Itt is volnék a második nyaralásommal, ami nem máshol volt, mint Etsuoéknál. Talán így nem tűnik nagy dolognak, de én most jártam náluk először (és utoljára?!), és álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg lejutok. Na igen, voltak olyan pillanatok, amikor elképzelhetetlen volt, hogy leszünk újra ennyire jóban. Bár én örülök, hogy így történt. :) De szerintem el is kezdem mesélni, hogy is kezdődött az egész, igaz ez sem lesz egy rövid bejegyzés.
Talán tavasszal beszélgettünk Etsuo anyukájával arról, hogy valamikor a nyáron lemehetnék meglátogatni őket, mert ő nagyon örülne neki, meg persze, hogy végre személyesen is találkozzunk - igaz, ez a része korábban összejött. Etsuon egy ideig még azt vettem észre, nem örülne a dolognak, de szerencsére változott a véleménye, így augusztus első hétvégéjére le is beszéltük a dolgot. Nyári szünet lévén náluk mindenki otthon volt, így nem volt különösebb baj, hogy már 1-jén, pénteken az egy órási vonattal Naruval leindultunk. 1 átszállás, és úgy körülbelül 3 órás út után megérkeztünk. Etsuo várt minket az állomáson, majd kocsiba bepakolva, kicsit körbejártuk a várost, majd úgy mentünk hozzájuk. Náluk már vártak ránk, még a border collie kutyával is rögtön megbarátkoztam. ^-^ Végre személyesen is megismertem a kisebbik öccsét, nagyon aranyos kisfiú. A nagyobbik öccsével már ugye találkoztam, most is elég visszafogott volt. Bent az elején csak beszélgettünk, vittünk ajándékot is, bor, csokoládé és tengeri lények formájában, én ezenkívül almás pitét sütöttem. Múltkor cseresznyés pitét küldtem, és az is ízlett nekik, meg ahogy levettem ez is. :) Aztán ettünk pár falatot, majd úgy voltunk vele, hogy kicsit sétáljunk a kis városban. Közben még anyuval is beszéltem telefonon, hogy ne aggódjon miattam. Kis eső miatt egy fél órát még a bejáratnál a teraszon beszélgettünk és kutyáztunk, majd elindultunk. Igaz, nekem akkor még nem épp indult be a tájékozódási képességem, ami azért vasárnap estére se épp javult. x) Bár nem ez a lényeg. Megnéztük a fő teret, baromi hangulatos, kicsit sétálgattunk a környéken, majd hazamentünk. Még beszélgettünk vagy 11-ig a családdal, mikor ők elindultak feküdni meg fürdeni, mi hármasban még kint a teraszon beszélgettünk egy kicsit, bár közbe én is gyors lezuhanyoztam. Később Etsuo szobáját támadtuk be, mert hát nem ártana megnézni a kuckóját. Igaz, webkamerán már láttam alig 2 éve, de hát mégsem ugyan az! :D Aztán kértem tőle pizsinek valót, mert hát megígérte, hogy amíg náluk vagyok, kapok bayernes mezt aludni. x) Tudom, nem arra való, de úgy tetszik. ^^ Bár kaptam vagy egy tucat mezt magam mellé, hogy válogassak, poénból még fel is próbáltam 1-2-öt, majd a múltkorit kiválasztottam, a többit szépen összehajtogattam. Meg közbe plüss állatokat nézegettem és rendezgettem, meg mindent meglestem a szobában. x) Etsuo biztos örült nekem, Naru csak a fejét foghatta. xD Kaptam képet is bayernes mezzel és ágyneművel, plüsskacsát ölelgetve. (Nekem is van cuki kacsás plüssöm. ^^) Meg találtunk valami nagyon jó könyvet a felvilágosításról, szóval muszáj volt az végignézni. x) Nem volt benne újdonság, bár 1-2 képnél azért lestünk, hogy azt hogyan is gondolták. Aztán talán hajnali 1-kor feladtuk, és mentünk aludni.
Szombaton már vagy 8 után fent voltam, pedig volt vagy hajnali 2, mire elaludtam, mégse éreztem magam fáradtnak. Végül amíg kintről nem jöttek zajok, addig mi sem mentünk ki Naruval. Ja, mert egy szobát kaptunk, külön ággyal. Végülis nem zavart, öcsémmel 18 éves koromig voltam egy szobában. Szóval szombaton szépen a konyhán gyűltünk össze, majd a fiúk úgy 11 tájban úgy döntöttek, lassan nekiállni a pörköltnek. Etsuo anyukájával így hagymát szeleteltünk, Naru addig megcsinálta a hús aprítását. Majd ezek végeztével a fiúk kimentek, hogy ott folytassák a teendőket. Etsuo apukája meg előtte csinált tűzet, hogy legyen hol bográcsozni. Amíg a fiúk kint ténykedtek, addig Tomoko nénivel (tudom, tegezhetem, csak úgy megmaradt korábbról a nénizés) készítettünk tiramisut és Etsuo kedvencét, csokis cookie-t. :) Néha-néha a fiúkák is bejöttek sörért vagy épp fűszerekért. De ahhoz képest, hogy kevesebb mint egy napja voltam ott, nagyon jól és otthonosan éreztem magam, meg örültem, hogy segíthettem. :) Etsuo nagymamája is jött át a délelőtt folyamán, még emlékezett rám, tök jól esett, hogy 1,5 év után is megismert. :3 Aztán 2 körül szépen megterítettünk, és ültünk is le ebédelni. Persze előtte aperitif gyanánt Etsuoék féle birsalma pálinka. Íme a pörkölt a'lá Naru és a csokis cookie, almás pite desszertnek:
Ebéd után pedig a nappaliban maradtunk, és megnéztük Etsuoék pár családi videóját. Kisbaba korától kezdve láttam a srácokat, és nagyon aranyosak voltak. Meg annyira jó volt belepillantani náluk milyen volt az az idő, ami nálunk. Nálunk is készült kép, videó és tényleg jól esett, hogy másét is láthattam. Korábban erre nem volt példa. Meg azért hasonló volt, mert Etsuo nagyobbik öccse '95-ben született, ahogy az én tesóm is, és ők az év novemberében költöztek a mostani házukba, mi pedig '96 novemberében, pláne ők is maguk építették fel a családi otthont, ahogy a szüleim is. Szóval örültem a párhuzamoknak. Tudom nagyon furán hangzik, csak elég érzékeny és szentimentális vagyok mostanában, ki tudja miért. x') Na de vissza a cselekményhez. A videók megnézése után előkerült a táskámból az alkoholos filc is... Na igen, Etsuo bánja ezt általában, hisz mindig őt firkálom össze. Most is szépen kidekoráltam a felkarját és a hátát is... Szerintem anyukája is örült, mikor a fehér pléd kicsit olyan lett. Meg természetesen egymást idegeltük a legjobb módszereinkkel... x) Aztán végül, hogy a felesleges energiákat levezessük, inkább elmentünk otthonról sétálni. Bejártuk a parkot, én egy csomót fotóztam, készültek közös képek a kastély előtti szökőkútnál is. Az idő nagyszerű volt, kellemesen el is fáradtam, bár a párás levegőt azért megéreztem. Végül 7-8 környékén beültünk az egyik klubba. Úgy fél 10-ig csücsültünk ott, addig persze hülyéskedtünk, Narut próbáltuk kikészíteni a barátnőjével, meg mi egymást kicsit Etsuoval, ami már nálunk megszokott. Addigra már kissé fáztam, pedig nem volt annyira hideg. Utána szépen lefürödtünk, még kicsit beszélgettünk a családdal, majd ők mentek fel pihenni. Mi még egy ideig bent voltunk, majd kiültünk a teraszra. A pörkölthöz használt maradék bort Etsuo kitöltötte nekünk, Naru meg maradt a jól bevált sörénél. Később azért a pálinka is előkerült, mondjuk azt már lehet nem kellett volna. Meg hátramásztunk a kert másik részére, ahol befoglaltuk a hintaágyat. Igaz, én ténylegesen hintának használtam volna, de Etsuonak nem tetszett az ötletem, így mindig megállította. :/ Naru az hol velünk beszélgetett, vagy a tabletjén beszélgetett Kiyokoval. Ja igen, azt még nem mondtam ki is a barátnője, nem más, mint Ikuto húga. :D Lehetett már rá korábban számítani, de most jött el az idő. Naru ki ne nyírj. :D ^.- Aztán utána én már a fagyásom miatt nyafogtam a többieknek, hogy menjünk be, így a nappalit választottuk ki bázisnak. Ökörködtünk még egy ideig, majd mentünk aludni. Kaptam estére plüsskacsát (is) alvótársnak, de kevésbé volt rá szükségem, pláne hogy volt vagy fél 5 - ha nem több, mire elaludtam.
A poén, 8 körül már megint fent voltam, de hát az alvótársat nem ébresztjük fel... Végül fél 9 fele már megint a konyhán ücsörögve találtuk magunkat kávézás közben. Bár 10-re már szarul voltam, hasfájás, hányinger és fejfájás... -.-" Így ugrott nagyjából a vasárnapi program is. A délelőttöt kb pizsiben ülve töltöttem a konyhán, később a fiúkhoz is felnéztem, hogy állnak a honlappal, bár nekem az felér egy kínai írással. Még a webprogramozás se az erősségem - kivéve a html... Végül 3 körül lementünk ebédelni is, mert hát azért valamit nem ártana enni. Később a fiúk elmentek bevásárolni is, mi addig Tomoko nénivel beszélgettünk tovább. Annyira jó társaság. ^^ Aztán a fiúk hoztak fagyit, így fagyizni is nekiálltunk, meg közbe én újságot olvasgattam, meg focimeccs is ment, azt néztük egy ideig, meg közbe chipset is majszoltunk. Aztán nem tudom már megint mi ütött belénk, de Etsuoval egymást kezdtük el csapkodni újsággal... Szerintetek? Anyuja már olyan viccekkel jött, hogy a szerelmes óvodások csinálnak ilyeneket. Na jól van ám. x'3 Aztán végül úgy döntöttünk, hogy aznap is megyünk sétálni, csak most más felé. Bár nagyon a helymeghatározó képességem most nem volt épp a csúcson, de a többiek tudták merre megyünk. Az autópálya feletti hídra is kiálltunk, tök jó volt onnan fentről nézni a száguldó autókat. Aztán végül az egyik kocsmába ültünk be kicsit, fiúk söröztek, én kóláztam. Aztán 9 felé hazaindultunk. Még boltba beugrottunk sörért a srácoknak. Otthon gyors fürdés, majd az I give it a year c. filmet lestük meg, majd a nyaralási képeket is megmutattuk egymásnak. A srácokkal mi még este kicsit kiültünk a hintaágyba beszélgetni meg hülyéskedni, de éjféltájban már villámlott és dörgött is, aztán végül vihar lett.
Reggel ismét korán keltünk, mert hát aznap már indultunk is haza Naruval. Mi 8 környékén már fent voltunk, szépen el is készültünk, majd mentünk kelteni Etsuot. Most valamivel lassabban kelt fel, pedig aztán csikiztem, plüssivel nyaggattam. Végül azért lejutottunk a konyhába, ahol csinált nekünk kávét, meg nekem teát is. Aztán végül a szülők is lassan felkeltek, mi Naruval összepakoltunk, és lassan indultunk is ki az állomásra. Gyors búcsú, még egy utolsó simogatás a kutyulinak, és Etsuo kocsival kivitt minket az állomásra. A vonat gyorsan megvolt, majd el is helyezkedtünk, még pár utolsó mondat, puszi, kézfogás, és végül mi elindulunk. Hazafelé már sokkal gyorsabbnak tűnt az út, mind odafelé, de egyben hazaérkeztünk, kicsit szomorúan, de sok emlékkel, és egy nagyszerű hétvégével a hátunk mögött. :)
Innen is köszönöm még egyszer Etsuoéknak a meghívást, és persze azt is, hogy ott lehettünk. :) Nagyszerűen éreztük magunkat - szerintem Naru nevében is mondhatom, - és hogy egyik legjobb hétvégénk volt. :)
Most pedig búcsúzom, hamarosan jelentkezem. Sok puszi, sziasztok! :)
Reggel ismét korán keltünk, mert hát aznap már indultunk is haza Naruval. Mi 8 környékén már fent voltunk, szépen el is készültünk, majd mentünk kelteni Etsuot. Most valamivel lassabban kelt fel, pedig aztán csikiztem, plüssivel nyaggattam. Végül azért lejutottunk a konyhába, ahol csinált nekünk kávét, meg nekem teát is. Aztán végül a szülők is lassan felkeltek, mi Naruval összepakoltunk, és lassan indultunk is ki az állomásra. Gyors búcsú, még egy utolsó simogatás a kutyulinak, és Etsuo kocsival kivitt minket az állomásra. A vonat gyorsan megvolt, majd el is helyezkedtünk, még pár utolsó mondat, puszi, kézfogás, és végül mi elindulunk. Hazafelé már sokkal gyorsabbnak tűnt az út, mind odafelé, de egyben hazaérkeztünk, kicsit szomorúan, de sok emlékkel, és egy nagyszerű hétvégével a hátunk mögött. :)
Innen is köszönöm még egyszer Etsuoéknak a meghívást, és persze azt is, hogy ott lehettünk. :) Nagyszerűen éreztük magunkat - szerintem Naru nevében is mondhatom, - és hogy egyik legjobb hétvégénk volt. :)
Most pedig búcsúzom, hamarosan jelentkezem. Sok puszi, sziasztok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése