Kivagyok

Vagy nem is tudom hogy vagyok. Kissé összezavarodottan, elveszve, magányosan. és nem értem magamat. Megpróbálom kiírni ezt a valamit magamból, hátha sikerült. 

Pénteken még semmi bajom nem volt. Sulim már nem volt, napközben fát pakoltam itthon, meg Naru is jött át segíteni öcsi gépét megcsinálni. Új alaplap került bele, amit még - szinte - gond nélkül bele is raktam, szóval hardver hiba nem volt. Csak a drága alaplap igényelt egy operációs rendszer frissítést/telepítést, én arra nem gondoltam. Így öcsinek újraraktuk a gépét, bár szerencsére a D meghajtója egyben maradt, így jó pár adata nem veszett el. Szóval egész jól megúszta. Este pedig találkám volt, ami meglepően jól sikerült. Kíváncsi vagyok, a másik fél ezután hogyan fog menekülni - már ha fog. De amennyire ismerem, és az elmúlt időkben lévő viselkedésünk a másikkal szemben ide fog vezetni. Mondhatni tapasztalat, és meglepne, ha nem ilyen kimenetele lenne ezúttal is. Szombaton a nap nagy részében lustálkodtam. Nem tudom az előző nap után, vagy miért. Estére öcsi áthívta a srácokat. Bár kikötöttem, hogy csak egy lányt vagyok eltűrni, más nem jöhet. Aztán az egyik srác fejét szedtem le, mert pókereztünk, és a többiek állandóan csak nyafognak miatta, hogy mindig jön mindenhová, mikor nem hívják. Aztán amiatt is ki voltam, hogy mennyire gyávák és  nem mondják el neki, vagy akkor hazudnának. Na mindegy. Igazából nem tudom miért akasztott ki a srác, de összejött. Szegény Naru hallgatta utána. :s Utána egy másik haveromnak mondtam a szemébe, hogy mekkora papucs és hihetetlen, hogy ugrál annak a libának. A csaj szinte kezdetek óta irritál, és neki tök természetes, hogy egy buliban úgy 6-7 pasi között miniszoknyában, amiből többször volt kint a tangája, minthogy takarnia kellett volna, illetve egy csipkés melltartóban parádézott. Oké, tény, hogy annyit takar, mint egy bikini, de kérem. Buliban egy pasi között előbb tűnik ribancnak, mint egy normális lánynak. A srác meg semmit sem szólt rá. Bár ezek után, ha a csajt egy ilyet után letámadnák, meg sem lepődnék rajta. Amúgy meg ha a csajnak kell valami, akkor a srác ugorjon rögtön. Szóval ha szombat este elmenne a barátaival inni, de a csaj épp unatkozik, akkor ha felhívja, a srácnak kötelessége odamenni, mert ha nem megy, a csaj jelenetet rendez, és utána tele a facebook üzenőfala idézetekkel, olyan dumákkal, hogy a pasinak ilyennek meg olyannak kell lennie, meg hogy megcsalja meg hogy mennyire szemét, stb. Ilyenkor imádom a közösségi oldalakat, és 900+ ismerőst. Kész élmény néha a főoldalt böngészni. Bár a pletykákat is első kézből ki lehet találni. Pláne mikor Tadase hirtelen profilképet vált, és látható, hogy nincs együtt az eddigi barátnőjével. Cseppet kárörvendő voltam az tény, de másik is örülnek az én nyomoromnak, kicsit én is had élvezzem ki. Szóval visszatérve a szombathoz kissé őszinte és nyers voltam, ami ugye tőlem megszokható már, de szegény haveromnak a lelkébe gázoltam. Bár legalább a "meglepetés" szülinapi bulimon nem kell elviselnem a csajt. De könyörgöm, nehogy már a saját szülinapomon, ami rólam szól, végig játszanom kell az aranyos, kedves csajt, aki jópofizik egy olyannal, akit a háta közepére sem híván. Oké-oké, kell a kompromisszum, értem én. De ha az én szülinapom van, vagy az én lakásomba jövünk, had válogassam meg, kiket szeretnék látni, vagy nem? Lehet emiatt (is) utálni, de engem nem érdekel. Más helyeken, más szülinapján ott lehet, elviselem, mert ott nem rólam szól a nap, de most igenis rólam fog. És még mindig kevés csajt fogadok el magam mellett, szóval velem nehéz kijönni. Pasikkal sokkal egyszerűbb, csak a fele félreérti, és belém zúgnak, én meg kedvesen utasíthatom őket vissza vagy foghatom menekülőre. Necces helyzetek. Szóval érdekes egy este volt a szombat. Vasárnap is szinte egész nap az ágyban voltam, bár azért reggel nekiálltam normálisan takarítani. Pedig az elmúlt két hétben alig vettem rá magam. Most egész gyors voltam... Még a virágokra is jobban figyeltem. Ebéd után viszont dőltem be az ágyba, és végigjátszottam a délutánt számítógépes játékokkal. Egy másik haverom fejét majdnem leszedtem, de inkább menekülőre fogta, szóval megúszta a kirohanásomat. Apu csinált gesztenyepürét is, na abból két tállal be is vágtam. Hajnali egyig pedig egy csoporttársammal beszéltem, bár másnap olyan hulla voltam. Úgy volt, már reggel anyunak segítek fát pakolni, de aztán fél 9-kor ugyan felkeltem, de 5 perc múlva már aludtam is tovább, így 10-kor úgy pattantam ki az ágyból, mintha csak bomba robbant volna. De a délelőtt elég nyugisan telt. Családi ebéd volt megint, tök élveztem. Aztán anyuval a napsütésben kapucsínóztunk a teraszon. Tök jó volt. A délután még segítettem függönyöket mosni anyunak, majd ő 3 körül lelépett, így utána gépeztem egy darabon, majd mikor apu hazajött, segítettem neki még fát pakolni. Öcsi meg lelépett a haverokkal valamerre. Így apuval kettesben vacsoráztunk, de jól elvoltunk. Este megint nem voltam fent sokáig, nem volt semmihez kedvem annyira. Keddet megint szinte végigfeküdtem, legalábbis 4-ig tuti. Addig max kajálni mentem el meg a fürdőszobába... Mikor apu hazajött, akkor neki segítettem a maradék fát elrakni. Facebook egész nap nem volt szinte, így jobbára olvastam és Gossip girl-t néztem. Vissza kb 4 évvel korábbra... Végül megint korán kapcsoltam a gépet, igaz most is nehezen aludtam el, de 10 után bírtam csak felkelni, de kész rémálmaim voltak, és elég negatív és furcsa gondolataim az elmúlt napokban. Mai nap is egész nap csak sorozatoztam, az ágyból nem igen keltem ki. Semmi kedvem semmihez. Sorozatot is csak unaloműzőként lesem, mert régen láttam és olyan nosztalgikus hangulatom van. Pedig aztán semmi olyan nincs. Maximum, hogy kicsit magányosnak érzem magam. De közrejátszik a tavaszi szünet, és hogy már negyedik napja itthon vagyok, és ki sem mozdulok a házból és az udvar nem számít. Ma már több emberrel beszéltem, mint eddig. Meggel minden nap váltunk pár szót, szóval őt ilyen szempontból konstansnak veszek, ahogy a családom is. De másokkal nem igen beszéltem. Csoporttársammal is meglepő volt vasárnap este, bár akkor még egy fokkal normálisabbnak éreztem magam. Bár nem tudom, hogy ilyen tavaszi depresszió-e, vagy csak a hormonok szórakoznak velem vagy épp front van, de kezd sok lenni. De tudom, hogy van vagy 3-4 házi dolgozatom, amit meg kéne csinálnom, de semmi kedvem. Semmihez igazság szerint. Bár egy valamihez lenne, de ahhoz partner is kell. x'D Olyanom meg sajnos nincs, így felejtős. x') Mind hormonálisan, mint szezonális depressziónál nő a szexuális vágy, szóval meg sem lep. Pár nap, és - talán - elmúlik az egész. De már nagyon kivagyok. Ma még egy joghurtos dobozt is szétcincáltam. Szóval nagy bajok vannak velem, úgy érzem. És nem tudom mi van, de megőrültem, összezavarodtam és lehet depressziós vagyok. xD Komolyan nem tudom, de ki vagyok. 

Forrás: WeHeartIt

Hosszú évünk lesz...

Halihó!

Régen jártam erre megint, de persze az életem sosem unalmas, és megint csak összesűrűsödtek a dolgok. 

Hogy miért is lesz hosszú évünk? Hát a múlt kísért továbbra is, mondhatni - új emberekkel együtt természetesen... x) Igazából az iskola szokásos mederben folyik, én izgulok, és stresszelek, nyakamon féléves házi dolgozat, felkértek egy újabb oklevél elkészítésére is, ami egész jól sikerült - a tanáraimnak tetszett. A dékáni dicséretet is átvettem, túl vagyok egy sportnapon, három dolgozaton... Abból eddig kettőnek tudom az eredményét, azok sikeresek. Újra lett ösztöndíjam, szóval egész jól indul ilyen szempontból a félév. 

A múlt általában a visszatérő helyzetek, és személyek miatt van. Persze nem csoda, hisz valahogy sosem éreztem úgy, hogy sikerült mindent teljesen lezárni - de nem csak az én részemről. Egyik szombaton míg Miuw-éknál vendégeskedtem, Takeshi írt rám. Én nagyon meglepődtem, mert vagy egy éve nem láttam, néha hallok róla, hogy mi van vele, de nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Talán pont ezért is volt meglepő, hogy megtalált. Találkát kért aznapra, mondom, jó fél órát kap, amíg a többiek vásárolgatnak meg mennek egy kört a faluban. Konkrétan megint ajánlatot kaptam tőle - olyant. Gondolhatjátok mennyire lestem. 2013-ban is hasonlót akart volna, de már akkor volt eszem, és nem mentem bele. Most sem sikerült. Az hogy megcsókolt, és a combomat simogatta, még nem jelenti azt, hogy belemegyek a játékába. Szóval szegény gyorsan ejtve lett. Igaz, azóta nem is keres. Na mindegy. De mikor Hiroshit mondtam neki, hát szánalmasan röhögött. Ciki, bár nem tudom kinek. Mebuchi is közben szerelmet vallott a maga módján, amit előtte is sejteni lehetett, de nem igazán akartam tudomást venni róla. Szóval egy jó barátságnak indult kapcsolatot ez tett tönkre. De mikor megkapom, hogy azt hitték együtt vagyunk, mert sokszor lehetett kettesben látni minket, meg sokat beszéltünk... Hát lestem egy sort. Mondhatni néha kicsit direkt csinálom, hogy tényleg higgyenek hasonlókat, így is tudva, hogy mekkora pletykahullám van néha a környezetemben. Nem, színésznőnek elmehetek. De ezek mellett is érzem úgy, hogy nem egy csoporttársamnak bejövök, ami megint csak vicces, tekintve, hogy nem csinálok semmit, csak beszélgetek az emberekkel, és jó fej vagyok, meg néha minden lében kanál típus. x) És ott van öcsém batárja is, akivel nagyon jóban vagyok az igaz, de félek, hogy bejövök neki. Aranyos srác, imádok vele is lógni, de nem érzem úgy, hogy bármit is szeretnék tőle jelenleg. Nekem elég a beszélgetés, pénteki találkáink, hogy segítünk egymásnak és emellett segít vezetni tanulnom. Igen, az új szórakozásom, hogy vezetek. És ami a meglepő, hogy megy és nem kenődtem még fel a fára négy kerékkel. x) A többi exemmel mi van? Itsuki most becsajozott 1 hónapja, állítólag dúl a love, hát kíváncsi vagyok meddig fog tartani. x) Zenshi? Nem tudom, él. Egyszer futottam vele össze, abból is kisebb veszekedés lett, szóval inkább hanyagoljuk egymást. Hát ez van, ha másodszor sem jön össze a dolog. Bár egy másik csoporttársamtól azt kaptam meg, hogy ő emlékeimben az élt, hogy mi még mindig együtt vagyunk, azóta is. 2014 pedig már nem most volt. x) Felvilágosítottam szegény srácot, hogy már rég nem, december óta meg már szinte nem is beszélünk. Szóval tőlem azt is hiheti(k), szakításnak azt a dátumokat. x) Etsuo meg? Ő is él, néha normálisan tudunk beszélgetni, de a távolságtartás továbbra is fent áll. Bár exek esetében kevésbé újdonság ha már egy helyen kell lenni kb. x)
Na azt hiszem ennyi. Jövő héten tavaszi szünet, végre jön egy kis pihenés. Bár annak a féléves házi dolgozatnak nem ártana végre nekiállni. :'D A következő dolgozat pedig 3 hét múlva lesz, szóval bőven lesz időm arra is készülni. Csak a hó ne esne már. Jobban örülnék 15 fokos napsütésnek... :S De búcsúzom is, majd jövök. Legyetek jók, puszi: Caty

Todoyoshi én így szeretlek...

És ezt sajnos most elég ironikusra sikerült, bár nem is csoda... Igazából kész éjjeli baglyot játszottam épp, és még olvastam, mikor arra lettem figyelmes, hogy az udvarunkban (!) furcsa hangok vannak. Mivel a monitort néztem korábban, nem igen láttam kint semmit, csak hangokat hallottam. Mondom, nem érdekel, hogy fél 1 van, szólok apunak. Hát apu nem éppen örült neki, hogy felkeltettem, de hát a hangomon lehetett hallani az ijedtséget. Szóval apu lejött velem, kissé hangosak is voltunk, de nem láttunk semmit a konyhaablakból és a kis szoba ablakából. Aztán mivel még mindig lehetett hallani a mocorgást kintről, visszajöttem a szobámba, na addigra megszokta a szemem sötétséget, és már láttam is mozgó alakot. Na apu addigra már öltözött, anyu is lejött és néztünk ki, mi van. Egy részeg faszi, aki azt sem tudta hol van, próbált megbújni a pincelejárónknál. Meg védekezett azzal is, hogy már tegnap is itt aludt. Na én ott sápadtam le, hisz előző este ilyen tájban értem haza, és én zártam a kaput, és csendben is jöttem haza, és pláne a nyest miatt óvatosan, zseblámpával sétáltam hátra, ne már, hogy ne vettem volna észre egy vadidegent a pincénknél. Meg egy védtelen lányra lehet simán megtámadhat egy részeg fazon... Jó, kicsit sok filmet nézek, de előfordulhat... Szóval eléggé féltem. Aztán apu fenyegetőzött rendőrséggel is, aztán kitessékelte a fazont, meg bezárta a kaput... Közbe papám is felkelt, azt hitte keresztapám volt, mert neki már volt egy hasonló húzása pár évvel ezelőtt... Azt is észrevettük, hogy a szomszédunk pincéjének is a faajtó felső részét is letörte. Holnap szép kis vita lesz. De remélem ezek után mindenki 2x végiggondolja, hogyha már megcsináltuk normálisan azt a kaput, zárhatóra, akkor ténylegesen sötétedéskor illene bezárni. Mert a végén még tényleg betörnek valamelyik házba az udvarban... :S 

Hát a napi félelemsorozatom is megvolt, és szerintem holnapra egy kis nátha is kijön rajtam - tekintve, hogy pizsiben, mezítláb mentem ki az udvarra és álltam kint 5 fokban jó pár percig. :/ Na mindegy, megúsztuk, és vissza nem jön - talán. Búcsúzom is, megpróbálok aludni, bár most nehezebben fog menni lehet. Nektek jó éjszakát és vigyázzatok magatokra! Puszi!