Jelentkezés :)

Helló-belló!

Megjöttem megint egy gyors helyzetjelentéssel. 

Szóval közgáz ZH 4-es, matek 3-as. Szerintem profi vagyok. :D Ezenkívül Etsuom tegnap itt aludt nálam :) Nem volt semmi, előre leszögezem. Bár Naruki erre vmi olyat nyögött ki, hogy milyen a farkaspóz? Ül a lyuk mellett és vonyít. Egen, no comment. :) 

A suliról ennyit, de van más ami azért érdekes. Igen, beszélgetés tegnap estéről, Itsukival. Most komolyan kezdek egyre jobban félni a boszorkányságtól meg a jóslásoktól. A horoszkóp is úgymond ahhoz tartozik. A lényeg, hogy szerdán lestem meg egy oldalon a heti love horoszkópot, és azt írta, a héten jobban nyomulnak rám a pasik. Akkor úgy belegondolva, hogy van egy srác, aki szinte egész órán bámult nem meglepő. Aztán tegnap este Itsuki megnyilvánulása is. Azt beszúrom szerintem végig, persze a szokásos megjegyzéseimmel. :'D Azért Etsuo is lesett rajta 1-2. A barátom, szóval még szép, hogy tud az ilyenekről. És ezúton is üzenem neki, hogy ne legyen féltékeny, hisz szeretem és nem csalnám meg semmiképp. :) <3 

De mára ennyi, irány vissza suliba. Még jövök a hétvégén, pápá ^^ 

Meglepetés ^^

Sziasztok!

Mint ígértem, egy meglepetéssel készültem. A szöveget konkrétan Shun-nak köszönjétek, hisz ő írta rólam. Nem egónövelés meg ilyesmi miatt raktam ki, csak lassan 2 év távlatából (mind a blog megnyitása, mind Shunnal való megismerkedésünk óta) tényleg változtam, fejlődtem. Meg talán érdekes, hogy más hogy lát engem. Szóval az ő blogjáról másoltam ki az ő általi megfogalmazást, milyen is vagyok én, ő hogyan lát engem. :) Szerintem igaz, amiket leírt, kíváncsi lennék, hogy Ti olvasók is ilyennek láttok-e, vagy teljesen más személynek gondoltatok. De most akkor ismerjetek meg jobban is. Kellemes olvasást! :) 

"Senkit nem könnyű objektívan bemutatni, Tri minden szempontból egy nehezen megfogható személyiség. [Nem véletlenül választottam neki ezt a nevet]. Ez a hármasság megvan benne elég rendesen, de erre majd később kitérek.

Tri - ha szabad ezt mondanom - a legjobb lánybarátom. Talán az egyetlen, akihez ragaszkodok, még akkor is, ha ezt nem mutatom ki, de közben mégsem akartam tőle soha többet, mint őszinte barátságot. Mindig féltettem a saját, kicsit dilis dolgaitól, de ritkán hallgatott rám, mindig szeretett a saját feje után menni. Természetesen megtalált utána és egy idő után már nem kellett hangoztatnom, hogy "én megmondtam", mert tudta, hogy ez következik. A személyiségéből adódó kaotikus hármasság volt az, ami a legtöbb fejtörést okozta eleinte.

Lássuk a történetet az elején: Lassan 2 éve boldogítjuk egymást. Egy közös barátunk születésnapján találkoztunk először, ahol bár én fényképeztem le őt a saját kérésére, mégsem emlékezett rám. Nem túl sok idő telt aztán és egy másik közös barátunk születésnapján is találkoztunk, ekkor már szerencsére megjegyezte az arcom. Már akkor kicsit gyanús volt nekem a kislányos, mindenkivel jó fej stílus...

Érdekes kapcsolatunk részekre osztható. Eleinte rengeteget beszélgettünk. Nem titkolt szándékom volt belátni a vidám, mindig pörgő és gyakran gyerekesen szórakozott viselkedése mögé, ami mint megtudtam csak egy gondosan szerkesztett maszk. Majd néha találkoztunk "bulikban". Mostanában a szabadabb hétvégéken összefutunk páran [Tri, Sirius, Bootes, Cancer és én].

Ő az az ember, aki egyszerre egy aranyos kislány, egy tiniproblémákkal küszködő csajszi és egy néha depressziós felnőtt. A határok nagyon képlékenyek nála, ezért gyakran nehéz eldönteni épp hogy kell hozzá állni. A hangulathullámzásai az esetek 60%-ában hímekhez köthető, 20%-ban iskolához és 20%-ban pedig a baráti köréhez. Amióta felsőoktatásban tanul a baráti köre többször kifordult, csak páran voltunk, akik ezt végignéztük és közben megmaradtunk neki állandó társaságnak. A mi kapcsolatunk sem volt felhőtlen, gyakran megharagudtam rá a meggondolatlansága miatt, de mivel soha nem vette komolyan a neheztelésemet és 3 utcával messzebbről is képes volt rám vigyorogni soha nem tudtam rá igazán haragudni.

Nyilván furán hangzik tőlem, ha azt mondom teljesen megbízok benne, pedig így van... Valahol a kedélyhullámzásainak a határán ott van a megértő barát is, aki viszont nagyon tudja mikor kell megjelennie és mikor van rá szükség.

Talán ironikus, hogy ezt pont én mondom, de ő az, aki nem tudja megfelelően kimutatni az érzéseit... Mindig megpróbál viccesen állni az emberekhez és megvárja, amíg mindenki magától rájön arra, amit ő valójában gondol és szeretné, ha más(ok) is tudná(k).

A standard, sablonszemélyiségek átlátásához elég 20 perc. A különlegesebb, vagy valami belső gonddal küzdő emberek megismeréséhez kell pár hónap... Ahhoz, hogy őt tényleg meg tudjam érteni és tudjam mit miért tesz el kellett telnie másfél évnek és bár ritkán, de még mindig tartogat meglepetéseket a kis rózsaszín szerkója alatt.

Nem tudom pontosan mit keres, vagy mit vár az élettől, de rajta nagyon látszik, hogy a gyakran jó kedve ellenére nagyon nem elégedett, soha.

Sokáig ragozhatnám mert egy elképesztő személyiség, de nem lenne elég 1 év, hogy mindent összeszedjek. A régi msn-es beszélgetéseink átírt verziójából könyvet lehetne írni.

Ha szeretnél belelátni kicsit az életébe és a mindennapjaiba tudok egy helyet, ahol megteheted, Kedves Olvasó, mivel ő szinte naplót ír az életéről egy ideje [ami az utóbbi időkben egyre jobban szerkesztett és egyre választékosabb - személyiségfejlődés]

Pinkcica Ez lenne az ő kis blogja. Sok beszélgetést töltött fel, amiket néha kicsit szokatlanul értelmez ugyan, de ez érdekesebbé teszi őket. Tanulmányozása rengeteg időt vehet igénybe, csak saját felelősségre!"

Hogy ezzel ki hogyan ért egyet, az változó, de volt, aki egyetértett, volt, aki valamivel igen, valamivel nem, de olyan is, aki szerint nem ez vagyok. Hát nem tudok megfelelni senkinek, sőt nem is akarok. Érdekességnek szántam, hogy még jobban megismerjetek engem. Nem tudom sikerült-e, vagy egyáltalán kíváncsiak voltatok erre, de szerintem, ha már idetévedtetek – nem is egyszer, akkor már azért érdekes megismerni jobban a szerkesztőt. Ennyit terveztem mára, majd hamarosan jövök. Addig is kellemes hetet és látogassatok vissza. :) Puszi: Caty

Háhh :D

Na emberkéim, ha már tényleg szar nap volt, valami jó is legyen benne. A magyarok megnyerték a törökök ellen a világbajnoki-selejtezőmeccset 3-1-re. :) A poén az egészben, hogy a boszorkányságom az most is hasznomra vált, hisz már a kezdés előtt megmondtam, hogy nyernek. Nem nagyon hitte el senki, de én tartottam magam hozzá. :) Aztán megvolt, 1-1, lassan félidő. Beszéltük, hogy lesz hosszabbítás, én meg benyögtem, hogy kb 2 percet, ha adnak. És láss csodát, elkezdődik és kiírja, 2 perc. Na basszus. :D Estuo mellettem már vigyorog, mert azért elég ügyes voltam a focitémában, így örült nekem. Félidőben szépen hazaindultam és épp a 2. magyar gól környékén értem haza. Oh la la. :D Édesem üzenőfalára is kiírtam, hogy jelenleg nyerésre állok. Ha úgy vesszük fogadtam vele. :D Megnyertem, mint látszik :D Szóval azért nap végére eléggé összekaptam magam. De ez is jobbára Shun és Etsuo érdeme. :) Köszönöm nektek innen is. :)

Holnap egy meglepetéssel jelentkezem, remélem nektek is annyira fog tetszeni, mint nekem. :) De mára befejeztem, jó éjszakát mindenkinek. :) 

...

Üdv!

Valami bevezető féleséggel kellene kezdenem, de erőm sincs hozzá, sőt józan eszem sem. Hogy miért is? Egyszerű. 2 és fél óra múlva matek ZH és szalk. ZH-m karó lett. Ami - tegyük hozzá - ilyen emelt szintű informatika, sok felesleges cuccal a gazdasági részen. Ilyen a robot meg mérnöki modellezés, de nem ez a lényeg. Konkrétan az, hogy a kedvenc, igen a KEDVENC tantárgyamból írtam egyest. Hihetetlen, mi? Jó, lett még 4-5 darab,de akkor is. Tanultam rá, meg érdekel is, és mégis... Persze, hogy kiakadtam. Meg itt a matek is, ami az elmúlt 5 évben nem éppen ment. Jelenleg úgy állok hozzá, ha még ezt is elbukom, akkor semmi értelme egyetemre járnom, mivel ha úgy sem megy, meg semmi, akkor nincs keresnivalóm ott. Szóval jelenleg így áll a helyzet, és csak reménykedek benne, hogy hamarosan minden visszaáll a régi rendszerbe. Bár reggel óta tudom, hogy szar napom lesz, így igazából az sem lenne meglepő, ha ma tényleg semmi nem jönne össze. De még bizakodó vagyok valamilyen szinten, így talán nem vesztem el annyira. Shun, ha olvasnád ne lepődj meg, én is tudok depizni. :P 

Az olvasók meg szurkoljanak és gondoljanak rám mindenképpen. Xoxo Caty

Hirdetés

Sziasztok!

Ne gondoljatok nagy hirdetésre, nem akarok senkire sem rátukmálni sem mosógépet, sem különleges cuccokat, sem semmi ilyesmit. :) Csak a linkjeim között több blog is megtalálható - nem tudom ezeket mennyire szoktátok nézegetni. De ha már Shun barátom végre valahára rászánta magát a folytatásra, akkor ezúton is híresztelem a drágát. Szóval Shun vagy ahogy ő posztol - Dr. Rigel - ismét visszatért, és folytatja a blogolást. Természetesen engem sem hagy ki a dologból, szóval a karakterlistán (vagyis mi, a barátai) megtalálhattok engem is. Remélem ügyesen fog menni. ^.-

Blog: Link

És ne feledjétek:

"Az árnyékból figyel rád Dr.Rigel"

Na látogassátok meg őt is. Pussz mindenkinek :) Caty ^^

Nosztalgia vagy más?!

Hali!

Igen, érdekes címet kapott a mai bejegyzés. Hogy miért is? Egyszerű. A tavalyi tanévben többször volt említve egy facebook csoport 13.D néven. A tagjait gondolom nem kell bemutatni, ismerősek régebbről. Na, az elmúlt napokban Matsuo és Genki el-elposztolgat képeket a volt infotanárunkról. Jó vicces meg minden, mégis összeszorul a szívem. Nem tudom. Aztán ma ráírtam Itsukira. Vele is gyűlnek az újabb beszélgetéseim.  Jó, nem is ez volt a lényeg. Csak jött egy újabb kép, beírtam neki, hogy meglepődtem rajta... aztán ebből jött a nosztalgia, meg ez a furcsa érzés, ami nem hagy nyugodni. A régi osztály sosem lesz újra együtt, a S.2.0 után nem lesz 3.0, meg semmi. Nem várom el, mert abból lehet egyikünk sem jönne ki jól. De akkor is, annyira megváltozott minden. És így visszatekintve, 1-2 dolgot megbántam, de valamit mégis újra átélnék. Ezzel mindenki így van. Emberek vagyunk, érző lények. Még ha valaki nem is mutatja ki. Jó, igen, megint eltértem a tárgytól. Szokásom... Szóval egy értelmes-értelmetlen beszélgetés Itsukival. Amikor kitör belőlem a 19 éves komoly és bölcs részem. Érdekes mi? Szerintem már a bejegyzések alapján is rájöttetek, hogy elég érdekes egy figura vagyok. Egyszer egy örökmozgó, csintalan gyerek, máskor egy bölcs és okos egyetemista, és másszor meg egy idegesítő, nagyszájú, hisztis csaj. És akkor melyik vagyok valójában? Mindegyik. Csak hát az életet túl kell élni valahogy. Én így teszem. 

És amitől a falra mászom: "majd beszélünk". 2 szavas kifejezés, amit ha meglátok egy-egy emberkénél törni-zúzni van kedvem. Igen, Itsuki játszotta el, ismét. De most akkor beszélünk, ha én ráírok. Magyarul, ha nem írnék rá, nem is beszélnénk többet, lehet soha. Bár ha ilyesmit írok neki, akkor utána azért kapar. Ahogy Megumi is írta, úgy ismerem Itsukit, mint a tenyeremet, de ő is engem. Így érdekes.

És pár embernek itt jön képbe, hogy mit foglalkozom Itsukival, mikor állítólag ott a pasim. Etsuoval viszont tökéletesen megvagyunk, imádjuk egymást. A héten szinte végig kettesben voltunk, hétfőn nálam, kedden nála. Szokás szerint el is késtem itthonról, kicsit egymásba feledkeztünk. x3 Hétvégén meg jön át délután, kicsit együtt lesz a családommal. Kíváncsi leszek erre. :) Meg jövő héten anyuék elutaznak, és akkor azt próbáljuk összehozni, hogy itt aludjon. De már a cuccait is idehozza csütörtök este, és másnap tőlünk megyünk ki az állomásra. :) vagyis hát én csak kikísérem. 

Na megint regény lett, a normál dolgokkal nem haladok. Pl. szept első hétvégéje még mindig nincs meg. Na a héten jön. :) Addig is legyetek jól, puszi az olvasóknak :) Caty