3 éve...

Hát igen, már 3 év eltelt, hogy létrehoztam a blogot. Sok minden történt azóta, sok mindenen átsegített ez az oldal. Sokat változtam, fejlődtem azóta. 

Midori ajánlotta, hogy lehet jó lenne egy blog, ahová mindent leírhatnék. Ezért álnevekkel, nagyon személyes kép nélkül, kevés háttér információval a valós lényemből nekiálltam, pontosan 3 éve. Mondjuk az évek alatt már elég sok mindent megtudtatok rólam. A látogatóim fele nem is ismer személyesen, mégis elég sokan folyamatosan végigkövetik az életem. Köszönöm nekik. Több dolgot kiírok magamból, és ezáltal is kicsit megmutatom, hogy én is csak ember vagyok, akinek ugyan úgy vannak nehéz percei, aki ugyan úgy hibázik és ugyan úgy vágyik a szeretetre, mint mindenki más. Sajátos stílusom van, sajátos felfogással. Tudok órákon át sírni egy tök felesleges dolog miatt, vagy ugyan az miatt vigyorogni, mint egy idióta. A blogot először arra használtam, hogy leírjam a napokat, puszta tényként. A fogalmazás, az írásstílus nagyon kezdetleges volt, pláne 17 évesen nem is tartottam magam ehhez elég jónak. Most sem vagyok, de szerencsére sokat javultam. Első naplós próbálkozásként 1,5 hónapig jutottam. Nem napi frissítéssel, de 2-3 naponta visszatértem. Leírtam mit csináltam. Alig érdekelt valakit. Ott egy hónap alatt jött annyi látogató, mint ma már szinte egy nap alatt, ha nem kevesebb. 2010. szeptembertől eljutottam az év október közepéig. Hát végzősként amúgy sem bővelkedtem az időben... Takeshin valamilyen szinten akkor túljutottam, pláne, hogy akkor bepasiztam. Nem tartott sokáig, pláne hogy a pasi kihasznált, és én meg mellette ugyan úgy flörtölgettem. Az ártatlanság mintapéldánya már akkor sem igazán voltam. Bár szerencsére azóta ilyet nem csinálok. A páromat semmi pénzért nem csalnám meg. Na de ugorjunk. 

Legközelebb 13. osztály elején álltam újra neki. Túl voltam egy félig-meddig öngyilkossági kísérleten, amiről 1-2 dolgot már elmondtam, de legyen ennyi mindenkinek elég. Talán egyszer ezt is elmondom. Meg persze az 5. év kezdetén. Nem is tudom, miért kezdtem el folytatni. Semmi nem utalt arra, hogy folytatni fogom,és végül mégis. 2011 szeptemberétől már érezhető volt a változás. Oké, leérettségiztem, "felnőtt nő" lettem, érett lettem... Az akkori stílusom már kiforrtabb volt, mint most, bár akkor még életvidámabb voltam. Sokkal több érzést vittem bele, már nem csak puszta tényeket írtam le. Sok idióta pasi közül jött egy, aki eléggé felforgatta az életem,és természetesen össze is zavart... Itsuki. Neki köszönhetően kicsit ismét változtam, sokkal szabadabban írtam, sokkal vidámabb voltam. Nem voltam szerelmes, nem mondanám annak. Ha meg kéne nézni, talán 2-3 srácra mondanám azt, hogy tényleg szerelmes voltam. Itsukihoz vonzódtam már az elejétől kezdve, hisz tényleg szeptember eleje óta nagyon jól kijöttünk. Ha úgy vesszük,egy nagyon jó barátot kaptam. Bíztunk a másikban. Tény, hogy azt a két alkalmat leszámítva ez a barátság meg is maradhatott volna. Csak én hülye fejjel azok után többet akartam. Na mindegy. Sok barátom lett akkoriban is, Wataru osztálytársaival akkor ismerkedtem meg és neki is sok mindent köszönhetek. Igaz abból a bandából igazán csak Sugita maradt meg, akit 14 éve ismerek. Igaz, barátok csak akkor lettünk, de az életnek ezt nagyon köszönöm. Sajnos Shunnal bármennyire is jó barátok lettünk nagyon gyorsan, igaz 1 hónapja ennek vége szakadt. Ha olvassa, ha nem, de köszönöm neki és hálás vagyok mindazért, amit értem tett. Bár a sok új barát mellett, jó párat már akkor elvesztettem. Ayame nem hiányzik, mert tényleg nem olyan barát volt, amit az ember megérdemelne. Sajnos már nem hiszem, hogy meg tudna változni, de ennyire rossz ember ne legyen. Az 5. év alatt is sok embert megismertem, sok kudarcot éltem át, amit egyszer a blog is megsínylett. A drága jó osztályom megtudta a címet és elolvasta. Névtelenül csináltam, és naiv módon beszélgetésekkel, szinte gyermeki felfogással írtam, amit ők nevetségesnek találtak. Igen, akkor nagyon kiakadtam, és egy hétre be is zártam az oldalt. Az akkori havi 200-400-as látogatottság egy csapásra betette a kaput. Legalábbis azt hittem. Az osztályban abban az egy hétben lement az egész sztori, de nem tudtam kik láthatták. Azóta se tudom ki híresztelte el, tippen megvan, és szerintem ő is volt. Ma már nem számít, nyilvános blog, bárki olvashatja. Meg aki valóságban ismer, annak is 1-2 esemény már ismerős, így személyeket hozzápárosítani nem nehéz... Aztán mikor elkezdtem az egyetemet, onnantól nőtt meg igazán a látogatottság. Sok új ismerős, sok új barát. :) És jó páran tudnak a blogról. Nem baj, csak ne éljenek vissza vele. Azóta szinte dupla annyi a látogató, és egyre jobban merem magam reklámozni is. Persze csak visszafogottan, a barátaim oldalain: Naru, Etsuo, Rika. Meg anno a Bones-os oldalon mertem még chaten használni. (Névre kattintva előugrik a weblap). Azóta jó sokan látogatnak, és nem csak Magyarországról, hanem külföldről is.:) 3 év alatt igazi napló készült az életemről, igaz, elég sok dolog nincs leírva. Nem azért, mert nem lényeges, csak... nem minden tartozik a külvilágra. 3 év után már az érzéseimről is írtam. Volt, mikor a felhők felett jártam, és volt mikor a szakadékban csücsültem. Vesztettem el önmagamat is, láttam kilátástalannak az életet - nem is egyszer. De persze ugye az ellenezője is volt: boldog voltam, vidám, önfeledt... Az érzelmi skála teljes skáláját bejártam. 

A blogon több néven írtam eredetileg. Először Saku-chan-ként, ami a japán nevemből jött. Szinte az összes gportálos oldalon így lehet megtalálni. Sőt, a Midorival közösen is Saku-chan néven publikáltam. Aztán mikor elkezdtem, akkor ugyan azt a nevet használtam. A blog neve Pinky, a szerkesztő bloggeren ugyan az, bár a Pink Catyt használtam szerkesztőként. Igen, a link címében is ez van. :) A pink a kedvenc színem - mily meglepő, - a cica meg a kedvenc állatom. Ezért volt első gondolatban a Pink Cat, azaz rózsaszín macska. Sajnos hasonló név már volt bent a rendszerben, aztán így lett a Cat-ből Caty. Amúgy is létező amerikai név, bár az írásmódjuk eléggé eltér. Mostmár inkább csak a Caty maradt meg, szerintem így is aranyos.:) Van, mikor suliban is azt használom. Valódi nevemre egyáltalán nem hasonlít, de nem is baj. Nem jönnek rá, hogy én vagyok. :)

Igazából nem tudom miért írtam ezt így mind le, azt sem, hogy volt-e értelme. A lényeg `Pinky´ 3 éves, és nem tervezem még egy jó ideig bezárni. :) Tudom, hogy sokszor használtam arra, hogyha szemtől szembe nem is, de itt őszinte voltam. Bántottam meg vele embereket, okoztam vele félreértéseket, de a blog sokat segített nekem. Megkönnyebbülök, ha leírhatom. Többen vezetnek blogot, szerintem mindenki más célból, de mikor leírja, amíg végiggondolja, átolvassa, egy kicsit biztos könnyít a lelkén. Valahogy úgy érzem a bloggal sokkal jobban átlátom a dolgaimat, érzéseimet meg a többit. Egy idő, ami csak magamról szól. Bármi is a téma, vagy épp bárki, közbe magamat is felfedezem a sorok között. Jól tudok közöttük olvasni, és aki még ilyen, az tudja vagy érzi, 1-1 mondattal vagy poszttal mire is akarok kilyukadni. De most már tényleg befejezem, ismét hosszú mennyiség lett. Egy régi fejléccel búcsúzom mára, és köszönöm mindenkinek, aki néha belekukkant, hogy élem az életemet. Sok puszi: Caty

Amikor még Pink Caty szerepelt a fejlécen :)