Lassan ennek is vége

A kép alapján itt a motiváció megvan, lásd csak az idézetet illetve, meg hogy kell az ösztöndíj. 

"A tanulás meghozza gyümölcsét .és mint tudjuk, a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!" 

Hát igen, elérkeztünk egy újabb félév végére. Hol jó, hol rossz élményekkel, de szinte itt a vége. Még két hét a vizsgaszezon, remélem a jövő héten már nekem is vége lesz, bár 2 nap alatt 3 javítóvizsga nem épp a legjobban hangzik, de bízom benne, hogy jobb jeggyel távozom, mint a korábbi vizsgákon. Na jó, VIR az hármas, de azzal nem vagyok megelégedve, tekintve, hogy majd az lesz a záróvizsgám egyik tárgya is, és nem elégszem meg a hármassal. Bár vannak olyanok, akiknek már ténylegesen vége a sulinak, és diplomások. Egyik ilyen Zenshi. Így mostanra sem fogom fel, hogy eljutottunk már ide. Megvan a záróvizsga és elmegy. A legfurább, hogy bármi is zajlik, sokan hiszik azt, hogy miattam maradna, ha nem is a suliban, akkor Todoyoshiban... Alig egy hónapja volt az egyik tanárommal erről egy érdekes beszélgetésem. Igaz, elég sok pián túl volt már, és mai napig úgy van vele, hogy Zenshi és én. Szeretem mai napig, igaz, nem úgy, ahogy tavaly ilyenkor, de szeretem. Ezen egyikőjük sem tud változtatni. Tudom, hogy barátai itt vannak és még lesznek egy darabon, de nem fog maradni. Ahhoz munka és lakás is kéne. Ami már nem a legkönnyebb. Beszéltem vele, azt mondta, ahol kap munkát, ott próbál-fog letelepedni. Biztos első körben vagy itt vagy a szülővárosában keres melót, de ettől függetlenül úgy érzem, el kell tőle búcsúznom. Közel egy éve (vasárnap lesz pontosan) szakítottam vele, és egy ponton tényleg elbúcsúztunk, de nem volt lezárva. Érzem rajta, hogy most már ő is úgy érzi kell. Még a szakos malacsütésen is kavartunk, miért ne tettük volna. Hülye játékokra vagyok képes, de másra nem. És mind ő, mind Etsuo és a velük lévő játszadozás kikészít. De akarok vele egy utolsó találkozást, ahol átbeszélünk őszintén mindent, ahol talán végre mindennek véget vetünk, és lezárjuk. Mindkettőnknek szüksége van erre. Mert kedden, mikor ott voltam a szakdolgozat védésén, láttam, hogy próbál elkerülni, nem rám nézni... Gratulálni akartam neki... Mikor indult el, akkor ránéztem, mosolyogva gratuláltam neki, és egy puszit küldtem neki, ő meg odalép, egy lepacsizik velem. Hát utána néztem is rá nagy szemekkel. Mintha egy kislány lennék, aki bele van zúgva, ő meg csak egy aranyos barátnak tart. Elég furán jött le... R is ott volt, és végig vele volt, nem is lepett meg. A csaj kész sárkány lett volna, ha Zenshi velem is foglalkozott volna. Sosem leszünk puszipajtások, de azt hittem, hogy mostanra rendben lesz minden. Hát nem lett... Fájt az egész, de a lényem egy része tudja, hogy így volt a legjobb. Van R-rel is múltja, de kicsit más, mint velem. Kár, hogy velem nem képes már erre. Tény, hogy én is játszottam vele és én is megbántottam, de nem gondoltam, hogy ennyire. Lehet, hogy a közömbösség is azért van, mert le akarja zárni. Megértem, nekem is egy ponton könnyebb lenne. Csak szeretném, ha később is emlékezne rám, és úgy váljunk el, hogy nincs harag és minden rendben. Nem akarom, hogy utáljon, haragudjon rám... Ezért is szeretnék még egyszer találkozni vele, hogy elbúcsúzzunk és beszéljünk. Megérteném, ha nem akarna, de úgy érzem ennyire szükségem van. Sosem ment az ilyen beszélgetés, pláne tavaly is sírás lett a vége a részemről. Előtte csak könnyeztem, de mire hazaértem, elsírtam magam, meg majdnem a kocsiban is... Még ha ez lenne most is, legalább tudná, hogy komolyan gondolom és tényleg sajnálok mindent. 

Hosszú félév volt, a pasik ismét kikészítettek, főleg ő és Etsuo, de talán most már vége. Legyenek kész a vizsgák, Zenshitől tudjak elbúcsúzni és végre nyugalom lesz. 4 hét és újra a tengerparton lehetek, távol mindentől, mindenkitől. Menekülni fogok, ahogy szinte mindig, de úgy érzem szükségem van erre. Amíg tart a suli, addig küzdök, szinte mindenért. Nyárra feladom, mert addigra belefáradok. De mindig visszatérek és kezdem elölről. Érzem, hogy elfáradtam.
Utálom a búcsúzást, de egy embertől most meg kell tennem, a többi még húzódik egy darabig, addig erősnek és kitartónak kell lennem. De vagyok olyan hülye, hogy az vagyok, szóval ez van. Még van 4 napom és nem ártana ténylegesen tanulni, mert nem akarok még jobban szívni. Így is az AB1-em meglett, és a jogom is. Szóval haladok, már csak két tárgy van hátra és meg kell lenniük a legjobb eredményekkel. Küldjétek az erőt légyszi'. 

Most pedig búcsúzom, a végére három szám. Nem tudom, úgy érzem illenek ide. 

Legyetek jók drága Olvasóim, az új diplomásaimnak meg gratulálok és további sok sikereket, talán egyszer még találkozunk. :) Sok puszi mindenkinek!