Igen, érdekes címet kapott a mai bejegyzés. Hogy miért is? Egyszerű. A tavalyi tanévben többször volt említve egy facebook csoport 13.D néven. A tagjait gondolom nem kell bemutatni, ismerősek régebbről. Na, az elmúlt napokban Matsuo és Genki el-elposztolgat képeket a volt infotanárunkról. Jó vicces meg minden, mégis összeszorul a szívem. Nem tudom. Aztán ma ráírtam Itsukira. Vele is gyűlnek az újabb beszélgetéseim. Jó, nem is ez volt a lényeg. Csak jött egy újabb kép, beírtam neki, hogy meglepődtem rajta... aztán ebből jött a nosztalgia, meg ez a furcsa érzés, ami nem hagy nyugodni. A régi osztály sosem lesz újra együtt, a S.2.0 után nem lesz 3.0, meg semmi. Nem várom el, mert abból lehet egyikünk sem jönne ki jól. De akkor is, annyira megváltozott minden. És így visszatekintve, 1-2 dolgot megbántam, de valamit mégis újra átélnék. Ezzel mindenki így van. Emberek vagyunk, érző lények. Még ha valaki nem is mutatja ki. Jó, igen, megint eltértem a tárgytól. Szokásom... Szóval egy értelmes-értelmetlen beszélgetés Itsukival. Amikor kitör belőlem a 19 éves komoly és bölcs részem. Érdekes mi? Szerintem már a bejegyzések alapján is rájöttetek, hogy elég érdekes egy figura vagyok. Egyszer egy örökmozgó, csintalan gyerek, máskor egy bölcs és okos egyetemista, és másszor meg egy idegesítő, nagyszájú, hisztis csaj. És akkor melyik vagyok valójában? Mindegyik. Csak hát az életet túl kell élni valahogy. Én így teszem.
És amitől a falra mászom: "majd beszélünk". 2 szavas kifejezés, amit ha meglátok egy-egy emberkénél törni-zúzni van kedvem. Igen, Itsuki játszotta el, ismét. De most akkor beszélünk, ha én ráírok. Magyarul, ha nem írnék rá, nem is beszélnénk többet, lehet soha. Bár ha ilyesmit írok neki, akkor utána azért kapar. Ahogy Megumi is írta, úgy ismerem Itsukit, mint a tenyeremet, de ő is engem. Így érdekes.
És pár embernek itt jön képbe, hogy mit foglalkozom Itsukival, mikor állítólag ott a pasim. Etsuoval viszont tökéletesen megvagyunk, imádjuk egymást. A héten szinte végig kettesben voltunk, hétfőn nálam, kedden nála. Szokás szerint el is késtem itthonról, kicsit egymásba feledkeztünk. x3 Hétvégén meg jön át délután, kicsit együtt lesz a családommal. Kíváncsi leszek erre. :) Meg jövő héten anyuék elutaznak, és akkor azt próbáljuk összehozni, hogy itt aludjon. De már a cuccait is idehozza csütörtök este, és másnap tőlünk megyünk ki az állomásra. :) vagyis hát én csak kikísérem.
Na megint regény lett, a normál dolgokkal nem haladok. Pl. szept első hétvégéje még mindig nincs meg. Na a héten jön. :) Addig is legyetek jól, puszi az olvasóknak :) Caty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése