Vége

Most már tényleg nem bírom. Azt sem érdekel ki olvassa, vagy kit érdekel, de ténylegesen elegem van. Annak a rohadt körfűrésznek is kellett fél centivel odébb eltalálnia. Fél centin múlott, hogy ne a nyaki vagy a karomnál lévő eret vágja el... Az a kibaszott fél centi és már nem itt lennék, annyi szartól megkímélt volna az élet... De erre még mindig itt kell ülnöm és szenvedni... Lassan 2 éve van ott a hege a kis "szórakozásnak" és életem végéig ott is marad. Vannak olyan dolgok, amik mindig emlékeztetnek valamire... Hogy ma miért is jutottam el erre a pontra? Egy valamin kiakadtam, aztán arra kontrázott rá Takeshi. Első körben még Hiroshira tukmál rá, következőben meg újbóli randit kér. Tököm tele. Semmi értelme az egésznek, mi a szarért kell még itt lennem? Szinte mindenkinek szar kedve van, de még mindig tökéletesen színészkedem. Ez az egy szerencsém van. Aki olyan, úgy sem veszi észre, ami nekem csak jó. Amúgy is szinte mindenki utál vagy csak nyalni próbál. Ennek sincs semmi értelme. Bár minek van? Semminek. Lehet ideje lenne meglátogatni a dilidokit, hátha neki sikerül valamit belevernie a fejemben, vagy elintéznie egy diliházat. Lehet tényleg egyszerűbb lenne... És nem depressziós vagyok, az betegség. Én viszont nem vagyok az. Talán a boldogtalan jobban illene az állapotomra, de igazság szerint már nem tudom.
Gyenge pillanatomban We Heart It-en: link Aki szeretne, nyugodtan követhet. ^^