Kimaradt hét pótlása

Hy!

Igen, visszatértem, és tényleg írok. Most már kicsit visszafogottabban és titkosabban. Neveket nem változtatok, nincs értelme. Még ha tudják is ki kicsoda, nincs értelme. Ez az életem. Vagyis leírom mi minden történnek velem. Ami egyáltalán nem vicces. Mert, ha vmi szatíra lenne, és ők lennének a szereplők, szívesebben röhögnék. Gyűlölöm őket – nem a blog miatt, ha még csak az lenne, de eleget szenvedtem néhányuk hülyesége miatt az elmúlt 5 év során, és most már le szeretném zárni. Állítólagosan felnőtt nő vagyok – a viselkedésemen nem látszik mondjuk, de a lényeg, hogy az ilyen gyerekes szarokat abba kéne hagynom. Mind a C-ben, mind a D-ben én voltam a legfiatalabb, és néha több eszem van, mint a nálam idősebbeknek. Jó, az érettség és a felfogás nem korfüggő, de azért azt lehetne hinni, hogy 20 évesen az ember már érett annyira, hogy nem úgy viselkedik, mint egy ovis. Bár tévedni emberi dolog és néha egy kis hülyéskedés belefér, de amiket ezek művelnek, előbb gondolná az ember, hogy 5 évesek, mint 20.  De nem ez a témája a hétnek.
20-tól tart 26-ig a hét, de csak összefoglalom mi történt. Előző hétvége uncsin telt, itthon voltam, ki sem keltem az ágyból. Nem volt erőm hozzá. Tanulni nem kellett, így igazán nem volt semmi említésre méltó. Hétköznapokon rendesen volt a suli, hétfőn derült ki a blog, így amint lehetőségem nyílt rá, letiltottam a hozzáférhetőséget. Sok jó jegyet kaptam, 6 db 5-öst, egy 4/5-öt. Egész jó az utolsó előtti hétre. Nem volt már szinte semmi, punnyadás végig. Tesi volt jó, mert padtársnémmal végig hülyültünk. Röpiztünk ketten, de annyit bénáztunk és nevettünk együtt. Rég éreztünk magunkat ennyire jól. Délutánonként kész depis hangulat tört rám, kedvem sem volt szinte semmihez, így itthon ültem és Gossip girlt néztem. 
Ayame egy-két mondata volt furcsa 20.-án. Aznap együtt jöttünk haza, és a régi szokásos helyünknél álltunk le dumálni. Megkérdezte mi van Itsukival. Na igen, mostanában már alig beszélek vele, néha-néha dumálunk FB-on, de amúgy semmi sincs. Kb ez volt a válaszom neki is. Ő erre, hogy nem érti, hisz múltkor (lsd. ápr. 18.-ai bejegyzés) a buszon máshogy jött le. Tudom, nem volt különösképp semmi akkor. Vagyis én nem tudtam róla, mivel mi Saekoval annyit tudtunk, hogy hátrajött hozzánk aznap a buszon és pár percig dumáltunk. Na Ayame olyat mondott, hogy látásból már felismeri, így a buszon ő is kiszúrta. Aha, és állítólag Itsuki végig engem lesett és már a száját nyalta… Mondott még olyat is Ayame, hogy már azt várta, mikor kezd el nyálazni a nagy bámulásban. Na jönnek az ellenérvek: 1. Baromira nagy tömeg volt, belőlem nem sokat láthatott, max a táskám, mert szerintem, eléggé takarásban voltam. 2. Miért pont engem nézne, mikor nem akar tőlem semmit. Meg rajtam kívül még volt 1-2 csaj a buszon. 3. Ayame a szememben inkább egy kétszínű, hazudozó lány, mint egy olyan, akinek beveszem a meséit. Vagyis nem nagyon hiszem el, amiket mond. Meg ha Itsuki tényleg akarna valamit, akkor csak elém merne állni és nem elrejtőzik. Könyörgöm, 21 éves, ennyire nem gyerekes. Tudom, én sem ismerem annyira, de nem ilyennek ismertem meg, így közel 8 hónap távlatából. Meg ahogy anno megfogalmaztuk:

Caty: mondjuk én sem a komolyságomról vagyok ismerhető, de tudom mikor kell viselkedni

Itsuki: hát énis ilyenvagyok :)

Na igen. De úgy különösképp nem volt semmi, depis hangulat, idióta osztálytársak, és természetesen a haverok, akik ott vannak, mikor az ember a padlón van. Ezzel telt el a hét.

Igen, befejeztem, de csak mára. Nem kell aggódni, jön is a kövi. Na legyetek jók, puszi: Caty