Gondolom többen emlékeztek a korábbi bejegyzésemre.Valamennyire Hiroshit neveztem pedofilnak... Tudom mennyi idős vagyok és tudom, hogy nem épp azokra szokták azt mondani, hogy pedofil, akik 16-17 éves lányokkal kezdenek ki. Na de mi van, ha 12-13 évessel? Ott azért már joggal mondhatjuk azt neki... Na igen, gondolom ide sok minden hozzátartozik, hogy mit tesznek a pedofilok. Én akarok jogtanul senkit sem annak hívni, de tudom milyen gondokkal küszködöm 21 éves koromra. Nem mondom, hogy valamelyik férfi rokonom, és azt se, hogy szexuálisan bántalmaztak. Szerencsére ilyen sosem történt. Elég volt az akkor 60-as éveiben járó szomszéd férfi is. Nehezen engedem közel magamhoz az embereket és nem csak lelkileg... Szép kis múltam van, és se prűd, se frigid nem vagyok. Arra azért már rájöttem, meg van rá tanúm, hogy mennyire perverz tudok lenni. Kissé nehezen engedem el magam az tény, de ettől függően nem vagyok az az ártatlan kiscica, mint aminek be szoktam magam állítani. A mai bejegyzés lényegében visszamegy majd 8 évet az időben. Akkor kezdődött minden. Vén idióta kéjenc, aki abban leli örömét, hogy egy kis tini mellét bámulja, és kikezdjen vele. Na igen, elég emlékem van róla, például hogy öcsivel segítünk fát hordani nekik (jó szomszédi viszony és iszony részemről). Ja, igen, ilyenkor is, "gyere ide, had nézzelek" szöveg, és próbál magához húzni, és néha az sem érdekelte, hogy ott van mellette a felesége... Hol ölelgetett, hol a popsimra csapott, hol a hasamat fogdosta, de a mellemre is volt példa. Tekintve, hogy itthon nem épp volt szokásom melltartót viselni. De hogy ezt mai napig eljátssza... Anyummal is eljátszotta, bár őt csak ölelgette és seggére csapott, de hát mit tudtunk tenni? Kb. ugyan az a helyzet, mint Hiroshival. Túl sok hátránya lenne az egésznek, és az eléggé veszélyes. Szóval így érhető miért tűrök el mindent még mindig, és miért vagyok nehezebben kapható az átlagnál. Meglehet kapni, csak időbe telik kicsit, és tényleg éreznem kell a biztonságot... Az ilyenek után nem meglepő. Pláne, hogy nem csak velem játszotta ezt el. Ayumival és Nettyvel is. Ma már, ha tehetem elkerülöm, de mai napig mikor meghallom azt a mézes-mázos hangját, és meglátom azt a kéjes vigyorát... Na igen, nem a legnyugodtabb pillanatom azt tény. Nem csoda, hogy ennek is köszönhető, hogy némelyik ujjamon tövig van rágva a körmöm, meg a szét van cincálva a bőr is teljesen... Az ajkam ugyan ez... a foltok a lábamon már nem is számítanak furának, szinte minden héten van egy újabb valahol...
Na de hogy pozitívabb dolgot is említsek, pici cicafiúm ma már ügyes volt, megkapta az újabb adag féregtelenítő bogyóját, amit már nagyon ügyesen lenyelt. :) Meg szépen kezdi felszedni a "leadott" kilókat. Hízik a kis dögöm. El sem hiszem, hogy hónap végére már 7 éves lesz. Hihetetlen, mi? :) Búcsúzóul kaptok Milkyről egy képecskét. Ugye milyen eszméletlenül aranyos? *-* ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése