagy részét ott töltöttük, csak kajálni mentünk haza. A vízbe is bemerészkedtem, már hasig eljutottam, de már vacogtam, mint a nyárfalevél, szóval nem volt nagy pancsolás, csak hát melegem volt, de nagyon. A tájról gyönyörű képeket tudtam készíteni, így azért megérte. (: Este a többiek kártyáztak, Miuw filmet lesett, én pedig olvastam. Természetesen meg lett örökítve, hogy a kanapén ülve, ölünkben laptoppal vagyunk. x)

Baska - strand

Kedden a szomszédos szigetre, Krk-ra látogattunk el. Híddal és komppal is át lehet kelni a szigetre, mi most az elsőt választottuk. A látvány csodálatos, a híd maga is szép. Első dolgunk volt megállni az átkelés után. A szigetről a szárazföldi kőolaj finomító  gyárakat is lehetett látni, de a kilátás is szép volt. Ezután Cicizi nevű helyre mentünk, ahol igazi iszapfürdő van. Gondolhatjátok, hogy nem hagyhattuk ki. Voltak akik már négernek néztek ki, annyira össze voltak kenve a jótékony sárral. :D Mi is azért elég szépen néztünk ki, bár utána mindenhonnan azt kellett le és kimosni. Meg ha 2-3 méterenként nőtt a vízszint 1 centivel. Jó sokáig bementünk, de még akkor is bokáig, ha ért. Sok kagyló volt ott, bár egészen kicsik, na azóta is a kocsi ajtónak az oldalára van beszórva, amit összeszedtem. x)

Híd Krk-szigetre

Onnan mentünk tovább Baska-ra. A nap nagy részét ott töltöttük. Kész heringparti volt a strandon már délelőtt 10-kor. Viszont apró köves volt a part, a víz is elég meleg, és voltak nagy hullámok, amiket imádok.*-* Szóval végre pancsoltam egy jót a tengerben, és úsztam is, és el is fáradtam. :) Dél körül mentünk el enni, kifogtunk egy nagyon jó éttermet, ahol magyarul is beszéltek. Jó nem tökéletesen, de jó volt hazai hangokat hallani, és teljesen más volt. Kaptunk aperitifet is, nem is volt rossz, bár éhgyomorra, tűző napon nem mertem lehúzni az egészet. Szokásosan sonkás pizzát ettem, még az étlapon is volt magyar szöveg, tök vigyorogtam. A kaja is isteni volt, bár alig bírtam megenni. A kolát a végén a pálinka felével ittam meg, elég kellemes íze volt. Tipikus mézes pálinka, ami elég édes, így annyira nem is szembetűnő, hogy mennyire erős. Szerencsére most nem csiccsentettem be. ^^ Aztán kaja után vissza a strandra, még egyszer bepancsolni, majd később a napon aszalódtam, és vagy pihentem, vagy rejtvényt fejtettem.:)

Kikötő - Krk város

5 körül mentünk tovább, akkor még Baska-n néztünk körül a part mentén, tök jó árusok voltak, és fagyiztunk is. :)) Onnan mentünk át Krk-be, ahol már csak városnézés volt. Tipikusan kikötőnél végig, majd feljebb egy-két utcába. Volt vár is, ilyen tök jó sikátoros utak, és persze helyes pasik. Miuw-val elvoltunk. :$ :D Aztán 8-9 körül indultunk vissza Klenovica-ra, a szállásunkhoz. Szépen vacsiztunk, meg lefürödtünk. Amíg mindenki végez, pihenő. Addig neteztem és olvastam.:) Utána csak a szokásos esti kártyázás volt, aztán valamikor 11 után végre mindenki ment aludni.:)
Na ennyi volt az első rész. :) Hamarosan jövök a maradék napokkal, sok mesélni valóm van most. :) Puszi mindenkinek.:)

Klenovica

Agymenés...

Vannak ilyen pillanataim, és most jött ki, fene se tudja miért. Az előző álmomhoz talán köze van, nem tudom. Csak annyit, hogy tényleg pasit akarok. Azért rájöttem, hogy hiányzik ez az egész párkapcsolatosdi. Vágyom arra, hogy szeressenek, törődjenek velem. És nem barátokat akarok most. Sokszor inkább barátokat kerestem,velük foglalkoztam, nem érdekelt a szerelem vagy ha előttem is volt, meghátráltam. Most boldog akarok lenni, most magammal akarok foglalkozni, és én most pasit akarok. Tényleg hiányzik minden, ami vele jár. Amit leműveltem Takeshivel vagy épp mással, rájöttem, hogy nekem nem elég ennyi. Most semmiképp sem. Végre egy normális kapcsolatot akarok. Tudom, hogy imádok flörtölni meg minden, de ha jönne egy srác, aki már egy kicsit is elveszi az eszem, hű kiscica leszek, aki ha kell, igazi vadmacskává alakul. Fú... reggelre fogom igazán átkozni magam e bejegyzés után. Na mindegy...

Fura álom

Annyi hülyeséget tudok összeálmodni, hogy az néha már fáj. Nem tudom, de az ilyenek után kezdek el álomfejtést csinálni. Annyi jó volt az egészben, hogy félig már tudatos álom volt. De hogy szegény barátaim elég nagy főszerepet kaptak az egészben és néha elég vicceset meg furát, szinte nem is kell meglepődni. Na de mesélem...

Az álom elejéről Genichi rémlik, és Yume vagy Rika vagy mindketten. Hirtelen nem tudom melyik barátnőm volt mellettem, mert onnan nem rémlik sok. Kocsit bezártuk, aztán elsétáltunk onnan (de hogy hová passzolom ésmég éjjelis volt), később mentünk vissza a parkolóba, ahol álltunk, de az összes kocsinak nyitva volt az ajtaja, és mindegyik ki volt rabolva, így Gen-é is. Aztán a tolvajánkat is megleltük két kocsi között, akinek a szemébe vágtam, hogy adja vissza a cuccaim, amire csak visszahajította a kék válltáskámat és valami teljesen szürreális dolgot keresett, legalábbis azt válaszolta. Aztán nekem képszakadás. Legközelebb valami városban sétálgatok, és betérek egy üzletbe. Inkább gyerekeknek való, legalábbis a termékek célzócsoportja mind a kisebbek voltak. Aztán odajött hozzám egy eladónő, hogy mit akarok. Persze én már azon fent akadtam, hogy az anyanyelvemen szólt hozzám, pedig álmomban biztosra mondtam, hogy külföldön vagyok. Aztán valami színes, cukiságot kerestem, és azt sem tudom kinek, de végül találtam egy megfelelőt, de nem tudtam, hogy megvegyem-e. Aztán végül az árukészlet mögé próbáltam jól elrejteni, hogy most nem is veszem meg, de később igen. Meg közbe két gyerekkel is beszéltem, félig-meddig németül, de nem tudom valójában mi volt az anyanyelvük, mert nem jöttem rá. Legközelebb már egy porosabb úton sétálgattam, ilyen falu lehetett. Jöttek velem szembe emberek és valami antennáról kérdeztek, majd nem épp fogtam fel mit akarnak, aztán visszafordultam az úton, és kielőztem őket. Ahogy a domb poros útján sétáltam fel, egyre fejlettebbnek tűnt minden, és végül egy betonútra értem ki, ahol egy volt évfolyamtársammal találkoztam (aki most az egyetemen is diáktársam). Vele indultunk fel egy templomba. Ahogy a kápolnához sétáltunk fel, találtam egy nyakláncot, amit fel is vettem a földről. A bejáratnám egy csajnak volt hasonlója, tőle kérdeztem meg, hogy nem-e az övé. Erre csak annyit mondott, hogy elvesztette, de ilyen szúrós szemmel nézett rám, hogy tűnjek el. Oké, mentem beljebb, de ott is ilyen előtérszerűségbe jutottunk. Valami asztalhoz ültem le, ahol voltak ismerősök. Játszottam a nyaklánccal, rajtam is volt. Később a pap is odajött hozzám, és mondott valamit, de arra nem emlékszem. Végül mintha megváltozott volna kicsit az egész, mert világosabbnak és nagyobbnak tűnt a tér, ahol eddig voltunk. Körülöttem már ott voltak a srácok is: Naru, Etsuo, Gen, de szerintem még Miuw is. Aztán valami fura módon össze-vissza kezdtek szaladni az emberek, mindenki máshová ment. Hiroshit is sikerült kiszúrnom, tőlünk pár méterre, gondolhatjátok... Aztán onnan volt egy szabályszerű menekülésem a szemközti falhoz. Fél szemmel néztem csak rá, de végig engem bámult. Közbe jobb oldalamon Genichi valami csajt fűzött,majd később a nyakát kezdte el csókolgatni, na én ott nyögtem ki, hogy nem bírok úgy ott ülni, hogy Gen ezt csinálja, Hiroshi meg engem bámul. Na igen, közbe bal oldalamon Naru ácsorgott és beszélt valakivel, őt aartam magammal ráncigálni, de mondta, hogy most nem ér rá. Oké. Közbe Gen már baszta a csajt mellettem, majd ő mellettük 2 méterre Etsuo is megvolt, telefonozott. Aztán őt kértem meg, nem jön-e velem ki, erre annyit mondott, mindjárt jön, és akkor mehetünk. Végre. Szóval ő elindult, aztán utána én is, majd eljutottam egy nagyon fura mosdóba. De hogy mi hová vezetett passzolom. Oké, elmentem wc-re, majd mire kijöttem, szinte az egész terem - ahol addig voltunk, üres volt, egyedül Hiroshi maradt ott ülve, ahol eddig. Na én ott kaptam szívbajt, majd mellette elviharozva futottam ki az épületből. Aztán ilyen rétszerűségre értem, ahonnan nem tudtam merre tovább. Ott jött először a tudatos gondolatok álmon belül. Utat akartam, hogy mindenképp kell lennie. Meg is lett, nem is volt annyi gondom vele, közbe persze pislogtam hátra, követnek-e. Még jó, hogy Hiroshi nem állt le, szóval szabályszerűen menekülni akartam, plusz megkeresni a többieket. Aztán láttam egy körasztalt messzebbről, azt hittem a többiek lesznek azok, de nem így lett. Ott próbáltam gondolatban azon erőlködni, hogy varázsoljam át azokat az idegeneket a barátaimmá. Nem jött be, közbe az az idióta meg félig utol ért, majd valahogy éreztem, hogy hamarosan választ kapok. Egy épület volt mögötte, én mögöttem pedig drótkerítés, és ott is ilyen poros út. Végül az épülethez futottam, ahol valami rekeszt nyitottam ki, ahol egy laptop volt, kinyitva rajta a Facebook-ommal, ahol Narutól jött egy üzenet. Őt csesztem le, hogy itt hagytak. És képszakadás. Legközelebb Miuw-val vagyok, valami cuccot vett és azt teszteltük, öcsi is felbukkant, majd elkezdtünk palacsintát enni. Utána meg valami faluban sétálgattunk, öcsi Hiroshival beszélgetett, pedig tudom, hogy öcsi utálja. Ráadásul senki sem akarta kinyírni... mármint Hiroshit. Való életben megtennék... Egykét érdekes dolog van, amit nem értek. Meg persze mikor 1-2 szónak megnézem a "jelentését". Meg reggel mire figyeltem fel az egyik oldalon? Szalagcím: 5 gyakori álomkép, ami szerelmet jelez. Na most van előttem 5 darab álomkép, abból úgy-ahogy 3 megtörtént az elmúlt hetekben. Most akkor bármelyik után be is fog válni? Szeretek az ilyenekben hinni, meg minden. Bár most először nem érzem úgy, hogy valóban így lenne. :S Meg miért volt bent Hiroshi? Nyaralásom előtti este óta szerencsére nem volt semmi, vagy az miatt tűnt fel, hogy ma megyek le Miuw-ékhoz? Franc se tudja. Össze vagyok zavarodva, a fejem egy káosz, rendbe tenni meg sosem tudom, meg ezen kívül is minden bajom van. Mindegy, befejezem, van még elég írni valóm a nyaralásról. Hamarosan jövök azzal is. Sziasztok!

Kisokos - Kiejtés

Ahogy észrevettem néhányotoknál szóban nem egészen megy 1-2 név kiejtése, ezért gondoltam leírom, hogyan is kell őket helyesen kiejteni. Vannak olyan személyek, akiket gyakorta becézek, azoknál 2 név is látható lesz. Nem mindenki lesz felsorolva, mert sokaknak egyszerű, könnye(bbe)n kiejthető neve van. :)

Név                 Fonetikusan

Etsuo                   Ecuó

Shizuna               Sizuna

Yuta                     Juta

Yumi                    Jumi

Genichi               Genicsi

Shiro                   Siro

Noriya                 Norijá

Akashi                Ákási

Eiji                       Eidzsi

Mitsuko               Micuko

Tadase               Tádásze

Sugita                 Szugitá

Kojime                Kodzsime

Wataru                Vátáru

Shun                    Sun

Axvir                    Ákszvir

Miuw                    Miú

Yoshiro                Josiro

Daisuke (Dai)     Dájszuke (Dáj)

Takeshi (Take)   Tákesi (Táke)

Itsuki                     Icuki

Remélem azért segítettem a kiejtést illetően. :) 

Vagyok, élek(:

És hamarosan jövök tényleg a beszámolókkal, csak lusta vagyok gépelni. Tudom most is azt csinálom, de ez azért nem lesz hosszú, mint a következők.:)  

Ma például Axvirral találkoztam. Dolga volt itt a városban, én meg elkísértem oda, meg ha már itt van a környékre is. 1-től 5-ig boldogítottam. :DD Ruhákat, cipőket lestünk, jégkrémeztünk, még a sulihoz is elvittem.:D A város egy jó részét tuti körbesétáltuk. ^^ Tuti kifáradtunk, én legalábbis. :D Meg remélem jól is érezte magát, mert én igen. ^^ Képek is készültek, jó nálam ez már megszokott. x3 

Olvastam ma horoszkópot is (mikor nem?), na és az egyikben ma ez volt: "A barátságát olyanok is fontosnak tarthatják, akiket ön haragosként tart számon. Különösen igaz ez akkor, ha valaha egyébként is barátok voltak. Legyen békülékeny, mert ez mindenképpen a javára válik! Lássa meg a jót az emberekben!" Nem Axvirékra gondolok, hanem még úgy x évvel ezelőtti ismerőseimre. Ma pl. Reiko is írt, Matsuoval is összefutottam vagy épp még az egyik volt tornásztársammal és a barátjával, akikkel jóba voltam még mikor a THS-be jártam. Meg UWH-ban lévő rendszergazdánkkal futottam össze, bár ő nem épp az előbb felsoroltakhoz jött. x) 

Meg képzeljétek, fogytam közel 3 kilót x) Nem volt nehéz, mivel szombat óta nem épp ettem rendesen, volt hogy egyáltalán semmit. x) Csak idegesít, mikor a kedvenc rövid nacim félig leesik rólam, mert hogy sem a hasamon, sem a popsimon nem tart... bár most ezt a súlyt-alakot tartanám még jó ideig. x)

Oké, mára befejezem, hamarosan jövök a nyaralással és a Gen féle bulival. Puszi nektek:)

Öcsikém beelőz!

Na jó, vicces a cím, tudom. Drága öcsikém már túl is van a nyári beszámolón, igaz látszik, hogy pasi, hisz nem bővelkedik nagy helyzetjelentésekkel. Ha gondoljátok nézzetek be hozzá is, vannak képek is, és azért nem lett rossz ez a kis összefoglalója. :) Link hozzá: T0RIAK  Puszi:)

Újra itthon

Halihó!

Úgy fél órája értem haza, gyors lezuhanyoztam és ezerrel pakolunk ki és össze. Nagy a káosz, ha 8 napig nincs itthon az ember. Mamám hozott kajcit is, szóval a holnapi főzést talán nem kell annyira túlzásba vinni. A lábaim nagyon el vannak még gémberedve, kényelmetlen a kocsiban ücsörögni annyi ideig... Attól függően megérte.:) Nyaralós beszámolóval nem tudom mikor jelentkezem, mert holnap délutántól Genichinél leszünk házibulin. Mondjuk én hétfőn hazaugrom mindenképp, anyuciék parancsba adták, hogy enni és fürödni és jelentést adni magamról muszáj, szóval hétfőn még buszozok egy kicsit... jó drága mulatság. Na nem baj, most jön a megérdemelt alvás, mert a kocsiban már eléggé megbolondultunk öcskössel és rám még egy 3 napos bulizás vár! Oda meg nem aludni megy az ember... bár ha anyáék meglátnak kissé másnapos/hullafáradt állapotban, tuti vissza se akarnak engedni.x) Bár az már legyen az én gondom. 

Most viszont zárom soraimat, hamarosan jelentkezem. Pusszants, sziasztok! :))

Ismét nyaralási kép. Novi vinodolski-ban készült séta közben. :)

Nem akarok hazamenni...

Holnap ilyenkor már eszeveszett készülődésben leszünk, hogy akkor irány haza, meg még út közben ide-oda  hogy-mikor ugrunk be. Hát igen, és itt vagyunk az utolsó előtti napon, amikor rájövök, hogy nem akarok hazamenni. Normális esetben már most mennénk, de idén kicsit meghosszabbítottuk a nyaralást. Itt ülök most is a nappaliban, és semmi kedvem semmihez. Otthon még nem akarok lenni. Egyre jobban érzem, hogy ahogy holnap hazamegyek, újra rám zúdulnak a problémák, a veszekedések, és a saját gondolataimmal nem is vagyok tisztában... A fejemben még mindig káosz van, már lassan egy hónapja, és nem tudom rendbe rakni. Tartom ismét csak magam, de mi lesz otthon? Megint az elveszettség érzése meg a további idegesítő viselkedésem? Valószínű... Ráadásul vasárnap bulizunk Gen-nél. Baromira nem állok készen az egészre, lélekben nem. Még elmenni se nagyon akarok... Furán hangzik, a miértjét én sem értem, de ez van. Ha összezuhanok, akkor összezuhanok. Ilyenkor csak hagyjon mindenki békén. Lelkibeszéddel meg hasonlókkal az egész csak visszafele sül el. Nem arra van szükségem. Hogy mire azt nem tudom, vagy nem akarok vele foglalkozni, mert azzal csak további gondolatok szállnak meg, és csak azon fog pörögni az agyam, és az nem vezet jóra... És hogy bunkó vagyok? Eddig érdekelt? Nem annyira. Meg amúgy is meg van az oka, ha ilyen vagyok. Nem tudom miért kell fennakadni, ha éppen flegma vagy érdektelen vagyok. Régen is ilyen voltam és akkor se szólt be miatta senki. Akinek nem tetszett, az nem szólt hozzám. Világ egyik legegyszerűbb dolga és pont.

Strand, Baska - Krk sziget

Még pár nap

Hát igen, hamarosan ismét haza kell menni, és baromira nem akarok. 1 hónapja szabályszerű menekülést folytattam, és még most is ezt teszem. Mintha üldöznének, pedig nem. A paranoiám nem épp annyira az ismert emberekre vonatkozik, bár ott is van néhány. Annyira jó itt, a legnagyobb gondom, hogy szénné égek és fáj mindenem, vagy hogy épp ne kapjak napszúrást, és legyen melegebb a víz. De otthon újra minden probléma a nyakamba fog zúdulni, és egy cseppet sem állok készen rá. Valahogy nem akarom. Néha olyan érzéseim vannak, amiket magamon kívül senkinek sem ismerek be, vagyis itt sem fogok... Csak épp bennem vannak. Végre a viharsarkunkba is megjött a jó idő, bár a víz még annyira nem meleg, bár ma már egész sokáig bementem. ^^ Tegnap viszont Krk szigeten többször is bent voltam, úszkáltam is, ami nagyon jól esett! Meg persze az iszapfürdőzés. Az haláli volt. :D Kíváncsi leszek lesz valami jó hatása, ha már úgy néztem ki, mint egy néger. :D Később részletesen is jövök a beszámolóval, és persze képekkel. Ahogy anyuék fogalmaznak, kész fotóriporter vagyok. :D De ennyi is volt mára, olvasgatok még picit, aztán lassan enni is kéne valamit, kezdek éhes lenni. =3 Legyetek jók, még jelentkezem. Puszi :)

Csak vagyok...

Na hát lehet nyaralás, az idő még mindig pocsék, szóval most a szobában gubbasztunk. Talán most már kezd lassan kisütni a napocska is. A net úgy-ahogy elérhető, így azért fel tudok jönni blogra, facebook-ra, bár az olvasás most jobban fekszik. A nyaralás összefoglalójával majd jövő héten jövök, addig elvétve írogatok. 

Mivel be vagyok jelentkezve, azért az üzenőfal frissítéseit is látom folyamatosan. Most épp Itsuki kiírásán lepődtem meg. Képzeljétek, a felettem lévő utcában dolgozik. Pontosan melyik a hely, azt így hirtelen nem tudom, bár nem is lényeges. De mit is posztolt? "Ne a facebook alapján ítéld meg az embert, előbb ismerd meg!" Teljesen igaza van! Régen tiszta emo kinézetű srácnak nézett ki, most is elég érdekes a stílusa, és még metált is hallgat. Természetesen, mindenki egyből rosszat gondol róla. Én meg azért jól megismertem így 1,5 év alatt. És tényleg, annyira de jól megítél mindenki mindenkit első ránézésre, aztán azt se tudja ki, vagy mit tett vagy miért viselkedik így. Én sem vagyok kivétel, bár azért annyira nem húzom le az embereket. De amíg nem jártad végig a másik útját, addig egy szót sem szólhatsz. Könnyű írni, ha közbe én sem mindig ezt teszem. Bár a pletykaáradat is kábé ugyan úgy indul.  Na mindegy. 

Ezen kívül minden rendben velem, 1-2 technikai vagy egyéb baki már megvolt, talán pozitívabb kimenetel is lesz. És 20 fokos tengervízben nem akarok még egyszer fürdeni, mert fagyhalál. Már szinte ott úsznak rajta a jégtáblák. >.< A hőmérséklet is úgy 25°. Máskor a víz annyi! Na majd délutánra melegebb lesz, vagy átnézünk a szomszéd városba, ott sokkal kellemesebb az idő. Később úgy is kiderül. De megyek, még olvasni akarok. Hamarosan jelentkezem, puszi: Caty

Ez sétálás közben készült. Láthatjátok mennyire borús volt az időnk első nap (azóta már javulgat...)

Megérkeztem

Halihó!

Gyors jelentkezés a tengerpartról.:) Épségben megérkeztünk, közel 6 órás volt az út, bár a 20 fok eléggé hűvösnek tűnt. Meg ez mellett esett is... Most úgy 26° környékén van, és be van borulva, bár nekem még ez is hideg. :) Délután lemegyünk a strandra, ha úgy van, csobbanunk is. :) Képek a kövi bejegyzésben jönnek, még túl sok nem készült, rám pedig nem annyira jellemző a kevés kép. Majd még jelentkezem, most megyek készülődni. Akik FB-on az ismerőseim, hamarosan képeket is láthatnak majd. Itt is lesz, csak nem rólam, hanem a környékről. :) Legyetek jók. Puszi, sziasztok! ^^

Nyaralásra készülődve :)

Helló! :)

Gondoltam jelentkezem még így indulás előtt nem sokkal. Nézzük mivel is foglaltam el magam a nyaralás előtti napokban.

Szerdán délután öcsivel mentünk el a biztosítóba, a kocsihoz kellett még papírokat intézni. Aztán aznapra hál istennek be is fejeztük.

Csütörtökön délután Megumival találkoztam, elmentünk kicsit shoppingolni meg persze eladtuk a fél várost... :D Az egyik boltban meg vmi török/arab (fene se tudja) srác műfegyverrel hadonászott meg lövöldözött. Fesztiválozó volt, az tuti, de mind az eladó, mind mi szívbajt kaptunk, aztán még az üzletben is jött utánunk meg az utcán is egy ideig, a haverja meg röhögve kért bocsánatot... attól függően nem nyugodtunk meg... Kicsit kiültünk játszira sörözni, meg hintázni. Meg az egyik kislány megdicsérte a cipőmet. Jó idő, és séta, vagyis a platform szandál a legmegfelelőbb nekem. *-* Aztán kicsit kint lógtunk, majd hazasétáltunk. Itthon kocsit takarítottam, mert hát így nyaralás előtt mindig teljesen kitisztítjuk, meg hát az utóbbi időben elég gyakorta volt teherkocsinak használva az egyszerű Suzuki személygépkocsink... Na mindegy. Szóval szépen megcsináltam, megöntöztem a teraszon, az udvaron a virágokat, az elszáradt leveleket/virágokat leszedtem, felszedtem. Az új lakásban is porszívóztam, mert hát ott is elég katasztrofális a helyzet. Még egy ideig mondjuk marad is, igaz 19.-étől apu kiadja a nagynénje barátnőjének arra a hétvégére... Apumat is ez fogja egyszer a sírba vinni, vagy a lobbanékonysága - ami engem is. (Hát igen, volt kitől örökölnöm az ilyesmit...) Este már csak pihenőztem, Meg-gel és Etsuo-val dumáltam, bár az utóbbival lehet megint sokáig. Igaz hajnali fél 2-ig biztos, hogy nem aludtam. Minden bajom volt. Kisebb pánikroham szerintem, bár ki tudja.

Pénteken délelőtt kicsit filmeztem, rendet raktam, majd mentem ki segíteni a konyhára. Mit ne mondjak, ilyenkor áll a bál a lakásban. Mit vigyünk, mit ne hagyjunk itthon, stb. Nálunk kész tervezést igényel, ha nyaralni megyünk. Tényleg van vagy rakásnyi lista mindenkinél, nehogy valamit is itthon hagyjunk. Meg persze nagypapámra is mi szoktunk főzni vagy mi rendelünk neki kaját, aztán így el lehet hinni, hogy úgy főzünk, hogy neki is legyen 2-3 napra kajája és persze nekünk is még ott a nyaralásra. De ilyenkor vmi tepsis  húsit sütünk, aztán ahhoz van zsír, anyuék meg szeretik, aztán azt is tudunk ott enni. Szóval azért felkészülünk. Meg azért egyszerűbb is meg azért olcsóbb. Bár ha az országba maradunk akkor úgy is körülbelül ugyan annyi pénz elmegy, mint így, szóval nem panaszkodom. Csak hát hosszabb az út. Na nem ez a lényeg. Szóval kész idegbetegség van apun is, rajtam csak a folyamatos aggódás, bár az azért megszokható. Szóval krumplit hámoztam, meg a petrezselyem szárát szedtem le, meg hagymát pucoltam. Finom petrezselymes krumplit is csináltunk. ^^ A kocsiba már nagy részben be van pakolva, még reggelre marad 1-2 dolog, de hát kellenek még cuccok reggelre. Mondjuk ami nekem kell azt szerintem éjjel fogom bepakolni, hisz a laptop még kell. Remélem nem éjszaka közepén jut eszébe frissítéseket telepíteni, mert nem tudom mit csinálok... És mivel ez a legnagyobb cucc, tényleg csak reggel tudom berakni.:s Hihetetlen... vagy még tesztelem a táskám kapacitását ehhez... A másik jó kérdés, hogy fogok én 9 környékén aludni? Napok óta nem alszom rendesen, korán meg pláne nem, most sem fog menni... eddig sem ment, bár utána egész nap pörögtem, és nem volt gond. x) Valahogy éjjel minden zajra felfigyelek, tavaly előtt például fél 12-kor még egy bogarat kergettem át a szobán... aztán utána a parkettán végezte bogárölő spraybe ragadva, lábak nélkül. Utálom a bogarakat. -.-" Hogy az idén mire fogok felfigyelni vagy épp szórakozni, nem tudom, de hogy aludni nem fogok, az is fix. És 2 körül már csörög az ébresztő. Hosszú lesz az a szombat, de én felkészültem, és már vár a tengerpart. :))) 

De most búcsúzom, még biztos akad valami, amiben segítenem kell. :) Aztán kellemes hetet, ahogy tudok mindenképp jelentkezem. :) Ha tehetitek lessetek fel, mert lehet lesz már újdonság. :) De most már tényleg megyek. Sok-sok puszi mindegyikőtöknek, sziasztok! ^^

Mert olvasni jó (:

Nem vagyok tipikusan az a csaj, aki imád olvasni, sőt az elmúlt pár évig kifejezetten utáltam. Míg mindenki Harry Pottert vagy hasonlókat olvasott, én inkább tv-t lestem vagy a gépen találtam fel magam. Aztán lassacskán szoktam rá a fanfiction-ökre. Ott is eléggé válogatok, hogy mit olvasok el, de ha tényleg olyan, nem rakom le. Úgy laza 4 éve vagyok hajlandó olvasni. Ami tőlem furcsa, de például az Alkonyat mind a 4 kötetét olvastam. Volt egy egy hónapos Twilight őrületem, de szerencsére tényleg nem tartott sokáig. Idén például A szürke 50 árnyalatát kezdtem el olvasni, de még mindig nem fejeztem be. Tavaly Bad girl könyv volt terítéken, előtte Evernight meg egy másik vámpíros történet. És nyaralás alatt. Ez mellett meg persze sorra gyűjtöttem a mangákat, amiket persze újra és újra elolvasok, mert nem bírom lerakni. =3 Aztán így 2008-09 környékén találtam rá az Anime Fanfiction Style-ra. Rakásnyi anime/manga/film alapján íródott történetekkel találkoztam, vagy épp saját regényekkel. Ugye az oldalon megtalálható Death = Love is onnan volt. Először Yu yu hakusho témában olvastam, majd jött az Inuyasha, aztán végül a Naruto. Ma már szinte csak az utolsó van meg, de mondjuk azért keményen válogatok ezekből is. x) Ezek mellett pedig a saját regények között találtam nagyon jókat. Úgy másfél éve a fentebb említett Death=Love fogott meg, vagy épp a most bemutatni készülő történethez hasonló Héé, nem vagyok fiú c. alkotás. Amit jelenleg olvasok, az pedig a Csak tökösen! Igazából egy kaptafa mind a kettő, mégis imádom őket. Tipikus csaj beöltözik fiúnak, és egy fiúiskolába kerül. De miért is van szükség az álcázásra, lebuknak-e, és a többiek hogyan fogadják. És persze a többi bonyodalom. Nem tudom, nekem mindkét sztori elsőre elnyerte a tetszésem, és tök izgatottan olvasom őket. Az elsőt épp nem, mert szünetel, de a másikat igen. ^^ Igaz, az Ouran high school host club is mennyire a kedvencem lett mikor megnéztem live action-be meg anime-be. :D Na de be is fejezem, olvasgatok még. És már csak két nap itthon és irány nyaralni. Addig mg jelentkezem. Puszi ^^

-.-"

Mit szeretek nagyon is? Amikor akkor jutok vki eszébe, ha kell valami. Édes drága húgicám, Midori éppen megtalált úgy közel 1 év után (jó decemberben beszéltünk, de akkor miattam kellett...). A lényeg, hogy egy egész híres fesztivál lesz a városban, aztán arra ismét ellátogat és akkor találkozhatnánk, mehetnénk strandra, stb... Tavaly is volt, akkor én vártam őket az állomáson, így évente összefutunk egyszer. Na már most, tavaly is úgy volt napközben összefutunk a városban, kicsit együtt lógunk mégiscsak nagyon jó barátok vagyunk, szinte már nővérek... aha, abba az 5 napba eszébe sem jutottam. -.-" Persze, kissé kiakadtam. Közös barátokkal is beszéltünk, hogy nagyon megváltozott meg minden, én meg mivel nem voltam annyira a mindennapjai része, annyira nem láttam ezt.:S Nálam nem meglepő, hogyha az emberek egy időre eltűnnek az életemből, hisz az elmúlt 5(?) évben már harmadszorra tér úgy-ahogy vissza. De pasitémában ezt már kifejtettem anno... Hogy a héten milyen vonatkoztatása lesz ennek az egésznek, nem tudom. Kiderül úgy is. Bár azért nekem most már a nyaralásra is kéne összpontosítanom, mert hát az sem 5 perces meló... Na mindegy. Lesz, ahogy lesz, ússzunk szépen az árral...
Hiroshi meg a faszért sem áll le, 23.-a óta nem hívott a mai napig, bár nem hallottam a hívást (szerencsémre).   Lassan 3 hete nem veszem fel a telefont, nem lehet rájönni, hogy nem akarok vele beszélni? -.-" Take meg persze, hogy nem csinál semmit, kiakad, és ennyi. Baszki... Nyugis nyaram sosem volt, max mikor nyaralok, persze, akkor is fellépnek apróbb gondok, de mégis elhanyagolhatóbbak... -.-" Miért nem megy minden úgy, ahogy én szeretném? :/