Hosszú hétvége

Helló! :)

Meg is jöttem a múlt hétvégével. Kellemes olvasást. ^^ 

Már péntek délután indultunk el a rokonokhoz a szomszéd megyébe. Már 5 éve nem jártunk ott, és igencsak nyaggattak minket, hogy ideje lenne. Aztán így idén végre lejutottunk. Az út laza két óra volt, fél 4-kor már készen is voltunk a pakolással és az itthoni teendőkkel. Apu keresztanyjánál laktunk abban a pár napban. Unokaöccse apunak meg neki a felesége és lánya is ott lakik most, mert épp építkeznek a szomszéd faluban (szinte összeépült már ez a kettő). Na elfoglaltuk a szobát, kivételesen együtt aludtunk egyben, mégiscsak 8-an voltunk, és így fértünk el. Süti szokás szerint ki az asztalra, meg persze valami üdítő. Meg persze ajándékokkal mentünk, mégiscsak több helyre hívtak minket. Így késő délután nyugtáztam, hogy térerő nagyon nincs, állítólag többen is hívtak telefonon, szóval sajnálom, de SMS-t nem kaptam róla, így azt sem tudtam, hogy volt, amíg ugye nem említették. Facebook-on lehet egyszerűbb lett volna. x') Net legalább volt, aminek hétfőn örültem igazán csak. Délután még átnéztünk az új házba, ugye amit a "nagybácsiék" építettnek. Nagyon jól alakul, és baromi jól néz ki. A konyhába és a fürdőbe rögtön beleszerettem. Miért nem lakberendezőnek mentem? x) Kicsit ott voltunk, majd visszamentünk. Kocsival alig volt 5 perc, gyalog lett volna fél óra. Bár nem vészes az sem.(: Kint még macskáztunk is, és képeket is csináltunk. Azt többen láthatták facebookomon.:) Este már csak beszélgettünk, meg teletömtek kajával (vehetjük szó szerint:D), majd 11 körül ment mindenki lefeküdni. Kicsit még felnéztem netre, 1-2 szót váltottam emberkékkel, majd ennyi is volt a nap.

Szombaton már 8-kor mindenki fent volt. Reggeliztünk, majd szépen elkészültünk, és kimentünk a faluba sétálni. Először kimentünk a temetőbe, majd elsétáltunk a hídig, majd végig a folyó mentén. Képeket persze készítettem, hisz 4-5 évente azért változik az ember és a környezet is. Aztán leálltunk valahol macskázni is, nem bírtuk ki öcsivel. :3 Aztán a szomszéd házba is bementünk, kiderült ott is rokonok laknak. Lehetetlen észben tartani, hogy mennyi rokonunk van. Aztán ott meg kutyáztam. Olyan édes 2 hónapos staffordshire terrier kölyök kutya volt, hát megzabáltam. Hol a cipőfűzőm tetszett neki, hol a hajam, hol a táskám. Bár előszeretettel harapta össze a kezemet is. x) De annyira édes volt. *-* Aztán egy pohár üdítőre be a lakásba, a srácok (mert hát a családba most lettünk meg 4-en lányok, hogy megszületett 20-án az unokahúgom, Maya Amerikában ^^ ) De amúgy így unokából meg gyerekből többség fiú lett. Mert ugye nagymamámnak két fia lett, a nővérének 3 fia. Bár ott van 1-1 lány mindegyiknél, meg ugye én. x) Még nagyon távolról van két lány, de ők annyira nem számítanak bele. Anyum nővérénél is 2 fiú van, Maya-nak két bátyja van, Andy-nek is bátyusa van (aki mellesleg tiszta olyan, mint öcsém, csak sötétebb kék szemmel, és barna hajjal). A rokoni szálak első kézből látszanak. 5 éve még Andyre hasonlított jobban, egy kis sminkkel. Öcsémen is előszeretettel játszottam sminkesdit. Na de legyen ennyi elég a rokonságról, mert ide is kész történelem könyv kéne egy hatalmas családfával,hogy fejben tudjam tartani. Szóval kaptam sütireceptet, megkínáltak sütivel, meg egy fél órát ott töltöttünk, majd mentünk 'haza'. Kicsit még beszélgettünk, meg lassan ebédeltünk. Egy németes csoporttársammal beszélgettem, még gondolkodunk, bevállaljuk-e a németet. Még pár napom van dönteni... És valami C-s tárgy sem ártana ebben a félévben... Közbe írtam Noriya-nak és Etsuo-nak 1-1 levelet, amiben emlékeztettem őket arra, hogy 1 éve aznap beszéltünk először. Nori örült neki, kisebb nosztalgiát levágtunk akkor.:) Etsuo csak vasárnap reagált, bár őt annyira nem hatotta meg úgy az egész. Délután 3 körül döntöttünk úgy, hogy ideje felmenni a hegyre az ottani telkünkre, mert Andy apja a híres halászlevével készül. A faluban mindig dobogós helyezést ér el. ^^ Mondjuk nagyon finom lett, pedig én aztán nem vagyok érte oda. x') Olyan jó volt unokahúgomat is látni ennyi év után. Kár, hogy egymás társaságában ennyire félénkek vagyunk, pedig aztán ennél mindketten közvetlenebbek vagyunk. Meg persze a közös képeknél jöttem rá, hogy én mennyire nem hasonlítok egyikükre sem.x) Na jó talán az orrunk, szemünk formája és a szemöldökünk vonala. x) Öcsi még mindig jobban. x) Aztán szépen ettünk halászlevet, utána sült halat, méhéket és legyeket csapkodtunk, macskáztunk, és beszélgettünk. Fotók természetesen készültek, bár nem épp lettek a legjobbak. És nem csak én fotóztam. x) Végül úgy fél 11 fele indultunk le, éjszaka az erdőn keresztül. Néha a fák közül tök szép volt a csillagos éjbolt, a Kis-göncölt és Nagy-göncölt is tök szépen lehetett látni. ^^ Bár nem mondom, hogy ilyenkor a szívbaj kerülget. Ott sétáltunk 6-an, a sötét erdőben. Ááá nem volt félelmetes. Telefonokkal világítottunk, apu egyszer még meg is ijesztett. Akkorát sikítottam, a többiek meg csak röhögtek. De azért egybe kiértünk a temetőhöz, és onnan már haza. Legalább a sarkon az az idegbeteg kutya most ugatott ezerrel. -.-" Komolyan, nem lehet ott normálisan, nyugodtan sétálni, hogy akarja kiharapni a kerítést és rád támadni. -.-" Aztán végül 11 körül hazaértünk, és gyorsan fürödtünk,majd mentünk is aludni.

Vasárnap is 8 körül keltünk, bár akkor kicsit jobban lustizhattunk. Gyors reggeli, majd a délelőtt én gépeztem, vagy épp kint voltam a többiekkel, öcsi telefonozott, néha laptopomon is lógott. Aztán dél körül mindegyikünk kész volt, akkor apu unokaöccse kocsival vitt el a szomszéd faluba (ami ezzel úgy összenőtt), az ottani ismerősünkhöz/rokonunkhoz. Ott ebédeltünk, majd úgy döntöttünk felsétálunk az ottani hegyen lévő telekre. Ott is vagy 5 éve nem voltam. Bár ha ezt korábban kitalálják, nem 12 centis magassarkúba mászok fel. Mondjuk felfele nem is volt gond, lefele rosszabb volt lankás úton. Odafele oda is bementünk a mit tudom én melyik rokonunkhoz. Kaptunk svájci csokit, meg vagy 1 órát beszélgettünk. Sajnos már annyira nem rémlettek ők sem. x) Na igen, ha sokan vagyunk, akkor sokan vagyunk. Hány fős esküvőm lesz, ha ennyi a rokon? Szerencsére barátokban nem bővelkedek ennyire. (Bár nem tudom ez mennyire szerencse...). Szóval félúton náluk is jártunk, majd innen fel a hegyre. Ismerős minden, még felidéztük egy-két emléket régebbről. A képeket készítettünk,  olyan sokat változtunk 5 év alatt. Csak össze kell hasonlítani a mostaniakkal. Bár jótékony 5 év volt, mert borzalmasan néztem ki. Jó nem mintha most annyira gyönyörű lennék, csak értitek. Stílusom, meg a kinézetem sokkolta jobb. Úgy egy órát voltunk ott fent is, majd indultunk vissza. Baromi szép volt a kilátás. Az ottani temetőnél fuvart is kaptunk, akiknél voltunk bácsinak pár éve agyvérzése volt, aztán annyit nem sétálhat, meg elég nehezen is beszél meg minden. De idén már 50 éve házasok. :) Gratuláció nekik.:) Sok esélyem nekem nincs ilyesmire. x'3 Aztán egy kicsit még náluk voltunk, majd egy másik rokonunkhoz mentünk át, ő meg vacsorával várt, de gondolhatjátok, hogy a sok süti után mennyire bírtunk enni. Végül valami paradicsomos-paprikás sült húst csinált, unokabátyáim imádják. Mondjuk nem csoda, isteni. Meg fagyiztunk is, mert hát annyira vendégszerető ott mindenki, mindent a vendégekért. Szerencsére apum is ezt örökölte, és remélem én is. Bár erről én nem tudok nyilatkozni.x) Még a néni megmutatta a hátsó kertjét is. Hogy a francba tudják egyedül közel 70 évesen rendben tartani azt a hatalmas kertet? A kutyáját imádtam. Igaz guggolva akkora volt szinte, mint én, de hál istennek nagyon barátságos egy jószág. Aki ismer, tudja, hogy eléggé félünk öcsivel a kutyáktól, szóval ha tehetem, inkább két lépés távolság. Bár most öcsivel mindketten elvoltunk az ebbel. De hát olyan aranyos volt. *-* Aztán úgy 9 körül indultunk haza, gyalog. Tudjátok mennyire jól esett az a fél órás esti séta? Ennek ellenére mindegyikünk hízott 1-2 kilót. -.-" Ideje lenne végre ledobnom magamról. x) Este még kicsit fent voltam, az agyamat persze sikeresen felhúzták, bár mindegy. Vannak, akiknek tehetségük van, hogy az agyamra menjenek. Aztán szépen fürödtünk, meg közbe még a konyhán dumáltunk, majd mindenki ment pihenni.

Hétfőn fél 7-kor keltem. 7-től tárgyfelvétel volt, és hát első körben fel kell venni a tárgyakat. 1-2 gondom így is volt, de szerencsére Naru segített. Na jó, a matek-menedzsment ütközéssel még eléggé gondba vagyunk, de csak megoldjuk valahogy. :s Aztán végül reggeliztünk és elkészültünk szépen. Még beugrottunk az előző nap látogatott idős nénihez. Még ő is pakolt sütit, üdítőt, krumplit... Te jó ég, annyi mindent ránk pakoltak. Aztán még kávéztunk nála, majd 9 után indultunk el. A kocsiban nekiálltam laptopozni, bár inkább csak olvastam, meg felugrottam még FB-ra, Neptunt lestem, meg az e-mail-eimet. Úgy 1,5 óra alatt haza is értünk. Kipakoltunk, pihentünk, majd ebédeltünk. Délután téglát pakoltunk le a padlásról a pincébe. Később csak pihentünk. Este szokott időben vacsi, majd fürödtem, aztán csak gépeztem. 

Kedden folytattam a semmittevést, nagy részben anyuék is. Mama ugrott be kicsit, majd anyuék is mentek el Miuw szüleivel a városban. Én már zenét raktam be, hogy ne azt hallgassam mi megy kint a belvárosban. Komolyan, még szinte csukott ablakon is azt hallottam >< Aztán öcsinek csináltam vacsit, majd én el is ugrottam pancsolni, majd filmekkel, zenével és olvasással dobtam fel magam, meg persze chattel. (: Aztán valamikor éjjel mentem aludni. x)
Na ennyi is volt ez a pár nap. Majd jelentkezem. Puszi.