Once...

Hogy miért is ez a címe ennek a bejegyzésnek? Egyszer minden elkezdődik és egyszer véget is ér. Hát igazság szerint, amióta ott vagyok az egyetemen sok minden megváltozott. Először is rengeteg embert ismertem meg, és ha a sors is úgy hozza, akkor talán a szerelmet is. Bár ez még kicsit odébb van. De ahol egyszer valami elkezdődik, ott véget is ér. Na igen, a sok egyetemi ismerős és program mellett sajnos egy valakire nem jutott időm. Még pedig a legjobb barátnőmre. Tudom, hibás vagyok én is. Igazából mikor eljutunk majd a mai napig a blogba, rájöttök, hogy miért is. Vegyük úgy, hogy itt ülök gépelés közbe és sírok. Ritka pillanat nálam, de mostanság én sem vagyok önmagam. Csak ezen a héten 4 kilót fogytam, idegesebb vagyok és még érzékenyebb is. Tudtam, hogy az egyetem mellett nehezebb lesz a kapcsolatunk Meggel, mert programot szervezni max szombaton tudunk. A többi nap örülök, ha élek. Majd a hétfői bejegyzésben rájöttök, hogy milyen hülyén vannak óráim. Jó nem csak nekem, de értitek. Úgy voltam vele, hogy ha meglátom milyen az első hét, utána könnyebb lesz. Most úgy érzem, hogy nem. A legjobb barátnőm, és annyira sajnálom, hogy a környezetünk nagy része a barátságunk ellen volt. De nekik egy valamit mondok, örülhetnek, megkapták, amit akartak. Sokaknak ilyenkor hülye kérdésben előjön, hogy pasi miatt miért nem akadok ki ennyire. Mert egy pasi sosem tart örökké, de egy barátság igen. Vagyis az igazak igen. Már nem tudom. Lehet én magam vagyok ilyen, hogy elüldözöm az embereket magam mellől vagy csak szimplán a viselkedésem menekít el mindenkit magam körül. Bár lassan már mindegy. 

Meggel az első veszekedésem még vasárnap volt, miután hazaértem Shizutól. Alig ismeretem még, meg igazán még most sem, de mégis, ő volt az első, akivel úgy igazán elkezdtem beszélgetni az egyetemen. Etsuo más volt. Rika is. És egy délutánt voltam el, és nem foglalkoztam Meggel. Igen, ez volt a baja, hogy sokat vagyok az egyetemistákkal. Pedig akkor még ennyi sem volt. Igazából mindegy is, akkor egy gyerekes cuccal lerendeztünk. De a mai már más volt. Hétfőn-kedden nem nagyon értem rá, mindkét nap este értem haza... szóval örültem, ha magamra volt időm a két nap. Szerdán írtam neki reggel(ahogy hétfő óra mindig) egy üzit, mi van velem, stb. Aztán mikor hazaértem, akkor írtam rá. Furán viselkedett, de tagadta. 2 nap alatt nem változik meg senki. Meg ha már tényleg a legjobb barátnője vagyok, akkor azért észre veszem. Oké szerdán tagad, nem is nagyon dumáltunk. Ma is. Ráírtam, furcsa volt. Megint megmondtam neki, hogy flegma és bunkó. Mert úgy viselkedett. Tagadott, hogy bármi baja lenne. És rajtam kívül is vagy 3-4 embernek feltűnt a viselkedése. Aztán 1-2 óra nyaggatás után végre kinyögte, hogy mi a baja. Hát az, hogy nem vagyok mellette mikor kellett volna. Tudom, hogy a sráccal elég nehezen állnak, de halló, sweetie, én is így vagyok! Igen, tudom hogy mellette kellett volna lennem. De egyszerűen nem tudtam. Oké, kedden siethettem volna haza tesi után, de mégis úgy voltam, hogy kicsit maradjunk. Csapatmunka fejlesztés óra külön megtartva. Na mindegy. Szóval ez miatt veszekedtünk vagy 1,5 órát. Nem tudom, remélem nem szakad meg a barátságunk, mert annak nem örülnék. :s Megpróbáljuk megbeszélni, remélem összejön. Hát a legjobb barátnővel összeveszni nem ugyan olyan, mint egy pasival. :) Gondolom már azért feltűnt, nem? :) Hát holnapra már elígérkeztem Shizuhoz, de szombatra lehet össze kéne hozni egy talit Megumival. Ránk fér, max az egész város tőlünk fog zengeni, hogy kiabálunk egymással. x) Na jó,ilyen nem lesz.:) De ennyi volt. Légyszi, öntsetek belém lelket, bár lehet hónap végére tényleg a kórházba kötök ki infúzióra kötve. Páran ezzel jönnek... De ne hallgassunk rájuk. És így a végére kezdek lenyugodni. Ha kiadom magamból jobb, bár egy baráti ölelésre vágynék legjobban, de hát pont azt nem kapok most... Fú, íme egy érzékenyebb hangvételű bejegyzés. Ilyen is tudok lenni, meglepő azért. De szeptember első hete nálam mindig így telik el... Tapasztalat már legalább 2. éve...  

♥Best friends, I love U  ♥