...akkor jó páran már ordítanának.
Elegem van, hogy egyik pillanatban nyalnak, a következőben ha meg nem viszonozom, én vagyok a szemét. Én legalább nem ezt teszem. Ez ilyen, ez olyan, hallgatom szinte naponta... de utána meg nekik hord el engem. Ayuminál megkaptam anno, köszönöm szépen, még egyszer nem kérem. Úgy is kitalálja mindenki kire gondolok. És bocs, hogy az általad nevezett "bohócokkal" többet törődöm, de még azt is jobban érdekli mi van velem, aki utál. Remélem a drága osztálytársaidnak benyalod magad, és ők is neked. Nekem elegem van a jó pofizásból. Nekem sincsenek olyan nagy barátaim, sőt talán 1-et lehet megnevezni annak, de ő nem beszél ki a hátam mögött, és többet érek neki, mint az a kétszínű, talpnyalóknak. -.-" Kezdek rájönni, hogy tényleg elég szappanopera az életem... bár a drámák és a tragédiák fordulnak elő inkább, de sajnos jobbat nem érdemlek. Elegem van a hisztiből, a semmitmondó szavakból, a kamu barátokból, meg azokból, akik tökéletesnek hiszik saját magukat, és azt mutatják, hogy semmivel nem törődnek, de minden szarra ugranak, ami róluk szól. Ráadásul, ha negatív, még neki áll feljebb. Nekem is rengeteg a hibám, embernek is szar vagyok, de legalább tisztában vagyok vele. De én legalább tudom, hogy aki a barátom az nem azért van mellettem, mert benyalt vagy én neki... Viszont, aki azt várja, hogy én így viselkedem, vagy neki kell velem szemben, az csak tűnjön el. -.-" Tőlem is fordultak már el emberek, de nem azért, mert megbántottam őket (volt ilyen is), de inkább azzal, hogy az emberek agyára mentem, vagy szimplán eltávolodtunk. Mondjuk, aki ezt nekem címezte, attól épp a kétszínűsége miatt fordultak el az emberek, meg azért, mert nem tud viselkedni. -.-" Meg hogy nekem nincs gerincem? Meg hogy jobban törődöm a saját dolgaimmal és már önző vagyok? Sajnálom, hogy élek. -.-" De ajánlatos lenne először magába néznie. Bocsi kiakadtam. Nem hisztizés, legalábbis nem annak mondanám, inkább csak érzelemkinyilvánítás vagy mifene. Akinek meg valami nem tetszik, nem szól hozzám, nem olvasgatja a blogomat, és nem beszél ki. Intézze el magában a gyűlöletét, és nézze meg, hogy jobb ember-e nálam.
Az állapotom amúgy is szerintem lassan tényleg nevezhető depressziónak. Suliban úgy sem látszik rajtam, szóval jól jászom, hogy minden rendben. Egy gondom, hogy van aki kiszúrja, pláne hogy olvassa a blogot... Néha lehet jobb lenne, ha nem tennék. Na mindegy.
Igazából sok minden megy a fejemben, és egyre jobban őrülök bele és néha komolyan visszasírom a THS-t. Eito-val is találkoztam, meg talán hamarosan megejtjük a fotózást, amiről már 1 éve dumálunk. Bár úgy voltam vele, hogyha vele találkozom, akkor egy kicsit jobban leszek, de nem. Hiányzik ő is, meg a THS-es banda is. Take-kel is dumáltam, de semmi. Lassan tényleg elér az a jégpáncél, amit szerettem volna megkapni. A maradék érzéseket kéne elpusztítani magamban végre. Így talán könnyebb lesz folytatni az életet. Utálom az egészet szinte, számtalanszor gondoltam már rá, milyen lenne ha nem lennék. Gondolom rajtam kívül is sokan eljátszottak a gondolattal. Mindegyikünk más okból. És én mire jutottam? Hát hogy mindenkinek könnyebb lenne. Nem kellene az én hülyeségeimre figyelni, nem kéne hazakísérgetni, nem okoznék problémát és nem mennék senki agyára. Egy gonddal kevesebb lenne mindenkinek. Szerintem a csoporttársaim nagy része (vagy az összes...) örülne is neki. A nagy része úgy is utál, a többi meg max elvisel...
Igen, sok problémám van, sok rossz tulajdonságom, sok rossz döntésem. Utálom az életet, ő is utál engem. Szar, igazságtalan, és sajna az elején nem dobnak hozzánk egy használati utasítást. -.-" 1 hete Yoshiroak a házibulija közepén nyögtem ki, hogy nincs-e nála egy Gilette penge... Komolyan még egyet is értett velem, hogy nem ártana használni. A lakásban úgy is találok, szóval meggondolandó a használata...
Sok minden az idegeimre ment a napokban... az iskola maga nem is, mert most tényleg egyszerűnek tűnik a félév... de az emberek, a kudarcok, a vágyak, Naru története, aminek az eleje megegyezik az életem egy részével... de még folytathatnám sokáig... Meg úgy se érti senki, segíteni nem tud senki, így csak hablatynak tűnik az egész.
Igazság szerint nem akartam megírni, legalábbis kitenni biztos nem. Tegnap este már ki voltam, mégse tettem közzé, aztán most jött egy újabb hideg zuhany, ami miatt már nem bírtam magamban tartani, így újra írtam. Nem könnyebbültem meg, jelenleg nem érzem azt. Talán később...De először is, hajrá magyarok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése