*644

"Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni."

Jelentkezés a tengerpartról

Sziasztok!

Na gondoltam így a nyaralás felénél jelentkezem is. :) 

Eddig nagyon jó időnk volt, igaz tegnapi nap kissé lehűlt, kisebb vihar is volt, de ma délutánra ismét visszajött a meleg. És fél perc alatt bent voltunk anyuval a vízbe! Nálunk ugye az kissé lassabb folyamat, mert nagyon fagyosak vagyunk. x) De amúgy szinte egész nap a strandon vagyunk, már több száz képet lőttem, és örülök a napsütésnek és a tengervíznek. Bár ezt a sós vizet sosem fogom szerintem megszokni. De estére kellően elfáradok hál Istennek, és egész jól alszom. Igaz az 1-2 órás beszélő és hülyéskedős maratont nem hagyjuk ki a srácokkal, kellett a 4 "gyereket" egy szobába rakni. Öcsém már azért menekülne, mert hiányolja az alvást. x) Igaz, otthon is ilyen tájban alszom el, de nem reggel 8-kor kelek, és így azért fárasztóbb - öcsi mondjuk már 10-11 fele alszik máskor. x) Jobban is alszom meg így élvezem Miuwékkal a közös szoba előnyeit. x) 

Több helyet meglestünk már, most konkrétan Kozinoban vagyunk - ott a szállás, de mivel Zadartól alig van 8 km-re, így oda is átmentünk újra körülnézni. Meg voltunk Zatonban és Ninben is még, de tervezzük újra a Vir-szigetet is, ott voltunk két éve. :)  Szóval ismerős helyek vannak, kicsi ismerős jelenetek is, hát imádom az ilyet... x)

Amúgy most már 10-en vagyunk, és 3 kocsival. Gondolhatjátok milyen szép lesz a hazamenetel így... x) Bár ott még nem tartunk, majd pénteken. :) 2 apartmanunk van, a földszinti a nagy, ott 3 hálószoba 3 fürdővel és egy nagy konyha-nappali együtt. Meg persze egy nagyobb terasz.:) Fent van egy kisebb stúdiószerű apartman, ott egy nagy franciaágy  és 2 egyszemélyes ágy egybeépítve a konyhával, ott csak anyuék vannak. Mi öcsivel csak kajolni járunk fel legtöbbször. 

De részletesebben mesélek majd a heti összefoglalóban. :) Sok képpel természetesen. :) Addig is legyetek jók, majd jövök. Sok puszi, sziasztok! :)

Kozino strand

Birthday

Kicsi babácskámnak ma van a 7. születésnapja. Sajnos nem ölelgethetem meg a kis dögöt, mert kissé távol vagyok, de ha egyszer hazamegyek...! ^^ Boldog szülinapot a cicumnak. :) 

Igen, ő így alszik. ^^

idézeteeeek :)

"Amikor két ember megismerkedik, és flörtölnek, elvannak egymással az egy jó játék... aztán egyszer csak eljön az a pont ahonnan már nem játék az egész, és azon kapod magad, hogy szívvel-lélekkel benne vagy... és már félted azt, amid van, amit kaptál."

- Mit tettél vele?
- Nem az a kérdés, én mit tettem, hanem hogy ő mit tett velem...
[...]
- Ha megismertél valakit, többé nem tudod nem ismerni. Nem számít hány év telik el, vagy hogy milyen messze költözöl. Az érzéseid nem változnak meg, mert örökre ő marad az egyetlen ember, aki a legszebb és a legrosszabb pillanatokban is eszedbe jut majd. 
/Esküvőláz c. film/

"Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől..."

"Miért van az, hogy szeretünk valakit, vagy hogy nem örökké szeretjük, vagy pedig, hogy nem egyszerre szeretjük egymást, és nem egyszerre ér véget szerelmünk?"

"Soha ne mondd egy lányra, hogy csúnya. Lehet, hogy akkor nagy poénnak tűnik, jót röhögtök rajta, és 2 perc múlva már elfelejtitek. De ő nem. A tükör előtt állva utálni fogja magát, és oda lesz minden önbizalma. Megéri két percért összetörni egy ember magabiztosságát?"

"Soha senki nem fáradt még bele a szeretésbe. De sokan belefáradtak már a várakozásba, a feltételezésekbe, a hallgatásba, a hazugságokba, a fájdalomba..."

"Ha majd hiányzom neki, megkeres. Én már meguntam a szenvedést!"

"Sosem várom el a legjobb pasit, csak akit úgy szerethetek, hogy nem fáj..."

Júniusi összefoglaló

Sziasztok!

Na kicsit megpróbálom feleleveníteni a múlt hónap történéseit. Lássuk mennyire megy.

A június nagy része mindig a vizsgaidőszakról szól, de azért már eléggé érezzük a nyarat, a jó időt, és a szabadságot. Az első hétvégén szorgosan készültem a matekvizsgára, szerencsére már rutinból ment a vizsgán, bár én úgy éreztem, hogy száz, hogy megbukom. Feszült is voltam, emlékszem még az ökoban is eléggé kiosztottam a srácokat, bár Narut külön kértem, hogy ne nézze meg a neten az eredményem, megleste. Jó, meglett, de nem akartam tudni... x) 52%-s kettes lett, bár 2 feladatban olyanokat rontottam el, ami miatt a hármas is meglehetne, de nem bánkódom. Elsőre meglett a tárgy, főleg hogy matek, így nem is panaszkodom. Bár a netes iskolai rendszerben épp megnéztem az átlagaimat, hát nekem nem tűnik túl fényesnek. x) De ez a félév eddig a leggázabb, szóval következő szemesztertől tényleg szorgalmas egyetemista leszek, és a taj paraszt, igazságtalan faszkalap tanárnak is megmutatom, hogy nem engemet kellene megbuktatnia, hanem a nyalizós ribancait... -.- Szóval matekom megtétele után beálltam én tanárnak, amíg tőlem elég szokatlan, néztek is furán rám az ismerősök, hogy Caty, mint matek tanár... Elég abszurd. Igaz a "kis" tanítványom átment egy kettessel, szóval annyira nem panaszkodom. Meg volt egy-két kockulós napunk is pizzával és sörrel vagy épp vadásszal. Jártunk szerdánként moziba is egy ideig, meg utána az egyik kocsmába. Akkor volt, hogy szakítottunk Zensivel, bár az én jóvoltamból, és arra vagy 2 hétig készültem... De az is meglett. Voltunk Naru egyik ismerősénél sütögetni, meg kutyázni. Öhm igen, nagy termetű kutyák, amiktől néha frászt kaptam, de szépen lassan eljutottam oda, hogy megsimogassam őket, szóval fejlődő fázisban vagyok. Vittem sütit is, meg társasoztunk. Tök poén volt. Remélem azzal máskor is játszunk majd, mert komolyan tetszett. ^^ Aztán elég sokszor Etsuonál voltunk fent tanulni, meg Naru gépet szerelt nála, akkor elkezdődött a foci vb, több meccset lestünk meg közösen. A németek voltak a favoritok, bár én mellette a japánoknak és a hollandoknak is szurkoltam. Az utóbbiak 3.-ak lettek, szóval én csak örültem. Németek meg persze az elsők, aminél szinte örömtáncot jártam. Igaz, a mixünk és a nyereménylabdánk ment apuval, de attól függően izgalmas egy sportesemény volt. :) Nagy részben kocsmázni jártunk a matekozások után, vagy ha mozi volt. Csocsóztam többet, és pingpongoztam is. És fejlődtem magam szerint, bár azért a srácok is megdicsértek. :) Sok estét töltöttem most a fiúkkal, legtöbbet Etsuoval és Naruval, de néha volt Gen vagy Tadase velünk. Akkor volt ciki, mikor drága exem is felbukkant, akkor kevésbé örültem. Pláne, hogy neten tudunk normálisan kommunikálni, de személyesen a köszönés is szinte luxus... Na mindegy. Volt pillanat, mikor Etsuoval is tudnunk ketten normálisan elbeszélgetni, na szerintem elég ritkaság nálunk, bár a bizalom kérdés nálunk még mindig meredek lábakon áll, már ha egyáltalán megvan. Néha ezt sem tudom. Voltak itt szülei is és a nagyobbik öccse, megmutattuk nekik az egyetem környékét, beszélgettünk is, adtam nekik sütit is. Öko klubot is bezártuk és kipakoltunk a saját cuccainkat, bár jó hír, hogy következő félévtől is lesz, és nem veszik el tőlünk. :) Bár ahhoz itt is kell maradni. Voltunk bálban is, tök jó volt, régen táncoltam ennyit. Watarut is láttam, vele is táncoltam, akkor Yoshiro nevelőapjával és anyukájával is találkoztam, az előbbivel táncoltam is. x) Hiroshi is akkor bukkant fel, utána őt is nehezebb volt leszállítani rólam, bár már legalább egy hete nem keresett. Szerintem rájött, hogy nincs értelme az egésznek. Jasou öccse is felbukkant a bálon, bár tapizott és nyaggatott, és már az agyunkra ment,szerencsére úgy 1 óra után felfogta, hogy nem értékeljük a társaságát és lelépett. Azóta ő sem keresett, ami csak jó. A vizsgaidőszak utolsó napján még rendeztünk egy kisebb sütögetést a kollégium udvaron, bár fél óra hagymapucolás alatt napszúrást is kaptam, szóval utána már nagy részben csak árnyékos részen maradtam. Tadase-tól kaptam zöld csíkokat a hajamba, meg azért próbáltam segíteni a srácokkal a mosogatásban is - eltöröltem egy vagy két tányért - és levittem az asztalhoz, meg kevergettem a szokásos pörköltet. Bár azért időben leléptem, mert azon a héten mást sem csináltam, mint vagy a kollégium alatti kocsmában meccset néztem, és a srácokkal voltam, vagy azon a sznob bárban, vagy valahol a városban, és azért anyuékat sem akartam kiakasztani. x) 

Azt hiszem ennyi. Talán nem hagytam ki semmit. Hamarosan még úgy is jelentkezem. Sok puszi, Caty.:)

*639

"Idővel rájössz, ha valaki nem keres, annak nem hiányzol. Na igen… Helyette mit tesz a másik?! Ha Ő nem keres, majd keresem én. Közben meg sok kapcsolat csak azért él, mert mindig az egyik tartja életben. Egyszer próbáld ki, hogy az akit mindig csak Te keresel, ha innentől kezdve nem keresed, hányszor fog keresni. Tanulságos lesz, csak légy bátor."

Chapter 2014 page 194 of 365

Hy!

Ma is itt vagyok - mily meglepő. Megint van miről írnom, mert igazság szerint valami mindig történik, a napokban meg pláne. 

Na de kezdjük is el. 10-kor végre kikeltem az ágyból, majd megszerezve a reggeli forró teámat visszafeküdtem az ágyikómba. Ez mind szép és jó, olvasatlan üzenet szokás szerint van 1-2. z egyik nem a tegnapi srác, aki szerelmet vallott? De... Mondom megnézem, ma mivel jön megint. Na nézzétek meg ti is:

Szia Csajszim. Szép vasárnapot ♥ :)
szívem szerint ellopóznék hozzád, megölelnélek és soha nem engednélek el. :S
Szeretném szívemet kitépni, s virág
helyett ablakodba tenni.
Hogyha látnád hervadó szívemet,
Akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek!
Kicsi szívem Érted dobog,
Érted égnek a csillagok,
Érted süt a nap az égen,
Érted élek én is régen.
Te vagy kicsi szívem vágya,
Veled lenni, azt kívánja!

Te jó ég. Nem vagyok a barátnője, hogy lecsajszimozzon. Majdnem elhánytam magam. Meg az a szívecske. Blöee. És most is vár tőle egy üzenet facebookon... Oké, hogy olyan pasit akarok, aki szeret meg minden, de baszki, hogy szeressem viszont, ha majdhogynem irtózom tőle? Megalázkodni meg nem fogok senkinek. Igen, lehet jönni, hogy nekem semmi sem jó, de baszki. Ha nekem nem kell, akkor mi a szart csináljak? -.-" Jézusom, megőrülök.

Pláne ma még Itsuki is betalált, igaz talit még ő sem kap, kissé be vagyok táblázva egy ideig, de megígértem neki, ha visszajöttem nyaralásból, akkor felugrom hozzá inni egyet. Meg lett egy új kutyusuk, Mia. Tök édes berni pásztor. Még csak 5 és fél hónapos. De kíváncsi vagyok rá, a kicsi Suzy-t is szeretem, igaz ő spániel, és nekem is volt olyanom. x) Meg mesélt a metál bandáról, aminek tagja, lassan jön ki a demójuk. ^^ Azt mondja, én leszek az első számú rajongójuk. x) Na majd meglátjuk. x) 

És mi a harmadik része? Hogy lassan tényleg megtanulom, hogy sokan mondhatják, hogy fontos vagyok a számukra meg minden, ha valójában nem is így gondolják. Egyre többen bizonyítják be, így lassan megszokom miért vagyok bunkó és fagyos. Legalábbis a napokban ezt a jelzőt is megkaptam. Bár azt mondom most is, mert addig is elkerül minden idióta, és tényleg csak azok merészkednek a közelembe, akiknek érek valamit. De az igaz, hogy nem sok ilyen ember van, bár lassan nem is érdekel. Akinek fontos vagyok, úgyis keres. Akinek meg nem vagyok az, az úgy sem keresi a társaságomat. Ha annyi ismerős olvas, akkor legalább tudom, hogy csámcsogni jó rajtam, ha én annyira nem is érdeklem őket. -.-"

Na mára ennyi. Még jelentkezek szerintem. És mielőtt elfelejteném, szurkoljatok a németeknek! :) Puszi, sziasztok!

Chapter 2014 page 193 of 365

Halihó!

Hát mostanában elég sokat írok, és még van is miről ezen felül is, szóval ma ismét szép dolgokkal jövök szembe. 

Szóval már egy korábbi bejegyzésemben is írtam, hogy elég sok ismerős tényező, személy, stb. tér vissza 2012-ből. Azt hittem, hogy bebeszélem magamnak, bár lehet ez sem véletlen. Ha 2010 is húzta még az agyam évek múlva is 2012 miért ne ezt tenné? Nem kezdem el elölről vesézni az egészet, mert nem látom értelmét. Hikaru is részben ott van, bár Zakuval vagyunk annyira idióták, hogy az esküvő pontos dátumát se tudtuk, szóval ha a depresszióra fogtam volna azt, hogy nem mentem, azóta jött egy hitelesebb is. Elfelejtettem, ami igaz is. Mert az esküvő nem 12-én (azaz ma), hanem már tegnap, 11-én megvolt. Anyám borogass, és se én, se Zaku nem mentünk el. Bár én kevésbé hiányoztam, mert nekem azóta nem jött egy üzenet sem, miért nem mentem, na mindegy. Nem hat meg. 

Na és még mi van 2012-ből? Akkori pasik. Mintha ezek sosem fogynának el, valaki mindig visszakerül az utamba. Nem tudom ki emlékszik arra a srácra, aki 2012 decemberében egy verset írt nekem. ITT olvasható. Az azelőtti bejegyzésekben is említettem már, bár már se volt sok esélye... Na ma újra megtalált, és szerelmet vallott. Életben talán 2-3x látott, akkor se beszélgettünk, csak köszöntünk egymásnak, vagy csak bámult rám. (Ami a legpoénosabb, mikor Hikaruékkal ültünk kint a város parkjában a szökőkút mellett és fröcsköltük egymást, és az 50-60 centis vízben ruhában pancsoltunk... akkor volt arról szó, hogy eljegyzi majd a pasija...) Szóval ez így tök érdekes, hogy néhanapján beszélgettünk facebookon keresztül, és megmondtam neki, hogy részemről nincs semmi, és eddig úgy tűnt fel is fogta. Oké, hogy ezerrel bókolt, ha beszélgettünk, meg kábé az egekig marasztalt, de akkor is megmondtam neki, hogy nekem nem jön be, szóval maradjunk haverok. Eddig tényleg úgy tűnt felfogta. Erre ma jön azzal, hogy ő komolyan szerelmes belém, és ez nem csak egy szó, hanem érzések is vannak mögötte. Anyám borogass. Meg mindenképp szeretne találkozni velem. Cseszheti, mert az elkövetkezendő 3 hétben nem épp érek rá. Két nyaralás, barátok jönnek a városba, nincs időm most a fan klubommal foglalkoznom. Az a durva, hogy még létezik. És ebbe nincsenek benne, akiknek csak szexre kellenék, és hogy kihasználjanak. Szóval megint jól kifogtam. Olyan pasi miért nem üldöz, aki nekem is bejön(ne)? Ja, mert olyan nincs. Ciki... -.-" x') 

Na megyek befejezem az újbóli panaszkodást, de ezt le kellett írnom. Bár valaki igazán elmagyarázhatná, hogy 2 éve mit szúrtam el ennyire, hogy visszaköszön. Igaz a 2010-esre sem jöttem rá, de legalább azzal már nem kell törődnöm - remélem legalábbis. x) Na majd még jelentkezem nyaralás előtt. Puszi, pápá. ^^

Chapter 2014 page 192 of 365

Uhh, na vajon mi lehet a dobozba? Nem más, mint...

...ruhák! ^^

Imádok mindig ruhákat örökölni, mert felér egy kisebb shoppinggal, bár innen azt tartok meg, amit akarok. :D Igaz, anyuék szokták díjazni, mert lassan már semmi sem fér el a szekrényeimbe. x) Szóval lehet lassan nekiállok selejtezni. x') De olyan cuki felsők vannak benne, meg két tök cuki, meleg pulcsi. *.* Télre nálam az elengedhetetlen. ^^ Szépen fedezem fel a doboz tartalmát, és serényen válogatok és próbálgatom a ruhákat. ^^ Már vagy 6 stóc van, különféle megállapításokkal. De megyek válogatni. 

Hamarosan még jelentkezem. Csók, bye-bye ^^

*635

"Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit."

Chapter 2014 page 190 of 365

Szombaton lesz Hikaru esküvője. Hihetetlen, hogy két éve nyáron megtudtuk, hogy a barátja eljegyezte, igaz még nem hivatalosan. Utána hónapokig azt fejtegettük mi lesz. Az állítólagos világvégén '12-ben lett hivatalos. Emlékszem, hogy az egyik kávézóból hazamenve várta a párja a hivatalos lánykérésre. Aztán ugye úgy volt, hogy nyáron megtartják. Na igen, erről is írtam anno, bár akkor mégsem lett megtartva az esküvő. De idén egy aranyos, kézzel készített meghívóval állítottak be úgy két hónapja. És eljött a dátum. Július 12-e. Ami a legfurcsább, hogy nem akarok elmenni. Pedig akik már ismernek tudják, hogy mennyire imádom az esküvőket. Reiko tudna mesélni róla. Az ő esküvőjét anno megírtam az én elképzeléseim szerint. Hihetetlen. Pont az esküvőmániás nem akar elmenni egy lagziba. Na igen, eléggé meglepő. Magamnak már igazából kevésbé. Csak gondolom ott lesz Arisa és a pasija, Zakuro és pasija, ott lesz Hikaru nővére és a vőlegénye, ott lesz egy közös barátaik, akik szintén És ott lennék én. Az a barátnőjük, aki állandóan flörtöl, válogatja a partnereit... Mit értem vele, hogy korábban kezdtem a pasizást, mint ők? Semmit. Én egyedül vagyok szinte folyamatosan szingli, nekem fuccsol be az összes kapcsolatom... És pont ez miatt nem bírnám ki most ott egyedül. Mikor megkaptam a meghívót már akkor tudtam, hogy Zenshivel nem leszünk addigra együtt, de mosolyogva mondtam igent, hogy megyek. Ma már tudom, hogy magamnak ártanék többet, ha ott lennék. Így is eléggé fáj, hogy már az is, hogy nem megyek el, de tudom, hogy mennyire egyedül érezném ott magam. Mindenhol boldog párok, én meg egyedül. Kinek lenne ilyenhez kedve? Rosszul fog esni Hikarunak persze, de ő nem éli át azt, amit én, és nem is fogja. Nem érthet meg, ahogy a többiek sem. Mindig is tudtam, hogy teljesen más vagyok, mint ők. Sosem volt úgy nekem jó, ahogy nekik, de legalább pár veszekedést leszámítva, mindegyikünk hajlott a kompromisszumra. De mikor ők - Risat leszámítva - elsőre kifogtak egy olyan srácot, akik mellett életük végéig boldogok lehetnek, az szinte csodálatos. Örülök nekik. Ayumi is megkapta, amit akart, nem épp érdemelte meg, amit kapott, de legalább boldog. R-nek is megszületett a kislánya. Gonosz egy nő, de legalább egy csepp boldogságot kapott az élettől, hátha talán kedvesebb lesz ezek után. Igaz, hogy már nincs közöm Zenshihez, így talán békén hagy... És én? Hát talán tényleg egy öreg vénség leszek, aki cicákkal lakik egy nagy házba a kertvárosban. Ez talán még hihető és elképzelhető is... Mai napig tudom milyen sms-t kaptam Zakutól szilveszterkor. Azt írta, hogy egy igazi férfit kíván nekem erre az évre. Hát fél év alatt ebből semmit nem láttam, bár szerintem nem is fogok. Van még négy és fél hónap, de ilyenekkel már nem áltatom magam. A naivitást szeretném most már kinőni... A legviccesebb az egészben, hogy én is szeretnék szerelmes lenni, boldog lenni, hogy valaki minden nap gondoljon úgy rám, mint arra a nőre, akit élete végéig szeretni fog. De az egésszel az a gond, hogy itt vagyok 21 évesen, és félek az egésztől, mert nem akarok újra csalódni, és nem akarok újra a padlóra kerülni. Annyiszor voltam már szerelmes, és annyiszor jártam szarul, hogy örülök, hogy még követni tudom... de hát én már csak ilyen szerencsétlen vagyok...

Tudom elég kusza és zavaros lehet, de hát ez van, mikor nekiállok írni és csak dőlnek belőlem a szavak.

Foci

Hát ma egy igazán tartalmas és izgalmas football meccset láthattak a nézők, az biztos. Én nagyon élveztem, az egyik legjobb meccs volt, amit eddig láttam. :) Németek szépen aláztak, hát szegény brazilok meg így jártak. Neymart sajnálom, mielőbbi gyógyulást kívánok neki, de látszik is, hogy nélküle nem érnek sokat a brazilok. De a németeknek hatalmas gratuláció. ^^ Aminek különösképp örültem, hogy a 69. percben jött a 6. gól. A szerencseszámom. ^^ Bár azt túlléptük, de már ennyinek is örültem volna. Szegény öcsém nem hitte el a 24. percnél, hogy innen még duplázhatnak. Mekkorát tévedett. Nem épp hisz a nővérkéje megérzéseiben. Na igen, pedig sok esetben jó, ha hallgatok rájuk. A nyolcaddöntőben is elég sokszor igazam lett, meg a legjobb 8 közé jutáskor is. Na igen, a megérzések nem csalnak. ^.- De örülök a 7-1-nek is, irány a döntő. Hajrá Németország, idén miénk lesz a kupa! :) 

My day

Így jár, aki sütés közben még ezer felé figyel. Gratulálok, Caty, nagyon ügyes vagy... De nagyon-nagyon fáj és éget. -.- Pláne a tegnapi leégés mellé itt egy újabb... Nyáúúú, ez rettenetesen fáj!!!

Szép, ugye?

Zene

Megint zenéket hoztam, most azokat, amiket ma hallgattam anyuékkal, vagy a korábbi bálon voltak és ezerrel táncoltam rájuk. :) Majd azt is mesélem lassan, ha lesz erőm többet is gépelni, nem csak linkelgetni. x) Jó zenehallgatást kívánok! :) Sok puszi: Caty

És ne öljetek meg kissé hosszú lett. :P

"Te vagy a legnagyobb hős a világon:

Én a királynőd és te a királyom.

Hova is rejtsem el a szívem tőled,

Nehogy a végén majd összetörjed."

Go Germany! ^^ 

"I Love You, Baby ♥"

És a másik kedvencem emellé:

És ami kihagyhatatlan volt a mi bálunkról: 

Ez volt  a zárószám, és köszönöm a srácoknak a táncot! :) 

Summer *.*

Slágerek, csak hogy jobban teljen a nyár. *-* Élvezzétek a jó időt, én is azt teszem.^^ 

DJ Sammy - Boys of summer

Ez kihagyhatatlan, imádom :) 

Chapter 2014 page 184 of 365

Gondolom többen emlékeztek a korábbi bejegyzésemre.Valamennyire Hiroshit neveztem pedofilnak... Tudom mennyi idős vagyok és tudom, hogy nem épp azokra szokták azt mondani, hogy pedofil, akik 16-17 éves lányokkal kezdenek ki. Na de mi van, ha 12-13 évessel? Ott azért már joggal mondhatjuk azt neki... Na igen, gondolom ide sok minden hozzátartozik, hogy mit tesznek a pedofilok. Én akarok jogtanul senkit sem annak hívni, de tudom milyen gondokkal küszködöm 21 éves koromra. Nem mondom, hogy valamelyik férfi rokonom, és azt se, hogy szexuálisan bántalmaztak. Szerencsére ilyen sosem történt. Elég volt az akkor 60-as éveiben járó szomszéd férfi is. Nehezen engedem közel magamhoz az embereket és nem csak lelkileg... Szép kis múltam van, és se prűd, se frigid nem vagyok. Arra azért már rájöttem, meg van rá tanúm, hogy mennyire perverz tudok lenni. Kissé nehezen engedem el magam az tény, de ettől függően nem vagyok az az ártatlan kiscica, mint aminek be szoktam magam állítani. A mai bejegyzés lényegében visszamegy majd 8 évet az időben. Akkor kezdődött minden. Vén idióta kéjenc, aki abban leli örömét, hogy egy kis tini mellét bámulja, és kikezdjen vele. Na igen, elég emlékem van róla, például hogy öcsivel segítünk fát hordani nekik (jó szomszédi viszony és iszony részemről). Ja, igen, ilyenkor is, "gyere ide, had nézzelek" szöveg, és próbál magához húzni, és néha az sem érdekelte, hogy ott van mellette a felesége... Hol ölelgetett, hol a popsimra csapott, hol a hasamat fogdosta, de a mellemre is volt példa. Tekintve, hogy itthon nem épp volt szokásom melltartót viselni. De hogy ezt mai napig eljátssza... Anyummal is eljátszotta, bár őt csak ölelgette és seggére csapott, de hát mit tudtunk tenni? Kb. ugyan az a helyzet, mint Hiroshival. Túl sok hátránya lenne az egésznek, és az eléggé veszélyes. Szóval így érhető miért tűrök el mindent még mindig, és miért vagyok nehezebben kapható az átlagnál. Meglehet kapni, csak időbe telik kicsit, és tényleg éreznem kell a biztonságot... Az ilyenek után nem meglepő. Pláne, hogy nem csak velem játszotta ezt el. Ayumival és Nettyvel is. Ma már, ha tehetem elkerülöm, de mai napig mikor meghallom azt a mézes-mázos hangját, és meglátom azt a kéjes vigyorát... Na igen, nem a legnyugodtabb pillanatom azt tény. Nem csoda, hogy ennek  is köszönhető, hogy némelyik ujjamon tövig van rágva a körmöm, meg a szét van cincálva a bőr is teljesen... Az ajkam ugyan ez... a foltok a lábamon már nem is számítanak furának, szinte minden héten van egy újabb valahol... 

Na de hogy pozitívabb dolgot is említsek, pici cicafiúm ma már ügyes volt, megkapta az újabb adag féregtelenítő bogyóját, amit már nagyon ügyesen lenyelt. :) Meg szépen kezdi felszedni a "leadott" kilókat. Hízik a kis dögöm. El sem hiszem, hogy hónap végére már 7 éves lesz. Hihetetlen, mi? :) Búcsúzóul kaptok Milkyről egy képecskét. Ugye milyen eszméletlenül aranyos? *-* ♥

Past, again?

Volt már egy hasonló bejegyzésem tavaly januárban. Találgattam akkor kik térnek vissza. Valahogy mindig felbukkan egy ember, egy pillanat, egy helyzet... Most is sok ilyen van. Ha visszatekintek egy évvel ezelőttire, már látom kik voltak azok visszatértek, meg azóta el és újra elő. Nem tudom most mit várok az egésztől. Kicsit tartok tőle, mert most nem 2010 akar felbukkanni, hanem 2012. Fura, mi? Valami mindig van, és valami mindig történik. Mi a fene volt akkor is, hogy megint ismétlődünk? Valamit akkor is nagyon elcseszhettem, ha visszatér. Bár ha nem 2010-es cuccok jönnek vissza, akkor ott valószínűleg már rendbe raktam mindent. Igaz, még mindig úgy érzem, 1-2 emberrel nem zártam le mindent akkor sem, szóval szerintem még sok minden előjön. Egy valamit szeretnék elkerülni, mégpedig, hogy a tanulmányaimnak vége legyen. Mindenképp állami támogatottként szeretnék maradni az egyetemen, mert ha költségesre kerülök, akkor igazán nem fogok kerülni, mert nem fogom fizetni, meg anyámék se. Szóval ne kerüljek át, mert nem leszek egyetemista. És én az akarok maradni. Van ott még elég sok lezárt ügyem, szóval igen. Pláne, hogy '12-es események is vannak, aminek szerves része az egyetem, szóval ja. Bár 1. féléves tárgyam egy sincsen, de talán visszajönnek a könnyebb tárgyam, és kb olyan simán végzem velük, mint akkor. Meg szervezésben is segíteni akarok, bár arról sincs semmi infóm egyenlőre. :s Szóval egyenlőre jár az agyam, hogy a véletlen dolgok előrevetítése mennyi mindent fog maga után vonzani. Bár eddig nem épp utalt sok minden '12-re, inkább volt, ami '13-ra. Szóval nem tudom mit várok ettől a nyártól. Azt már tudom, hogy lesz egy-két helyszín, ahová vissza fogok térni pár héten belül. Elég ambivalens érzésekkel fogok, az biztos. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom. Azt igen, hogy az a nyár szuper volt. És akkor kezdem megint a foci iránt érdeklődni. Jó, most a vb hozzátesz ehhez. Ja, hajrá németek. Poénos, hogy 2 éve még spanyolok mellett voltam, bár lényeges Meg miatt, de ha nem spanyol volt, akkor portugál. x) Én sem vagyok rossz. x) De most akkor is Németország ^^ ♥ Meg természetesen mi jön még? Havi horoszkóp. Miért maradhatna el? Na lássuk mit ír: Még akkor is belebonyolódhatsz egy éjszakás szerelmi kalandba, ha tartós párkapcsolatban élsz. Ha nem akarsz az életedben olyan bonyodalmakat, amelyek hazudozásra késztetnek, akkor igyekezz ellenállni a kísértésnek, és próbálj meg hűséges maradni. Hatalmába keríthet a nosztalgia, és talán a régi, szép emlékek is könnyet csalnak a szemedbe. Kehh. Szeretem a horoszkópokat. Egy éjszakás kaland, nálam? Hát kissé valószínűtlennek tartom, mert ahhoz olyan buli kéne, olyanról meg nem tudok. Tartós kapcsolatom meg nincs, de még rövidtávú se, szóval ha lenne is, akkor sem hiszem, hogy nagy bonyodalom lenne belőle... Nosztalgia meg... Hát erről mesélnem sem kell, valahogy a múlt valamilyen formában mindig visszaköszön, így nem nehéz ezeken elmélkednem. Hogy könnyet csalhat a szemembe? Na az meglepő lenne... 

De hogy mi lesz a nyáron? Nem tudom. Remélem fantasztikus nyár lesz, és felülmúlja az eddigieket. 

Chapter 2014 page 182 of 365

Ebbe a párbeszédbe futottam az imént bele. Döglött akták, 5. évad 10. része. Idézem:

- Oda akarok kilyukadni, ha a pasi az első nemre visszavonulna, kihalna az emberiség.

- A nem az nem. Hányszor kell elmondani nektek?

- A játék lényege, te menekülsz, én üldözlek. 

- Nem üldözöl te sehová. 

Na igen, nálam ez kb. tök megszokott jelenség. Az, hogy Hiroshi 4 éve zaklat, lassan már nem is meglepő. Az idegeim már nem épp bírják, pláne mikor mindenki csak okoskodással jön. Csak nem épp arra lenne szükségem. Inkább valakire, aki mellett biztonságban érezhetem magam... Álmodj királylány... Legalábbis nagyon így érzem az egészet. Nem tudom miért fogom én ki az olyanokat, akik nem értenek a nemből. Miért kell folyton leállítani az ilyeneket? Az, hogy valaki kedves, az miért egyenlő azzal, hogy van is nála esélye? Tök logikátlan. Ennyi erővel minden pasi kikezdhetne velem, akivel kedves vagyok - már ha ezt a logikát követjük. De ez abszurd és teljesen hülyeség. Aki azt hiszi, hogy ennyitől esélye van, és már a sokadik nem után sem fogja fel, az tényleg egy idióta, és kezelésre lenne szüksége. Ha azt mondom, nem, akkor az nemet jelent. Nem talánt, nem igent, hanem nemet. Ennyire nehéz ezt felfogni? Ha meg bunkó vagyok, és kiabálok, akkor meg én vagyok a rossz és a szemét. De a normális visszautasításból mit nem lehet megérteni? Istenem, miért van ennyi hülye ember? Nyugi, költői kérdés volt... Na igen, és mikor kiakadok, a sok marha, akik azt se tudják mi van, osztják az észt. Sokat segítenek, tényleg... Csak nem tudom mit tegyek. Egyik sima zaklató, aki szinte csak jót akar nekem, de mégis már sok. Heti 3-4 hívás, ajánlatok, ajándékok, stb. Egy fiatal lánynak inkább teher, mint áldás. Persze, megkapnék mindent, amit akarnék tőle, csak nem érezném jól magam. Más lehet örülne ennek, de nekem ez már tényleg sok. Valamilyen szinten lehet jó, hogy ennyire figyelmes lenne, meg elhalmoz(na) ajándékokkal, és bármivel, amire csak szükségem lenne, de nem érzem, hogy rászorulnék. Aranyos dolog, ha az ember párja, szerelme néha meglepi egy szál virággal, vagy csokival vagy épp egy meglepetés vacsorával, de az már teljesen más, mintha egy szinte vadidegen teszi ezt. Jó, oké, nem vadidegen, de attól, hogy 4 éve ismerem, nem tudok róla sokat, és igazság szerint nem is akarok. Más egy férfitól és más a párodtól. És annyira nem vagyok naiv, mint például Miuw, aki elhitte neki, hogy nem zaklatás volt, csak barátkozni akart. Könyörgöm, vele is kikezdett, mikor ő volt 16... de csak mert beállította magát vagánynak, de Miuw akkor még szinte gyerek volt, csak próbált felnőni és megtalálni önmagát... Na igen, 2010 elég vicces év volt... De még mindig úgy vagyok vele, hogy nem teljesen találtuk meg önmagunkat, főleg Miuw nem. Ezért is hisz még mindig neki. Miuw barátja meg túl kedves, és mindent megtesz érte, és amíg ő a tenyerén hordozza, nem jön rá, hogy milyen emberek is vannak a világba. Szerencséje van, hogy annyi olyan dolog nem történt vele, ami meg igen, azt meg valamelyik expasijának köszönhette. Ma már úgy veszem észre, hogy azokat kinőtte, legalábbis fejlődik benne. Bár ez csak egy kitekintés volt. Hiroshival szemben elég naiv, de számoljuk végig, hogy mikor megismertük még fiatalkorúak voltunk... De ez megint más dolog. Félek bármit is tenni, mert még ennél is több gondot vetne fel, és így inkább szenvedek egyedül, mint hogy több embernek kellene, és aki a legjobban megérdemelné, az a saját hülyesége. Meg valamennyire az enyém... Szóval nem tudom mi lenne a jó. Első lépés a telefon lehalkítása és a további hívások elutasítása. Megint tartani fog úgy két hétig, utána kapok egy sms-t, ami után nekem lesz lelkiismeret-furdalásom. Bár utána legalább nyaralok, utána meg a barátaimmal leszek majdnem egy hétig, szóval lesz, ami eltereli a figyelmemet. A másik idióta már több mint egy hete nem jelentkezett, talán a bálon történtek után rájött, hogy nem épp kellene keresnie, pláne, hogy kiderült, hogy az elmúlt egy hónapot végighazudta nekem. Szóval ne kerüljön elém, mert felrúgom. Bár ez úgy a másik baromra is vonatkozik...