Őszi összefoglaló

Sziasztok!

Ismét csak bocsánatkéréssel tartozom, mert elég régen jelentkeztem, nyaralásom után nem sokkal. Hát a nyár nem most volt, és ígértem esküvős beszámolót, nyaralásit… Hát talán szép sorjában az is megérkezik lassan. Most egy gyors összefoglalót hoztam a hétköznapjaimról, igaz nem érzem túl izgalmasnak, de hát régen egy sima sulis napomat képes voltam leírni.

 Eléggé összesűrűsödtek a dolgaim, ha szabad így kifejeznem magam. Szeptember óta munkahelyet váltottam, az egyetemen meg mondhatni már csak szellemként vagyok jelen.  A nyári esküvős dolognak búcsút intettem. Nem teljesen így képzeltem el az esküvőszervezést. Nem fejtettem annak idején ki mivel is foglalkoztam és miért mondom azt, hogy 4 hónap bőven elég volt. Azt már korábban írtam, hogy átlag napi 9 órát dolgoztam. Voltak könnyebb napok, mondjuk 1-1 hétfő vagy kedd, amikor csak mosogatás volt, bár az is ipari mennyiségben. Mert 3 darabos szettes hengervázák, kis vázák, martini poharak, abból is a sima poharastól a nagy 50 centisig… És nem egyszer egyedül. Jobb esetben 2-3 fő volt, de akkor is néha tartott pár óráig a folyamat. A rosszabb napokon előfordult, hogy reggel 7-8 között kellett a főnökékhez érkeznem, és volt, hogy este 10 után vittek haza kocsival… De a legkorábbi munkakezdés fél 6 volt. De előtte nap tudtam meg, hogy hányra menjek másnap, sok esetben este hazaindulás előtt. Diákként ez még úgy-ahogy beleférne, de úgy, hogy nem nyári munka volt, így nekem nem igazán érte meg. Meg úgy nem fizetett sokat. Szóval így nyáron jó buli volt, szedtem össze egy kis pénzt. Július végén anyuék egyik ismerőse ajánlott az itteni vasúttársaságnál munkát, tekintve hogy tudja, hogy van logisztikai végzettségem. Úgy voltam vele, hogy mindenképpen normális, bejelentett munkahelyet szeretnék, így beadtam az önéletrajzomat meg a többi hivatalos dokumentumot. 1-2 munkanapon már könyörögtem és imádkoztam, hogy vegyenek fel, mert nem bírom a cégnél. Volt egy nő, aki szerint sík hülye vagyok, meg képtelen bármire, nem értek semmihez és miért nem bírok 3 mondatot megjegyezni, meg a dolgok pontos helyét. Na igen, de néha 4-en mondtak 4 félét, 3-4 órás alvással, 5-10 kilós dobozokat pakolni fel-le, rohangászni, nem mindig volt egyszerű. Az agyam néha olyan nulla volt, hogy nap végére nem akartam mást, csak aludni. A nőtől jövő rosszindulat még a munkakedvemet is elvette. A kedvencem, miért nem tudsz egyenes vonalat kivágni egy papírból. Nem technika órán ültem, baszki. Sajnos sosem voltam jó belőle, csak amikor konyhai feladatokat kellett csinálni, de még a műszaki rajzolás is jobban ment, mint némelyik alkotásom a technika órákon. Meg nem volt rá példa 10 éves korom óta. Mármint a pepecselős, ragasztós, hajtogatós dolgokhoz. Ő meg 7 éve csinálja, heti rendszerességgel. Bocsánat, hogy nekem a 3 hónap alatt kellett mindent nulláról megtanulnom. Szóval volt 1-2 nap, amikor a nőt pokolba kívántam, én meg félig sírva imádkoztam, hogy vegyenek fel. Szerencsére az égiek is úgy gondolták, hogy nekem az ilyen fajta rendezvényszervezésből elég is lesz (hát ki a fene akart volna mosogatni, vasalni egész életében? Háztartást vezetve más kérdés, de ennyi pénzért a francnak se). Aztán augusztusban megkerestek, hogy állásinterjúra hívtak, szabadnap kikér, és egész napi idegesség után ott voltam a Palotában (mi csak így hívjuk a vezetőség és a személyszállítás, városi, központi épületét) nyolcad magammal. Egyik csaj még a THS-ben volt évfolyamtársam, hát mondom ez így érdekes lesz. Összeismerkedtem az egyéni interjú alatt három sráccal, egyikkel csak két mondatot, ha váltottam, hogy milyen volt, a másik kettővel többet sikerült. Az egyik volt már fodrász, meg elég fura fazon volt, a másik pedig egy könyvelőcégnél dolgozott. Jó fejek voltak, de arra már ott számítottam, hogy több embert vesznek fel, mert pletykákat már akkor hallottam. Eltelt majdnem két hét, mire felhívtak, hogy alkalmas lennék, és felvennének, vállalom-e. Hatalmas igen volt a válaszom. Mondták, hogy szeptember 11-én kezdenék, addig essek túl az orvosi vizsgálatokon, és az előzetes oktatásokon. A vicces az egészben, hogy augusztustól szinte végig sikerült mindig reggel 9 óra 11 perckor ránézni az órára. Persze mondhatnám, hogy még egy terrortámadás, vagy épp Noriék évfordulója, de hát egyik sem érint. De így felvételikor kitisztult a kép, és szinte boszorkányos előrejelzés volt ez a nap. Szeptember 4-én reggel pedig a cég orvosi rendelőjében csücsültem már fél 8-kor, mert hát kötelező volt az orvosi vizsgálat. Volt vizeletvizsgálat, mellkas röntgen, nőgyógyász, szemvizsgálat, szóval mondhatni a szokásos. Aztán egy ideje ültem már ott, mikor bejött egy srác. Hayato. Miért is volt nekem ismerős, és miért kellene a nevét „megjegyezni”? Ő volt az a srác, akivel elbeszélgetéskor szóba elegyedtem, míg várakoztunk. És ő volt a szimpatikusabb is. Aztán kiderült, hogy őt is felvették mellém, így együtt várakoztunk. Mivel a nőgyógyász csak 10 után rendelt, és úgy fél 9-re a cuccok nagy részén túl voltunk, viszont neki nincs vonata, így úgy gondoltuk, hogy sétálunk egyet az új munkahelyünk épületébe. Van egy külön hely is, ahol a tehervonatokkal foglalkoznak, oda vettek fel minket, és az a város egy külsőbb részén terül el. Így oda sétáltunk el és közben beszélgettünk, ismerkedtünk meg. Igaz, a nevét akkor még nem tudtam, később kértem el, mondván, hogyha már munkatársak vagyunk/leszünk, akkor azért a nevekkel legyünk tisztában. Aztán így tök jól elbeszélgettünk, míg sétáltunk, és vártunk a vonatra illetve a dokira. Azóta minden nap beszélgetünk, hol rövidebben, hol hosszabban. Nagyon jó fej srác, már arra is rávett, hogy nézzem meg a Star wars-t (eddig 3 rész van meg, a többi folyamatban) illetve egy sorozatot, a Stranger Things-t. Lehet vele hülyéskedni, flörtölni, meg tényleg, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Igaz, mivel túrban dolgozunk, így körülbelül addig találkozunk, amíg váltjuk a másikat, így 10-15 percre. De így is jó. Nem érzem úgy, hogy többet akarnék tőle, mint ami most van. Teljesen jó így, nekem tuti. Meg neki is. Anyukámat már ismeri, véletlen találkozásból adódóan. Vicces jelenet volt az is. Szóval most már 2,5 hónapja dolgozom itt. A munkatársak jó fejek, van 1-2 rosszabb pillanat, pletykálás persze napi szintű. 12 órás műszakok vannak, hol nappal, hol éjjel. Egész kibírható, mert azért nincs végig munka, meg 2-3 fő esetén bőven van pihenőidő. Ingyen wi-fi is van, ha valakinek az is kéne. A feladatok is egész jók, változatos, fotózni és mérni is kell a vonatokat, néha vámra megyünk, de ezeken kívül irodai papírmunka van. Mindig van új dolog, amit tanulni lehet, de egész jól belejöttem a dolgokba, úgy érzem.

Suli is megvan amúgy, pár alkalommal voltam fent. Egyszer sportnap körül, voltam fent játszani a többiekkel egyet, meg most novemberben. Ilyenkor van nyílt nap és a szak által gondozott verseny döntője, illetve az egyik tanár felkért, hogy idén is legyek segítő a Leonar3Do nevű program bemutatása kapcsán. Ugye eddig 3 alkalommal voltam a Kutatók éjszakáján is ezzel a programmal „kiállító” és a gyerekek, diákok, felnőttek az én segítségemmel tudják kipróbálni. Jó buli, bár én sem vagyok valami túlzottan jártas benne, a lényeget elmutatom, elmondom, és kész. De jó érzés, hogy felkérnek. A verseny döntőjén idén is zsűrizhettem, szóval örültem. A feladatokat ott is szeretem, meg az egésznek jó hangulata van. Nem tudom, de szeretem. És már csak a záróvizsga maradt. A tételeket megszereztem, már csak tanulni kell nekiállni. Most már meglesz, ha beledöglök, akkor is.

És persze mielőtt elfelejtem, lett 4 macskám. Május körül egy kóbor lánycica lefialt a garázsunkban. Úgy két hetesek lehettek a cicák, mikor észrevettük őket. Akkor még csak kettőt, de később kiderült, hogy hárman vannak. Hát elég nehezen szoktattuk őket magunkhoz, kettő még mindig fél. Az egyik – Gyilkos – már odajön, dorombol, hagyja, hogy simogassuk, meg bújik is. Szóval haladás. Bohóc a másik kandúr, ő csak dorombol, főleg mikor kaját kap, meg ha ritkán beengedjük a lakásba. Arra neveljük, hogy udvari cicák legyenek. A harmadik pedig egy hamvas szürke lánycica, őt Reklámnak hívják. Kreatív névadás volt az idén. Na jó, Gyilkos azért kapta ezt a nevet, mert mikor beszorult a falhoz Apu vette ki, és úgy összekarmolta, hogy elég szépen vérzett a keze utána. Bohóc azért, mert olyan szép szín összeállítású dög. Van benne fekete, fehér, és vörös. Reklám meg olyan, mintha egy reklámból előlépett cica lett volna. Bár onnan látszik, hogy házi macska, hogy van egy fehér gallérja. De nagyon édesek, és játékosak, és úgy tűnik jó húsban is vannak, szóval bízom benne, hogy átvészelik a telet. De van garázs, ahol meleg van és szélvédett is, szóval bőven el tudnak bújni, ha azon múlik. Kaját is változatosan kapnak, így panaszuk sem lehet

Kis édeseim :) 💕💖

És ami még érdekelni szokta az embereket, a magánéletem. Hát öt hónapja túl vagyok Etsuos mizérián, remélem most már végérvényesen. Pasizni annyira nem kezdtem el, flörtölgetek, ismerkedek, de nem viszem túlzásba. Nem érzem annyira fontosnak, hogy legyen mellettem valaki. Jó így most. Oké, Hayatoval sokat flörtölök, meg van egy srác az egyetemről – mily meglepő, akivel már mióta odajár, azóta így jóban vagyok. Igen, néha flörtöltünk is, meg segített a szakdolgozatomban is, meg én is a más tárgyaknál, meg néha-néha beszélgettünk. Vonzódunk egymáshoz, úgy érzem, de aztán lehet csak egy újabb pasi, aki lefektetne. Ezt csak ő tudja. De múltkor elmentünk sétálni, meghívott kávézni is, elkísértem próbára, mert amúgy hobbiként zenél. Itsuki óta nem nagyon voltam zenész pasi mellett, na jó egyik csoporttársam koncertjein részt vettem, de annyira nem érdekelt különösképpen ez az ág. Most sem annyira, de meghallgattam a számaikat, meg az új klipjüket néztem meg. Bár jövő hétre terveztünk egy újabb találkát. Hogy ennek milyen vége lesz, nem tudom. Bár azért egy kis szórakozás így belefér. Meg itt a cégnél is van egy srác, akinek láthatóan bejövök, de nem igen az én súlycsoportom. Még kis fiatal, naiv. Szóval nehezebb ügy nekem. Az idősebb pasik meg kész rajongóim. Ha tehetnék, a fiaikkal hoznának össze. Meg folyton dicsérnek, hogy milyen csinos, szép vagyok. Hízelgő, bár most egy 50-es férfitől mit várjak? x) Friss hús vagyok, szerintem ez okozza. Na mindegy.

A kevéske szabadidőmben néha haverokkal találkozom, játszom, vagy éjszakai műszakban olvasni szoktam. Már vagy 3 könyvet kiolvastam, ha az idő engedi. Egész jó így a munkaidő. Szeptemberben csajos délutánt is tartottunk Zakuroval és Hikaruval. Bár a meglepetést az utóbbi hölgyemény okozta, mert egy babakocsival érkezett. Teljes titokban, és nekünk elújságolva először mutatta meg a kislányát, Vanillát. Olyan édes volt a baba. Muszáj volt képet is csinálni. Meg is kaptam, hogy jól áll a kezembe. Lassan talán eljutok arra a szintre, és lesz olyan párom, akivel szóba jöhet egy kisbaba. 5 éven belül jó lenne az első…

Azt hiszem ennyi. Szerintem bőven írtam most. Megpróbálom a maradékot is hozni, talán az egyik-másik éjszakai műszak alkalmával megírom, vagy otthon. Idő, kedv is eléggé befolyásol. Néha nagyon lusta vagyok… Addig is sok puszi: Caty

Uí: Egy pillanatra gondoljatok drága, szeretett gyerekkori barátomra, Dai-ra, akinek ma van a halálának 3. évfordulója. Hiányzol, angyalok vigyázzanak rád! ❤♰