Holiday Part 1. 2016

Sziasztok!

Hát ezen az esős, őszi napon valahogy rám jött, hogy már most hiányzik a nyár. Emellett a mai sulis napnak is vége és 4 óra alvás után valamiért az ebéd utáni pihenés jut először eszembe, de ha most bealszom, akkor megint éjszakázni fogok és az nem lesz annyira jó. Szóval, hogy kicsit felkeltsem magam, inkább mesélek a horvátországi nyaralásomról. Egy kis nyáridéző. Mondjuk nem most volt, de a képek vannak és persze a memóriám is működőképes - hál istennek, szóval neki is állok a mesélésnek. 

               

Július 16-án hajnalban indultunk ismét útnak, ezúttal Pakostane volt a célpontunk. Én előre felkészültem, offline térképes alkalmazással, gps-szel, csak hogy a gyerek is ellegyen valamivel a hátsó ülésen, vagy ha netalántán sétálva nem találunk valamit, akkor tudjunk mit használni, és későbbiekben rátérek, de bevált. x) A 4 órás kelés nem volt kellemes, bár általában nem szokott gondom lenni. Mondjuk az időnk nem volt túl jó, mert a határnál szakadt az eső, és nem is volt meleg. Aztán ahogy haladtuk az autópályán lement 9°-ig a levegő. Igen, jól olvassátok, július közepén 9°C fok. Na hát a csoda az volt, hogy nem remegtünk, de az eső az esett és kb reggel 9-10 között már az autópályán állt a dugó. Úgy 2 órát legalább csigasorban haladtunk, már a leállósávban is próbáltak előzni az autók, nem sok sikerrel, aztán végül úgy döntöttünk, hogy menjünk akkor tovább a főútvonalon. Egyrészt az időjárás miatt is gond volt, de 1-2 ügyes az árokba is hajtott, szóval igen. Na hát egy ideig szép és jó, de főútvonalon is kész dugó volt. Mindenkit kitereltek az autópályákról. Fél 3-kor még mindig valahol a francban voltunk. Egy ideig próbáltam GPS-szel bemérni magunkat, de csak a D27-es útig jutottam, és ott szinte fel is adtam. Egy kislánynak még az esze is elment, mert hát dugó állt az egyik falunál, a gyerek meg a teljes üveges teraszajtóban állt, mint aki most lépett volna ki a kútból a Kör című filmből. Hirtelen nem is tudtam hová tenni... Azoknak tuti félelmetesebb volt, akik a ház előtt álltak a dugó miatt... Végül a tervezett 1 óra helyett fél 6-kor értünk a szállásra. Az idő 20°-nál nem lett melegebb. De legalább teraszos szobák, még ha nem is a legnagyobbak, a strand 1 perc séta, teraszról teljesen látni. A belváros is 5 percre volt csak. Szóval idén egész jó helyen lévő apartmant találtunk. A lakás kevésbé tetszett, de hát nyaralni jöttünk, szinte csak aludni, enni és esti kártyapartit tartani voltunk bent. Legalábbis mi négyen. Miuw-ék sokszor maradtak fent a szálláson, mondván nincs kedvünk lejönni. Hát nem tudom, én valahogy élvezem, hogy évente egyszer egy hétig süttethetem a hasam, még ha a víz nem is olyan meleg, hogy fürödjek benne. Aztán este elfoglaltuk a szállást, ettünk pár falatot, mert hát a 13 órás út alatt annyira nem ettünk, szóval igencsak ránk fért már. Később azért körbenéztünk a környéken. Templomba is voltunk bent, megnéztük a kirakatokat, az éttermeket és a különböző bódékat. Aztán este már csak pihenés volt. 

Ilyen volt a kilátásunk 

Vasárnap délelőtt a strandra mentünk ki, megint rengeteget fotóztam, még úgy is rakok ki sok-sok képet, szóval láthatjátok majd. Ebéd környékén bementünk, ettünk, majd délutánra egy sétát terveztünk, hogy megnézzük a betonos strandot is, illetve a kempingnél lévőt. A fiatalabbak nem akartak jönni, szóval csak én voltam az egyedüli „gyerek”. Öcsitől a szuper fényképezőjét is elkértem, azzal jobban lehet fotózni. Az enyém is jó, de csak egy régebbi típusú Nikon, de Bogyónak Sonyja van, meg ilyen igazi fotósnak való. Szóval tájképeket jó volt azzal készíteni. Aztán vettünk fagyit, majd indultunk vissza a szállásra, hogy összepakoljunk és menjünk vissza a strandra. A délután további részét ott töltöttük. Este vacsora után pedig közös kártyázást tartottunk. Rabló römiztünk szokás szerint. Meg mellette persze fogytak a piák és az édességek.

Séta közben fotóztam :)

Hétfőn ugyancsak a strandon kezdtünk, végre egyre jobb volt az idő, bár főleg napoztam. Kiolvastam az egyik mangámat, már nem tudom hányadszor, meg zenét hallgattam. A többiekkel is elhülyültünk, meg fényképeztük egymást. Az ebéd szinte átcsúszott két órára, bár én nem bántam, én megszoktam, hogy akörül ebédelek.  A délutánt ismét csak a strandon töltöttük. Este megint elmentünk sétálni, később már csak a szokásos kártyázás volt.

Panoráma kép a strandról 

Kedden délelőtt Sibenik-be mentünk át. Ott volt jó, hogy volt nálam térkép, így be tudtuk lőni a parkolókat, illetve hogy merre kell mennünk. Felsétáltunk a várhoz, néztünk pár templomot. Délelőtti séta megvolt. Utána ebédelni az egyik helyi étterembe mentünk. Mindenki pizzázott, a pincér srác először megijedt a 11 főtől, de egész jól vette az akadályt. Magyarul is próbáltuk tanítani, csinált rólunk közös képet is, meg végül kaptunk két ajándék sört is. Igaz, ott csak pohár sör van, és nem korsó, de na, ajándékba tök jó. A végén meg ilyen mappában kellett hagyni az összeget, mint valami elit étteremben, na az poén volt. Délután lementünk a partra, ismét nekiálltunk sünöket gyűjteni. Még egy magyar családdal is találkoztunk (már a másodikkal) és a 4-5 éves forma kislány odajött és megmutatta, hogy ők is szedtek. És annyira aranyos volt, mert mondta, hogy itt olyan furcsán beszélnek, nem úgy, ahogy ők otthon. Mondjuk a horvát tengerparton a magyar, német, angol, horvát, szlovák nyelvek előfordulnak. Később nekiálltam rejtvényt fejteni is, de az aznapi népszerűségem valahogy nagyon megnőtt, mert egy srác is odajött hozzám, mikor a sünökkel játszottunk. Én csak lestem mit akar tőlem. Itthon nem lepődöm meg, ha egy vadidegen srác odajön hozzám és meg akar ismerni, bár a nagy része elintézi facebook-on.  Szóval vicces volt beszélgetni a sráccal, mert én és a német sajnos az elmúlt években elég hanyagolás szinten volt, és ma már inkább angolul beszélek, azzal lassan jobban megértem magam. Válaszolni nem igen tudok, az tény, de sorozatokból tanulok angolul, így csak az 1-2 szavas válaszok vannak meg. Nem baj, lassan nyelvvizsga felkészítő. x) Aztán egy 10 percet beszélgettünk, megadta a telefonszámát is, meg a nevét leírta a magazin egyik lapjára. Végül én is megadtam, mert na. A számommal nem tud mit kezdeni, felhívhat, csak nem veszem fel. x) Utána az egész bagázs vele nyaggatott, Miuw nevelőapja már mondta, hogy olajmágnás és elvehet feleségül és akkor itt hagyhatnak. x) Nem százas. Szóval a héten ez volt a téma. Délután még csobbantunk párat, röplabdáztunk is a srácokkal, vagyis a két legkisebbel – bár ez is csak idézőjelesen, mert korban fiatalabbak, de mindkettő magasabb nálam, bár nálam ki nem? Költői kérés volt… Este pedig kártyázás volt.

Sibenik, Szent Jakab Katedrális

20-án szerdán egész nap a strandon voltunk. Napoztunk, könyvet olvastunk és pancsoltunk. Anyutól kaptam ilyen romantikus regényt, ahhoz képest, hogy tudtam, hogy happy end lesz a vége, mégis jó kis csavarok voltak benne. Szóval két kötetes könyvecske volt, de tetszett. Megérte elolvasni. Délután pedig a srácokkal elmentünk vízi biciklizni. Tök jó volt, szinte még a nyílt tengerre is kisodródtunk, de ügyesen visszaevickéltünk. Tök jó volt ott úszkálni, meg csúszdáztunk is, mert olyat kértünk. Utána kicsit pihenőztünk, majd mentünk a vízbe vissza röplabdázni és labdával dobálózni. Aztán kiszedtem még vagy 3 sünt a vízből, egy szerintem meg is bökött, de nem lett bajom. Végül már csak képeket csináltam a naplementéről, meg pár közös képet. Este meg a szokásos. bár furcsa, meg végül én is végig szinte kint kártyáztam, igaz közbe beszélgettem emberekkel, de tök jó volt. Nem volt kedvem a szobában ülni és gépezni, jobb volt a társaság meg arra volt szükségem.

Pakostane, templom

Csütörtökön a nemzeti park egy részét néztük meg, fotóztunk. Bár nagy eresztésnek nem mondanám, szinte ugyan ilyen, ha az itteni nemzeti parkba megyek ki. Aztán utána benéztünk valami szálloda strandjára is, bár nem tudom miért. Onnan végül vissza a szállásra, ebéd, és irány a strand. Délután pedig megint elmentünk vízi biciklizni. Este pedig ismét bevettük a várost. Én előtte vagy fél órát szenvedtem míg beraktam a kontaktlencsét. Körbesétáltuk, ettünk fagyit, kirakatokat néztünk, és a templomnál még valamilyen táncos műsort is néztünk. Hangulat tök jó volt, a zene is, a lányok ügyesek voltak. Aztán utána még kiültünk kártyázni kicsit.

Nemzeti park

Péntek volt az utolsó napunk, így a strandon töltöttük az egész napot. Kiolvastam a két könyvet, zenét hallgattam, szerencsére jó színem is lett, szóval jó volt. Sokat úsztam, a hét vége felé már egész jó lett a víz, igaz nekem elég nehéz belemerészkednem. Szóval néha viccesek vagyunk anyuval, öcsi az szinte be sem jött. Délután megint megtalált a srác, hívott volna randizni is, de nem mertem bevállalni, így ügyes ürüggyel – hogy anyuval megyek úszni – elküldtem. Megszólalni alig tudott, meg elég nehéz volt amúgy is a kommunikáció, pláne a nyelvi különbségek között. De azért bemutatkozott a családomnak. Mondom fasza. Később mikor visszajött, mondtam anyunak, hogy menjünk, mert nem akarok a sráccal maradni, így mentünk vissza a szállásra. De amúgy is volt már fél 7 körül. Aztán gyors vacsora, mi öcsivel lepancsoltunk, majd kicsit még kiültünk csoportosan kártyázni és hülyéskedni.

Imádom az ilyen képeket 

Reggel korán kelés, a maradék cuccot összeszedni, bepakolni a kocsiba, elköszönni a tulajoktól és irány haza. Nagyon meg sem álltunk, egyszer egy wc szünetre, meg később enni. Aztán végül 4 környékén értünk haza. Pár cuccot kipakoltunk, anyu gyors indított egy mosást, majd 1-2 ügyintézés és egy Caty-s kiakadás után végül étterembe mentünk vacsorázni, mert semmi kaja nem volt otthon. Később még a fiúk is odajöttek a kapuhoz, még a filmforgatás miatt. Aztán beszéltünk pár mondatot, majd én bejöttem, fél óra múlva öcsi is. Aztán már csak facebook-on voltam fent.

Strand - Pakostane

Na ennyi volt a nyaralás. Hát jó sokat írtam ismét. Remélem tetszett a beszámoló és a képek is. Hamarosan jövök, még hátra van az augusztus végi nyaralás is, bár aztán ki tudja mit lesz kedvem leírni. :) Addig is legyetek jók és kitartást a sulival, munkával. 

Puszi: Caty

Látkép Sibenikből

Pakostane

Hello School!

Halihó!

Hát ismét elkezdődött egy újabb tanév. Két hete jártam erre, lássuk mi volt azóta.

19-20-21-én volt egy hosszú hétvégés bulink, akkor lett a film premiere. Nagyon jól sikerült, Oscar díjat is bezsebelt. Igaz Rai-jal csak a mi ajándékunk volt, legalábbis mi álltunk ki a film végén a többiek elé és adtuk át a díjat. Én készítettem hozzá a borítékot is, próbáltam jól lemásolni az eredetit, de annyira profi nem voltam, de a lényeg, hogy nagy meglepetés volt és nagy öröm is. Nagyon jó hangulat volt, kivételesen nem rúgtam be, bár whiskeyt meg sört ittam csak. Na jó, meg első este mákpálinkát, de azt szinte vissza is köpném helyben, annyira szar íze van. Ezek az őrültek füvet is szereztek szóval az is poénos volt mindenkinek a végére. Rai-jal is voltak vicces dolgaim, mert amíg hétköznap szinte egész nap beszélünk és minden rendben, akkor ott néha voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, mintha eltávolodtunk volna, aztán utána még megláttam, hogy exbarátnője is ráírt, ott kicsit bennem is elpattant valami. Aztán szombaton míg mi öcsivel hazaugrottunk, addig meg írtam neki, de nem válaszolt meg úgy alig beszéltünk akkor. Aztán amíg játszottunk a többiekkel, addigra én is tartottam a távolságot tőle, pláne mellette az egyik srác kikezdett velem - már meg sem lepődtem. -.- Szóval később, pár pia után végre elővettem a komolyabb énemet, és leálltam vele beszélni. Végre kivételesen volt eszem és nem elmenekültem, hanem megbeszéltem a dolgokat. Mondjuk 23 éves korára az ember eljuthat erre a szintre, bár nálam nem az erősségem. xD De a buli jó volt, a társaságot még mindig imádom. :)

Következő hétvégén családi nyaralás volt, de azt majd egy külön posztban elmesélem. :) 

Azutáni héten már elindult, hogy suliba mászkáljak fel ügyeket intézni. A kérvényemet sikeresen elfogadták, így nem lett gond a fizetéssel meg a mizériájukkal. Hétfőn - Etsuonak köszönhetően - az igazgatót is elcsíptem, hogy nekiállok a sportnap szervezésnek, ha neki is megfelel. Öko klub is marad szerencsére, szóval legalább pozitív volt a délután. Még azzal az idiótával is eltöltöttem egy kis időt, végre normálisan. Elkísértem volna még ügyeket intézni, mert kivételesen normális elbeszélgettünk, de aztán már bezárt a hely, így felajánlottam, hogy segítek neki elintézni a cuccait. Végül majdnem koliig lekísértem és onnan mentem haza.  Délután további része nyugis volt, este találkoztam Rai-jal is, mondván hiányzott mindkettőnknek a péntek, ha már nem tudtunk találkozni. Bár előtte héten direkt kedden vele voltam, és közös vásárlást tartottunk. Aztán jó kis este volt. Azon kívül, hogy legalább egy órán keresztül csak a szex volt a téma, és flörtöltünk, és egy doboz óvszert találtam a kesztyűtartóban, amúgy sem volt más lehetőség egyéb témára. x) Aztán 8 után egyik barátunkhoz mentünk fel, párja is ott volt, szóval négyesben hülyéskedtünk. Ott kezdődött, hogy fájt a torkom. xD Nem is volt annyira rémes, betudtam annak, hogy biztos kicsit kiszáradt és majd iszok, mert a kocsiban van a vizem. Na hát ott sem lett jobb, pláne, hogy mi lányok befoglaltuk a kocsit, és vagy egy órát kettesben beszélgettünk, addig a fiúk sétáltak meg beszélgettek külön. Mondjuk nem sok lánnyal tudok beszélgetni, de legalább vele sikerült és szerintem egész jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Aztán végül 10 körül mindenki feladta, ami nálunk annyit jelentett, hogy Rai hazahozott kocsival, és még vagy fél óráig beszélgettünk a kocsiban, de aztán kevésbé voltam jól és ő is fáradt volt, így elbúcsúzott és hazament. Szépen lepakoltam, majd bebújtam a pizsamámba, de rettenetesen fáztam. Nyakig be voltam takarózva, de vacogtam. Fél óra után kimentem, kikerestem a lázmérőt és a fájdalomcsillapítót. Hát mutatott 37.3-at, aztán a bogyóval már nagyjából sikerült aludnom. Bár a reggeli kelés nem sikerült, mert fél 9-re kellett volna felérnem az egyetemre, de 8 után keltem nem sokkal, így rohanás volt felfelé. Bár egybe nem voltam, megittam egy bögre forró teát, meg gyorsan elkészültem, így 10 perces késéssel felértem. Kemény 5 perces megbeszélésem volt... Aztán ha már ott voltam meglátogattam a többi tanáromat, az egyikkel beszéltem, hogy ha részt veszünk Kutatók éjszakáján, akkor idén is szívesen leszek segítő és mondta is a tanár, hogy persze, örül neki. Aztán még fél órát legalább beszélgetéssel töltöttünk, végül már állni nem bírtam, így leültem, de aztán 10 perc után bocsánatot kértem a tanártól, mert már nem bírtam koncentrálni, annyira zúgott a fejem. A felállás sem volt jó ötlet, mert leesett a vérnyomásom, szóval csillagokat láttam, és majdnem lefejeltem az ajtófélfát. Nagyjából ki is kerültem ugyan, utána indultam tovább a folyosón, csak hát a csillagokat felváltotta a feketeség, szóval még pár lépést próbáltam tenni előre, és csak a jó egyensúlyomnak köszönhetem, hogy végül térdre estem, és onnan is fél perce telt, míg felálltam, bár nem fájt semmim. Lehet nem estem akkorát, vagy nem tudom. x) Aztán lesétáltam a lépcsőn és szinte csak bezuhantam az ökoba. Annyi erőm volt, hogy bezárjam, mert nem akartam mászkálást bent, meg úgy mást sem. Pár percet csak a kanapén feküdtem, meg írtam Rai-nak, hogy mi van. Szegényem már jött volna értem is, ha úgy adódna, de mondtam, hogy miattam csak ne aggódjon és dolgozzon nyugodtam. Közbe megittam vagy fél liter vizet, az valamennyire helyre rázott, aztán utána mégis maradtam bent kicsit pihenni, meg adminisztrátorunkhoz mentem fel, neki is elmesélni a sikeres fellebbezést, meg Etsuo dolgaira kérdeztem rá, mondván Tomoko néni eléggé aggódott, mondom én is utána kérdezek, hátha tudok segíteni. Elmondott 1-2 dolgot, amit le is írtam annak a marhának, de szokás szerint leszarta, hogy segíteni próbáltam neki. -.-" Aztán később összefutottam leendő elsősökkel, bár ismerős már most van. Öcsivel is voltam az ő adminisztrátoruknál, öcsi nagyszerűen áll, sok tárgya nincs vissza és csak így tovább neki is. Délután nagyjából pihenéssel töltöttem, de segítettem apunak zöldséget hámozni és aprítani, bár a rossz közérzetem az megvolt és a fejfájás is. Szerdán viszont Rai szülinapja volt és eredetileg nem terveztük be, de mégis meglátogattuk este. Ezért ajándékért viszont el kellett ugrani, így kapott egy tábla csokit meg 3 új öngyújtót, mert a drága mindig elhagyja őket, aztán mindig én adom kölcsön a sajátomat. Így meg talán, hogy én adtam neki, jobban figyel rá. Meg borért jártam át a másik utcába, a nő elsőre személyit kért, aztán elvicceltük, hogy azért mázli, hogy 16-nak néznek most is (csak 7-tel vagyok idősebb, de sebaj xD). Aztán este végül Rai-nál kötöttünk ki. Tök jó hangulat volt, csak 5-en voltunk, anyukája is aranyos volt. Rengeteget hülyéskedtünk, bár nálam a pezsgő azért hatott. Igaz mellette a vodka és pálinka sem biztos, hogy segített, de kicsit sikerült becsiccsentenem, szóval jó hangulatom volt. Bár a többiek is azért kitettek magukért. x) Rai mondjuk miután leléptünk csak a nappaliig jutott és ott aludt be. xD Én csak sin görbében sétáltam haza öcsi mellett, csoda, hogy nem szólt be. Bár lehet a torokgyulladás mellett nem kéne innia az embernek. xD Hosszú éjszakám is volt utána, mert 1-2 óránként felkeltem és vizet ittam állandóan. Bár a másnaposság nem volt, a torkom továbbra is fájt és nekiálltam köhögni is, igaz fejfájás is volt, de azt betudtam a betegségnek... Csütörtök így nyugis nap volt. Pénteken anyuval elmehettem shoppingolni, szóval legalább jó kedvem volt és kicsit elterelte a figyelmemet erről a betegségről. Kaptam egy új felsőt, meg fehérnemű szettet. x) Este Rai-jal voltam ismét, kivételesen ő volt a perverz. Szóval félig visszakaptam a hétfőit. xD De legalább jó este volt. Annyira szeretek vele lenni, mert tényleg bármit meg tudunk beszélni. Múltkor is volt egy vitánk, legalábbis én indítottam egy idióta képpel, amit már az elküldés pillanatában megbántam, csak hát vita lett belőle, de szerencsére sikerült megbeszélnünk és kompromisszumot kötöttünk és piros pontot kaptam, mert végre felelősségteljesen meg felnőtt módjára kezeltem a végső szituációt. Egész jó vagyok. Szombaton pedig Estuonál kötöttem ki már délelőtt. Pénteken is volt már egy fura érzésem egész nap, Narunak is írtam, szegényem meg sem lepődhetett, hogy megint kijött rajtam. Aztán végül is valamiért tényleg vártam Etsuo írását, de végül mégis meglepett mikor hajnali fél 2-kor rám írt, hogy menjek át, mert elbúcsúzna. Meglepő volt, mert nem volt olyan kapcsolatunk, mint régen és mégis elköszöntünk egymástól. Fél évre hazaköltözik és utána is lehet csak fél évre jön vissza, szóval még ha igazán a beszélgetés alatt nem is mondtuk ki, de talán tudat alatt tényleg elbúcsúztunk. És azért négy évet zártunk le, és nem tudom mennyire fájdalmas, de egy ponton hasonlít az első búcsúra, ami azért valljuk be, a szakításunk volt közel 4 éve... és most barátként, ha élhetek ilyen erős kifejezéssel, búcsúztunk el. Furcsa volt, mert éreztem, hogy valami lezárult. Biztos találkozunk még, és beszélünk is, csak mégis olyan más volt. Oké, persze, szakítás után kettős érzésem volt, mert ott végül 2 napig függőben volt a dolog, és egyszerre gyűlöltem és szerettem. A szakítás okát azóta sem tudom, mert akkor azzal jött, hogy majd akkor, mikor mindketten feldolgoztuk és kész leszünk megbeszélni. Mire mondhatni ez megtörtént, addigra szinte megbékéltünk azzal, hogy közös barátok, közös órák, közös események és még ha flörtöltünk is, már nem volt meg az a pont, hogy felszakítsuk a sebet, pedig amiket tényleg leműveltünk azóta és amilyen közös dolgaink voltak, lehet tisztázhattuk volna. Tudom ma már felesleges... Bár legalább keretes szerkezettel váltunk el. Nem tudom, de legalább valami szabályrendszere lett az egésznek, mert szeptember 4-én jöttünk össze, és szeptember 3-án búcsúztunk el. És közben nem tudom, hogy véglegesnek mondható-e vagy sem. Mert a helyzet alapján igen - tekintve, hogy megint nem szól hozzám, mintha csak 4 évet mentünk volna vissza novemberig és amúgy sem látom, mert nincs itt. A lelkem mélyén mégis úgy érzem, hogy megint nem végső búcsú volt, csak megint egy mélyebb lezárás egy adott szakasznak, és úgy is visszajön, és újra - ha csak picit is, de az életem része lesz. Bután hangzik, tudom. De valahogy amennyi mindenen itt átmentünk és végül együtt kellene végeznünk júniusban, mégis úgy vagyok vele, hogy nincs vége, mert nem lehet. Annak idején is tudtam, hogy nincs vége, és vissza fog térni mellém, és az életem része lesz. Persze, akkor még annak örültem volna, ha páromként, de az eltelt idő alatt rájöttem, hogy már maga a társasága, a lénye az, ami hiányzik, és nem kell együtt lennünk, hogy az életem része legyen. És most is csak ennyit kérek, nem zavar, ha csak néha és titokban, csak néha had kapjam vissza azt a srácot, akit megszerettem és barátom volt. Mert voltunk mi barátok, kár lenne tagadni. Jó, mindenki tudja, hogy nálunk a barátság sosem állt szilárd talajon és sokszor nem is lehetett igazi barátságnak mondani és sokszor mentünk át flörtölősbe, és sokszor is volt nézeteltérésünk a különböző tulajdonságaink miatt, de na. Még az elmúlt fél évben lévő kapcsolatunknak is örülnék. Nem beszéltünk sokat, de itt volt, és már ennyi elég volt. Lehet, csak a tudat, hogy a városban van, és néha még sikerül értelmes emberek módjára beszélnünk. Igen, elég labilis és hullámvölgyes a kapcsolatunk. Igazából vicces, hogy volt párom, és mégis a barátomnak akarom tudni, isten sem tudja miért. Lehet a közös "titkunkért", bár az sem számít. Legalábbis neki nem, mert ha számítana neki, nem úgy viselkedne, ahogy. Bár én meg naivabb és érzékenyebb vagyok. x) Na mindegy. És attól a titoktól is búcsút kellett vennem, és bármennyire furcsa volt az elején, és mennyire összezavart, hiányozni fog. Ezt is megéltem, furcsa vagyok. Tomoko néni, ha olvasnád, örültem, hogy idén kétszer is összefutottunk, még ha sajnos negatívabb ügyek kapcsán is. De nagyon kedvellek Titeket, az egész családot, és örültem neki, hogy elfogadtatok és hát úgy mindent. :) Azért remélem még tényleg összefutunk egyszer, ha itt, ha nálatok, vagy egy teljesen más helyen.  

Szombat este még azért aktivizáltam magam, és Rai-jal egy másik barátunkat is felköszöntöttük szülinapja alkalmából. Meg azért szokás szerint a kettesben eltöltött időt sem hagytuk ki, bár poénos volt a folytonos köhögésem. Mondjuk ő nem immúnis rám, de eddig nem kapta el. x) Szóval azóta is próbálok kijönni ebből a vacakból, mostanra már csak köhögök, bár tegnap óta a fogam is fáj, szóval lehet dokikat kéne látogatnom? Fene se tudja.
Amúgy a suli egész jó, a pletykákkal nem állnak le, de kivételesen nem én vagyok a tárgya. Egy órám volt csak, ami egész gyorsan eltelt, bár nehéz félév elé nézek így  is. Még két órám van a héten, plusz egy workshop sulimódra. Pénteken pedig ismét utazom, ezúttal ismét hazai tájon egy hévizes településre. Majd arról is írok beszámolót, bár előtte a másik kettőt kell megírnom. Bár most van erőm írni. x) Bár mára befejezem, mert reggel 6-kor kelni kell, és nyaú. :D De ígérem, hogy nem leszek annyira lusta. :) Igaz, most is szép mennyiséget írtam. x3 Legyetek jók, hamarosan jövök. És szurkoljatok, hogy most már gyógyuljak meg, mert ott fent szépen büntetnek ezzel a nyavalyával. :D 

Sok puszi: Caty