Őrület

Sziasztok!

Ezer-millió dologról írnék, aztán nem tudom mennyi fog ebből kijönni, majd az írás során meglátszik. Tipikusan szeretek azokról a dolgokról írni, ami épp foglalkoztat, vagy megtörtént velem, és meg is osztom, vagy egyszer jó lesz visszaolvasni mi történt a fiatalkoromban. Majd 10 év múlva talán nem leszek ennyire idegbeteg, mint jelenleg, de akkor majd úgy is kiderül. 

Mivel is kezdjem? Talán gratulációval. Egyrészt anyukámnak, mégiscsak anyák napja van.:) Még ha ezt nem is látja, akkor is köszönök neki mindent és nagyon szeretem! :) De ez mellett a többi anyukának is boldog anyák napját kívánok. ^^ Gratulálok Etsuo nagyobbik öccsének is a ballagásához és sok sikert neki az érettségihez. És természetesen édes drága egyetlen öcsikémnek is gratulálok a 2. ballagásához. Igen, neki már tavaly is volt egy, de az iskola szereti a szakmán végzett diákjait is elballagtatni, így van nekik egy második is. Ezt már annyira nem ünnepeltük meg, öcsi meghívta Narut, hogy tartson velünk. Aztán a műsor után étteremben mentünk. De most már nem vittük túlzásba. Este - ha már országszerte munkaszüneti nap van és egyfajta karnevál, miért ne tölteném kint? Először eszembe sem jutott, hogy kint töltsem. Beterveztem, hogy filmet nézek, közbe megvacsizom és elleszek. Na hát kedves párom nem így gondolta, és elhívott. Aztán végül igent mondtam, így este 3/4 9 fele már a kollégium előtt gyűltünk össze. 4-en mentünk fel, mert még két barátja, akik együtt vannak elkísértek minket. Vagyis az eredeti ötlet, hogy nézzünk fel tőlük származott. Szóval így kb. egy duplarandi keretében felmentünk az erdőbe, ahol egy nagy tisztáson rendezték meg a bulit. Körbenéztünk, találkoztunk ismerősökkel is. Egyik ilyen volt Tsukiko expasija. Az nem is lett volna baj, ha szimplán összefutunk, de odajön, puszi-puszi, kérdezi mit keresek itt (eredetileg ugye otthon lettem volna) meg a többi. Szerencsére 2 percig, ha ki kellett bírnunk. Aztán megint 2 puszi és lelépett, de utána fél szemmel még láttam, hogy ezerrel minket bámul. -.- Megnéztük a játékokat, elnéztünk a színpad fele is, meg beszéltük, hogy fel kéne ülni az Enterprise-ra. Persze nekem rögtön tetszik az ötlet, mert én imádom. *-* Barátnőmnek már kevésbé, és őt nem is tudtuk felrángatni később sem. x) Meg vettünk házi sört, na ott egyet kell értenem Etsuoval. Ez tényleg borzalmas. Nem vagyok annyira sörös, de a srácok mellett azért többfélét kóstoltam már és azért mindegyiknek kicsit más az íze, így persze ennek is. Ízre ugyan olyan kesernyés volt, mint a többi, de mégis lágyabb, selymesebb volt. Bár a tetszésemet így sem nyerte el. x) Aztán kicsit még sétáltunk, majd visszamentünk a játékokhoz. Talán 10 perc telt el, mire eldöntöttük, hogy én és Zenshi felülünk. :D Imádom az Enterprise-t. *-* Nagy adrenalin-löket, a vigyor ráfagy az arcomra, de megéri. :D Hát fájós bokával és enyhe szédüléssel lemászni a lépcsőn nem volt túl jó. x) Na igen, utána a gyomrom is egyenlő volt egy kisebb kődarabbal. xD 1-2 ember meg ügyesen kirókázta magát. x'D Kellett nekik félrészegen felülniük... Utána meg mentünk dodzsemezni.*-* Egyszer vezettem én, de hát nem épp ment jól. Ezért se kell nekem jogsi. Csak poén, hogy álmomban simán megy, egy-két türelmetlenebb pillanatomtól eltekintve. Itsukival közös barátnőnkkel is összefutottam, nagy ölelés, puszi, vigyorgás. December óta szinte nem is láttam. Aztán kérdezte kikkel vagyok, akkor céloztam a hátam mögött álló arcokra. Zenshire vélemény, hát hogy jobb pasi, mint Itsuki. LOL xD Oké, bevallom, hogy fura ízlésem van pasik terén, de Itsuki 2 éve még sokkal helyesebb volt. Nem mindenkinek áll jól az öregedés. x'D Ez lehet kicsit köcsög volt. xD De végre így 2,5 hónap után végre tényleg úgy tűnt, mintha normális pár lennénk Zenshivel. Eddig nem igazán volt látható... Aztán negyed 1-re otthon is voltam, ritka pillanat az időben hazaérkezés. Kicsit még fent voltam, majd dőltem is az ágyba. Már szinte aludtam, mikor Tsukiko exe felhívott. Az anyádba - gondoltam. vagy 3 percig ecsetelt valamit, felét nem is értettem, természetesen Zenshi ellen volt, mert nem épp látszott rajtam, mintha odalennék érte. Miért, már szerelmesnek kéne lennem? -.- Oké, hogy volt, akibe 1 hónap után beleszerettem, de ott más volt a helyzet. Gyors leállítottam, hogy aludni szeretnék, mert kb elaludtam volna telefonálás közben... 

Most ünnepeltem a névnapomat, amire nagyon köszönöm innen is a felköszöntéseket. ^^ Etsuo anyuja is írt, örültem neki. Tegnap is sokat beszéltünk, nagyon jó társaság. Remélem azért idén már személyesen is találkozunk, mert nagyon kedves és aranyos nő. :) 

Janerityvel is dumáltam egyik nap, ő a Tehetségek iskolája c. történet írónője. Legalább 5 éve követem nyomon, de igazán beszélni még nem sikerült vele, most pont e története kapcsán sikerült. A poén az, hogy a története és a valóság között elég sok a párhuzam. És nem csak nálam, de nála is. Pont beszéltük, hogy az élet furcsaságainak köszönhetően, mindkettőnk életében volt egy hasonló jelenet, és Oliver karakteréről egy-egy nagyon jó fiúbarátunk jut eszünkbe. Meg úgy körülbelül a történetbeli monológot mindketten megkaptuk. Naruki mosolygott rajta mikor megmutattam, meg persze olvassa is a történetet, ami azért lényegesen könnyebbé tette a belelátást az egészbe. Kedd este szórakoztunk ezzel, akkor Etsuo is kérdezte miért vagyunk ennyire rápörögve erre. Addig nyaggattuk míg a 74-75. részt el nem olvastattuk vele. Neki is ugyan úgy leesett a párhuzam mind a szereplők, mind a valóság között, ahogy nekünk is. x) Durva kicsit, ezek után meg pláne várom, hogy mi sül ki. x) Ha a számokra kattintotok, olvashatóak lesznek a fejezetek, így talán nektek is leesik miért jutottunk mi erre a következtetésre. Meg már tegnap talán negyedszerre kezdtem el olvasni, persze még több hasonlóság lejött, ami elég fura. Közbe szétcincáltam egy joghurtos dobozt is. Örültem mikor este szedegethettem össze az apró műanyagdarabkákat. Rám jött az 5 perc, ami tartott vagy 3 órán keresztül. Az idegállapotom egyre rosszabb, pláne mi lesz a jövő héttől... Diliház telefonszámát nem tudja esetleg valaki?

Lassan meg jön át Naru, hogy készülhessünk ZH-ra, sajnos a következő héten 4 tárgyból írok, amire igencsak fel kell készülnöm. Bár eddig mindig sikerült összehoznom a dolgokat, csak nem most fogom elrontani. Tudom, hogy nagyon lusta vagyok és kicsi motivációhiánnyal küzdök, de ha nem jön össze a félév, nekem is pápá egyetem, és azt úgy nagyon nem akarom. :s 12.-től meg vizsgaszezon. Jesszusom, tényleg meg fogok kattanni! 

Most búcsúzom, megint kitettem magamért. Hamarosan jövök, és szurkoljatok nekem, kellenek a jó jegyek! Sok puszi: Caty