Mint láthattátok az elmúlt időben zárolva volt a blog. Ezt egy olyan embernek köszönhettük, akiben eddig megbíztam, és most ezzel a lépésével nagyon sokat zuhant a szemembe.
Tudom, hogy nem véletlenül találták meg a blogot az osztálytársaim, min. 3 szavas egyezés kell, hogy a google kiadja találatként. Lenyomoztam, tudom. Mindegy mi az a 3 szó, de aki elindította a lavinát, és megmutatta x személynek... Egyik sem ismer, úgy alkot rólam véleményt, nem tudja mit miért teszek, és semmi köze sincs sem a viselkedésemhez, sem az öltözködésemhez, se a kapcsolataimhoz és legfőképpen nem az életemhez. 4 személy van abba a közösségben, akik megérdemlik, hogy az ismerőseimnek mondják magukat. A többi meg elmehet máshová. Mert nem volt senkiben sem annyi, hogy elmondja. Szarul érintett, de rájön az ember, hogy kikben bízhat meg. És kijelentem - már nem tudom hányadszorra, de gyűlölöm őket.
Azt, hogy mennyien tudták meg a blog létezését, nem tudom. Mivel már elég sok idő eltelt a bezárás óta és eléggé lement a látogatók száma, így nem tudom mennyire tudom újra fellendíteni, de idővel minden elválik.
Ha a kedves osztályom újra visszatévedne ide, csak annyit üzenek nekik, hogy ahhoz képest, hogy elmúltak 19-20 évesek, úgy viselkednek, mint az óvodások. Azt hittétek magatokról, ha elolvassátok és egy-két érdekesebb dolgot megtudok, akkor röhöghettek rajtam vagy uralkodhattok felettem? Nem nyertetek. Nem vagyok olyan naiv, mint aminek kitűntem. De örülök, hogy érettebb vagyok nálatok, mert ennyi szerencsétlen, önző, feltűnési viszketegségben élő emberrel ritkán hoz össze a sors. És azt kívánom, hogy mihelyst lemegy ez a tanév, soha ne gyertek a közelembe, fogjátok fel úgy, hogy meghaltam. Nekem csak könnyebb lesz. És az ilyen idióták miatt, egész szép akadályokat léphettem át. Hogy felnőttem-e, nem tudom. De kezdem úgy érezni. Nektek köszönhetem, de még mindig utállak titeket, és ez nem fog változni! Bármennyi bejegyzésben gúnyolódhatok rajtatok, felfogni úgy sem fogjátok, megváltozni és viselkedni nem tanultok meg, így szerintem sok értelme nincs az egésznek. Ha nektek az a célotok, hogy olyanok legyetek, mint az 5 évesek, akkor gratulálok, elértétek azt a szintet. De nyugalom, innen már lejjebb (talán) nem süllyedtek. Bár ha belegondolok, igen. Nem érdekel mit gondoltok, nevettek-e rajtam, de ebből látszik, érettebb vagyok nálatok. Nekem még van lelkiismeretem és gerincem. Nektek már nincs jó ideje. De egy valamit kívánok nektek. Kerüljetek olyan helyzetbe, és érezzétek, hogy mennyire szar érzés. Tudnék egy-két dolgot mondani, de nem olyan vagyok, aki másokon nevet, és rosszat akar nekik. Amit pár sorra feljebb írtam, az nem rossz szándékból volt, hanem hogy tudjátok, hogy mit éreznek azok, akiken/t ti átgázoltok/megbántotok. Mert nekik még vannak érzéseik, amik nektek már nincsenek.
Sosem írtam ennyit, és ráadásul ez tényleg az érzéseimet, felfogásaimat írja le. Valakinek nem tetszik, de annak meg annyit üzenek, húzzon el innen a francba, mert semmi keresnivalója a blogomon. És ami még ide jön, ez egy blog, és én naplónak használom - bár eredeti funkciója a virtuális napló, de ma már szinte minden megtalálható rajta - és mivel az, ezért azt tartalmazza, mi történik velem. Ezért senkinek semmi beleszólása, hogy miért/hogyan teszek. És egyáltalán nem nevetséges, mert néha mások hibájából is lehet tanulni. Én is tanulok mind a sajátomból és megpróbálok másokéból is. Oké, nem mindig jön össze, de ha én is elkövetek egy hibát, utána azon vagyok, hogy kijavíthassam. Lehet rá férne másra is. Ha bárkit megbántottam volna, attól elnézést kérek.
Akik meg olvassák/olvasták a blogom, azoktól elnézést kérek a zárásért, de úgy érzem - így utólag - rám fért, és újult erővel, érettebben folytatom tovább. Igaz, rájöttem, hogy nem kell a legbensőbb titkaimat is kifecsegnem, hisz még mindig az interneten vagyunk, és ott semmi sem marad titok. Lehet túl sok Gossip girlt néztem, de van benne valami. De a szünet alatt nem hagytam abba, két új rész van, illetve hamarosan jön az összefoglaló, mi is történt velem abban közel másfél hétben, amíg távol voltam.
Legyetek jók, és várlak vissza Titeket! Sok puszi: Pink Caty :)
Sosem írtam ennyit, és ráadásul ez tényleg az érzéseimet, felfogásaimat írja le. Valakinek nem tetszik, de annak meg annyit üzenek, húzzon el innen a francba, mert semmi keresnivalója a blogomon. És ami még ide jön, ez egy blog, és én naplónak használom - bár eredeti funkciója a virtuális napló, de ma már szinte minden megtalálható rajta - és mivel az, ezért azt tartalmazza, mi történik velem. Ezért senkinek semmi beleszólása, hogy miért/hogyan teszek. És egyáltalán nem nevetséges, mert néha mások hibájából is lehet tanulni. Én is tanulok mind a sajátomból és megpróbálok másokéból is. Oké, nem mindig jön össze, de ha én is elkövetek egy hibát, utána azon vagyok, hogy kijavíthassam. Lehet rá férne másra is. Ha bárkit megbántottam volna, attól elnézést kérek.
Akik meg olvassák/olvasták a blogom, azoktól elnézést kérek a zárásért, de úgy érzem - így utólag - rám fért, és újult erővel, érettebben folytatom tovább. Igaz, rájöttem, hogy nem kell a legbensőbb titkaimat is kifecsegnem, hisz még mindig az interneten vagyunk, és ott semmi sem marad titok. Lehet túl sok Gossip girlt néztem, de van benne valami. De a szünet alatt nem hagytam abba, két új rész van, illetve hamarosan jön az összefoglaló, mi is történt velem abban közel másfél hétben, amíg távol voltam.
Legyetek jók, és várlak vissza Titeket! Sok puszi: Pink Caty :)
2012.05.01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése