Halihó!
Tudom, régen jártam erre és még mindig nem a családi nyaralást, vagy a két nagyon jó hétvégémet mesélem el az utóbbi hetekből. Ígérem jön az is, de majd csak ezek után.
Szóval hol is kezdjem? Talán ott jó lesz, hogy imádok nyafogni, hogy én senkinek sem kellek, mert ilyen vagyok, olyan vagyok. A véleményemről magamról nem változott továbbra sem. A gondom ott kezdődik mikor már olyan pasik szakadnak a nyakamba, akiket életemben nem láttam, csak vaktában bejelölgetnek facebookon és azt bizonygatják, hogy nekik kellek és szeretnek, bejövök nekik meg a többi. Alig indultam el és jöttem haza Etsuoéktól 5 pasi kért találkát, abból egy Naruki, vele is csak beszélgetni és újságért menni, egy pedig Itsuki, vele meg néha szívesen elmegyek inni valahová, bár ma már csak beszélgetni és hülyéskedni. De nem is ez a lényeg... Egy papnak készülő srác, egy 3 szakmás mixerfiú ill. egy gépészmérnök szerű pasi van a nyakamon, és nem tudok velük mit kezdeni. Gyere le vonattal az 57 km-re lévő városba, mert az kb félút mindkettőnknek, és az utolsó vonattal menj haza... De a vonaton már találkozunk. Persze, pont utaznék egy vadidegen miatt 1 órát. Ma is felhívott, vonatmenetrendet is leírta... Maximum ha látnék benne fantáziát, de még be sem jön. Pláne facebook alapján hogy ismerjem fel. Meg egy idegen városban, ahol eddig talán 1x jártam, akkor is kisebb koromba a szüleimmel. A tájékozódás meg nem épp az én asztalom. A mixeres legalább csütörtök óta nem keresett, talán neki több esze volt és 1 nap után feladta. Bár azzal jött az összes, hogy nehogy pasival térjek haza. Ahhoz is mi közük lenne? A paptanonc meg hát... na őt ma próbáltam koptatni. Utána is én lettem a rossz, mert egy 100 kg-os pappal nem akarok randizni. Aki ismer, az tudja, hogy a külső nálam nem a legfontosabb. Tudom magamról, hogy nem vagyok a legszebb, így pasiknál se a leghelyesebbet keresem. Meg eddig bárki megnézheti a korábbi pasijaimat, vagy akik bejöttek, egyik sem volt az a hű de modellpasi-szépfiú. Szinte átlagosak voltak, a maguk módján helyesek (legalábbis nekem mindenképp), meg volt mindegyikben valami plusz, ami amiatt megszerettem őket. Nem egy olcsó ribanc vagyok vagy egy olyan csaj, akit csak a külsőségek érdekelnek. Ha én szeretek valakit, azt feltétel nélkül szeretem, minden hibájával együtt. De nem szeretek bele mindenkibe, sőt. Nagyon kevés emberbe, pláne a bizalmamat is elég nehéz elnyerni. Van egyfajta mércém, ami alapján választok magamnak párt, de semmi olyan extravagáns dolog, és magamnak se tudom igazán megmagyarázni. Mikor megismerek egy pasit, onnan már szoktam érezni, hogy tudnék-e többet beleképzelni az egészbe vagy sem. Magyarázkodhatok egész álló nap, tök mindegy lenne. Nem hiszem, hogy nagy elvárásaim lennének. Egy tök átlagos pasi is lehet, csak kölcsönösen tudjuk egymást szeretni, elfogadna engem olyannak, amilyen vagyok. Tudom, hogy nem vagyok sem a legszebb, vagy a legokosabb, de még csak a legkedvesebb vagy legtisztelettudóbb sem, nincs semmi különleges tehetségem, az ágyban sem vagyok egy profi, de ha szeretek valakit, annak mindent megadok és arra törekszem, hogy örömet okozzak neki. Egy olyan srácot akarok, aki ha megölel, már attól boldogabb és nyugodtabb vagyok, és biztonságban érezem magam. Komolyan ezek már annyira nagy kérések lennének?
De az ilyen random pasik, akik alig akarnak leszállni rólam a visszautasítás ellenére, és még azzal is jönnek, hogy várnak rám és szeretnek... Ezek mellett csodálkoznak az emberek, ha feszült vagyok vagy idegbeteg? Szóval lassan olyan pasi is jelentkezhetne nálam, akire azért illenek a kritériumaim. Szerintem nem nagy kívánság. Befejezem, megint túlságosan kiakadtam és őszinte voltam...
Hamarosan jövök, mert tényleg van mesélni valóm. Sok puszi, sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése