*665

Jelentkezés

Halihó!

Csak gyors összefoglaló, mert írni nincs épp erőm meg kedvem, és az összeszedett és rendezett gondolatokkal még hadilábon állok.

Csütörtökön megírtam az első zh-mat, ami siekrült is, szóval örülök neki. Megvolt a sportnap is, 3.-ak lettünk, ami elég rémes, de már jobb, mint az előző féléves. Következő félévben talán jobbak leszünk, és összekapom magam tekében is... De én lettem a legjobb női játékos, szóval azért örülök neki. ^^ Zenshivel is minden rendben köztünk, puszival köszönünk, elvagyunk rendesen, aminek örülök. 

A fanclubom gyűlik, ezzel szemben az idegrendszerem romlik, mivel lassan nem bírom őket. Egyre többen vannak és kibírhatatlanok... 

Ma este pedig koliba megyünk, egy kis bulira, jövő héten pedig már búcsú lesz, és bálozhatok. Bár már most pörgök és táncolni van kedvem. Hangom viszont lassan nem lesz, kezdek berekedni. Na nem baj. x) Maximum tátogok. Addig se a rémes hangomat kell hallani. x) 

Na akkor legyen ennyi, ha lesz erőm, írok mindenképp. Addig is sok puszi, sziasztok!

Holiday 2014 - Part 3

Sziasztok!

Ha már kint ilyen esős idő van, akkor kicsit térjünk vissza a nyárba, bár a harmadik nyaralásom sajnos nem épp volt esőmentes. De nyár volt és kikapcsolódás. Ami akkor rám is fért. Na de lássunk is neki.

Augusztus 21-én utaztunk anyuékkal az ország egyik édesvizű tavához. A part mellett egy kisebb családias panzióban foglaltunk szállást. Már kora reggel útnak indultunk, ami a legfurább volt, hogy öcsin kívül már én is rosszul voltam a kocsiban. Ha tudnám ez miért volt, egész eddig semmi bajom nem volt egyszer sem, de valahogy az idén már a városban 5 perc kocsikázás után is néha rosszul vagyok, és most az úton is rosszul voltam. Tény, hogy az előtte lévő napokban úgy néztem ki, mint egy diliházból szökött beteg. Veszekedtem, bőgtem, rinyáltam, meg továbbra is fájt a torkom. Na igen, azokban a napokban mindenkivel, akivel lehetett szinte, vitáztam. Etsuo és Naru kapta meg főként, de szerencsére utána nem haragudtak rám. Na de vissza a nyaraláshoz. Szóval valahol a francba álltunk le kicsit levegőzni, alig lehetett 15°. Most gondoljátok el, hogy voltam felöltözve. Meg mivel 9-10 óra között járt az idő és még ha rosszul is voltam, nekiálltam enni. Az egyik pékségben isteni kakaókrémes kalács van, arra nyáron eléggé rászoktam, még kórház után is azt ettem. ^^ Szóval sétálgatás közben be is faltam egyet, közbe a többiek is eszegettek. Aztán egy negyed óra tán tovább indultunk. Mivel a tó úgy 77 km hosszú, így mind az északi, mind a déli partján számtalan város, falu és nevezetesség helyezkedik el. Na mi is így néztünk körbe. Voltunk apu régi szolgálati helyén, illetve ott én is megfordultam középsuli alatt egy kétnapos osztálykiránduláson. Jó volt visszatérni, kicsit körbenézni meg minden. Igaz, az akkori napokig tartó eső meghagyta a nyomát a sétányon, de fotózásra első osztályú volt. :) Ettünk fagyit is, kacsákat és hattyúkat láttam, hát a tengerparton nem épp előforduló élőlények, mert ott még sirályon kívül nem épp láttam mást. x) Na jó, hattyút láttam a Krk National Parkban két éve. x) Szóval körbenéztünk ott, majd mentünk a következő városban, ahol egy hatalmas levendulaföld is van, és szinte minden a levenduláról szól, mint egy levendula város. :) Van ott apátság is, mondjuk oda most sem mentem be, valami hihetetlen drága a belépő. Mi a fenének? Ennyi erővel egy mezei templomba is kérhetnének beugrót. -.- Tök hülyeségnek tartom, na mindegy. Aztán ott körbenéztünk, majd indultunk át abba a városba, ahol a szállásunk volt. Ugye a délelőtti kitérőt azért terveztük be, mert 2-kor lehetett csak elfoglalni a szállást, és így legalább kicsit jobban körbenézünk. Két szobát kértünk, mindegyik franciaágyas, de szerencsére öcsivel ilyenen nem veszünk össze. Wifi kód elkérve, szoba elfoglalva, majd apuéknál kicsit ettünk, meg koccintottunk az ott levésünkre. :) Aztán kitaláltuk, hogy menjünk tekézni, ha már van tekepálya. Hát mit ne mondjak, elég vacakul megy, most még reménykedem, hogy legalább sportnapon ismét első helyen végzünk. x) De azért jó volt kicsit megint tekézni, amúgy is régen voltam. :) Aztán körbenéztünk, volt hátul kemping is, jó sokan voltak. Meg lehetett horgászni, és volt stég is, ahonnan bele lehetett ugrani a vízbe. Nekem a fürdéshez hideg volt, de a kilátás tetszett. :) Később (6-ig) szabad foglalkozás volt, neteztünk mi öcsivel, anyuék pedig pihentek. 6 körül pedig mentünk vacsizni, ugyanis félpanziós ellátást kértünk. A-B menü volt, az egyik halászlé és túrós csusza, a másik hagymakrémleves és gordon párolt zöldségekkel. Na igen, volt egy szép vacsoránk... A pincér nagyon jó fej volt, elsőre megkedveltünk, a kaja meg... Nem arról van szó, hogy kevés volt, vagy szar. Igazság szerint finom is volt, a mennyiséggel sem volt baj... Na szóval anyuval mi ettük a krémlevest, a fiúk meg a halászlét. Na aztán úgy voltam vele, hogy ha öcsi nem kéri, akkor esetleg belekóstolok a halászlébe. Na hát akkor öcsi odaadja, hogy eszegessek kicsit, kenyérkével el is kezdek falatozni, pincér már jönne elvinni, de most már nálam van a leves, mondta visszajön később. Na igen, mikor meguntam, anyu is elkezdett enni belőle, majd kb így a levest a végén 4-en ettük meg... x) Pincér lesett egy sort. x) Aztán kihozták végre a főételeket is, na hát az is kb végigment mind a négyünkön. A túrós tésztát szeretem, ha édes... ha sós és szalonnás, akkor hajlandó vagyok máskor ott hagyni... most erőt vettem magamon és ettem belőle pár falatot. A gordonnal is csak annyi bajom volt, hogy párolt zöldséggel volt. Fújj -.- Szinte minden más köretet megeszek, de a párolt zöldséget nem. De aztán nem tudom, így kajálás közbe elkezdünk vicceket mondani meg a tőlünk kitelő hülyeségeket, na hát a vége az lett, hogy vörös fejünk van, enni nem is tudunk szinte, mert csak röhögünk, a pincér addigra szerintem már idegbajt kapott, hogy mi nem vagyunk normálisak, mi meg képtelenek voltunk vagy 5 percig leállni a röhögéssel. Aztán utána a pincér már csak annyit mondott, hogy kihozza a desszertet is, aztán majd osszuk el, ahogy szeretnénk. Volt fagylaltkehely és szőlő. Szóval így szépen elfeleztük azt is. ^^ Bár igazság szerint annyit ettünk, abban  a két napban, hogy meglepődtem magunkon. Mindegyikünk elég keveset eszik, pláne apunak mániája a fogyókúra. Bár azért az a napi séta, és sport után nem csoda, hogy éhesek lettünk. :) Aztán vacsi után apuék elmentek a falunapra, mi öcskössel bent maradtunk, mert nem volt kedvünk menni. Szóval laptop, tv, telefon és egymás volt a társaságunk. Anyuék 10 fele értek vissza, utána mi is elmentünk pihenni. Bár én a falunapot hallgattam, - 1 utcával volt tőlünk a rendezvény - így aludni nem igazán tudtam. Pláne a báli számokról az elmúlt idő báljai és történései jutottak eszembe. De azért el tudtam aludni a zenére.

Másnap korán reggel keltünk. 8-tól volt reggeli, így addigra mi is szépen elkészültünk. Svédasztalos volt, többféle felvágott, zöldség, tea, tej, kávé, gyümölcslé, müzli, lekvár, mogyorókrém, teavaj zsemle és kenyér volt kipakolva. Na hát nem tudom mi ütött belém, de egy csésze tea, egy szendvics szépen megpakolva és utána még egy tál müzli is belém fért és most már ugye tejjel eszem, és utána még egy pohár gyümölcslevet is megittam. :O A kiadós reggeli után egy "közeli" termálfürdőbe terveztünk menni, de a GPS-nek volt új főút és párszor úgy eltévedt, hogy fél órát bolyongtunk valamelyik főúton. De azért odaértünk. Az idő annyira nem volt meleg, a víz is alig lehetett 30°-os, ami azért termálnak hideg. Legalábbis nekem. ≧-≦" Aztán anyut sikerült csúszdázni csábítanom, poén volt, mert utána ő sem akart leállni. Meg volt dobbantó és kör közepére és ááá, irtó jó volt. *-* Meg volt ilyen körbe-körbe lévő valami is. Ilyen hullámmedence vagy mifene. De tök jó volt, mert 40 percig ment körbe. :D Igaz imádtam, mikor a kisgyerekek a víz alatt voltak, mert attól féltem, még belefulladnak, mert a sok ember miatt nem tudnak feljönni... Na mindegy. Aztán úgy 1-2-ig lehettünk ott, utána szépen összekészültünk, majd indultunk vissza a szállásra. Előtte megálltunk egy hipermarketnél kaját és üdítőt venni, majd a parkolóban gyors ettünk is. A szállásra visszaérve kikértük a pingpong ütőket és a labdát, majd jó ideig csak kint játszottunk. Amikor nem öcsivel kerültem össze, akkor teljesen jól ment. Vagy a srácokkal volt egyszerűbb játszani a mélygarázsban, nem tudom. 6 után szépen lementünk vacsorázni, most paradicsom leves volt, sült oldalassal, párolt káposztával és burgonyapürével. Nyámi, imádom. De baszki, annyi kihoztak, hogy alig bírtuk megenni, pedig tényleg nagyon finom volt. Legszívesebben elcsomagoltam volna későbbre. x') Aztán utána úgy döntöttünk, hogy kicsit öltözzünk fel, és menjünk ki a falunapra. Kint kaptam hennát, cuki pillangósat. ^^ Meg egy csomó üzletbe benéztünk, ruhákat válogattam, de amilyen áraik voltak... Na igen... Aztán végül az ottani borokat is megkóstoltuk, apu hozott nekem félédes vörös bort, nagyon jó íze volt. Boros-kólaként szoktam inni általában, de akkor nagyon jól esett. 9 után meg ilyen igazi utcabál lett, még mi is ott táncoltunk és énekeltünk anyuékkal. Annyira jó volt. ^^ Végül fél 11 fele talán indultunk vissza a szállásra. Kicsit még fent voltam, és a többiekkel beszélgettem facebookon. Éjfélkor meg elment a net, így inkább aludni mentem. Ismét volt egy kis zene, amire elaludhattam, még szinte énekeltem is félálomban, de végül elaludtam.
Utolsó nap reggel ismét csak szép kis reggelit csaptam, azóta sem voltam hajlandó ennyit enni, pláne nem reggel... De megint egy megpakolt szendvics vajjal, felvágottal, paradicsommal, paprikával, uborkával és tojással. Majd egy tál csokis müzli tejjel, meg a hiányozhatatlan tea. A végén pedig egy pohár narancslé. Na igen, durva, mi? Aztán utána szépen összepakoltunk, majd az egyik híres hegység lábánál fekvő városba mentünk át. Ott még beszereztünk pár üveg borocskát, körbenéztünk, készítettünk pár képet, majd úgy voltunk vele, hogy akkor induljunk haza. Közel 2 órás út volt, de rendben hazaérkeztünk. Aztán úgy voltunk vele, hogy ugorjunk át az utca végén lévő kedvenc éttermünkbe ebédelni. Kaja után pedig szépen kipakoltunk és anyu már szinte indította a mosást is. Én pedig folytattam a szokott tevékenységemet, illetve Etsuo névnapi ajándékát készítettem el. ^^
Na hát akkor ennyi is volt, hamarosan jövök szerintem a balekhetes összefoglalóval. Most pedig ebéd, temető és tanulás. Egy gyors kép a végére, hogy ti is láthassátok miket örökítettem meg. Addig is sok puszi, sziasztok! :)

Anime maraton

Halihó!

Tudom, megint régen jártam erre, de annyira lusta vagyok írni, pedig aztán zajlanak az események. Pláne a mai délelőttöm után olyan fáradt vagyok, hogy erőm sincs nagyon semmihez. Szóval így Inuyasha és Detective Conan maraton megy.  Imádom őket és nagyszerű zenéjük is van, mi kellhet még? :) Mihelyt lesz energiám, írok is, de most már suli és normálisan tanulok. Tudom, kissé hihetetlen, de tényleg tanulok. Jövő héten már zh-zom! Gyors mi? Szóval kevesebb szabadidő, több tanulás, iskola, programok, de élek, és hamarosan jelentkezem tényleg. :) Addig is puszi! Caty 

*661

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet."

Besokalltam...

...ismét.

Valahogy ezek az őszök sosem voltak a kedvenceim... Egy rosszabb kezdésnek a nyomát örökké magamon fogom cipelni, és ott az a teher, hogy ezzel 2 ember életét veszélyeztettem a sajátomon kívül... 

Azt nem értem mondjuk, hogyha eljön az ősz, vagy legalábbis közeledik, miért jön elő ez a depresszió... Az elmúlt 2 évet leszámítva sosem voltam az, és még a közelében sem jártam... Igazság szerint nem tudom mi történt. Sejtésem van, és valószínűleg az is... Ezért ne legyen valaki a mindened, mert ha elhagy, nem lesz semmid. Na igen, elég szépen tapasztalom azóta is... Pláne, ha az okoz csalódást, akiben feltétlenül megbízol. Talán tényleg nem kéne bízni az emberekben? Annyira nem fair, hogy mindig megbocsátok neki, és megbízok benne és utána újra átver, hazudik, megaláz és kihasznál. Én meg miatta mindig szenvedek... De én egyszer rontok el valamit, akkor már rögtön kiakad és utána még a szemembe is hazudik, hogy nem haragszik, mikor látom rajta, hogy velem szembe viselkedik teljesen máshogy, mint eddig... Komolyan nem értem, hogy miért vagyok ennyire sík hülye, hogy nem értem. Miért élvezi, hogy kiakaszt, és szenvedek miatta? Ennyire utálna, és élvezi ezt? És én miért vagyok mellette és miért nem vettem ezt eddig észre?
Bármennyire is próbálok falat húzni magam köré, megkeményíteni a szívem, bunkónak és kegyetlenül őszintének lenni, nem megy. Sosem akar menni... Mert gyenge vagyok és érzelmes... Nem bírnám ki újból, se egyedül, se teljesen érzelmek nélkül. 21 évesen egy tömeg szerencsétlenség vagyok... Bár a súlyom csökken... kevesebbet is eszek, de szerintem az étvágytalanság miatt jobban kijön. Az összes gatyám nagy derékban... Hihetetlen... 

Bár tudom, hogy nem ezzel kellene foglalkoznom. Ma utoljára kibulizom magam, és holnaptól újult erővel fogom visszaszerezni azt a szorgalmamat és tudásomat, amit valamikor félúton elhagytam az elmúlt jó pár évben. Össze kell szednem magam, tudom jól. Kemény év áll még előttem, és most nincs időm, hogy tönkre tegyenek. Már erőm sincs igazság szerint még több negatív dolgot elviselni, tényleg sok. 1-2 boldog pillanatért nincs értelme kiszakadni. Inkább legyen monoton és üres, mint hogy egyik nap a felhők felett legyek, a másikban a pokol fenekén. Belefáradtam igazság szerint már. Nem bírom már, és nem akarok tovább erősnek látszani és kitartani, mert nem látom értelmét. Napról napra csak azt bizonyítja/bizonyítják, hogy nincs értelme és felesleges. Így van értelme? Szerintem sincs. 

Zenshi haverját sem értem, miért nyafogott a múltkor, hogy beszéljek arról az idiótáról meg majd vele is... Vele is mit kezdjek? Hétfőn láttam, köszönni is alig mertem neki... pedig ő vigyorogva köszönt, de mikor neten kéne beszélni, akkor olyan távolságtartó, mint a húzat. Mi a szart csináljak ott is? 

Komolyan, minden egyben szakad rám, én meg bekattanok. Lassan mindenki húzzon sorszámot, növesszen agyat és gerincet és akkor szerintem beszélhetünk. Végezetül pár szám, amik most úgy ténylegesen, kb mindenre ráillenek. Sorrend irreleváns, a címzett meg hát azt meg talán kiérzi(k) az emberek. Csemegézzetek, és lessetek vissza később. Csók: Caty

"Miért kínzol, szólj már, ha te is így gondolod?"

"Are you friend or foe? 'cause i used to know"

Egy valakinek szól, de már nem tudom ő melyik. Jó lenne, ha egyszer az életben őszinte lenne, mert ez a szám szinte kettőnkről szól...

"Ne légy gyenge, ne légy gyáva!
Ne agyalj annyit, nem kell a dráma!
Szeretsz engem? Akkor tegyél érte,
Az álmainkat ne törd össze!
Ne légy gyenge, ne légy gyáva!
A döntésben ne várjál másra!"

*659

"Akárhányszor elveszítem a hitem, mindig jön egy pillantás, ami elhiteti, hogy tudok érezni. Hogy van olyan, hogy új esély, új szerelem, és igen. Csalódás is. És lehet, hogy most kiszakad a szíved a helyéről, de tudod csak most kell átvészelned. Csak ma. Csak holnap. Csak azután. Idővel elfelejted. Idővel jobb lesz, és majd eljön a nap, amikor megérted, hogy miért nem a nem. Hogy jobbat érdemeltél tőle, de nem hittél benne, mert akkor úgy gondoltad ő a legjobb. De tudod az élet mindig mindent jobban tud. És ha egyszer majd visszahozza a múltad, bizony megmutatja, hogy ő tényleg jól döntött és irányította a szálakat, te meg döbbenten bámulhatsz magad elé, mert tényleg.. ha akkor mosolygott volna így rád, te lettél volna a legboldogabb a világon, de ma már nem elég. Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj."

"Néha csak el kell fogadnod, hogy mennyi van az életedben ott, ahol most épp tartasz. Minden lépéshez tartozik valami. Valami jó, valami álom, valami csoda, ugyanakkor valami hiány, valami tragédia is. Van az az út, amiért áldozatot kell hozni - meg persze elég felnőttnek lenni ahhoz, hogy hiszti nélkül elfogadd. Mindennek ára van. Van olyan, hogy először össze kell raknod a saját életedet, megvalósítani az álmaidat, meg hasonlók, és csak utána jöhet a másik az életedbe. Addig nem. De tudod mit? Inkább legyen így. Teremts sziklákat magad köré, olyanokat, amik biztosítanak arról, hogy minden rendben lesz, hiszen védve vagy és megtartanak. A sziklák ugyanakkor veszélyesek. Akárki nem mássza meg őket, de ez nem baj. Egyáltalán nem az. Adj hálát értük, ugyanis nem kell mindenkinek megmásznia, csak az jusson át rajtuk, akinek valóban ott a helye. Aki valóban komolyan gondolja." 

*658

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged... mindenestül!"

School - Day 1.

Hali!

Mondhatom, hogy vége is az első napomnak. Bár az időjárás is siratja a nyarat, vagy mondtak neki egy kurva jó viccet, mert éjjel óta szakad... 

De túléltem egy DMAT-ot, MK-et - bár az volt 5 perces, mert elsősöknek ma még nincs oktatás. Öcsém is ma kezd, de már most elrontották nekik az órarendjüket, meg kísérem még fel az egyetemre egy csoporttársával, mert a pontos helyszínekkel gondban vannak. De az esőből már tököm tele. -.-"

Este még szeretnék egyet bulizni, de innentől leállok a hétköznapi bulizással, mert anyuék kiakadnak, ha megint csak eljárkálni tudnék itthonról és keveset tanulni. Kell az egyensúly, bár az előző szemeszterben nem jött össze... Szóval szépen, ügyesen, okosan tanulok, akkor el is mehetek itthonról megérdemelten. Csak azt a 21 kreditet meg kell csinálni. És meg is fogom. 

Na szerintem mára búcsúzom, hamarosan még jövök, mert mesélni valóm még van. Addig is legyetek jók, és jó tanulást, puszi!