Volt már 2 álomfejtős bejegyzésem, de most konkrétan nem megfejteni akarnám őket. Bár nem tudom mi fog kijönni a végére. Talán az egész lényege az, hogy bármi filmjellege is volt az egésznek, megoldottam a saját "halálomat vagy csak a megúszását". Igen, az álmomba meg kellett volna halnom. Nem sikerült, hisz a törvényeknek ellentmondva valahogy mégis megúsztam vagy csak egy idióta horrorfilmet írt a képzeletem, de mégis olyan furcsán érzem magam miatta.
Kicsit Shuntól koppintok bejegyzés lévén, de akkor nézzük, pontosan mit álmodtam.
Az álmom elején Simseztem. Mily meglepő,most raktam fel az Évszakok kiegészítőt és abba vannak ezek a Virágsimek. Még nem játszottam vele konkrétan, szóval nem tudom hogy megy az egész, de arra biztosan emlékszem, hogy egy csajjal játszom, aztán véletlenül elkattintok vmit, erre mindenki úgymond meghal és helyette Virágsim lesz, de nem ilyen zöld, hanem inkább ilyen tengerkék vagy türkizkék. Én meg erre fogtam és vmi kóddal vagy anélkül a csajt meg még két pasit visszaváltoztattam emberré. És itt jöttek a furcsaságok. Mondjuk már itt kellemetlenül éreztem magam kicsit, de hát ez egy álom, mi baj történhetne? Eztán egy szobába csöppenek, kicsit hasonlít a Vámpírnaplók sorozatából ismert Damon szobájába, mégis kicsit más. Ott fekszem én, meg végül Damon és Stefan. Nem én voltam Elena, csak ott voltam. És akkor kezdtek megjelenni furcsaságok. Először a hasamnál volt vágás. De az sem megszokottan, hanem a köldököm alatt ilyen félkörívesen. Bár ezt is akkor tudtam meg, mikor valamiért el kellett mennem valahová és falvakat jártam gyalog. Erdő és mezőszéleken sétálgattam meg minden, meg volt mellettem egy kb velem egyidős szőke lány is. Ő mutatta meg a hasán a heget, amilyen sebem nekem is volt. Na igen, még úgy sok horror nincs benne, de azért furcsa érzésem volt végig. Aztán a csajjal állunk ilyen fakerítés mellett - úgy tudnátok elképzelni, mint az ilyen westernes filmekben :) - és egy másik ilyen mellett, tőlünk úgy 500 méterre egy csaj lóháton kiáltott nekünk vmit. A szövegre konkrétan nem emlékszem, de talán a hanglejtése meg a viselkedésmódja arra enged következtetni, hogy ilyen kihívás vagy csak szimplán nagyképűség volt az egész. Aztán ezután fogtam magam és az erdőnek mentem. Szép volt, nyárias idő. A szőke csaj meg figyelmeztetett, hogy nem kéne, Persze álmomban ugyan olyan makacs vagyok, mint a valóságban, így talán nem is volt meglepő, hogy mentem tovább. Legközelebb egy kis kép villódzott fel, ami egy nyilat szimbolizált és elérte a 2. kört. Vagyis 2. fordulóként is értelmezhet volt. Nem értettem miért láttam ezt, de a 2. jelenség hatására szépen elkezdett folyni a vérem a csuklómnál. Megijedtem, de nem véreztem el, akkor elég korán vége lenne a "történetnek". Legközelebb már megint másik helyen vagyok, nem tudom, talán egy repülő? Több emberrel vagyok és megint megjelenik az a kis látomás, és most már a 3. helyre szúr. Az a hirtelen földrengésszerű valami, majd valami hatalmas lángcsóva közében végighaladva a folyosórészen. Egy nő - aki velem volt, ő a középső sávba gurult és fel is emésztette a tűz. Aki a fal mellett volt az teljesen megúszta. Utána néztünk át a többi részre, hát ott teljes pusztítást végzett. Na igen, ha én vagyok a célpont, hogy lehet, hogy a kékes-rózsaszínes 'terem' amiben voltunk, teljesen megmaradt? Volt egy olyan pillanat is, amikor öcsémmel voltunk a saját lakásunkba - ahol ma is lakunk... Ott jött egy SMS a telefonomra, hogy 5 perc és egy matematikai képlet. Egy másodfokú egyenlet volt, bár ahogy emlékszem eléggé nehezen megoldható, pedig általában megy ez a feladat. És most mégis nem sikerült megoldani. De lehet pont azért csapott le a tűzcsóva megint, mert nem oldottuk meg a feladatot teljesen. Bár így ébren arra is következtettem, hogy azt kellett volna ráírni, hogy nincs megoldás. És már talán akkor abbamaradt volna az egész. Tesómmal a konyha az egyik sarkába álltunk, és öleltük egymást, nehogy baj legyen. Aztán felbukkant keresztapám is, vele is dumáltam. Épp megint jött az a földrengésszerűség és mondtam, hogy álljon a sarokba de rögtön, anyu az emeleten volt, aput nem tudom, öcsit sem, én tudom, hogy a csigalécsőnél próbáltam minél jobban a falhoz lapulni, hogy ha úgy jön a láng, ne érjen el. Mikor vége volt megkerestem a telefonomat. Megvolt, mégis teljesen máshogy nézett ki belülről. Rendesen a rózsaszín telefon, de pl nem úgy volt a menü meg a többi, ahogy most. ÉS egy csomó játék volt benne. És akkor nyögtem ki, hogy jó lesz holnap az optikába. (erről majd később). Legközelebb egy poros úton sétálgatok, kicsit olyan, mintha a Távol-Keleten lennék... Borús volt az ég és talán ilyen pirosas. Szóval hátborzongató. Többen voltak velem, egy lány futott a csoportunkból egy házhoz, ami a vízen úszott, már ha szabad így fogalmaznom. Ahogy befutott, a kis ház és a nagyobbik házhoz vezető fa leomlott. Hogy a csaj megúszta-e, nem tudom. Az egész furcsa volt. És az egész idáig lévő eseményszál közben volt még egy látomás. Egy egyszerű folyosó, szürkés falakkal, kicsit ilyen irodaszerűen hatott. És a falnál egy 10-12 éves forma, fekete hajú kislány, holtan. Következő emlékem az álomból, hogy tesómmal sétálok egy nagyobb épületben. Aztán kiértünk egy + alakú folyosóra. Vagyis hát mi ilyen szempontból D felől jöttünk, és amikor felnéztünk a tolóajtó mögé, akkor vettem észre, hogy milyen folyosóra értünk. Ott ahol a halott kislányt láttam. Elfogott a félelem, de mégis magabiztos maradtam. Egy szőke hajú nő iratokkal a kezében jött volna jobbról, de mikor meglátott, megijedt és visszafordult. Én persze mentem utána és kérdezgettem, de hát nem válaszolt. Leroskadtam egy székre és pánikba estem. Aztán egy csomó ember jött, mintha csak végig akarnák nézni a halálomat. Nem tudom, de biztos van jelenet amire nem emlékszem. Igaz, következtetés volt, hogy ha a kislány ott halt meg, én is ott fogok. Igaz a nyilakat nem láttam. Aput is láttam jönni a tömeggel, ő is sírt. A családom sírt, én is. Aztán utána egy esős, esti napon a szomszéd utcába sétáltam, kezembe volt két papír. Anyuék adták oda, hogy használjam, de nem értettem miért. Egy nagyon magas, kicsit Frankestein fura lényére hasonlító fazon állt velem szemben egy papírdobozzal, amibe iratok voltak. Kérte tőlem a kezemben tartott lapokat, én meg nem akartam neki odaadni. Fel akartam használni, de tudom miért. Pedig csak az adataim voltak rajta. Aztán felbukkant a kislány és leütötte a szörnyet. Én még egyet-kettőt ököllel vertem a fejére (ennyire agresszív pedig nem vagyok). Utána elfutottunk a lánnyal. A folyosó kissé változott, a folyosó végén felfelé egy sötétbarna lépcső vezetett. Oda leraktam az olajzöld kabátom, meg mellé a lapot. És énekeltem. Jó igazából tátogtam, mert playback-ről ment a zene, és valaki észrevette, és elvágott egy zsinórt, és a zene abbamaradt. Hogy a halálom előtt, miért akartam én énekelni, nem tudom. Aztán felbukkant egy öregebb nő, már az álmomban korábban is láttam, az akart kinyírni. Megint ott volt a látomás, a nyíllal, és az utolsó körbe belevésődött, de mégis, nem történt semmi. Az emberek teljesen másra figyeltek. Volt segítségem, és megúsztam. Ekkor kelhettem fel. Tudom, így elolvasva, nem annyira rémisztő, de mikor ott vagy és már majdnem fel is készülsz a halálra, akkor azért más a helyzet.
Talán butaság az egész, de reggel is furcsa volt, mikor keltem. Bár azért mostanában hülye álmaim vannak, de nekem ez azért túltett kicsit az előbbieken. Volt már olyan álmom, amibe meghaltam, sőt amibe nem álltam messze tőle. De ebben konkrétan úgy éreztem, hogy legyőztem. Nem tudom miért, de ilyen érzésem van.
Talán egyszer rájövök mi mért történt, vagy konkrétan le is elemezem, majd meglátom. De most be is fejezem a bejegyzést. Sziasztok!
