Az elsőre prog vizsga után került sor. Már előtte napokban is beszéltük, hogy aznap jó lenne, meg úgy is suliban voltam, onnan pár perc átugrani. Meg megígérte, hogyha sikerül minden, pálinkával vár. Hehe, be is tartotta. Legalább a pálinka nem árt meg éhgyomorra. xD (Szokásos idegbeteg állapot, étvágy nulla.) Úgy terveztem, hogy átbeszélek vele mindent, a kapcsolatunkat akkor és most, a szakítást, meg elbúcsúzom tőle, mert valószínűleg az utolsó találkánk. Hát fél óra alatt olyan értelemben az agyára mentem. Közbe a barátai voltak fent, kettő már költözött, a harmadik pedig még a pénteki vizsgájára készült. Bár tény, hogy én megint túl gyorsan az ölébe kerültem és kavartunk újra. Bár az elején legalább még semmi extra nem történt, a délután további részéről azért nem mondható el. De sokat beszélgettünk és végre olyan volt minden, amilyen dolgokra én vágyom. Anyuék is 2x kerestek, mert drága lányuk nincs otthon. Kifaggattam a záróvizsga utáni ünneplésből maradt sebekről. Kellett nekik leborulniuk a lépcsőn... De mondjuk utána olyan szépen lefejeltem mikor felültem az ágyon, azt hittem, ott vágom el magam előtte. xD De betudtuk kisebb balesetnek és egy jó kis emléknek. Meg akkor beszéltük, hogy pénteken elmehetnénk este ünnepelni, pláne ha Miyoshi is végez. Aztán így fél 10-kor csókkal búcsúztunk el a kollégium előtt.
Csütörtökön is sokat beszélgettünk, ami már régen nem volt meg és nagyon élveztem.
Pénteken is beszélgettünk pár szót, de nem akartam nagyon nyaggatni, gondoltam úgy is ír az estével kapcsolatban. Na hát délután fél 2 fele Miyoshi már írt, hogy várnak a kolinál lévő szórakozóhelyen, ami napközben étteremnek is betudható. Kaptam 22,5 percet felérni. xD Na igen, pizsiben csücsültem az ágyamon akkor még. xD De aztán közel egy óra múlva megérkeztem, egy kicsit le is toltak, hogy miért késtem. Persze, a sietség miatt még a piroson is átmentem a vonat előtt. Pont pár tizenéves előtt kellett... Jó példát mutatok. Na mindegy. Na hát kicsit zavarban voltam a szerdai miatt, mert búcsúszexnek szántam, nem akartam még utána folytatást. Vagyis akartam, csak na, értitek. Aztán a fiúk felvázolták, hogy újrarakjuk a gépeket, aztán ha végeztünk, mehetünk valahová. Na hát ez abból állt, hogy aznap csak 6x telepítettük újra a két gépet, Miyoshinak levágtuk a haját, de az poénos volt, mi Zenshivel úgy viselkedtünk szinte, mint egy pár. Szóval gyönyörű volt, de legalább hármasban ismét jól szórakoztunk. Kár, hogy az utolsó volt. :') Aztán valamikor 3/4 1-kor csekkoltam ki a kollégiumból. Szokásos búcsú a bejáratnál, pláne elcsórtam a hajpántját. x) Mániákus módra másnap szinte egész nap rajtam volt.
Szombatra ismét megbeszéltünk egy találkozót, hogy ismét a kollégiumban leszek nála. A fiatal portás tuti megjegyzett azokban a napokban. x) Na a gépet újratelepítettük, mert szegénynek már megint minden baja volt vele, csináltunk biztonsági mentést is, én az ölében ülve cuki-furcsa állatokat rajzoltam neki. Idióta emlékeket gyártok neki, hogy ne felejtsen el. Este az egyik sorozatát is megnéztük egymást átölelve az ágyon. Annyira természetes volt, és már hiányzott. Pláne ezek után mennyire fog. Aztán közel megint 3/4 1-ig ott voltam. Együtt voltunk, és tök jó volt.
Vasárnap és hétfőn már kevesebbet beszéltünk, bár egyikünk sem igen erőltette. Én néha igen, de aztán úgy voltam vele, hogy minek. Magamnak nehezítem meg, bár lehet ő is így van ezzel. Vagy csak egy őrültnek tart.
Bár kedden ismét nála voltam, mert indexet muszáj volt leadni, meg a fiúkák rá is rá bízták a sajátjukat, így együtt leadtuk. Aztán mivel szobatársa aznapra visszajött, így az elején, normális emberekhez mértem először filmmel kezdtünk. Bár szegény szobatársa először meglepődött kinek a nevetését hallja a szobájukból, de hogy mennyire lepődött meg, hogy csak én fekszem Zenshi mellkasára dőlve és bámulom a filmet, nem tudom. Szerintem egy része nem. Bár mikor a barátnője látott meg, na ő is meglepődött. Bár a csajt is amióta ismerem, jól bírja a srác mellett, már egy évesek! Pedig a csaj sem épp a hosszútávú kapcsolatok mintapéldája. De most talált egy olyant, akiért érdemes. Én csak örülök. :) Aztán egy fél órát voltak még velünk szinte, aztán mentek is haza, vagyis a sráchoz, mivel péntekre jönnek vissza a diplomaosztóra. Film végeztével persze egymásnak estünk, hát le sem szálltunk egymásról. Bár, hogy hányszor fejeltem le az ágytámlát, nem tudom, de hogy őt is sikerült megint, azt tudom. Szegényem. Pedig csak megcsókolni akartam, csak hogy a fenébe sikerült ez másodszorra is... Mondjuk az durva délután volt. 9-ig legalább az ágyban voltunk, amikor már úgy voltunk, hogy lassan nem ártana készülődnöm hazafelé. Fél 10-kor végül kijelentkeztem, Zenshi még kivitte a szemetet, aztán a koli előtt akartam elbúcsúzni. Abból az lett, hogy nekiálltunk beszélgetni, én majdnem elsírtam magam - már megint. Aztán megölelt, hogy lenyugodjak meg hülyéskedett. Ha meg épp elszomorodtam egy pillanatra, akkor meg vagy megölelt, vagy megcsókolt. Persze kicsit nyafogtam, hiszen nem sok esély van, hogy itt marad. Még ha ő is, és mi is szeretnénk. Meg megígérte, hogy nem ez volt az utolsó találkozónk, jön vissza, maximum egy-egy hétvégére csak. Beszéltük, mit tudnánk csinálni, mit próbálnánk ki együtt. Csak akkor is szar, mert mi van, ha mégsem így lesz? Nem vagyunk együtt, tisztában vagyok vele, viszont jóban vagyunk és hiányozni fog. Mert tényleg szeretem, és velem volt, még ha nem is hosszú időre. És az utolsó héten miatta tartottam ki. Motivált, és nagy szükségem volt erre. Ő is elmegy, és ismét egyedül leszek. Ezért szar mindig, mert utána csak fájdalom van. Megint az, hogy túl jó volt, hogy igaz legyen. Etsuon sikerült közel 2 hét alatt túl lennem, remélem rajta is sikerül, csak végre neki kellene állni - úgymond. Bár a tőle kapott plüssállattal alszom napok óta, alig eszem, az ágyból sem akarok kikelni, a közös képeket lesem, a régi közös eseményeken készülteken őt keresem, mint valami depressziós idióta. Pedig nem érzem magam annak, részben boldog vagyok, és neki köszönhetően. Csodálatos hét volt, amit biztos nem felejtek el. Emlékezni mindig fogok rá, ezt biztosan tudom. De hosszú évem volt az egyetemen, és magam mögött kell hagyni, bármennyire is fáj. Még jó darabig koptatom a sulipadot, és sok mindenről eszembe fog jutni. Már annak is örülök, hogy egy ilyen nagyszerű embert ismerhettem meg és nagyon sokat köszönhetek neki. Neki sok sikert a továbbiakban és gratulálok, legyen nagyon boldog, és remélem tényleg nem felejt el. :) Nekem pedig itt a következő nyár arra, hogy végre túl legyek rajta, tekintve, hogy eddig nem sikerült teljesen.
Zárom soraimat, hamarosan neki kezdődik a diplomaosztó, és számára vége az egyetemnek. Remélem én is hozzátettem, hogy sok emlékezetes pillanata legyen itt. A végére egy szám, Hart of Dixie című sorozatból ismét, de az eredeti előadókkal. Nem tetszett neki ez a szám. x) Nekem most ő jut róla eszembe, és ez a hét. Lehet neki csak egy egyszerű hét volt, nekem viszont nagyon fontos. Bár lehet annyira nem is lényeges. :')
Legyetek jók, hamarosan jövök, valamiért úgy érzem hosszú nyaram lesz. Sok puszi, sziasztok!
Szombatra ismét megbeszéltünk egy találkozót, hogy ismét a kollégiumban leszek nála. A fiatal portás tuti megjegyzett azokban a napokban. x) Na a gépet újratelepítettük, mert szegénynek már megint minden baja volt vele, csináltunk biztonsági mentést is, én az ölében ülve cuki-furcsa állatokat rajzoltam neki. Idióta emlékeket gyártok neki, hogy ne felejtsen el. Este az egyik sorozatát is megnéztük egymást átölelve az ágyon. Annyira természetes volt, és már hiányzott. Pláne ezek után mennyire fog. Aztán közel megint 3/4 1-ig ott voltam. Együtt voltunk, és tök jó volt.
Vasárnap és hétfőn már kevesebbet beszéltünk, bár egyikünk sem igen erőltette. Én néha igen, de aztán úgy voltam vele, hogy minek. Magamnak nehezítem meg, bár lehet ő is így van ezzel. Vagy csak egy őrültnek tart.
Bár kedden ismét nála voltam, mert indexet muszáj volt leadni, meg a fiúkák rá is rá bízták a sajátjukat, így együtt leadtuk. Aztán mivel szobatársa aznapra visszajött, így az elején, normális emberekhez mértem először filmmel kezdtünk. Bár szegény szobatársa először meglepődött kinek a nevetését hallja a szobájukból, de hogy mennyire lepődött meg, hogy csak én fekszem Zenshi mellkasára dőlve és bámulom a filmet, nem tudom. Szerintem egy része nem. Bár mikor a barátnője látott meg, na ő is meglepődött. Bár a csajt is amióta ismerem, jól bírja a srác mellett, már egy évesek! Pedig a csaj sem épp a hosszútávú kapcsolatok mintapéldája. De most talált egy olyant, akiért érdemes. Én csak örülök. :) Aztán egy fél órát voltak még velünk szinte, aztán mentek is haza, vagyis a sráchoz, mivel péntekre jönnek vissza a diplomaosztóra. Film végeztével persze egymásnak estünk, hát le sem szálltunk egymásról. Bár, hogy hányszor fejeltem le az ágytámlát, nem tudom, de hogy őt is sikerült megint, azt tudom. Szegényem. Pedig csak megcsókolni akartam, csak hogy a fenébe sikerült ez másodszorra is... Mondjuk az durva délután volt. 9-ig legalább az ágyban voltunk, amikor már úgy voltunk, hogy lassan nem ártana készülődnöm hazafelé. Fél 10-kor végül kijelentkeztem, Zenshi még kivitte a szemetet, aztán a koli előtt akartam elbúcsúzni. Abból az lett, hogy nekiálltunk beszélgetni, én majdnem elsírtam magam - már megint. Aztán megölelt, hogy lenyugodjak meg hülyéskedett. Ha meg épp elszomorodtam egy pillanatra, akkor meg vagy megölelt, vagy megcsókolt. Persze kicsit nyafogtam, hiszen nem sok esély van, hogy itt marad. Még ha ő is, és mi is szeretnénk. Meg megígérte, hogy nem ez volt az utolsó találkozónk, jön vissza, maximum egy-egy hétvégére csak. Beszéltük, mit tudnánk csinálni, mit próbálnánk ki együtt. Csak akkor is szar, mert mi van, ha mégsem így lesz? Nem vagyunk együtt, tisztában vagyok vele, viszont jóban vagyunk és hiányozni fog. Mert tényleg szeretem, és velem volt, még ha nem is hosszú időre. És az utolsó héten miatta tartottam ki. Motivált, és nagy szükségem volt erre. Ő is elmegy, és ismét egyedül leszek. Ezért szar mindig, mert utána csak fájdalom van. Megint az, hogy túl jó volt, hogy igaz legyen. Etsuon sikerült közel 2 hét alatt túl lennem, remélem rajta is sikerül, csak végre neki kellene állni - úgymond. Bár a tőle kapott plüssállattal alszom napok óta, alig eszem, az ágyból sem akarok kikelni, a közös képeket lesem, a régi közös eseményeken készülteken őt keresem, mint valami depressziós idióta. Pedig nem érzem magam annak, részben boldog vagyok, és neki köszönhetően. Csodálatos hét volt, amit biztos nem felejtek el. Emlékezni mindig fogok rá, ezt biztosan tudom. De hosszú évem volt az egyetemen, és magam mögött kell hagyni, bármennyire is fáj. Még jó darabig koptatom a sulipadot, és sok mindenről eszembe fog jutni. Már annak is örülök, hogy egy ilyen nagyszerű embert ismerhettem meg és nagyon sokat köszönhetek neki. Neki sok sikert a továbbiakban és gratulálok, legyen nagyon boldog, és remélem tényleg nem felejt el. :) Nekem pedig itt a következő nyár arra, hogy végre túl legyek rajta, tekintve, hogy eddig nem sikerült teljesen.
Zárom soraimat, hamarosan neki kezdődik a diplomaosztó, és számára vége az egyetemnek. Remélem én is hozzátettem, hogy sok emlékezetes pillanata legyen itt. A végére egy szám, Hart of Dixie című sorozatból ismét, de az eredeti előadókkal. Nem tetszett neki ez a szám. x) Nekem most ő jut róla eszembe, és ez a hét. Lehet neki csak egy egyszerű hét volt, nekem viszont nagyon fontos. Bár lehet annyira nem is lényeges. :')
Legyetek jók, hamarosan jövök, valamiért úgy érzem hosszú nyaram lesz. Sok puszi, sziasztok!
