2015. június 5., péntek

*689

Hogy ez a három szám hogyan is jön egybe? Hát normális esetben sehogy, nálam viszont elég egyszerűen, de amennyi érzelem, gondolat megy a fejemben és amennyire csalódott vagyok több mindenért, így ismét csak a lelkiállapotomra mondható kifejezések. Jó zenehallgatást! 


"Voltam már én is a legjobb valakinek és fordítva,
Aztán meg az ajtót basztuk egymásra úgy ordítva,
Mintha egy pillanat alatt felégett volna a világ
Pedig ez csak bennünk történt, de ami megmart igazi láng.
Talán még tudnék hinni a valódi mesékben.
Hogyha akarsz és tudsz győzz meg, vagy szimplán csak érts meg.
Hát jöjjön most valaki
Aki ismét felfedezi
Azt ami jó bennem
Csak ő is úgy kelljen.
Mert néha szar egyedül, néha...
Köszönöm, hogy mellettem, és velem van sok jó ember
Remélem, hogy viszonozni tudom nekik én is ezerszer
Hogy tőlük mindig félig megteltnek érzem a korsót
Nem vagyok beteg, elveszett, csak néha egy-két dolgot..."


"A plafont nézem és most sem értem
Miért lett minden egész más
Rájöttem csak játszottál
De beletörődöm hogy most már így lesz
Hogy újra meg újra itt kísértesz"

"Én ott voltam egy szót sem szóltam
Csak hallgattam és te pakoltál
Mi volna jobb néha nem tudom már
Ha elmennél vagy ha maradnál"

"Hiába tagadom még mindig vágyom rád
Hiányzol talán még jobban mint gondolnád..."


"Legfeljebb nem álmodok majd újra,
Legfeljebb nem álmodok majd többet veled!
Legfeljebb nem álmodok majd újra
És ennyi kell csak, hogy elveszítselek!"

"Ennyi kell csak és vége lesz!
Meg, hogy a nyakamat nyaldosod
WC-ben öt sör után!"

"Csak a szívemből hiányzik,
Az az apró darab,
Kéne vissza, a múltkor nálad maradt!
És tönkretetted egy pillanat alatt!
Paraszt!"

Nincsenek megjegyzések: