Vagy -végtelen, igazából részletkérdés. Valahogy programozás közben kijön rajtam ez a depressziós rész, és mindenkit elküldenék melegebb éghajlatra, valamint a tanár kínzásán töröm a fejem. Bár amilyen lelkiismeretem van, sokáig én sem élnék. Annyira nem agresszív, néha poénból, de a programozás kihozza belőlem. Itt vagyunk fél 5-kor, amikor már lassan 3 órája szenvedek, épp Naruki próbál segíteni, de én így is hülye vagyok, szegényt meg nem akarom mindig az én hülyeségeimmel nyaggatni. :/Igaz, szinte helyettem csinálta meg az egész feladatot, szóval elég sokkal jövök már neki... Yuta meg a kis házit küldte át, azt írom át kicsit, mivel bukásveszély, ha rájön, hogy egymásról másoltuk. Igaz, én így is, úgy is hülye vagyok hozzá, szóval tökmindegy.
Bár megvigasztalni egyik sem tud és el sem várom tőlük, mert ahhoz 4 ember ért(ene), de abból 1. az állítólagos legjobb barátnőm, aki lehúzott annyival, hogyha nem bírok normálisan válaszolni (kicsit flegma voltam), akkor hagyjam békén inkább. Köszönöm neki, de ha ő lesz ilyen állapotba, és én ezt nyögöm ki neki, akkor még én leszek a hibás. Amúgy is mindig én vagyok, szóval... A 2. ilyen ember, a barátom. Ilyenkor lenne még jobban szükségem arra, hogy itt legyen, erre még FB-on sincs, szóval bukott ügy - utólag kiderült, hogy aludt. Oké, elhiszem, nem haragszom rá, csak én közbe már nem bírom. :\ De szerencsére este velem volt, így jobban lettem. A 3. Shun, aki így is látja rajtam, hogy a fősulit nagyon nem bírom idegekkel, és ha más is a nyakamba szakad, akkor tényleg a depis felnőtt képe jön le rólam. A lényeg annyi, hogy meghallgat, tanácsot is ad, bár a makacsságom vagy a hülyeségem miatt tényleg nem mindig fogadom meg. Igaz, utólag rájövök, hogy könnyebb és egyszerűbb lett volna. A 4. meg ha meglepetés, ha nem, Itsuki. Mivel ő az, aki tuti elveszi a figyelmemet valamivel. Nem tudom, de amióta ismerem, mindig sikerült neki. Tudom, furcsa ezt így olvasni, de így van.
És egész délután sírtam (ami rám csak az elmúlt 2 hónapban jellemző), menekülni akarnék(tam), de ott az a vacak vészcsengő, hogy ezzel semmit nem érek/érnék el. És mondja Etsuo és Naru is, hogy menni fog, meg mellettem lesznek, de akkor is egyre jobban nem bírom, és egyre jobban érezném magam a zárt osztályon. Ott legalább semmivel sem kell foglalkozni...
Mindegy végülis. Mondjuk mostanra megnyugodtam valamilyen szinten, hamarosan itt lesz Etsuo is, és most jól fog esni megölelni és hozzábújni. És persze örök hálám Narunak is, mivel nélküle sem hiszem, sokáig épeszű maradnék az egyetemen és miattuk tudok most mosolyogni. Szóval köszönöm nektek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése