Hosszú évünk lesz...

Halihó!

Régen jártam erre megint, de persze az életem sosem unalmas, és megint csak összesűrűsödtek a dolgok. 

Hogy miért is lesz hosszú évünk? Hát a múlt kísért továbbra is, mondhatni - új emberekkel együtt természetesen... x) Igazából az iskola szokásos mederben folyik, én izgulok, és stresszelek, nyakamon féléves házi dolgozat, felkértek egy újabb oklevél elkészítésére is, ami egész jól sikerült - a tanáraimnak tetszett. A dékáni dicséretet is átvettem, túl vagyok egy sportnapon, három dolgozaton... Abból eddig kettőnek tudom az eredményét, azok sikeresek. Újra lett ösztöndíjam, szóval egész jól indul ilyen szempontból a félév. 

A múlt általában a visszatérő helyzetek, és személyek miatt van. Persze nem csoda, hisz valahogy sosem éreztem úgy, hogy sikerült mindent teljesen lezárni - de nem csak az én részemről. Egyik szombaton míg Miuw-éknál vendégeskedtem, Takeshi írt rám. Én nagyon meglepődtem, mert vagy egy éve nem láttam, néha hallok róla, hogy mi van vele, de nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Talán pont ezért is volt meglepő, hogy megtalált. Találkát kért aznapra, mondom, jó fél órát kap, amíg a többiek vásárolgatnak meg mennek egy kört a faluban. Konkrétan megint ajánlatot kaptam tőle - olyant. Gondolhatjátok mennyire lestem. 2013-ban is hasonlót akart volna, de már akkor volt eszem, és nem mentem bele. Most sem sikerült. Az hogy megcsókolt, és a combomat simogatta, még nem jelenti azt, hogy belemegyek a játékába. Szóval szegény gyorsan ejtve lett. Igaz, azóta nem is keres. Na mindegy. De mikor Hiroshit mondtam neki, hát szánalmasan röhögött. Ciki, bár nem tudom kinek. Mebuchi is közben szerelmet vallott a maga módján, amit előtte is sejteni lehetett, de nem igazán akartam tudomást venni róla. Szóval egy jó barátságnak indult kapcsolatot ez tett tönkre. De mikor megkapom, hogy azt hitték együtt vagyunk, mert sokszor lehetett kettesben látni minket, meg sokat beszéltünk... Hát lestem egy sort. Mondhatni néha kicsit direkt csinálom, hogy tényleg higgyenek hasonlókat, így is tudva, hogy mekkora pletykahullám van néha a környezetemben. Nem, színésznőnek elmehetek. De ezek mellett is érzem úgy, hogy nem egy csoporttársamnak bejövök, ami megint csak vicces, tekintve, hogy nem csinálok semmit, csak beszélgetek az emberekkel, és jó fej vagyok, meg néha minden lében kanál típus. x) És ott van öcsém batárja is, akivel nagyon jóban vagyok az igaz, de félek, hogy bejövök neki. Aranyos srác, imádok vele is lógni, de nem érzem úgy, hogy bármit is szeretnék tőle jelenleg. Nekem elég a beszélgetés, pénteki találkáink, hogy segítünk egymásnak és emellett segít vezetni tanulnom. Igen, az új szórakozásom, hogy vezetek. És ami a meglepő, hogy megy és nem kenődtem még fel a fára négy kerékkel. x) A többi exemmel mi van? Itsuki most becsajozott 1 hónapja, állítólag dúl a love, hát kíváncsi vagyok meddig fog tartani. x) Zenshi? Nem tudom, él. Egyszer futottam vele össze, abból is kisebb veszekedés lett, szóval inkább hanyagoljuk egymást. Hát ez van, ha másodszor sem jön össze a dolog. Bár egy másik csoporttársamtól azt kaptam meg, hogy ő emlékeimben az élt, hogy mi még mindig együtt vagyunk, azóta is. 2014 pedig már nem most volt. x) Felvilágosítottam szegény srácot, hogy már rég nem, december óta meg már szinte nem is beszélünk. Szóval tőlem azt is hiheti(k), szakításnak azt a dátumokat. x) Etsuo meg? Ő is él, néha normálisan tudunk beszélgetni, de a távolságtartás továbbra is fent áll. Bár exek esetében kevésbé újdonság ha már egy helyen kell lenni kb. x)
Na azt hiszem ennyi. Jövő héten tavaszi szünet, végre jön egy kis pihenés. Bár annak a féléves házi dolgozatnak nem ártana végre nekiállni. :'D A következő dolgozat pedig 3 hét múlva lesz, szóval bőven lesz időm arra is készülni. Csak a hó ne esne már. Jobban örülnék 15 fokos napsütésnek... :S De búcsúzom is, majd jövök. Legyetek jók, puszi: Caty