Daily music

Ne öljetek meg, nem vagyok 1D fan, de ezt a számukat imádom. Annyira eltalálták. ≧◡≦

＼(^ω^＼)

(^.-)

｡◕ ‿ ◕｡

ᵔᴥᵔ

Jelentkezés

Hali!

Gondoltam gyors jelentkezem. Már csak 1 hét maradt a szünetből. :( Családi nyaralásból tegnap már hazaértem, de este már nem volt kedvem írni, pláne, hogy már délután bealudtam. Nagyszerű 3 nap volt, hamarosan mesélek róla. A srácok már táblázzák be a jövő hetemet. x) Mától kezdve péntek estéig mindig van valami programom. Legalább az utolsó hét nem fog unalmasan telni. Még Andy-nek is szülinapja lesz. Poén, hogy 1 hét különbség van a két unokahúgom szülinapja közt. Meg vagy 20 év. x) Szóval nagyjából minden rendben, remélem jó időnk lesz, legalább kedd estig, mert strandra akarok menni... Jó múltkor is felmentünk borús időben, de nem 20-23° volt akkor napközben... Szóval reménykedek a meleg és napsütéses időben. 

Ma pedig jönnek Etsuoék a városba, igaz ő már költözik vissza kollégiumba, a szülei meg kísérik. Szóval a délutánt megint így együtt töltjük, utána meg megyünk meccset lesni. Bár azt már csak hármasban Naruval és vele. Este meg nem tudom, ahogy alakul... 

Na ennyi volt, részletesen persze mindenről beszámolok hamarosan. Legyetek jók, puszi! (^.^)

Daily music

 ＼(^ω^)／    ヾ( ◕▽◕)ﾂ ♪

Chapter 2014 page 231 of 365

Helló!

Hihetetlen, hogy már megint szar az idő, és romlik a kedvem is. Nem mondom, hogy annyira vidám kedvem volt eddig is, de szerencsére apró pozitívumokat azért sikerült az elmúlt napokban is összehoznom. 

Tegnap például kaptam új táskát. A régi válltáskám azért volt vagy 4 éves, és szinte naponta használtam suliban is, így nem csodálom, hogy kezd tönkre menni. De anyuék megígérték, hogy kaphatok egyet sulikezdésre. ^^ Meg is van, cuki fekete, masni is van rajta. Csinos, és illik hozzám. :) 

Öcsivel oklevél-tervezetet és skicceket is csináltunk sportnapra, remélem majd a tanároknak tetszeni fog... 1 hét múlva mutatom majd be a megbeszélésen. Csak pozitív kimenetelű lesz...

Meg sikerült még egy tárgyat felvennem, ami azért jó. Aztán tárgyinfó miatt írtam rá Miyoshira, mivel ő is hallgatta anno ezt a tárgyat. Aztán utána nekiálltunk beszélgetni. Volt téma a suliról, Zenshiről, meg így a többi után az egész párkapcsolatos dolgokra általánosságban. Aztán végül kijött és egyetértettünk, hogy könnyű azoknak dobálózni a "majd eljön a te időd is", "még fiatal vagy", meg a "melletted vagyok" meg a hasonló mondatokkal... csak egyik se a mi helyzetünkben van. Szóval ilyenkor inkább meg se szólalnának. x') Meg nekik könnyebb, van mellettük valaki, boldogok és a többi pozitív dolog, ami ezzel jár... Csak ugye azoknak meg szar, akiknek nincsen senkijük, mert így még magányosabbak. Persze könnyű minket támadni, de nem a mi helyünkbe vannak. Tipikus, hogyha valakinek párja lesz, a barátai a háttérben szorulnak, ezzel nincs is baj, csak amikor már túlságosan elszáll, és neki áll feljebb. Találkoztam már ilyennel, nem csak a filmek vannak ezzel teli, meg a filmek is a valóság alapján készülnek... Amúgy rosszul tud esni, pláne a legközelebbi barátoknak az ilyen. Azért akad ki a legjobb barátnő, ha a másik fele bepasizik... Onnantól már teljesen máshogy megy. Hármasban ciki lemenni bárhová, de ha meg a pár másik fele nincs ott, akkor meg megy a nyafogás meg a többi. Valahogy megértettem, miért menekülök az ilyenek elöl és vonom ki magam a forgalomból. Meg persze tudom, miért nem akarok szerelmes lenni. Nem akarok többet így viselkedni. Miyoshinál is egyre jobban érzem, hogy a találka mögött inkább randit akar... Kezdem unni, hogy azért tartanak ribancnak, mert több pasi akar kikezdeni velem. Bár a fele gondolom elvinne egy körre, és egy lennék a sok közül... Nem akarnék az lenni, de félek, hogy már lettem az. Bár ma megkaptam azt is, hogy érdekes társ lehetek, meg kívánatos egy nő vagyok és nagy mázlisták akik megkaphattak. Kehh, szerintem nem. x') Meg 'persze' van olyan is, aki komolyan gondolná, különben már rég feladta volna, de akkor is... Olyan miért nem akar megszerezni, akiben látnék potenciális jelöltet? Ja, igen, az olyanoknak én nem kellek. -.-" Üdv a való világban. De már innen is látszik, hogy valójában mennyire vágynék én is egy kapcsolatra. De akkor inkább kiölöm az egész ilyet magamból. Eleget voltam egyedül, szóval talán nem nehéz elfogadni a helyzetet továbbra is. Ezért szar dolog az érzelem, mert nagyjából ez határoz meg, viszont ha nem lennének könnyebb lenne minden...

Meg a randi és találkakérésekkel meg lassan menjen mindenki a francba! 〴⋋_⋌〵

Na de tényleg befejezem. Ma már jött ki egy bejegyzés, szóval olvassatok továbbra is, sziasztok!

Holiday 2014 - Part 2.

Sziasztok!

Itt is volnék a második nyaralásommal, ami nem máshol volt, mint Etsuoéknál. Talán így nem tűnik nagy dolognak, de én most jártam náluk először (és utoljára?!), és álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg lejutok. Na igen, voltak olyan pillanatok, amikor elképzelhetetlen volt, hogy leszünk újra ennyire jóban. Bár én örülök, hogy így történt. :) De szerintem el is kezdem mesélni, hogy is kezdődött az egész, igaz ez sem lesz egy rövid bejegyzés. 

Talán tavasszal beszélgettünk Etsuo anyukájával arról, hogy valamikor a nyáron lemehetnék meglátogatni őket, mert ő nagyon örülne neki, meg persze, hogy végre személyesen is találkozzunk - igaz, ez a része korábban összejött. Etsuon egy ideig még azt vettem észre, nem örülne a dolognak, de szerencsére változott a véleménye, így augusztus első hétvégéjére le is beszéltük a dolgot. Nyári szünet lévén náluk mindenki otthon volt, így nem volt különösebb baj, hogy már 1-jén, pénteken az egy órási vonattal Naruval leindultunk. 1 átszállás, és úgy körülbelül 3 órás út után megérkeztünk. Etsuo várt minket az állomáson, majd kocsiba bepakolva, kicsit körbejártuk a várost, majd úgy mentünk hozzájuk. Náluk már vártak ránk, még a border collie kutyával is rögtön megbarátkoztam. ^-^ Végre személyesen is megismertem a kisebbik öccsét, nagyon aranyos kisfiú. A nagyobbik öccsével már ugye találkoztam, most is elég visszafogott volt. Bent az elején csak beszélgettünk, vittünk ajándékot is, bor, csokoládé és tengeri lények formájában, én ezenkívül almás pitét sütöttem. Múltkor cseresznyés pitét küldtem, és az is ízlett nekik, meg ahogy levettem ez is. :) Aztán ettünk pár falatot, majd úgy voltunk vele, hogy kicsit sétáljunk a kis városban. Közben még anyuval is beszéltem telefonon, hogy ne aggódjon miattam. Kis eső miatt egy fél órát még a bejáratnál a teraszon beszélgettünk és kutyáztunk, majd elindultunk. Igaz, nekem akkor még nem épp indult be a tájékozódási képességem, ami azért vasárnap estére se épp javult. x) Bár nem ez a lényeg. Megnéztük a fő teret, baromi hangulatos, kicsit sétálgattunk a környéken, majd hazamentünk. Még beszélgettünk vagy 11-ig a családdal, mikor ők elindultak feküdni meg fürdeni, mi hármasban még kint a teraszon beszélgettünk egy kicsit, bár közbe én is gyors lezuhanyoztam. Később Etsuo szobáját támadtuk be, mert hát nem ártana megnézni a kuckóját. Igaz, webkamerán már láttam alig 2 éve, de hát mégsem ugyan az! :D Aztán kértem tőle pizsinek valót, mert hát megígérte, hogy amíg náluk vagyok, kapok bayernes mezt aludni. x) Tudom, nem arra való, de úgy tetszik. ^^ Bár kaptam vagy egy tucat mezt magam mellé, hogy válogassak, poénból még fel is próbáltam 1-2-öt, majd a múltkorit kiválasztottam, a többit szépen összehajtogattam. Meg közbe plüss állatokat nézegettem és rendezgettem, meg mindent meglestem a szobában. x) Etsuo biztos örült nekem, Naru csak a fejét foghatta. xD Kaptam képet is bayernes mezzel és ágyneművel, plüsskacsát ölelgetve. (Nekem is van cuki kacsás plüssöm. ^^) Meg találtunk valami nagyon jó könyvet a felvilágosításról, szóval muszáj volt az végignézni. x) Nem volt benne újdonság, bár 1-2 képnél azért lestünk, hogy azt hogyan is gondolták. Aztán talán hajnali 1-kor feladtuk, és mentünk aludni. 

Szombaton már vagy 8 után fent voltam, pedig volt vagy hajnali 2, mire elaludtam, mégse éreztem magam fáradtnak. Végül amíg kintről nem jöttek zajok, addig mi sem mentünk ki Naruval. Ja, mert egy szobát kaptunk, külön ággyal. Végülis nem zavart, öcsémmel 18 éves koromig voltam egy szobában. Szóval szombaton szépen a konyhán gyűltünk össze, majd a fiúk úgy 11 tájban úgy döntöttek, lassan nekiállni a pörköltnek. Etsuo anyukájával így hagymát szeleteltünk, Naru addig megcsinálta a hús aprítását. Majd ezek végeztével a fiúk kimentek, hogy ott folytassák a teendőket. Etsuo apukája meg előtte csinált tűzet, hogy legyen hol bográcsozni. Amíg a fiúk kint ténykedtek, addig Tomoko nénivel (tudom, tegezhetem, csak úgy megmaradt korábbról a nénizés) készítettünk tiramisut és Etsuo kedvencét, csokis cookie-t. :) Néha-néha a fiúkák is bejöttek sörért vagy épp fűszerekért. De ahhoz képest, hogy kevesebb mint egy napja voltam ott, nagyon jól és otthonosan éreztem magam, meg örültem, hogy segíthettem. :) Etsuo nagymamája is jött át a délelőtt folyamán, még emlékezett rám, tök jól esett, hogy 1,5 év után is megismert. :3 Aztán 2 körül szépen megterítettünk, és ültünk is le ebédelni. Persze előtte aperitif gyanánt Etsuoék féle birsalma pálinka. Íme a pörkölt a'lá Naru és a csokis cookie, almás pite desszertnek:

Ebéd után pedig a nappaliban maradtunk, és megnéztük Etsuoék pár családi videóját. Kisbaba korától kezdve láttam a srácokat, és nagyon aranyosak voltak. Meg annyira jó volt belepillantani náluk milyen volt az az idő, ami nálunk. Nálunk is készült kép, videó és tényleg jól esett, hogy másét is láthattam. Korábban erre nem volt példa. Meg azért hasonló volt, mert Etsuo nagyobbik öccse '95-ben született, ahogy az én tesóm is, és ők az év novemberében költöztek a mostani házukba, mi pedig '96 novemberében, pláne ők is maguk építették fel a családi otthont, ahogy a szüleim is. Szóval örültem a párhuzamoknak. Tudom nagyon furán hangzik, csak elég érzékeny és szentimentális vagyok mostanában, ki tudja miért. x') Na de vissza a cselekményhez. A videók megnézése után előkerült a táskámból az alkoholos filc is... Na igen, Etsuo bánja ezt általában, hisz mindig őt firkálom össze. Most is szépen kidekoráltam a felkarját és a hátát is... Szerintem anyukája is örült, mikor a fehér pléd kicsit olyan lett. Meg természetesen egymást idegeltük a legjobb módszereinkkel... x) Aztán végül, hogy a felesleges energiákat levezessük, inkább elmentünk otthonról sétálni. Bejártuk a parkot, én egy csomót fotóztam, készültek közös képek a kastély előtti szökőkútnál is. Az idő nagyszerű volt, kellemesen el is fáradtam, bár a párás levegőt azért megéreztem. Végül 7-8 környékén beültünk az egyik klubba. Úgy fél 10-ig csücsültünk ott, addig persze hülyéskedtünk, Narut próbáltuk kikészíteni a barátnőjével, meg mi egymást kicsit Etsuoval, ami már nálunk megszokott. Addigra már kissé fáztam, pedig nem volt annyira hideg. Utána szépen lefürödtünk, még kicsit beszélgettünk a családdal, majd ők mentek fel pihenni. Mi még egy ideig bent voltunk, majd kiültünk a teraszra. A pörkölthöz használt maradék bort Etsuo kitöltötte nekünk, Naru meg maradt a jól bevált sörénél. Később azért a pálinka is előkerült, mondjuk azt már lehet nem kellett volna. Meg hátramásztunk a kert másik részére, ahol befoglaltuk a hintaágyat. Igaz, én ténylegesen hintának használtam volna, de Etsuonak nem tetszett az ötletem, így mindig megállította. :/ Naru az hol velünk beszélgetett, vagy a tabletjén beszélgetett Kiyokoval. Ja igen, azt még nem mondtam ki is a barátnője, nem más, mint Ikuto húga. :D Lehetett már rá korábban számítani, de most jött el az idő. Naru ki ne nyírj. :D ^.- Aztán utána én már a fagyásom miatt nyafogtam a többieknek, hogy menjünk be, így a nappalit választottuk ki bázisnak. Ökörködtünk még egy ideig, majd mentünk aludni. Kaptam estére plüsskacsát (is) alvótársnak, de kevésbé volt rá szükségem, pláne hogy volt vagy fél 5 - ha nem több, mire elaludtam. 

A poén, 8 körül már megint fent voltam, de hát az alvótársat nem ébresztjük fel... Végül fél 9 fele már megint a konyhán ücsörögve találtuk magunkat kávézás közben. Bár 10-re már szarul voltam, hasfájás, hányinger és fejfájás... -.-" Így ugrott nagyjából a vasárnapi program is. A délelőttöt kb pizsiben ülve töltöttem a konyhán, később a fiúkhoz is felnéztem, hogy állnak a honlappal, bár nekem az felér egy kínai írással. Még a webprogramozás se az erősségem - kivéve a html... Végül 3 körül lementünk ebédelni is, mert hát azért valamit nem ártana enni. Később a fiúk elmentek bevásárolni is, mi addig Tomoko nénivel beszélgettünk tovább. Annyira jó társaság. ^^ Aztán a fiúk hoztak fagyit, így fagyizni is nekiálltunk, meg közbe én újságot olvasgattam, meg focimeccs is ment, azt néztük egy ideig, meg közbe chipset is majszoltunk. Aztán nem tudom már megint mi ütött belénk, de Etsuoval egymást kezdtük el csapkodni újsággal... Szerintetek? Anyuja már olyan viccekkel jött, hogy a szerelmes óvodások csinálnak ilyeneket. Na jól van ám. x'3 Aztán végül úgy döntöttünk, hogy aznap is megyünk sétálni, csak most más felé. Bár nagyon a helymeghatározó képességem most nem volt épp a csúcson, de a többiek tudták merre megyünk. Az autópálya feletti hídra is kiálltunk, tök jó volt onnan fentről nézni a száguldó autókat. Aztán végül az egyik kocsmába ültünk be kicsit, fiúk söröztek, én kóláztam. Aztán 9 felé hazaindultunk. Még boltba beugrottunk sörért a srácoknak. Otthon gyors fürdés, majd az I give it a year c. filmet lestük meg, majd a nyaralási képeket is megmutattuk egymásnak. A srácokkal mi még este kicsit kiültünk a hintaágyba beszélgetni meg hülyéskedni, de éjféltájban már villámlott és dörgött is, aztán végül vihar lett. 
Reggel ismét korán keltünk, mert hát aznap már indultunk is haza Naruval. Mi 8 környékén már fent voltunk, szépen el is készültünk, majd mentünk kelteni Etsuot. Most valamivel lassabban kelt fel, pedig aztán csikiztem, plüssivel nyaggattam. Végül azért lejutottunk a konyhába, ahol csinált nekünk kávét, meg nekem teát is. Aztán végül a szülők is lassan felkeltek, mi Naruval összepakoltunk, és lassan indultunk is ki az állomásra. Gyors búcsú, még egy utolsó simogatás a kutyulinak, és Etsuo kocsival kivitt minket az állomásra. A vonat gyorsan megvolt, majd el is helyezkedtünk, még pár utolsó mondat, puszi, kézfogás, és végül mi elindulunk. Hazafelé már sokkal gyorsabbnak tűnt az út, mind odafelé, de egyben hazaérkeztünk, kicsit szomorúan, de sok emlékkel, és egy nagyszerű hétvégével a hátunk mögött. :) 
Innen is köszönöm még egyszer Etsuoéknak a meghívást, és persze azt is, hogy ott lehettünk. :) Nagyszerűen éreztük magunkat - szerintem Naru nevében is mondhatom, - és hogy egyik legjobb hétvégénk volt. :) 
Most pedig búcsúzom, hamarosan jelentkezem. Sok puszi, sziasztok! :)

Chapter 2014 page 230 of 365

Halihó!

Na hát tárgyfelvétel kész. Bár túlontúl simán ment, ami csak engem aggaszt? Sosem jelent jót, ha valami túl egyszerű, de lehet én vagyok csak ennyire paranoiás... 18 kreditet vettem fel, ami édes kevés, szóval az ösztöndíjról elfeledkezhetek... De legalább a személyi igazolvány számomat átírtam végre, így jó egy év után, szóval egész jó. Segítettem öcsinek is beiratkozni és tárgyakat felvenni, bár még szerintem felnézek mindkettőnkhöz a tárgyfelvétel végéig, hogy van-e valami. 

A torkom továbbra sem javul, most már fáj is, viszont a gyógyszer holnap elfogy... dokihoz meg már nem akarok visszamenni... meg amúgy se lesz arra már időm. Vagyis marad a tea és a vitaminkúra, hátha helyreráz. Ha meg nem, akkor jövő héten újra meglátogatom a nőt, talán ad másik gyógyszert... vagy leszarom, és majd csak lesz valahogy...
Meg fáradt vagyok, amit kevésbé csodálok... az elmúlt két estét sírógörcsökkel töltöttem. Na igen, szeretném tudni mi a fenéért lettem ennyire szentimentális. Bár amilyen gyorsan csak lehet, ölje ki belőlem valaki. Érzések nélkül talán tényleg könnyebb élni...

De legalább csütörtökön lelépek ismét... 3 napra, vízpartra. Ha jó idő nem is lesz, legalább távol leszek kicsit. Valahogy nyaralás alatt sem tűntem el, talán most igen. Ez lesz az idei utolsó nyaralásom, szóval ki kell évezni. Még ha vacak időnk is lesz... Meg addig se zavarom a jelenlétemmel az embereket. Meg engedelmes leszek anyuékkal végre, legalábbis megpróbálkozom vele, mert sajnos nem épp az erősségem. :/ 

Hamarosan jövök. Puszi, sziasztok! 

*650

"A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai."

"Az embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remény amiben csalódott."

"Nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy senkit nem érdekel, hogy létezünk, hogy senki nem figyel arra, amit mondunk, és hogy a világ tökéletesen működik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is."

Chapter 2014 page 229 of 365

Halihó!

Gondoltam beszámolok a mai napról, mert nagyon fura mód nekem azért különleges. :) 

Tudom, közben elég gyakorta élek a múltban, vagy csak visszapillantok rá, de valamennyire ez mindig is életünk része lesz, hisz valami miatt mindig gondolatainkban lesz egy személy, egy hely, egy dátum, vagy egy érzés, ami/aki később már nem biztos, hogy lehet. Kicsit depressziósan hathat, de most nem egyáltalán nem ilyen a hangulatom, csak valahogy mégis be kell vezetni, miért tartom fontosnak ezt a napot. Amúgy is fura egy nap emlék nélkül is. x) Nem is tudom hol kezdjem igazság szerint. Talán mutatok képet, és úgy egyszerűbb lesz:

Az első kép a ma reggeli gyógyszeradagomat mutatja - mivel hát múlt hét vége felé kaptam be egy szép torok és mandulagyulladást. Nem elég, hogy kórházban voltam kontrollon - bár szerintem lassan megyek még, - ezenfelül itt a betegség is. Bár most már jobban érzem magam, a mandulám még kicsit meg van dagadva, bár már csak két napig van bogyóm rá. A jobb oldali képpel pedig megleptem magamat egy jegeskávé keretében, ha már egyszer a szobában döglök 1 hete magányosan... Igaz azért hasznosan töltöm, mert elég sok feladatot ellátok itthon, meg masszírozós kütyüink is vannak, szóval azokkal és Bones maratonnal kötöm le az időmet. Ha már egyedül vagyok, ne unatkozzam. x') Bár két két múlva suli, szóval legalább akkortól társaságba leszek...

A másik pedig, hogy már 2 év eltelt, hogy elkezdődött szinte az egyetemi életem. Tudom, hogy '11-ben már egyetemista voltam, de akkor még nem foglalkoztam vele. Beiratkoztam, passziváltam egy évet és maradtam a THS-ben logisztikusnak. De 2 éve ilyenkor kezdett facebookon aktivizálódni az új elsős évfolyam, és szedegették össze a gólyákat. Na igen, és mivel vagy 2-3 új egyetemi csoport létrejött, jöttek az új ismerősök is. Akkor ismerkedtem meg Etsuoval és Noriyaval. Az utóbbit látásból ismertem, mert már akkor vagy 40 közös ismerősünk volt, így nem volt nehéz őt sem megismernem. Etsuo meg... hát ő egy másik történet, de 2012.augusztus 17. 21:48-kor kezdtünk el beszélgetni. (Milyen jó, hogy a facebook ilyeneket is jegyez. x3) Hát azóta eltelt 2 év. Hihetetlen, hogy 2 éve itt vagyok és annyi minden történt velem. :) Szóval nálam mindenképp egy nagy változást hozott az az év. Pedig 2 éve ilyenkor még nem is igazán sejtettem mennyi minden fog rám várni. Valamennyire tudtam, hogy 180°-ot fordul a világ, de elmondhatom, megérte. A barátaim miatt, a sok közös program miatt, mindenképp. :) És hamarosan újra iskola, és akkor újra velük lehetek. :) Remélem egy kicsikét azért hiányzom nekik, mert ők nekem nagyon. ^^ Holnaptól már valamennyire kezdődik az egyetemi mizéria, ugyanis reggeltől tárgyfelvétel, szóval amiatt még lesz egy véleménynyilvánításom szerintem. :D Szóval szerintem a holnapi nap még mindenképp jelentkezem. De még 2 hét van a nyárból, szóval egyenlőre mindenkinek jó pihenést, és nyarat kívánok, kell az energia szeptembertől. Sok puszi: Caty 

kis emlék a tengerpartról ^^

Július utolsó hétvégéje

Sziasztok!

Meg is jöttem a következő bejegyzésemmel, ami ahogy a címből is látható az utolsó 2014. júliusi hétvégémet meséli el.  De kezdjünk is hozzá.

Július 25-én értem haza, de már a srácok programot is szervezetek magunknak és hát bolond lettem volna kihagyni. Délutánra megbeszéltük a városi uszoda szabadtéri részére egy kis strandolást. Kettőkor találkoztunk az ifjúsági rendezvényközpontnál, majd onnan mentünk fel strandra. Egy szimpatikus placcon el is helyezkedtünk, lepakoltunk, majd megbontottunk egy sört és beszélgettünk egy kicsit,  majd bevetettük magunkat a vízbe. Fura mód, simán belementem, nem is vacogtam. 4-en voltunk: Etsuo, Naruki, Tadase és én. A vízben töltött időben a labdát dobáltuk egymásnak, meg közbe leszakadt az ég is. Gondolhatjátok, a törülközőből is vagy 3 liter vizet csavartunk ki. Na igen, attól, hogy mindegy, hogy eső vagy klóros víz, a törülközőket el kellett volna vinni védettebb helyre. Bár miután kijöttünk a vízből már vacogtam egy kicsit, de nem vészesen. Aztán egy fél órát még beszélgettünk, majd úgy döntöttünk inkább hazaindulunk, és korábban találkozunk kint a parkban. Hazaérve gyors lefürödtem, majd átöltöztem, ettem pár falatot, és lassacskán indultam is el. A városi park egyik hátsó részén gyűltünk össze, még a kutyás ismerőseink is arra tévedtek, szóval elvoltunk. Hát 7 körül megint ránk szakadt az ég, szóval nagyon örültünk, elhihetitek. Kissé bőrig is áztunk, aztán futottunk is szinte a kollégiumba. x) Letelepedtünk az egyik asztalhoz, bár az egész mélygarázs tele volt általános iskolásokkal. Bár a kabátom az csurom víz volt, meg kissé a cicanacim is, így Ikuto felajánlotta nézzek körül nála ruhaügyben. Mit ne mondjak, a zöld falatnyi miniruhámhoz nem épp illett bármelyik cucca, így csak egy zoknit kaptam kölcsön, meg levettem a cicanacimat. Bár vészesen keveset takart, de egy időre bevállaltam, hogy addig se fagyok meg. Nem is néztek rám eléggé a pasik arrafelé... Aztán kitalálták, hogy beerpongozzunk, bár először  1 vs 1-be játszottunk volna, de aztán végül Ikuto-Tadase páros Etsuo és én ellenem... Hát mit ne mondjak, kikaptunk, de csak 1 pohárral. Aztán Ikutot kísértem fel a szobába, hogy átöltözhessek. Aztán vagy negyed óráig fent maradtunk még dumálni. Néha eléggé emberi kommunikációra is képes vagyok. Aztán whiskey-kóláztam vagy 2 sör után, de annyira nem éreztem meg. Meg néha cigizni voltam kint, hol Etsuoval, hol Naruval. 11 környékén már pingpongoztam Ikutoval, bár elég poénosak lehettünk szinte, Etsuoval a szobabiciklin ökörködtünk, meg megállapítottuk, hogy ugyan ott és kb ugyan úgy vagyunk leégve a csuklónkon. Arról még kép is készült, fent van facebook-on. x) Végül fél 1 után indultunk haza Narukival, bár lehetett vagy negyed 2, mire abbahagytuk a beszélgetést, és be is mentem aludni. 
Vasárnap azért sokáig pihentem, majd nekiálltam takarítani, délben ebédeltünk, délután pedig Etsuot kísértük ki az állomásra. Beszélgettünk, ökörködtünk, egyeztettük a hétvégét félig-meddig, és raktuk fel a vonatra. Fájó búcsú, pedig rá kevesebb, mint egy hétre találkoztunk ismét, de az már másik bejegyzés. :) 
Most pedig búcsúzom, hamarosan jelentkezem még. Puszi, sziasztok!

Holiday 2014 - Part 1.

Halihó!

Na meg is jöttem a nyaralással végre. Az első rész ne tévesszen meg, nem több részből fog állni a családi nyaralás. Mindegyikben más-más nyaralásról lesz szó. De most kezdjük el ezzel a horvát tengerpartról. Vigyázat, hosszú lesz. :) Képeket ajánlatos nagyítással megnézni. :) /Az összes kép az én tulajdonomat képezi, ezért bármiféle másolása tilos!/

Kozino

Day 0.

Ezt kivételesen azért veszem bele, mert elég szépen megguberálta a másnapi indulást. Már szinte teljesen el voltunk készülve, a kocsi tiszta kívül-belül, már szinte a pakolást néztük, mi hová fér bele, mikor Miuw anyujáék meglátogattak. Közölték, hogy baj van a kocsival, nem indul el, most is a szervizben van. Na pff. Akkor most jönnek a másikkal, vagy mi lesz. Nem, ők délelőtt megvárják, míg megcsinálják a kocsit, és utánunk jönnek. Na így nekikezdeni a nyaralásnak elég poén volt...

Kozino

Day 1.

Végül július 18-án, pénteken hajnalban mi és Miuw keresztanyjáékkal elindultunk Horvátországba. 4-kor indultunk, most mi haladtunk elöl. Normál tempóval negyed 12-re le is érkeztünk. A mostani cél Kozino volt, Zadartól úgy 8 km-re fekvő régi halászfalu. A vendéglátó nővel próbáltam egyeztetni, de az angoltudás azért elég gyatra volt, és nem mindig értettük meg egymást a nővel. Bár negyed 12-kor még sehol sem álltak a takarítással, így jó 1,5 órát még tököltünk az épület előtt. Bár kívülről nem volt nagy eresztés, és ahogy látható volt, még teljesen kész sincs, még akadtak problémák. Az elején kicsit körbenéztünk a környéken, a bolt rendesen megvolt, még a közelben lévő jó 500 méteres partszakaszt is végigjártuk. Fél óra séta után még eszegettünk, és lement az első feles is, bár tűző napon nem volt a legjobb, nekem elhihetitek. x) Végül negyed 2-kor elfoglalhattuk a helyet. 2 apartman volt bérelve, az egyik a földszinten 3 hálószobás és hozzá 3 fürdő, fent pedig egy stúdiószoba. Az elosztás pedig úgy alakult, hogy fent alszanak szüleim, meg 1-2 éjszakára öcsém is, az egyik háló Miuw szüleié lett, a másik Miuw keresztanyjáéké, a harmadik pedig a "gyerekeké". Egy kicsit mondjuk átrendeztük a lakást, mert a gyerekszobába átvittük az egyik egyszemélyes ágyat a másik mellé, hogy 4-en elférhessünk. 1 szekrény volt, végül egyikünk se használta. x) Mindenki a bőröndjébe vagy sporttáskájában hagyta a ruháit, én meg Miuw a szépészeti meg hasonló cuccainkat pakoltuk ki a két íróasztalra. x) Aztán a kirakodás után beüzemeltük a tv-t illetve az internetet. Egyikünk se bírta ki net nélkül... Meg persze gyors helyzetjelentés az otthoniaknak, aztán irány a part. Az egyik placcot már akkor lefoglaltuk a hétre. Még csak heten voltunk, de már elkezdtük élvezni a nyaralást. Fürdés, napozás, fotózás. Aztán talán 7-ig lehettünk kint, utána mindenki nekiállt vacsizni, és lefürdeni. Este fent voltam neten, sorozatoztam és a többiekkel beszélgettem. Vagyis Naruval és Etsuoval. Másokkal nagyon ritkán beszélgetek. Aztán úgy 11 körül megjöttek Miuw-ék, folytatódott a piálás és a kártyaparti. Bár talán 1-ig, ha maradtunk. Bár mi így gyerekek még vagy egy órát hülyéskedtünk a szobában, öcsém legnagyobb örömére. 

Kozino

Day 2.

Szombaton már 8 körül keltünk, majd mi öcsivel felmentünk az emeletre, ahol kivételesen rendesen reggeliztem. A reggeli után, összepakoltunk és irány a strand. Nagyszerű időnk volt, napoztam, olvastam és persze úsztam. Annyira jó volt. Igaz, az elején még kissé hűvös volt a víz, de nem érdekelt. Imádtam ott lenni. Meg természetesen egy csomót fotóztam és videóztam is. Öcsi meg elkezdett a kagylókon kívül tengerisünt is szedni, lestek is ránk egy páran, hogy mi a fenét csinálunk. x) Aztán 1 környékén vissza a szállásra, ebéd, egy kis pihenés, majd újra ki. A program a délelőtti volt, de annyi jó volt. *-* Aznap is úgy 7-ig lehettünk kint, majd haza. Vacsora, fürdés, és az esti kártyaparti, én laptop, Miuw hol sims, hol facebook és skype. A többiek általában kártyáztak. Bár a cherrys kóla még mindig isteni. Aztán úgy 11 környékén adta fel a banda, és mindenki elvonult a saját szobájába aludni. Mi azért nagy részben még beszélgettünk egy jó ideig. De talán a hajnali 1 órás elalvás relatívnak tűnik.

Kozino

Day 3.

Vasárnap is folytatódott az előző napi program, bár öcsém délutánra már sztrájkot hirdetett, hogy ő nem fog kijönni a partra, és inkább bent marad a lakásban. Délelőtt Zatonba mentünk át, ott valamivel melegebb volt a víz és apró köves és homokos. Na igen, elkagylóztunk. De szerencsére nagyszerű időnk volt, zenét hallgattam, olvastam, és úsztam. Este pedig a szokásos folyamat ment.

Kozino

Day 4.

Hát a hétfő nem volt a kedvencünk. Reggelre szó szerint megkaptuk a vihart, aminek egyáltalán nem örültünk. A ciki az volt, hogy még a net is elment. Gondolhatjátok… Pláne a rossz idő végett, a délelőttöt a lakásban töltöttük. Jó egy órát még el is szundítottam anyuék ágyában, míg ők ebédet főztek. Net az hol volt, hol nem, öcsi néha átkozta az egészet, velem együtt. Ő játszott, én beszélgettem. Aztán végül megbeszéltük, hogy délután elmegyünk Zadarba, ha már mást nem épp tudunk csinálni. Így délután 4-re szépen el is készültünk. Először beugrottunk Zadarban egy élelmiszerüzletbe, majd mentünk a belváros felé. Ott parkoltunk, ahol két évvel ezelőtt is. Az idő nem tűnt túl barátságosnak, de a kocsiban hagytuk a pulcsit, és napszemüveget és a szalmakalapot is. Majd az óváros felé vettük az irányt. Gyors kép a két évvel ezelőtti pálmafánál, és nagyjából bejártuk azokat a helyeket, amiket két éve is. Most kissé tovább is mentünk, mert anno valami filmforgatás miatt le volt zárva a rész, és nem lehetett megtekinteni. Valami magas dobra is felmásztunk, igaz nem volt a kedvencem a 13 centis platformcipő és a falatnyi miniszoknyám miatt. Sétát terveztem, és nem hegymászást. De bokatörés nélkül megúsztam az esetet. Az egyetemet is láttam, igaz jó messziről, de láttam. x) Mire a félsziget másik felére értünk elkezdett csöpögni az eső. Egy tíz percig eshetett talán, apró cseppekkel, szóval nem áztunk meg. Eredetileg este akartunk idejönni, de hát a rossz időre való tekintettel ütemeztük át a programokat. A tenger hullámzásai miatt a tengeri sípok is jobban hallhatóak voltak, és még az eső ellenére is sokan voltak. Persze közben készültek a képek egymásról, a tájról, a hajókról… Még a bazársorba is bementünk, apunak vettünk új vízi cipőt. Este pedig a két évvel ezelőtti pizzázóba ültünk be. A pizza ugyan olyan isteni, a hely egyre szebb és nagyobb, kár hogy most nem kaptunk nyalókát. x) Pedig anno kaptunk! Eddig szinte mindig volt nyalóka vagy pálinka. :( xD Közben valami sorozat is ment, azt lestem, nagyon tetszett. Zenés, fiatalos, bár elég szappanoperás volt, de kivételesen horvát volt. A címe nincs meg, de talán utána nyomozok majd. Este még kicsit beszélgettünk, majd úgy a szokott időben mentünk aludni.

Zadar

Day 5.

Mivel keddre sem javult nagyon az idő, így aznap Ninbe mentünk át.  Öcsi megint kivonta magát az egészből, így ő laptopozott és telefonon játszott. Körbementünk a város szigetén, ettünk fagyit, kaptam új strandpapucsot (2-ből 2 ment tönkre a nyaralás alatt, pedig nem szokásom tönkre tenni, bár lehet közrejátszik az, hogy már jó pár éve megvolt mindkettő). Szóval a délelőtt azzal telt el, hogy a várost nézzük meg. Ebéd után a tetőre másztunk fel páran, nagyszerű volt a kilátás,  fotók is készültek. Délután pedig még kimentünk a partra. Hát vagy 10 centivel nőtt a vízszint, és sokkal nagyobb hullámok voltak. De minket ez nem zavart, gyorsabban a vízben voltunk és én még nekiálltam ugrálni is, bár elég veszélyes alig 170 centis vízbe ugrálni, hogy alattad éles kövek vannak, de hát olyankor kit érdekel? x) De nem történt semmi baj. A lábamat vágtam el a betonon, mikor négykézláb mászkáltam a cuccokért. De az semmiség. Ja meg talán kicsit leégettem magam, de az se annyira nagy baj. Még szeplős is lettem egy kicsit! Bár eddig csak az mondták, hogy jól áll. Hát talán… Este pedig a szokásos volt.

Nin

Day 6.

Na szedjük össze. Talán aznap találtuk a 3. skorpiót, az egész bejárati ajtót ellepték a hangyák, tele volt a hely szúnyogokkal, találtuk több pókot is illetve én egy csótányt is elütöttem a szobában… Na igen, nem a kedvenc helyünk volt, az tuti. Ismét a strandot céloztuk be, előtte még anyuval beültünk a bolt melletti játszótérre. Már érkezés óta meg akartam kukkantani, de hát előtte nem volt lehetőségem. Hát mint az óriásgyerekek. x3 A progi aznap is hasonló volt, fürdés, napozás, olvasás. Este kártyaparti, és laptop.

Day 7.

Utolsó nap Kozino egy másik partszakaszára mentünk át. Na ott a köves partrészen vagy több kilométert lehetett menni, de szerintem a következő faluba is át lehetett sétálni. Én sokáig elmentem, sünök vázát szedtem össze, meg fényképeket készítettem. Anyuék elő sünökre vadásztak, apunak sikerült is belecsúsznia egybe, bár szerencsére egy apró bökésen kívül semmi baja nem lett. Persze engem két éve úgy összecsípett, hogy egy nagy fehér paca volt a popsimon… -.- Na mindegy. Strandpapucsban kőből kirakott bálákon és erdőn keresztül egy messzebb lévő partszakaszra értem ki, ahol betonozott volt a strand, és több írás is bele volt rajzolva. De nagyon szép volt. Aztán meg visszasétáltam a cuccainkhoz. Onnan újabb kirándulást tettem, hogy megtaláljam azt a várat, ami a vízből tökéletesen látszódott. Na igen strandpapucsban még mindig nem volt a legjobb ötlet. Találtam vagy 5 centis ronda pókot, összevágtam magam az ágakkal, és vagy 3x eltévedtem szinte, de megtaláltam. Nem tudom mi lehetett, de még igazi bejárata sem volt. Egy deszkán másztam be, és csak egy sötét szoba volt, meg a torony belseje, de semmi tető, vagy szerkezet… Nem tudom mi célt szolgálhatott. De ennyiért megérte azért felmenni. Délután még utoljára lementünk a hozzánk közeli strandra. Pancsoltam egy jót, még napoztam, és utolsó képeket készítettem a partról. Este pedig a szokásos ütemben telt el, bár már valamennyire nekiálltam pakolni. És természetesen kiderült az ideig felvételi eredménye, ami alapján kiderült, hogy öcsém követ, és a következő szemesztertől ő is az UWH-ba fog járni. A család következő egyetemistája. ^^

Zaton

Day 8.

Elérkezett a hazautazás napja is. Már reggel 7-kor kelni kellett, reggeli és irány pakolni. Kocsiba be, összeszedni a lakás pontjairól a cuccainkat, rendbe rakni, visszarendezni a cuccokat… Meg rávettük a nőt egy közös képre. Bár azt a szegény kutyát eléggé kínozták, míg az alig egy négyzetméteres vasrudakból összerakott helyéről kivették. Szegény állat, úgy nyüszített… :( Aztán még képek a lakásról, és irány Razanac. Ott még egyet fürödtünk és napoztunk, kicsit körbenéztünk. Egy helyi étteremben ebédeltünk, még benéztük egy ajándékboltba, majd mi 4-en hazaindultunk. A többiek még a környéken elvoltak. Végül úgy este 10 környékén értünk haza.

Na hát ennyi is volt a horvátországi nyaralásom. Hamarosan még jelentkezem. Puszi. 

Razanac

Chapter 2014 page 218 of 365

Halihó!

Tudom, régen jártam erre és még mindig nem a családi nyaralást, vagy a két nagyon jó hétvégémet mesélem el az utóbbi hetekből. Ígérem jön az is, de majd csak ezek után. 

Szóval hol is kezdjem? Talán ott jó lesz, hogy imádok nyafogni, hogy én senkinek sem kellek, mert ilyen vagyok, olyan vagyok. A véleményemről magamról nem változott továbbra sem. A gondom ott kezdődik mikor már olyan pasik szakadnak a nyakamba, akiket életemben nem láttam, csak vaktában bejelölgetnek facebookon és azt bizonygatják, hogy nekik kellek és szeretnek, bejövök nekik meg a többi. Alig indultam el és jöttem haza Etsuoéktól 5 pasi kért találkát, abból egy Naruki, vele is csak beszélgetni és újságért menni, egy pedig Itsuki, vele meg néha szívesen elmegyek inni valahová, bár ma már csak beszélgetni és hülyéskedni. De nem is ez a lényeg... Egy papnak készülő srác, egy 3 szakmás mixerfiú ill. egy gépészmérnök szerű pasi van a nyakamon, és nem tudok velük mit kezdeni. Gyere le vonattal az 57 km-re lévő városba, mert az kb félút mindkettőnknek, és az utolsó vonattal menj haza... De a vonaton már találkozunk. Persze, pont utaznék egy vadidegen miatt 1 órát. Ma is felhívott, vonatmenetrendet is leírta... Maximum ha látnék benne fantáziát, de még be sem jön. Pláne facebook alapján hogy ismerjem fel. Meg egy idegen városban, ahol eddig talán 1x jártam, akkor is kisebb koromba a szüleimmel. A tájékozódás meg nem épp az én asztalom. A mixeres legalább csütörtök óta nem keresett, talán neki több esze volt és 1 nap után feladta. Bár azzal jött az összes, hogy nehogy pasival térjek haza. Ahhoz is mi közük lenne? A paptanonc meg hát... na őt ma próbáltam koptatni. Utána is én lettem a rossz, mert egy 100 kg-os pappal nem akarok randizni. Aki ismer, az tudja, hogy a külső nálam nem a legfontosabb. Tudom magamról, hogy nem vagyok a legszebb, így pasiknál se a leghelyesebbet keresem. Meg eddig bárki megnézheti a korábbi pasijaimat, vagy akik bejöttek, egyik sem volt az a hű de modellpasi-szépfiú. Szinte átlagosak voltak, a maguk módján helyesek (legalábbis nekem mindenképp), meg volt mindegyikben valami plusz, ami amiatt megszerettem őket. Nem egy olcsó ribanc vagyok vagy egy olyan csaj, akit csak a külsőségek érdekelnek. Ha én szeretek valakit, azt feltétel nélkül szeretem, minden hibájával együtt. De nem szeretek bele mindenkibe, sőt. Nagyon kevés emberbe, pláne a bizalmamat is elég nehéz elnyerni. Van egyfajta mércém, ami alapján választok magamnak párt, de semmi olyan extravagáns dolog, és magamnak se tudom igazán megmagyarázni. Mikor megismerek egy pasit, onnan már szoktam érezni, hogy tudnék-e többet beleképzelni az egészbe vagy sem. Magyarázkodhatok egész álló nap, tök mindegy lenne. Nem hiszem, hogy nagy elvárásaim lennének. Egy tök átlagos pasi is lehet, csak kölcsönösen tudjuk egymást szeretni, elfogadna engem olyannak, amilyen vagyok. Tudom, hogy nem vagyok sem a legszebb, vagy a legokosabb, de még csak a legkedvesebb vagy legtisztelettudóbb sem, nincs semmi különleges tehetségem, az ágyban sem vagyok egy profi, de ha szeretek valakit, annak mindent megadok és arra törekszem, hogy örömet okozzak neki. Egy olyan srácot akarok, aki ha megölel, már attól boldogabb és nyugodtabb vagyok, és biztonságban érezem magam. Komolyan ezek már annyira nagy kérések lennének? 

De az ilyen random pasik, akik alig akarnak leszállni rólam a visszautasítás ellenére, és még azzal is jönnek, hogy várnak rám és szeretnek... Ezek mellett csodálkoznak az emberek, ha feszült vagyok vagy idegbeteg? Szóval lassan olyan pasi is jelentkezhetne nálam, akire azért illenek a kritériumaim. Szerintem nem nagy kívánság. Befejezem, megint túlságosan kiakadtam és őszinte voltam... 

Hamarosan jövök, mert tényleg van mesélni valóm. Sok puszi, sziasztok!

*645

"Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell, darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni."