Már el is telt a 3. hét az egyetemből, de még mindig szokatlan. Bár nem tudom miért. A társaság nagyon jó, a tanárok is egész jó fejek. Persze, van olyan, akit nem kedvelek annyira, de hát ez mindenhol így van. (: Mégis egy részem még mindig a középiskolában lenne, mert vannak dolgok, amik még mindig arra emlékeztetnek. Rakásnyi ötletek, a szünetekben és az órán való hülyéskedés, a kapcsolataim... mert igen, még az is a THS-re emlékeztet. Nem értem, nem tudom, miért van ez. Talán hiányzik. Ha meg igen, akkor is csak az utolsó év. Tudom, voltak rossz pillanataim is, nem is egy, de mégis... Mostanság állandóan azon jár az eszem, hogy összehasonlítom a tavalyi osztálytársakat a "mostaniakkal". És mintha ugyan az lenne. És minden rá emlékeztet és beleőrülök.
És itt van Etsuo is. Szeret, tudom, mert bizonyítja minden nap. De én nem szeretem, és nem tudom fogom-e valaha. Mert néha teljesen máshol vagyok. Jól esik, ha hozzábújhatok, a csókjai is. És mégis. Más karjai között szívesebben lennék. És ez nem fair vele szemben. Anyu is tök örül, hogy végre együtt vagyok vkivel, akiről tudnak is meg már ismerik is... És Etsuo anyuja is úgy kedvel, hogy még nem is ismer... És tök szarul érzem magam ez miatt. De... Azok a folytonos "de" szavak... és nem bírom már lassan...
Meg a jövő hétvégét várom... Itsuki ígért egy találkát... de a héten írtam neki, hogy akár ma is lehetne... de azt mondta nem ér rá... aha, miközben ezt írom, ugyan úgy fent van... és közbe attól félek, hogy lemondja a szombatot... vagy megint lelép korábban... és az miatt is tök szarul érzem magam. Minden hétvégén a depi szélén állok, ami tőlem eléggé szokatlan. A fogyást megszoktam így 1 hónap alatt. Persze aggódnak páran, hogy nehogy baj legyen. Anyuék szimplán hülyének hisznek... végülis. Velük elég sokat veszekszem. Azt lehetett várni, hogy ha egyetemre kerülök, bepasizom engedékenyebbek lesznek. Hát nem annyira jött be. Jó, keddenként elengednek, 10-re kell hazaérnem. Ez tök jó... de mégis.
Nem tudom mi lesz... kezd egyre jobban a feje tetejére állni a világom... talán egyszer visszaáll a régi kerékvágásba, vagy örökre ilyen marad? Valaki kimenthetne ebből az érthetetlenségből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése