Halihó!
Na meg is jöttem a nyaralással
végre. Az első rész ne tévesszen meg, nem több részből fog állni a családi
nyaralás. Mindegyikben más-más nyaralásról lesz szó. De most kezdjük el ezzel a
horvát tengerpartról. Vigyázat, hosszú lesz. :) Képeket ajánlatos nagyítással
megnézni. :) /Az összes kép az én tulajdonomat képezi, ezért bármiféle másolása tilos!/
Kozino |
Day 0.
Ezt kivételesen azért veszem
bele, mert elég szépen megguberálta a másnapi indulást. Már szinte teljesen el
voltunk készülve, a kocsi tiszta kívül-belül, már szinte a pakolást néztük, mi
hová fér bele, mikor Miuw anyujáék meglátogattak. Közölték, hogy baj van a
kocsival, nem indul el, most is a szervizben van. Na pff. Akkor most jönnek a
másikkal, vagy mi lesz. Nem, ők délelőtt megvárják, míg megcsinálják a kocsit,
és utánunk jönnek. Na így nekikezdeni a nyaralásnak elég poén volt...
Kozino |
Day 1.
Végül július 18-án, pénteken
hajnalban mi és Miuw keresztanyjáékkal elindultunk Horvátországba. 4-kor
indultunk, most mi haladtunk elöl. Normál tempóval negyed 12-re le is
érkeztünk. A mostani cél Kozino volt, Zadartól úgy 8 km-re fekvő régi
halászfalu. A vendéglátó nővel próbáltam egyeztetni, de az angoltudás azért
elég gyatra volt, és nem mindig értettük meg egymást a nővel. Bár negyed 12-kor
még sehol sem álltak a takarítással, így jó 1,5 órát még tököltünk az épület
előtt. Bár kívülről nem volt nagy eresztés, és ahogy látható volt, még teljesen
kész sincs, még akadtak problémák. Az elején kicsit körbenéztünk a környéken, a
bolt rendesen megvolt, még a közelben lévő jó 500 méteres partszakaszt is
végigjártuk. Fél óra séta után még eszegettünk, és lement az első feles is, bár
tűző napon nem volt a legjobb, nekem elhihetitek. x) Végül negyed 2-kor
elfoglalhattuk a helyet. 2 apartman volt bérelve, az egyik a földszinten 3
hálószobás és hozzá 3 fürdő, fent pedig egy stúdiószoba. Az elosztás pedig úgy
alakult, hogy fent alszanak szüleim, meg 1-2 éjszakára öcsém is, az egyik háló
Miuw szüleié lett, a másik Miuw keresztanyjáéké, a harmadik pedig a
"gyerekeké". Egy kicsit mondjuk átrendeztük a lakást, mert a
gyerekszobába átvittük az egyik egyszemélyes ágyat a másik mellé, hogy 4-en
elférhessünk. 1 szekrény volt, végül egyikünk se használta. x) Mindenki a
bőröndjébe vagy sporttáskájában hagyta a ruháit, én meg Miuw a szépészeti meg
hasonló cuccainkat pakoltuk ki a két íróasztalra. x) Aztán a kirakodás után
beüzemeltük a tv-t illetve az internetet. Egyikünk se bírta ki net nélkül...
Meg persze gyors helyzetjelentés az otthoniaknak, aztán irány a part. Az egyik
placcot már akkor lefoglaltuk a hétre. Még csak heten voltunk, de már elkezdtük
élvezni a nyaralást. Fürdés, napozás, fotózás. Aztán talán 7-ig lehettünk kint,
utána mindenki nekiállt vacsizni, és lefürdeni. Este fent voltam neten,
sorozatoztam és a többiekkel beszélgettem. Vagyis Naruval és Etsuoval. Másokkal
nagyon ritkán beszélgetek. Aztán úgy 11 körül megjöttek Miuw-ék, folytatódott a
piálás és a kártyaparti. Bár talán 1-ig, ha maradtunk. Bár mi így gyerekek még
vagy egy órát hülyéskedtünk a szobában, öcsém legnagyobb örömére.
Kozino |
Day 2.
Szombaton már 8 körül keltünk,
majd mi öcsivel felmentünk az emeletre, ahol kivételesen rendesen reggeliztem.
A reggeli után, összepakoltunk és irány a strand. Nagyszerű időnk volt,
napoztam, olvastam és persze úsztam. Annyira jó volt. Igaz, az elején még kissé
hűvös volt a víz, de nem érdekelt. Imádtam ott lenni. Meg természetesen egy
csomót fotóztam és videóztam is. Öcsi meg elkezdett a kagylókon kívül
tengerisünt is szedni, lestek is ránk egy páran, hogy mi a fenét csinálunk. x)
Aztán 1 környékén vissza a szállásra, ebéd, egy kis pihenés, majd újra ki. A
program a délelőtti volt, de annyi jó volt. *-* Aznap is úgy 7-ig lehettünk
kint, majd haza. Vacsora, fürdés, és az esti kártyaparti, én laptop, Miuw hol
sims, hol facebook és skype. A többiek általában kártyáztak. Bár a cherrys kóla
még mindig isteni. Aztán úgy 11 környékén adta fel a banda, és mindenki
elvonult a saját szobájába aludni. Mi azért nagy részben még beszélgettünk egy
jó ideig. De talán a hajnali 1 órás elalvás relatívnak tűnik.
Kozino |
Day 3.
Vasárnap is folytatódott az
előző napi program, bár öcsém délutánra már sztrájkot hirdetett, hogy ő nem fog
kijönni a partra, és inkább bent marad a lakásban. Délelőtt Zatonba mentünk át,
ott valamivel melegebb volt a víz és apró köves és homokos. Na igen,
elkagylóztunk. De szerencsére nagyszerű időnk volt, zenét hallgattam, olvastam,
és úsztam. Este pedig a szokásos folyamat ment.
Kozino |
Day 4.
Hát a hétfő nem volt a
kedvencünk. Reggelre szó szerint megkaptuk a vihart, aminek egyáltalán nem
örültünk. A ciki az volt, hogy még a net is elment. Gondolhatjátok… Pláne a
rossz idő végett, a délelőttöt a lakásban töltöttük. Jó egy órát még el is
szundítottam anyuék ágyában, míg ők ebédet főztek. Net az hol volt, hol nem,
öcsi néha átkozta az egészet, velem együtt. Ő játszott, én beszélgettem. Aztán
végül megbeszéltük, hogy délután elmegyünk Zadarba, ha már mást nem épp tudunk
csinálni. Így délután 4-re szépen el is készültünk. Először beugrottunk
Zadarban egy élelmiszerüzletbe, majd mentünk a belváros felé. Ott parkoltunk,
ahol két évvel ezelőtt is. Az idő nem tűnt túl barátságosnak, de a kocsiban
hagytuk a pulcsit, és napszemüveget és a szalmakalapot is. Majd az óváros felé
vettük az irányt. Gyors kép a két évvel ezelőtti pálmafánál, és nagyjából
bejártuk azokat a helyeket, amiket két éve is. Most kissé tovább is mentünk,
mert anno valami filmforgatás miatt le volt zárva a rész, és nem lehetett
megtekinteni. Valami magas dobra is felmásztunk, igaz nem volt a kedvencem a 13
centis platformcipő és a falatnyi miniszoknyám miatt. Sétát terveztem, és nem
hegymászást. De bokatörés nélkül megúsztam az esetet. Az egyetemet is láttam,
igaz jó messziről, de láttam. x) Mire a félsziget másik felére értünk elkezdett
csöpögni az eső. Egy tíz percig eshetett talán, apró cseppekkel, szóval nem
áztunk meg. Eredetileg este akartunk idejönni, de hát a rossz időre való
tekintettel ütemeztük át a programokat. A tenger hullámzásai miatt a tengeri
sípok is jobban hallhatóak voltak, és még az eső ellenére is sokan voltak. Persze
közben készültek a képek egymásról, a tájról, a hajókról… Még a bazársorba is
bementünk, apunak vettünk új vízi cipőt. Este pedig a két évvel ezelőtti
pizzázóba ültünk be. A pizza ugyan olyan isteni, a hely egyre szebb és nagyobb,
kár hogy most nem kaptunk nyalókát. x) Pedig anno kaptunk! Eddig szinte mindig
volt nyalóka vagy pálinka. :( xD Közben valami sorozat is ment, azt lestem,
nagyon tetszett. Zenés, fiatalos, bár elég szappanoperás volt, de kivételesen
horvát volt. A címe nincs meg, de talán utána nyomozok majd. Este még kicsit
beszélgettünk, majd úgy a szokott időben mentünk aludni.
Zadar |
Day 5.
Mivel keddre sem javult nagyon
az idő, így aznap Ninbe mentünk át. Öcsi
megint kivonta magát az egészből, így ő laptopozott és telefonon játszott. Körbementünk
a város szigetén, ettünk fagyit, kaptam új strandpapucsot (2-ből 2 ment tönkre
a nyaralás alatt, pedig nem szokásom tönkre tenni, bár lehet közrejátszik az,
hogy már jó pár éve megvolt mindkettő). Szóval a délelőtt azzal telt el, hogy a
várost nézzük meg. Ebéd után a tetőre másztunk fel páran, nagyszerű volt a
kilátás, fotók is készültek. Délután
pedig még kimentünk a partra. Hát vagy 10 centivel nőtt a vízszint, és sokkal
nagyobb hullámok voltak. De minket ez nem zavart, gyorsabban a vízben voltunk
és én még nekiálltam ugrálni is, bár elég veszélyes alig 170 centis vízbe
ugrálni, hogy alattad éles kövek vannak, de hát olyankor kit érdekel? x) De nem
történt semmi baj. A lábamat vágtam el a betonon, mikor négykézláb mászkáltam a
cuccokért. De az semmiség. Ja meg talán kicsit leégettem magam, de az se
annyira nagy baj. Még szeplős is lettem egy kicsit! Bár eddig csak az mondták,
hogy jól áll. Hát talán… Este pedig a szokásos volt.
Nin |
Day 6.
Na szedjük össze. Talán aznap találtuk a 3.
skorpiót, az egész bejárati ajtót ellepték a hangyák, tele volt a hely
szúnyogokkal, találtuk több pókot is illetve én egy csótányt is elütöttem a
szobában… Na igen, nem a kedvenc helyünk volt, az tuti. Ismét a strandot
céloztuk be, előtte még anyuval beültünk a bolt melletti játszótérre. Már
érkezés óta meg akartam kukkantani, de hát előtte nem volt lehetőségem. Hát
mint az óriásgyerekek. x3 A progi aznap is hasonló volt, fürdés, napozás,
olvasás. Este kártyaparti, és laptop.
Day 7.
Utolsó nap Kozino egy másik
partszakaszára mentünk át. Na ott a köves partrészen vagy több kilométert lehetett
menni, de szerintem a következő faluba is át lehetett sétálni. Én sokáig
elmentem, sünök vázát szedtem össze, meg fényképeket készítettem. Anyuék elő
sünökre vadásztak, apunak sikerült is belecsúsznia egybe, bár szerencsére egy
apró bökésen kívül semmi baja nem lett. Persze engem két éve úgy összecsípett,
hogy egy nagy fehér paca volt a popsimon… -.- Na mindegy. Strandpapucsban kőből
kirakott bálákon és erdőn keresztül egy messzebb lévő partszakaszra értem ki,
ahol betonozott volt a strand, és több írás is bele volt rajzolva. De nagyon
szép volt. Aztán meg visszasétáltam a cuccainkhoz. Onnan újabb kirándulást
tettem, hogy megtaláljam azt a várat, ami a vízből tökéletesen látszódott. Na
igen strandpapucsban még mindig nem volt a legjobb ötlet. Találtam vagy 5
centis ronda pókot, összevágtam magam az ágakkal, és vagy 3x eltévedtem szinte,
de megtaláltam. Nem tudom mi lehetett, de még igazi bejárata sem volt. Egy
deszkán másztam be, és csak egy sötét szoba volt, meg a torony belseje, de
semmi tető, vagy szerkezet… Nem tudom mi célt szolgálhatott. De ennyiért
megérte azért felmenni. Délután még utoljára lementünk a hozzánk közeli
strandra. Pancsoltam egy jót, még napoztam, és utolsó képeket készítettem a
partról. Este pedig a szokásos ütemben telt el, bár már valamennyire nekiálltam
pakolni. És természetesen kiderült az ideig felvételi eredménye, ami alapján kiderült, hogy öcsém követ, és a következő szemesztertől ő is az UWH-ba fog járni. A család következő egyetemistája. ^^
Zaton |
Day 8.
Elérkezett a hazautazás napja
is. Már reggel 7-kor kelni kellett, reggeli és irány pakolni. Kocsiba be,
összeszedni a lakás pontjairól a cuccainkat, rendbe rakni, visszarendezni a
cuccokat… Meg rávettük a nőt egy közös képre. Bár azt a szegény kutyát eléggé
kínozták, míg az alig egy négyzetméteres vasrudakból összerakott helyéről
kivették. Szegény állat, úgy nyüszített… :( Aztán még képek a lakásról, és
irány Razanac. Ott még egyet fürödtünk és napoztunk, kicsit körbenéztünk. Egy
helyi étteremben ebédeltünk, még benéztük egy ajándékboltba, majd mi 4-en
hazaindultunk. A többiek még a környéken elvoltak. Végül úgy este 10 környékén
értünk haza.
Na hát ennyi is volt a
horvátországi nyaralásom. Hamarosan még jelentkezem. Puszi.
Razanac |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése