Mint ígértem, egy meglepetéssel
készültem. A szöveget
konkrétan Shun-nak köszönjétek, hisz ő írta
rólam. Nem egónövelés meg ilyesmi miatt raktam ki, csak
lassan 2 év távlatából (mind a blog megnyitása,
mind Shunnal való megismerkedésünk
óta) tényleg változtam, fejlődtem.
Meg talán érdekes, hogy más
hogy lát engem. Szóval az ő blogjáról
másoltam ki az ő általi megfogalmazást,
milyen is vagyok én, ő hogyan lát
engem. :) Szerintem igaz, amiket leírt, kíváncsi lennék,
hogy Ti olvasók is ilyennek láttok-e, vagy teljesen más
személynek gondoltatok. De most akkor ismerjetek meg jobban is.
Kellemes olvasást! :)
"Senkit nem könnyű
objektívan bemutatni, Tri
minden szempontból
egy nehezen megfogható
személyiség. [Nem véletlenül
választottam neki ezt a
nevet]. Ez a hármasság megvan benne elég rendesen, de erre majd később
kitérek.
Tri - ha szabad ezt
mondanom - a legjobb lánybarátom. Talán az egyetlen, akihez ragaszkodok, még akkor is, ha ezt nem mutatom ki, de
közben mégsem akartam tőle soha többet, mint őszinte barátságot.
Mindig féltettem a saját, kicsit dilis dolgaitól, de ritkán hallgatott rám, mindig szeretett a saját feje után menni. Természetesen megtalált utána
és egy idő után
már nem kellett hangoztatnom,
hogy "én megmondtam",
mert tudta, hogy ez következik.
A személyiségéből adódó kaotikus hármasság
volt az, ami a legtöbb
fejtörést okozta eleinte.
Lássuk a történetet
az elején: Lassan 2 éve boldogítjuk egymást. Egy közös
barátunk születésnapján találkoztunk
először, ahol bár én
fényképeztem le őt a saját kérésére,
mégsem emlékezett rám. Nem túl sok idő telt aztán és
egy másik közös
barátunk születésnapján is találkoztunk, ekkor már szerencsére megjegyezte az arcom. Már akkor kicsit gyanús volt nekem a kislányos, mindenkivel jó fej stílus...
Érdekes
kapcsolatunk részekre
osztható. Eleinte rengeteget beszélgettünk.
Nem titkolt szándékom volt belátni a vidám, mindig pörgő
és gyakran gyerekesen szórakozott viselkedése mögé, ami mint megtudtam csak egy gondosan
szerkesztett maszk. Majd néha
találkoztunk "bulikban". Mostanában a szabadabb hétvégéken összefutunk
páran [Tri, Sirius, Bootes, Cancer és én].
Ő
az az ember, aki egyszerre egy aranyos kislány,
egy tiniproblémákkal küszködő
csajszi és
egy néha depressziós felnőtt.
A határok nagyon képlékenyek
nála, ezért
gyakran nehéz
eldönteni épp
hogy kell hozzá
állni. A hangulathullámzásai
az esetek 60%-ában
hímekhez köthető,
20%-ban iskolához
és 20%-ban pedig a baráti köréhez. Amióta felsőoktatásban
tanul a baráti
köre többször kifordult, csak páran voltunk, akik ezt végignéztük és
közben megmaradtunk neki állandó
társaságnak.
A mi kapcsolatunk sem volt felhőtlen,
gyakran megharagudtam rá
a meggondolatlansága
miatt, de mivel soha nem vette komolyan a neheztelésemet és
3 utcával messzebbről is képes
volt rám vigyorogni soha nem tudtam rá igazán
haragudni.
Nyilván furán
hangzik tőlem,
ha azt mondom teljesen megbízok
benne, pedig így
van... Valahol a kedélyhullámzásainak
a határán
ott van a megértő barát
is, aki viszont nagyon tudja mikor kell megjelennie és mikor van rá szükség.
Talán ironikus, hogy ezt pont én mondom, de ő az, aki nem tudja megfelelően kimutatni az érzéseit...
Mindig megpróbál viccesen állni az emberekhez és megvárja,
amíg mindenki magától
rájön
arra, amit ő
valójában
gondol és szeretné, ha más(ok)
is tudná(k).
A standard, sablonszemélyiségek
átlátásához
elég 20 perc. A különlegesebb,
vagy valami belső
gonddal küzdő emberek megismeréséhez
kell pár hónap...
Ahhoz, hogy őt
tényleg meg tudjam érteni és
tudjam mit miért
tesz el kellett telnie másfél évnek
és bár
ritkán, de még mindig tartogat meglepetéseket a kis rózsaszín
szerkója alatt.
Nem tudom pontosan mit
keres, vagy mit vár
az élettől,
de rajta nagyon látszik,
hogy a gyakran jó
kedve ellenére
nagyon nem elégedett, soha.
Sokáig ragozhatnám mert egy elképesztő
személyiség,
de nem lenne elég
1 év, hogy mindent összeszedjek. A régi msn-es beszélgetéseink
átírt
verziójából könyvet
lehetne írni.
Ha szeretnél belelátni kicsit az életébe
és a mindennapjaiba tudok egy helyet,
ahol megteheted, Kedves Olvasó,
mivel ő szinte naplót ír
az életéről egy ideje [ami az utóbbi időkben
egyre jobban szerkesztett és
egyre választékosabb - személyiségfejlődés]
Pinkcica
Ez lenne az ő
kis blogja. Sok beszélgetést töltött fel, amiket néha kicsit szokatlanul értelmez ugyan, de ez érdekesebbé teszi őket. Tanulmányozása rengeteg időt vehet igénybe, csak saját felelősségre!"
Hogy ezzel ki hogyan ért egyet, az változó, de volt, aki egyetértett, volt, aki valamivel igen,
valamivel nem, de olyan is, aki szerint nem ez vagyok. Hát nem tudok megfelelni senkinek, sőt nem is akarok. Érdekességnek szántam, hogy még jobban megismerjetek engem. Nem
tudom sikerült-e,
vagy egyáltalán kíváncsiak voltatok erre, de szerintem,
ha már idetévedtetek – nem is egyszer, akkor már azért érdekes megismerni jobban a szerkesztőt. Ennyit terveztem mára, majd hamarosan jövök. Addig is kellemes hetet és látogassatok vissza. :) Puszi: Caty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése