Depresszió, érzékenység, sírás? Ez a 3 szó, amik nálam az elmúlt fél évig ismeretlenek voltak számomra. Hogy hol-mikor romlott ez el, nem tudom... vagyis tudom, csak azt nem, miért nem állt vissza mikor vége lett? Nem is karom tudni, de amilyen pozitívan ecsetelgettem Etsuonak is tegnap is, meg mai is, hogy ne adja fel, jelenleg tuti rosszabbul érzem magam, mint ő... bár én nem alkoholba fojtom a bánatom. Jelenleg max a bőgésbe -.- étvágyam már nincs, pedig azért még van édesség itt bőven... Rengeteg Zh, 2nap alatt, idő meg kevés, és összeomlok... Két ember írta ma, hogy ők bíznak bennem, 2en írták, hogy ne adjam fel, mert van miért/kiért(?) küzdeni, szedjem össze magam. Bár akik azt mondták, azok kb ugyan olyan állapotban vannak, mint én... na mindegy. Bíznak bennem? Első félévben a prognál már egyszer csalódtak bennem, és nem akarom még egyszer, de nem bírom egyszerűen. Nem tudja senki,mit érzek,mi van bennem, és senki sem ért meg. Ha megértenének, nem hagynának el. Mert az elmúlt 5 hónap alatt szinte mindenki itt hagyott. Októberben felsoroltam 4embert, kik azok, akikre bármikor számíthatok. Most nézve egyikre sem. Egyiket sem érdekli mi van velem... Nem is csodálkozom, hogy semmi sem érdekel lassan, mert nagyon nincs ami fent tartana. Az egyetemet sem akarom itt hagyni, mert itt még úgymond biztonságba érzem magam. Nem akarom feladni, csak nem tudom meddig bírom még... Egy valamit viszont kezdek érteni... miért is jobb a falat verni... a fizikai fájdalom jobb, mint a lelki... bár az előbbit többen látják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése