Kolinapok '14

Hali!

Meg is jöttem hosszú idő után, újra. Az idei kolinapok ismét nagyszerűen sikerültek. De kezdem is el a mesélést. 

Day 1.

Első nap még ezerrel suliztam a többiekkel, valszámunk el is maradt, ab-n semmi extra nem volt, kivételesen végigjegyzeteltem és figyeltem. Gondolom azért is vigyorgott a drága tanár rám utána is... Marketing is sima volt, tanárnő nem volt, csak helyettesítés, onnan meg simán leléphettünk időben Shiroval. Etsuo és Gen pedig még zh-zott. Aztán utána gyors vásárlás még, ill. a korábban vásárolt piákkal együtt Etsuohoz vitték fel a srácok, mi pedig Gennel gyors hazaautóztunk. Kaja, fürdés, készülődés, majd irány a kolesz. Pia betöltve, körbenézünk mi van. Megkaptuk a pólókat, mindenki annak megfelelőt, melyik koliban van, vagy melyik városból. (Volt vagy 5 koli, plusz 3 városból ill a szervezőké.) Az elején inkább ültünk, Gen ment pingpong-versenyre, Naruki pedig az erős emberesre. Utána úgy 7-8-ig kint ücsörögtünk, persze a boroskóla már fogyó eszköz volt. Utána jött a teke és darts verseny. Tekén elsők lettünk. Nem fényezés miatt, de oda önként mentem, bár az elején az önbizalomhiány jobban kijött belőlem, így Etsuo-Naruki páros bátorított. Utána meg egy-egy jó találat után vigyorogva csaptunk egymás tenyerébe. ^^ Aztán végül 1 ponttal, de elsők lettünk. :) Közbe Etsuoval és Shiroval maradtam bent, mert lassan jött a darts, aztán ott ültünk. Pár képet is csináltunk ott. Mikor azzal végeztünk, visszamentünk a koli mélygarázsába, ahol Genék pingpong meccsét néztük végig és folytattuk a hülyéskedést és az ivást. Közbe az eső is esett, aminek nem örültünk, mert előtte szépen sütött a nap. Aztán végül negyed 10 körül már úgy voltam vele, hogy én haza szeretnék indulni, aztán Naruval elindultunk haza. Még hazaérkezés után írtam kisebb élménybeszámolót Zenshinek meg Meguminak, aztán léptem aludni.

Day 2.

Második nap volt a városi vetélkedő. Todoyoshi szép hely és imádok is itt élni, bár ennyit sétálni (vagy rohanni?) nem épp szeretek. Emlékszem 2012-ben még augusztus végén mikor Meggel és a közös barátainkkal mászkáltunk végig, az tartott 5 órán keresztül, és akkor magassarkúban mászkáltam, de akkor nem vágtam ennyire taccsra a bokám. Bár akkor sétatempónk volt. Most? Körülbelül rohantunk. Meg szinte a legrosszabb célállomásokat húztuk ki a borítékból... Szóval úgy negyed 11-kor kezdtük, és fél 3-ig csináltuk. A bokám az még így 1 hét után is fáj, ami azért nem csoda. De a többiekkel jól elszórakoztunk közbe. Volt vaktérkép, órakirakás matematikai műveletekkel, macskakő-számolás, többféle kvíz, matricakeresés... meg még jó pár poénos feladat. A vetélkedő után volt mozi, a Transcendence c. filmet lestük meg. Egész érdekes volt, bár talán egy kicsit többre számítottam... Utána én gyors haza, ettem, fürödtem, majd mentem az egyik törzshelyünkre. Egy másik feladatot még meg kellett csináltunk. A kocsmában még csak Etsuo volt, így egy 10 percig kettesben dumáltunk, majd megjött Gen és végül Naru is. Ital kikér, kicsit dumálunk, meg csócsóztunk. Talán 8-ig ültünk ott mikor továbbmentünk egy másik beülős helyre. Igazi sznob hely, de ha már a feladat kéri, akkor már beülünk. Meg így leteszteltem milyen. Ajándékba kaptunk szilvás Unicumot. Hát érdekes íze volt. Itt csupán fél órát töltöttünk, majd mentünk tovább az egyik egyetemi klubba. Ott legalább 11-ig voltunk, folytattuk a csocsózást meg a szórakozást. Közben volt egy hívásom, Tsukiko expasijától. Mostanában előszeretettel hívogat, még éjjel is. -.- Na akkor is ez volt. Eddig főbb téma inkább Ayaméék voltak, de azóta meg átment arra, hogy majd kiad nekem egy házat, meg lehetne nekünk is gyerekünk, mert simán felnevelnénk. Meg a francokat... -.-" Aztán egyik nap meg a német tudásomat ecseteltük, erre mit jelent az "Ich liebe dich". Tudom mit jelent, de mellette azt is mire ment ki a játék. Még lesznek cukibb dolgok, de szerintem azt csak a következő bejegyzésben fejtem ki. 11 körül még átmentünk koliba, ahol nekiálltunk még sütit és sült húsit enni. x) Én fájós bokával még az ágyon táncoltam, bár máskor többre értékelik ezek az idióták. Aztán 1 körül léptünk le. 

Day 3.

Az utolsó nap. Főzőverseny volt betervezve, ahogy tavaly is. Ja hát a bográcsozásnak kb fújtak azzal, hogy szinte egész éjjel zuhogott az eső. Na de a verseny így is meg lesz tartva, csak épp a koleszkonyhákon. Na gyorsan 2. emeleti elfoglalva, és lassan kezdjünk neki. Bár én akkor már éhes voltam kicsit, így Etsuo a tejflös-sajtos-húsos tésztáját vette elő a hűtőből, hogy egyek. De ha ettem belőle pár falatot. x) Neki is hagyni akartam, és nem meginni az egészet. x) Hagymát ismét vállaltam, hogy megcsinálom, akkor Gen volt a segítségemre. Később a krumpli pucolást Gennel és Etsuoval csináltuk. Narué volt a fő munka, hisz a hús az ő dolga volt, azt ki se adja a kezei közül. Aztán kora délután kész is lett a szokásos pörköltünk, most kiegészítve steakburgonyával. Finom volt. ^^ Később a mélygarázsba mentünk, felpakolva boros kólával. Lent kezdődött a csocsó. Naru és Gen álltak ki az ellenfelek ellen. Közbe hol kint az udvaron voltunk, vagy bent. Ikutoval például leálltam pingpongozni. xD Vagy sokat ittam vagy fejlődöm, nem tudom, de hogy én eddig nem tudtam játszani, az holt biztos. x) Emlékszem 14. szülinapomon, mikor a családdal elmentünk egy hosszú hétvégére, akkor is olyan béna voltam. x) Vagy előtte lévő évben nyaraláson... Sosem tudtam játszani, mindig szakadt a röhögéstől az egész család, annyit bénáztam. Most meglepően jól ment. Lehet tényleg jót tett az ivás... Nem tudom. x) A végére már szinte az egész csapat ott ült az asztal mellett és minket figyeltek. Meg Etsuo egy barátnője is ott volt. De az kb. tényleg annyit jelentett, hogy csak volt. Ült és Etsuoval beszélgetett kicsit fapofával - amennyit láttam meccs közben. Egy érzelmet nem láttam az arcán. A bokám az meg nagyon fájt, és csak a magassarkú sportcipőmben tudtam megállni... Egész nap be volt szinte fáslizva, kicsit volt csak lekötve rólam, de 1-2 óránál tovább az sem tartott. Pingpong után vagy fél óráig Etsuo szobájában voltam fent. Akkor ott kellett egy kis nyugalom. Kevertem vadászt csiga lassú tempóval, lepakoltam a dolgaimat, megigazítottam a ruháim, a hajam... Húztam az időt. Valahogy akkor nem akartam ott lenni. Nem tudom, oké, hogy Etsuo beszólása sem esett jól, de akkor is rám jött a menekülhetnék. Nem tudom, hogy tényleg fél órát voltam-e fent, vagy esetleg feltűnt valakinek a nagy távollétem (Narun kívül), de igazság szerint tök mindegy. Bár visszaérve egy-két csoporttársba is belefutottam, és volt akivel elég jól elcsevegtem. 1,5 év után sikerült, az is mi... Közbe Etsuo is odajött és bocsánatot kért, de nem hiszem, hogy önszántából. Azért utána jó ideig álmosollyal az arcomon jópofiztam szinte mindenkivel. Utána lement egy fél literes vadász, ill. sörpong közben egy pohár sör, ami azért más irányba fordította a kedvemet. Az egyik vendégcsapat tagjával lettünk jóba, először ellenük játszottunk sörpongba. Annak a meccsnek a végét sajna nem láttam, mert akkor másztam ismét fel koliszobába, bár akkor Etsuo is velem tartott. Gyors wc-szünet, én visszaközöztem a lábam, ő meg valami idióta szakítós számot énekelt meg rakott be. Gondolom a napközben kihívott barátnőjének szólt. Én csak vágtam az idióta fejeket úgy az egészre. x) Aztán utána vissza, folytattuk a sörpongot, 1-2 dobásra én is odaálltam, bár egyszer szépen megkaptam a pohár sört, de hősiesen lehúztam. Igaz utána éreztem a szédülést. xD Ne igyon sört, aki nem bírja. x'D Aztán később az egyik tavalyi vendégcsapat tagjaival kezdtem el dumálni, így ráismertünk a másikra. Az hogy félrészegen kikezdenek velem, nem épp zavar. Pláne ha egész este próbál mellettem lenni... Bár azért jó a minimum szinten álló önbizalmamnak, hogy foglalkoznak velem, és kikezdenek velem. Pedig egy fenék alá érő, alakból semmit nem mutató pólóban is megnéznek az azért valami. Aztán vagy újabb fél órát töltöttem fent Etsuoék szobájában, akkor a szobatársával társalogtam. Az eddigi legnormálisabb szobatársa. Őt bírom a legjobban. Bár ahogy levettem nem épp hiányoztam akkor sem. x) Mikor visszatértem már a fiúk is úgy voltak lassan indulnunk kéne az ifjúsági központba, mert ott lesz eredményhirdetés. Jó, oké, vissza a 2.-ra. (Ha 10x nem mentem fel, akkor egyszer sem... és abból mennyi volt gyalog...). Aztán cuccokat összeszedve felhívtam anyuékat, hogy dobják haza, mert annyit már nincs kedvem cipelni. Aztán a központ bejáratánál Naruval dumáltunk míg jöttek a többiek. Aztán eredményhirdetés. Teke 1. hely, főzés 2. hely, összességében ismét 2. hely. A többi kategóriában nem értük el a képzeletbeli dobogó első két fokát. Csak ezek voltak díjazva. Nem tudom, de kisebb sokk volt nekem. x) Végül vigyorogva, az egész zsűrin meg mindenkin végigmenve kezet fogtunk meg minden. Tuti hülyének néztek minket. Meg találkoztam egy csajjal, aki alig volt nagyobb nálam. Na hát mi egymás nyakába borulva vigyorogtunk, váá még egy ilyen alacsony ember. Bár a korábbi srácnak tetszett ez. x3 Ott eredményhirdetésen is odajött. :) Aztán utána egy cigiszünet, meg koccintás sörrel. Ja, igen. Mit is nyerünk? 1 tálca sört, egy üveg Hubertuszt, meg kaja és pia vásárlási utalványokat. Szóval jól jártunk. :D Kint az épület előtt cigit is és szivart is szívtunk, ne kérdezzétek miért. x) Aztán jött egy koncert, de azon se voltunk sokáig. Legalábbis Etsuo már az elején "hazament", mi Naruval fél 12 körül léptünk, Genék még maradtak egy ideig. Naruval egész úton dumáltunk, sőt 3/4 1-kor mikor öcsi jött haza, akkor hagytuk abba. 

Ismét nagyszerűen sikerültek a kollégiumi napok, idén sem bántam meg, hogy részt vettem rajta. 1-2 dolog persze azóta is megvan, megoldani talán sosem fogjuk. Közrejátszik benne, mi magunk se tudjuk miért tesszük azt, amit. Talán meg kéne beszélni... csak hát ha nem tudjuk miért van, hogy beszélnénk meg? Az élet nagy kérdései. A véletlenek(?), amikben annyira nem hiszek mégis sok furcsaságot mutatnak. A következőben arra is kitérek, páran biztos sejtik mire gondolok itt. 

Most viszont búcsúzom, hamarosan jövök ismét. Addig is sok puszi, és látogassatok vissza. Sziasztok!